Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 14. szám
2014. ÁPRILIS 6., VASÁRNAP SZTORI 5 Az örök győztes magányossága a színen kincsem Ezen a hétvégén mutatták be Bereményi Géza darabját a magyar csodalóról a Tháliában Lovat persze hiába keresne a néző a színpadon. Bár Kincsem a főhős, Bereményi Géza a színészekkel meséli el a történetét Az igazi csodának sosem ismerjük a természetét - vallja Bereményi Géza, aki e megállapítás jegyében állította színpadra Kincsem történetét. A magyar csodalóról szóló darabban ugyanis maga a címszereplő - nem csak technikai okokból kifolyólag - egy pillanatra sem lép a közönség elé. Reichert Gábor Száznegyven éve született Kincsem, minden idők leggyorsabb versenylova. A történetírók ez idáig nem jutottak konszenzusra abban a kérdésben, hogy a veretlen legenda vajon tulajdonosa tápiószent- mártoni birtokán, avagy Kisbéren látta-e meg a napvilágot - ahogy azt is csak találgatni lehet, mi a titka a történelem legnagyobb turf-sikertörténe- tének. Egy dolog biztos: Kincsem két- és ötéves kora között ötvennégy derbin vett részt, és mindegyiken elsőként ért a célba, testhosszakat verve riválisaira. A szakemberek egyetértenek abban, hogy sem előtte, sem azóta nem született hozzá fogható fenomén. Csak Angliában kilenc szobrot állítottak a magyar lónak, nem beszélve hazai emlékművéről és a róla elnevezett versenypályáról. A Kincsem-kultusz legújabb darabja pedig az a Thália Színházban most bemutatott előadás, amelynek szerzője és rendezője Bereményi Géza, főbb szerepeiben pedig Gáspár Sándor, Gubás Gabi, Szom- bathy Gyula, Molnár Piroska, Pindroch Csaba és sokan mások láthatók. Kincsem meg- formálóját persze hiába keresnénk a színlapon: hiánya azonban nemcsak a színházi közeg viszonylag szűkös technikai feltételeinek, hanem a darab sajátos koncepciójának is betudható. Ahogy kérdésünkre válaszolva Bereményi elmondta, számára nem maga a csodáló, hanem a környezetében lévő emberi jellemek változása volt igazán érdekes. „Tizenhármán játszanak a darabban, amely tizenhárom különböző viszonyt mutat be ember és ló, ember és csoda között” - nyilatkozott a rendező. Kincsem tulajdonosa, trénere, zsokéja, lovásza, riválisának tulajdonosai - a sort hosszan folytathatnánk. Megannyi hozzá kötődő személy, megannyi egyéni életút. Abban azonban mindannyian hasonlítanak egymásra, hogy a hirtelen „rájuk szakadó” csoda örökre megváltoztatja az életüket: a darab egyik legfontosabb kérdése, vajon méltóak-e a szereplők egy ilyen tünemény megtapasztalására? Nem árulunk el túl nagy titkot, ha azt mondjuk, a feltett kérdésre a válasz inkább nemleges... Annak ellenére, hogy Kincsem nem látható a színpadon, nagy futásait a szereplők reakcióin keresztül nyomon követhetjük, sőt, a karakterek hozzá intézett monológjai is nagy jelentőséget kapnak mindkét felvonásban. Bereményi Géza szerint az igazi csodák titkát sohasem ismerhetjük meg, éppen ettől nevezzük őket csodáknak. Kincsem jelen nem lévő, de az egész történetet belengő „szelleme” hasonlóképpen rejtélyes, hiszen ahelyett, Egyetlen derbin tudták csak megszorongatni KINCSEM EGYIK legnevezetesebb futása 1878. szeptember 9-én Baden-Badenben történt (amelyről egyébként Bereményi Géza drámája is beszámol). A csodámén és legnagyobb riválisa, Prince Giles The First fej fej mellett ért a célba, a bírák pedig nem tudtak eredményt hirdetni. Az akkori szabályok lehetővé tették, hogy - amennyiben legalább az egyik tulajdonos ragaszkodik hozzá - újrafuthassák a versenyt. A megismételt, 3200 méteres megmérettetésen Kincsem hat hosszt vert az őt először és utoljára megszorongató telivérre. hogy közelebb jutnánk a megfejtéséhez, egyre jobban távolodunk tőle a történet előrehaladtával. A rendező szándéka - saját bevallása szerint - az volt ezzel, hogy Kincsem történetét Kincsem szemszögéből, a hozzá fel nem érő szereplők esendőségének bemutatásán keresztül mesélje el. A legenda árnyoldaláról is megtudunk így egyet s mást: főleg arról a magányosságról, amit a célszalagot állandóan egyedül átszakító győztes ismerhet. Az eladólány és az eltűnt pénz esete ELŐFORDULT ÖNÖKKEL, hogy ^ ^ akaratlanul vérig sértettek R adós vi rág valakit? Hát, nekem a héten sikerült - a zokogásig megrí- kattam az illetőt. AZ TÖRTÉNT, hogy a virágüzletben kiválasztottam két agyag- és egy műanyag cserepet, alátétet, tíz kiló virágföldet. Közben az eladólánnyal beszélgettünk erről-arról, a cserepek beáztatásáról, hogy meddig kell, a növények átültetéséről, hogy milyen laza legyen a föld, a fonott fali kaspók tartósságáról. Aztán a lány várta a pénzt, ám én sehol sem találtam az ötezresemet. A pénztárcámban hűlt helye volt, akárcsak a szatyromban. Hiába forgattam ki érte többször is a dzsekim zsebeit, kutattam át a farmernadrágomat meg a kapucnis felsőmet. A bankjegy nem volt sehol, márpedig én határozottan emlékeztem, hogy elővettem. A lány először türelmesen állt a pult mögött. Mondom neki, nincs meg az ötezresem, van-e valami ötlete, hová tűnhetett. Neki azonban halvány fogalma sem volt a pénz hollétéről. Óvatosan megkockáztattam, nem rakta-e be a kasszába a beszélgetés hevében. Ő tiltakozott: neki nem szokása eltenni a vevő pénzét, amíg vissza nem ad belőle. Elkezdtem hangosan gondolkodni: az imént jártam a bankjegykiadó automatánál, ahonnan azonnal idejöttem, a bankó nem szívódhatott fel csak úgy. Az eladólány ekkor már ideges lett - csak nem képzelem, hogy el akarja sinkófálni a pénzemet? Mondtam, nem gyanúsítom én őt semmiféle szándékossággal, de hátha véletlenül... A lány hangja regiszterekkel feljebb csúszott: még hogy ő tolvaj lenne, inkább meghalna, mint hogy a másét elvegye, sőt, ha tud, ő adni szokott, és így tovább. Aztán fogta magát, nagy dérrel-dúrral összepakolta a vásárolandó holmit, remegő kezekkel visszarakta őket a helyükre, és szó szerint kidobott az üzletből. Az arcán patakzottak a könnyek. kikullogtam A boltból, de még öt lépésnyire sem jutottam, amikor a másik eladó, egy idős hölgy utánam kiáltott, az ötezresemet lobogtatva. Leesett a padlóra, és sem a lány, sem én nem vettük észre. A KIS nő még mindig zokogott, a válla is rázkódott belé. Ilyen még életében nem történt vele, ismételgette, hogy így meggyanúsítsák. Mondtam, nem akartam én őt megbántani, egyszerűen lövésem sem volt, mi történhetett azzal a rohadt ötezressel. A lány szóba sem akart velem állni, mire én két oldalról megragadtam a vállait, kényszerítettem, nézzen rám, úgy esdekeltem a bocsánatáért. Persze, lehet azt mondani, megesik az ilyen, de én átéreztem a lány helyzetét - az ő szemszögéből, aki kereskedő, és mások pénzével dolgozik, ráadásul becsületesen, ez az egész bizony mély sérelemnek számít. Ki fogom engesztelni - viszek neki egy tiszteletpéldányt a legutóbbi könyvemből. Csak remélni tudom, hamar begyógyul a seb, amit egy nyilvánvalóan érzékeny emberen ütöttem. vajon miért hittem, hogy a kislány rakta be a pénzt a kasszába, és nem én ejtettem le a földre? Mert ott és akkor, tanácstalanságomban, eszembe jutott egy régi eset a gyerekkoromból. Nagyanyám elküldött cukorért az utcában lévő vegyesboltba. Csak a pénz volt a kezemben, amit a dagadt tulajdonosnő elvett, a szemem láttára betett a pénztárgépbe, aztán kirakta elém a cukrot, és kérte az árát. Hiába mondtam, hogy már kifizettem, ő meghazudtolt. Az orromat lógatva, cukor és pénz nélkül mentem haza. Nagyanyám soha többé nem vásárolt a nőnél. régen volt, idestova negyven éve. De íme, egy rossz emlék, és hasonló helyzetben arra asszociáltam. Egy becstelen ember oly sok idő múltán is gyanúba keverte szememben a becsületest. Gombfociban azért még mi vagyunk a királyok európa-bajnokok Húsz éve verhetetlen a magyar csapat, pedig minimális büdzséből gazdálkodnak Megbicsaklott „a kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” Puskás Öcsi-féle bölcsesség igazság- tartalma, legalábbis a gombfoci esetében. Ugyanis a hivatalosan szektorlabdának hívott játékban a magyar csapat nyerte a Budafokon rendezett Európa-baj- nokságot. A Szendrei Tibor, ifj. Farkas Gábor, Magyar Antal, Szathmáry Károly és Horváth Imre alkotta hazai válogatott a döntőben a szerbeket 16-8-ra győzte le. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szerb, és a harmadik helyezett román csapatot is magyar játékosok alkották. Ezzel folytatódott a magyarok páratlan sikersorozata: ebben a sportágban 1994 óta Lövőhelyzet, ziccer és góóól! rendeznek világversenyeket, és azóta a magyar csapat minden Eb-t és világbajnokságot megnyert, azaz immár húszéves veretlenséget mondhat magáénak. „Nem minden a pénz, 20 éve úgy kell összekaparnunk, ha rendezni akarunk valamit” - mondta lapunknak Horváth Imre. A Magyar Szektorlabda Szövetség elnöke szerint a sikerük titka főleg abban áll, hogy bizonyítottan magyar gyökerű játékról van szó. Vagyis igazából hozzánk járnák a környező országokból megtanulni a sportág fortélyait. A szomszédos országokon kívül még Olaszországban és Brazíliában űznek a gombfocihoz hasonló játékot. Az Európa-bajnokságot a budafoki Klauzál Gábor Művelődési Házban rendezték, a belépés ingyenes volt. Ebből is látszik, hogy a sikerek ellenére egyelőre még nem kell stadionokat építeni a nagypályás foci egyik asztali változatának. „Csak részben élvezhető a játék a nézők számára, mert kevesen ismerik a szabályokat. Ha van a nézők között kommentátor, akkor gyakran lehet hallani, hogy: Ja, most már értem” - fogalmazott Horváth Imre. Szerinte a szektorlabda szabályai egyszerűek, ezért a játék könnyen elsajátítható. A versenyzőkre azonban több olyan szabály is vonatkozik, ami leírva bonyolultnak tűnik, de az edzések során a gyakorlatban percek alatt megtanulható. A labdarúgáshoz hasonlóan van kapukirúgás, szöglet, szabadrúgás, bedobás (pontosabban oldalbelövés) és tizenegyes is. „Tízből nyolcszor biztosan a jobb játékos nyer, de ha ésszel játszik a gyengébb, akkor egy 0-0-át talán meg tud csípni” - magyarázza. Idén még nagy feladatok várnak a magyarokra, hiszen nyáron lesz a Bajnokok Ligája, jövőre pedig a világbajnoki címet kell megvédeni. Horváth Imre szerint napi szinten hobbiból mintegy 100 ezren gombfocizhatnak Magyarországon, hivatalosan azonban 1500-an játszanak. ■ VÉG M.
