Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 18. szám

2014. MÁJUS 11., VASÁRNAP SZTORI 5 Önmagát látja a versengő diákokban vetélkedő Kovács Kokó István nem vállalta a szigorú osztályfőnök szerepét A profi ökölvívóból műsor­vezetővé avanzsált Kovács István azt állítja: maga is versengő gyerek volt, ám új hobbija, a futás arra tanította meg, hogy nem mindig kell győzni. VR-információ A legokosabb osztály című gyermekvetélkedőben is talál­kozhatnak mostanában a tévé­nézők Kovács Kokó Istvánnal.- Sok vetélkedőben vettem részt gyerekkoromban, min­dent szerettem, amiben nyerni lehetett - mondta Kokó. - Érde­kes, hogy A legokosabb osztály­ban szereplő gyerekek közül a legtöbben hihetetlenül komo­lyan vették a versenyt, tanárok és diákok is feszülten koncent­ráltak. Én is ilyen voltam, nyer­ni szerettem. Gyerekkoromban szavalóversenyeken indultam, színjátszó körbe jártam, de a tudás alapú megmérettetések kevésbé álltak közel hozzám. A magolást nem szerettem, in­kább az élet tanított. Második osztályos voltam, amikor Jani- kovszky Éva Kire ütött ez a gye­rek? darabjának címszereplője voltam, ipáig nagy szeretettel gondolok vissza erre az elő­adásra. A sport csak később lett része a mindennapjaimnak. Magyarország egyik legis­mertebb volt ökölvívója Kőbá­nyán tanult. Ahogy ő mondta: megúszta az általános iskolát.- Ahová én jártam Kőbá­nyán, nem nagyon számított, milyen tanuló vagy. Főleg hátrányos helyzetű roma gye­rekekkel jártam iskolába, a tanítás kihívás volt a peda­gógusoknak. ló tanulmányi eredményre nem igen számít­hattam. Nagy álmokat ott sen­ki nem dédelgetett, legfeljebb szakközépbe jelentkezhettünk. A magyartanáromnak, Váradi Erzsébetnek sokat köszönhe­tek, sokat foglalkozott velem, nem hagyott elveszni ebben a közösségben. Nagyon más idők voltak akkoriban: 14 éves ko­romban jártam először Budán, a 10. kerületet ismertem csak jól, 18 évesen jártam először külföldön, nem volt lehetősé­gem többet látni a világból. Sokan azt gondolnák, a spor­tot egyfajta kitörési lehetőség­nek tekintette Kokó, ám mint mondta: nem volt az tudatos, inkább csak egy szerencsés ta­lálkozás.- Szó nincs arról, hogy ezzel szerettem volna kitörni ebből a közegből, hanem magától érte­tődően megtalált. Egyszerűen akkor döbbentem rá, hogy mit jelent sportolónak lenni. Az egykori ökölvívó nemrég új sportágban leli örömét, rend­szeresen fut. Szinte minden hétvégén versenyre jár, nem­rég a bécsi maratont futotta le, míg ősszel a New York-i mara- tonon járt. Mint mondta: erre az évre 3 maratont tervez, és 3 ironmanen is indul.- Gál Lilla kerekes székes ba­rátom tavaly megkért egy ver­senyen, hogy „fussunk együtt” 21 kilométert. „Toltam” a Vivi- cittán, mára összeszokott pá­rost alkotunk. Úgy néz ki, si­kerül egy versenyfutó kerekes széket szerezni, amivel az októ­beri budapesti maratonon is el­indulunk. De amúgy sincs még egy sport, ami ilyen elképesztő örömet okoz, mint a futás. Más sportágban, ha csak második leszek, szomorú vagyok. New Yorkban tizenegyezer-három- századik lettem, tehát 11 299- en megelőztek, mégis fülig ért a szám. Ha már nem nyerek, nem mindegy, hogy hányadik vagyok? Az a fő, hogy az ember jól érezze magát. Eleget szen­vedtem annak idején verseny­sportolóként. Kokó a munka és a sport mel­lett legtöbb idejét családjával tölti. Tanulni ugyan nem ő szo­kott a gyerekeivel, amíg kiseb­bek voltak viszont rengeteget játszottak együtt és számtalan •sportprogramra vitte el őket. A legokosabb osztály című mű­sorban 3-4. osztályos diákok­kal töltötte a forgatási napokat, ám mint mondta: a szigorú osz­tályfőnök szerepét nem vállalta magára, mert nem érzi testhez­állónak. az eutelsat-díjas M2 gyerek- csatorna vasárnap esti műsorá­ban hét héten keresztül keresi a legokosabb, legügyesebb, leg- talpraesettebb magyar osztályt az egész Kárpát-medencében. A 3-4. osztályosok körében meghirdetett vetélkedő célja a nevelés és a szórakoztatás. A gyerekek a feladatokon ke­resztül megtanulnak többek kö­zött csapatban dolgozni, kreatí­van gondolkodni, de a játékban számít a gyorsaság, a bátorság és az ügyesség is. a legokosabb osztály forgatási- Az igazság az, hogy én sok­kal inkább támogatom a „rosz- szalkodást”, mint a fegyelme­zést. lobban szerétem az olyan műsort, ami nem teljesen ste­ril, ahogy maga az élet sem az. Ilyen oldott közegben derül ki ugyanis igazán, hogy mennyi­re életrevalók és rátermettek a gyerekek. Ehhez pedig az kell, hogy ne az tudatosuljon ben­nük, hogy most egy televíziós produkció elvárásainak kell megfelelniük, hanem önfeled­ten tudjanak játszani, válaszol­ni a megoldandó feladatokra. A harmadikos, negyedikes korosztály ebből a szempontból helyszíne a Fővárosi Állat- és Növénykert, így minden adás­ban találkozhatnak a gyerekek az állatkert lakóival egy-egy rejtvény formájában. Kokó alapvetően állatbarát, nemrég a család idős golden retrievere mellé egy hovawart kutyát is magához vett. Azt viszont be­vallotta: utálja a hüllőket, a ro­varokat, a pókokat.- egyszer dengue-lázat kaptam egy szúnyogcsípéstől Kolumbiá­ban, egy hétig váltólázam volt, úgyhogy a rovarokért nem va­gyok oda - vallotta be Kokó. A forgatási helyszín a Fővárosi Állat- és Növénykert Kovács Kokó István, a sokoldalú bajnok 1970-ben született Budapes­ten. 1985-ben az ÉVIG sportegyesü­letében kezdett bokszolni. 1988-ban junior Európa-bajnők volt és a Vasashoz igazolt. 1997 októberében világbajno­ki arannyal fejezte be amatőr pályafutását és az Universum Box-Promotion sportolója lett. 2001 januárjában szerezte mega WBO világbajnoki címét, majd 2002 márciusában vissza­vonult. Éttermet üzemeltetett és a Magyar Ökölvívó Szövetségnél tevékenykedett, amelynek 2013 szeptemberéig a tiszteletbeli el­nöke volt. Több csatornán vezet műsorokat, most többek között A legokosabb osztály műsorve­zetője. A Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és tisztike­resztjével tüntették ki. szerencsére természetes laza­sággal kezeli a helyzetet. Kokó arról is mesélt, hogy a 19 és a 15 éves kamasz fiával szót érteni egész más feladat.- Nekem a fiaimmal inkább baráti a viszonyom, mintsem szigorú, és e^t a kapcsolatot igyekeztem az általános iskolá­sokkal is kialakítani. Úgy gondo­lom, hogy a kisgyerekeknek in­kább az anyai szeretet a fontos, a feleségem nevelte a fiaimat első­sorban. Most viszont, hogy már idősebbek, kezdenek megnyílni nekem, amolyan férfidolgokról beszélgetünk. Focimeccsekre is szívesen járunk együtt, én ko­rábban a Liverpoolnak drukkol­tam, de a fiúk megfertőztek az Arsenal szeretetével. Fiai, a 15 éves Gergő és a 19 éves Bence szintén bokszolnak, ráadásul apjuk barátja, Erdei Zsolt edzi őket. Kokó erre a nyárra velencei nyaralást tervez a családjával, ahogy hosszú évek óta mindig.- Van ott egy lakókocsink 25 éve, szinte ott nőttek fel a gye­rekeim a kempingben. Egyéb­ként a Balatont is nagyon sze­retjük. Évek óta Balatonberény- ben táborozom a rászoruló gye­rekekkel az Erzsébet-táborban, ám idén Zánkán leszünk velük augusztus utolsó hetében Erdei Zsolt barátommal. Fogadd el magad! „FOGADD EL ^ magad!” - pa- Hl rancsolt rám rados virág egyik ismerő­söm, amikor elárultam neki, a napokban nem éppen jó a közérzetem. Előzményként hadd mond­jam el önöknek, két hónapja a lakásfelújítás kellős közepén leledzek, amiről mindénki tud­ja, aki valaha csinált ilyet: az efféle projektbe enyhén szólva belerongyolódnak az ember idegei. Még akkor is, ha min­den klappol. Hát még, ha ál­landóan olyanokat kell átélni, hogy az egyik mester lekési a határidőt, a másik megígéri, hogy árajánlatot ad, felvési a címemet és a telefonszámomat, ám a megbeszélt időben se szaki, se mentegetőző telefon. Aztán van úgy, hogy várom a megrendelt cuccot a futárszol­gálattól, ám az nem hozza, Sem aznap, amikorra ígérte, sem másnap. És amikor panaszt teszek, még neki áll feljebb. Hogy közben dolgoznom kelle­ne, orvoshoz kellene mennem, uram bocsá' le kellene szalad­nom a boltba kajáért, nem szá­mít. Nekik. ám az önmagam elfogadását szorgalmazó okos ismerős el­mulasztott rákérdezni, ugyan mitől nem érzem jól maga­mat a bőrömben. Rögtön a varázsigével állt elő: „fogadd el magad!” És mintha ez még nem lett volna elég, hozzátette: „legyél ember!” A szavam is el­akadt, aztán megdühödtem, és a szemébe vágtam: „én ember vagyok, miért, minek néztél?” tudom, divatos dolog manap­ság ez az önelfogadósdi. Ha szomorúak vagyunk, ha ki vagyunk akadva valami vagy valaki miatt, ha megbeteg­szünk, ha magánéleti zűrjeink adódnak, ha az időjárási front betesz nekünk, természetesen mi vagyunk a hibásak. Mert nem fogadjuk el magunkat. Sőt, mint megtudtam, bizonyos felfogás szerint akkor már em­berek sem vagyunk, hanem csupán holmi szánalomra mél­tó ázalék-állatkák. úgy gondolom, önmagunk elfogadása nem valami varázs­szer az élet problémái ellen. Sőt, az élet problémáival való megküzdés, azaz a gondok megoldása vezet éppen oda, hogy elfogadjuk magunkat, mert akkor nő az önbecsülé­sünk. És mindig jöhet egy na­gyobb galiba, amikor újra latba kell vetnünk, amink van. akadnak persze totálisan fleg­ma arcok, akik mindenre csak legyintenek, mondván, az a probléma, amivel foglalkozni kell, nem is létezik. Nekik ez a védőpajzsuk. De a legtöbbünk átéli a rossz élményeit, és akár bizonyos negatív érzelmeket, mondjuk a bánatot, haragot, csalódást, elkeseredést moz­gósítva faragja őket tapaszta­latokká. így épül fel a teljes személyiség, ami senkiből nem válik attól, ha valaki felrója ne­ki, hogy nem fogadja el magát. „hiába fürösztöd önmagad­ban, csak másban moshatod meg arcodat” - írja lózsef Attila. Azaz nem az erdőben élünk, egyedül, hanem együtt, közösségben, családi, baráti, ismeretségi körben, tágabban a társadalomban. Ha tehát va­lamelyikünk cefetül érzi ma­gát, meg lehet neki pendíteni, vajon mi az oka. És együtt le­het érezni vele. Vagy fel lehet tenni a bűvös kérdést: miben segíthetek? Talán semmiben, de az érintettnek már az is jólesik, hogy meghallgatják. Mert ha a másik elfogad úgy, ahogy vagyok, én is könnyeb­t Szabó Erika Ősztől a Vígszínházban lát­hatjuk, de filmet is forgatna Szabó Erika, a Barátok közt egykori Tildája.- Kicsit eltűntél a médiából, miért van ez?- A negyedik évet végzem a Színművészetin, szeptem­bertől a Vígszínházban leszek gyakorlaton. Eszenyi Enikő hívásának nagyon örülök, ta­lán az összes vizsgánkat látta az egyetemen és azt hiszem, kedveli az osztályunkat - ahogy én is nagyon szeretem az ő munkáit. Olyan színház­ba kerülök, ahol nagyon sokat lehet tanulni.- A komédia vagy a dráma tet­szik jobban?- A színművészetin azokat a feladatokat szerettem leg­jobban, ahol vért izzadtam, és úgy jött össze. Ami elsőre megy, az klassz, de ha sokat dolgozol valamin, és sikerül, annak nagyon lehet örülni. Marton László komolyan vet­te, hogy maradjon együtt az osztály, így nem mentünk külön-külön gyakorlatra ne­gyedévben, csak ötödévben. Az egyetemen száz körüli előadásunk volt, köztük a Diótörő, vagy a Hamlet, amit úgy negyvenszer adtunk elő. Van még két előadásunk, a Vérnász és a Három Nővér, lelenleg sok minden érdekel, életem ezen szakaszán az a fontos, hogy sokféle emberrel és színházi stílussal, látás­móddal találkozzam. Ezért jó, hogy sok izgalmas rendező lesz a Vígben a jövő évadban.- Tévében nemigen látni: válto­zik ez majd?- Voltak tévés megkere­sések, de olyan sokat dolgo­zunk, hogy nem mentem, mert félgőzzel elvállalni vala­mit nincs értelme. Filmet for­gatnék, de minden képlékeny. Mindenesetre eljárok castin- gokra, nekem semmilyen fel­adat nem derogál. ■ Kalmár ben elfogadom magamat. a „fogadd el magad!” kissé átlátszó tanácsa éppen az em­pátia hiányáról árulkodik. Aki ilyet mond, az valószínűleg nemcsak a másikat képtelen elfogadni, hanem önmagával sincs jóban. Mert aki elfogadja magát, az a másikat szintén el­fogadja, így azt is, ha az a má­sik nem érkezett meg a nagy büdös önelfogadás eszményi magaslatára. Tehát még vélet­lenül sem dörgöli az illető orra alá hiányosság gyanánt, hogy az nem fogadta el magát. szeretem a mondatot a delphoi jósda homlokzatán: „ismerd meg önmagad!” Mert ennek ott az a jelentése: ez egy egész életprogram. A legokosabb osztály című gyermekvetélkedőben Kovács Kokó István (jobbról) is élvezi a feladatokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents