Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám

2014. MÁJUS 18., VASÁRNAP SZTORI 5 Minibirodalom a terepasztalon modellezés Százszoros kicsinyítésben elevenednek meg a nevezetességek Gulliverként lehet bejárni Magyarország, Ausztria és Németország településeit és tájait a Miniversum vilá­gában. Az interaktív terep­asztalon 1,2 kilométer sínt fektettek le. Vég Márton Hamar munka ritkán jó - talán ez lehetett a mottójuk a buda­pesti Andrássy út egyik leg­szebb palotájának földszintjén pénteken megnyílt Miniver­sum építőinek. Főleg az alagút­ból felbukkanó vonatoktól lel­kesülnek fel a gyerekek, pedig a háromszáz négyzetméteres interaktív terepasztalon töb­bek között egy focimeccset és egy autósmozit is modelleztek. „Kézügyesség, türelem és igé­nyesség kell leginkább ehhez a munkához. Tapasztalt modelle­zőkkel dolgoztunk, olyanokkal, akik nem most készítettek elő- | szőr terepasztalt. A csapat több- 1 ségét már ismertem korábbról, 1 de próbafelvételit is tartottunk. J Százan jelentkeztek, de csak I öten feleltek meg” - mesél­te lapunknak Kocsis Attila, a projekt ötletgazdája és vezető­je. Az építők között szobafestő és kamionos is akadt, akiknek ez a szöszmötölős munka lett a hobbijuk. A miniatűr birodalomban Budapest, Magyarország, Ausztria és Németország egyes nevezetességei százszoros ki­csinyítésben elevenednek meg. A külföldi terepet fényképek alapján mintázták, de a hazai helyszíneket be is járták. Lai­kus számára nem látszik a kü­lönbség. A Nyugati pályaudvart vagy a Pannonhalmi Főapátsá­got ugyanúgy precízen sikerült megoldani, mint Wartburg vá­rát vagy a bécsi pályaudvart. A terepasztalon könnyű elvesz­ni a részletekben, ugyanis 14 település, hatszáz épület, ezer személyautó, ötezer miniatűr figura és fa, valamint száz moz­gásban lévő vasúti szerelvény kapott rajta helyet. Az építés­hez 1,2 kilométer sínt, öt tonna faanyagot, két tonna gipszet és mintegy 20 ezer csavart hasz­náltak fel. „Csodás érzés látni a meg­valósult álmot, ahogy egy egyszerű ötletből rengeteg' D. Tóth Kriszta és Kocsis Attila ötletgazda a különleges terepasztal átadásakor. Mindig van mit csinosítgatni egy ilyen minibirodalomban. mozdony! Pont olyan, mint az igazi” - lármázták sokszor az ovisok. Elkészült tehát a nagy mű, pihenhetnek az alkotók, bár a terepasztalon mindig ta­lálni valamit, amit javítgatni vagy csinosítani lehet. munka és aprólékos figyelem révén felépül egy ekkora al­kotás” - fogalmazott Kocsis Attila. Az építkezés közben 40 egyedi makett érkezett műhelymunkában, külső ma- kettezők készítésében. Ilyenek Budapesten például a Vajdahu- nyad vára vagy a Hősök tere. A Miniversumot építő csapat többször megváltozott, maket- tezők és modellezők jöttek és mentek. Kocsis szerint talán a bécsi Belvedere palota megfor­mázása volt a legnagyobb kihí­vás. Ottjártunkkor a gyerekek nem értékelték a barokk kas­télyegyüttes építésébe belefec- cölt időt és energiát, inkább a vonatok útját követték állo­mástól állomásig. „Ott van a A hamburgi Wunderland a legnagyobb minivilág, aminek csodájára járnak eddig Magyarországon a keszt­helyi múzeumban volta legna­gyobb terepasztal, ott a terep­asztalok több mint 2,7 kilomé­ter hosszú sínhálózatán 348 tel­jesen automatizált szervomoto­ros szerelvény közlekedik. A vi­lág legnagyobb terepasztala azonban a hamburgi Wunder- landban van, ráadásul folya­matosan bővítik. Jelenleg Ham­burgot, Ausztriát, Svájcot, Skandináviát és Amerikát mu­tatja be miniatűr változatban, de olasz, francia és afrikai szekciót is építhetnek 2020-ig. Legutóbb egy reptéri szekció ké­szültei, ahol negyven gépet mozgatnak. A teljes méretét 2-3 ezer négyzetméteresre tervezik, ami mintegy 20 millió euróba kerülne. Hamburgot, Ausztriát, Svájcot, Skandináviát és Amerikát mutatják be Másfél év az ötlet óta A miniversum sztori 2012. au­gusztusában indult, az ötlet­gazda Kocsis Attila ekkor kezd­te összeállítani a kiállítás kon­cepcióját és a vállalkozás üzle­ti tervét. „Kezdettől fogva fon­tos szempont volt, hogy a láto­gatók többféle módon, különbö­ző eszközökkel tudjanak aktí­van is részt venni a terepaszta­lok működtetésében” - mond­ta. az indulástól világszínvonalú kivitelezés, a hasonló látvány­terepasztalok minőségének túl­szárnyalása volt a cél. Mielőtt a terepasztalok építésének ne­kiláttak volna, tavaly nyáron készítettek egy 2x1 méteres próbadarabot: ezen egységesí­tették a munkafolyamatokat és a felhasznált anyagokat. MI VAN VELE? í i Ádám Tamás most szabadúszó A família kft.-ből ismerheti á fél ország, ő volt a család­fő. Most szabadúszó színész, rendező Ádám Tamás.- Színészként vagy rendező­ként aktívabb?- Elsősorban játszom, de a díszlet- és jelmeztervezéstől sem szakadtam el. Rendezem Csukás István Ágacskáját a Szegedi Nemzeti Szín­házban, Szegeden három produkcióban is játszom vendégként, meg a Szegedi Várszínházban adjuk majd elő a Száll a kakukk a fészké­re című darabot. Az Othello, Az öreg hölgy látogatása és a Pipás Pista, amelyekben tavasszal játszottam, mind más-más darab, ezért izgal­masak. Amúgy szabadúszó vagyok 2000 óta, én döntöt­tem így. A szolnoki színház­ban voltam, majd 1990-ig a Radnótiban, utána elindult a Família Kft., amely mellett rendezni még tudtam, játsza­ni nem.- Felismerik a tévészerep mi­att? Sorozatban játszana?- Néha felismernek, mert folyamatosan ismétlik a sorozatot, de ősz szakállas ember vagyok már. Régen sem zavart az őrület, ami körülöttünk volt, most sem zavar, hogy elmúlt. Sorozat­szerep? Vállalnék, de attól függ, mit. Amikor a Família indult, Gát György és Szurdi Miklós azzal győztek meg, hogy humorról és szeretetről szól majd.- A családjával él?- Igen, ez a legfontosabb. Sokat utazom a színház miatt, de azért összetartunk, Pesten élünk. Van egy fiam, a Roy és Ádámból az utóbbi, a lányom Borbála festőmű­vész, az unokám pedig 17 évesen vízilabdázik az OB I-ben! Ádám és a fia külön laknak, de a lányom itthon, a párjával. ■ K. CS. Bosszankodunk, ha esik, ha fúj leieurcezuiiK. arról, aminek örülni lehetne. Itt van például az idei májusi ítéletidő. A héten minden reg­gel, amikor kikászálódtam az ágyból, és odakecmeregtem az ablakhoz felhúzni a redőnyt, mit láttam? Napsütés sehol, vagy ha van, egy órán belül súlyos felhők borítják be az eget, és máris zúdul alá az eső. A szél pedig úgy tépi a házunkkal szomszédos, üres telek fáit, mintha azonnal le akarná szakítani az összes le­velüket. persze, városi lányként nem az jut az eszembe, hogy májusi eső aranyat ér, azaz ez kell a mezőgazdaságnak, különben később a pesti piacon is csilla­gászati árakra számíthatunk. Hanem hogy micsoda dolog ez, én élvezni akarom a tavaszt, nem pedig ernyővel felszerel­kezve harcolni az elemekkel. az sem vigasztal, hogy bejött az ősrégi népi megfigyelés, miszerint Szervác, Pongrác és Bonifác, a fagyosszentek napjaiban számítson az ember a hidegre, ne pedig sopánkod­jon amiatt, hogy nem tudja felvenni a klassz, ám vékony kabátjait. A régiek valószínű­leg természetesnek vették a mostani zimankót, úgy, mint a világ ésszerű berendezkedését. Mi azonban... A lépcsőházban a szomszédasszonyom azt mondja: „borzalmas ez az idő, minden csontom sajog miatta.” Az orvosnál a betegtársam, akivel együtt várakozunk, így szól: „tiszta november van, már azt sem tudom, mit vegyek magamra.” Én pedig: „rajtam is a téli dzsekim van, sőt, még kesztyűt és sapkát is húztam. És nincs melegem. Brrr.” igaz a férjem, aki egy könyves­bolt vezetője, örül a rossz idő­nek. De ő sem azért, mert ez így van rendjén, hanem mert ilyenkor nagyobb a forgalom, több a vevő - számos ember az üzlet falai közt keres menedé­ket. És ha már bekukkantott melegedni kicsit, körülnéz a könyvek között, és vásárol. Bezzeg, ha hét ágra süt a nap, a fényben sétafikái, és meg sem járja az eszét, hogy holmi könyvekkel foglalkozzon. még az is gyakran elhangzik: ezt az egészet mi, az emberi­ség hoztuk össze, mert állandó jelleggel szennyezzük a kör­nyezetünket. Na igen, valóban kivágják az esőerdők fáit, füstölögnek a kőolaj-finomítók kéményei, atomrobbantások dúlnak általunk teljesen isme­retlen helyeken. Ám, mialatt ezen nyekergünk, a legna­gyobb lelki nyugalommal dob­juk bele a konyhai kukánkba az elhasznált ceruzaelemet, azaz a veszélyes hulladékot. Vagy sósavat öntünk a vécé­csészébe, hogy az lemarja a porcelánról a vízkövet, és szép tiszta legyen az a vécé - csak arra nem gondolunk, hogy só­savunk a csatornában landol, ahonnan ki tudja, hová folyik tovább, ismét csak szennyezve a környezetet. anyai nagyszüleim a dunántú­li polgárosodó paraszti réteg tagjai voltak - a nagyapám cipészként dolgozott, de a déd­apám még a földből élt. Azért Nagyiéknak is megvolt a vete­ményes kertjük meg a virágos udvaruk. Nagyanyám tavasz- szal jácinttal, nyárra rózsával ültette tele az ágyásokat. Mi a húgommal minden áldott reggel, ahogy kipattant a sze­münk, azt lestük, vajon süt-e a nap, mert akkor lehetett kint játszani. Ha viszont esett, lógó orral ténferegtünk a házban. Ám, nagyapám és nagyanyám teljesen nyugodt volt. Ha esik, essen, ha süt a nap, süssön, ez ellen nincs apelláta - sugár­zott róluk. És nagyanyám na­pos időben az udvaron, esőben az ablakból mutogatta büszkén a vendégeinek: „látja, milyen szépek a kulcsvirágaim?” Za­lában ez a jácint neve. én is meg fogom próbálni. Igaz, nekem csak szobanövényeim vannak, de azokban szintén lehet gyönyörködni. Ha esik, ha fúj. Az időjáráson való bosz- *szankodás helyett ez is lehet az ember mindennapi öröme. RADOS VIRÁG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents