Somogyi Hírlap, 2014. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 15. szám

2014. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP PANORAMA 3 HÍRSÁV Kevesebb a panasz Oroszországra MOSZKVÁBAN ÖRÜLHETNEK, hogy leszorultak a dobogó felső fokáról, már ami az Emberi Jogok Európai Bíró­ságára beérkezett panaszok számát illeti. Március végé­re az összes beadvány 14,6 százalékában volt valami kifogás az orosz állam ellen, így 14 ezer ügy alá esett a mutató, míg 2011 őszén ez a szám még 14 300 volt. A lis­tát most Olaszország vezeti (17 750 ügy), míg Ukrajna ellen 15 500 beadványt ik­tattak. ■ Sokba kerülhet a skót függetlenség nem nagyon érdekli a skó­tokat, hogy függetlenségük esetén egyik napról a másik­ra 143 milliárd font állam- adósságot is „örökölhetnek”. A The Telegraph szerint a brit államadósságból ekkora összeg terhelné a skót bü­dzsét, amelyet London ter­mészetesen nem vállalna át. A függetlenségi népszava­zást szeptember 18-án tart­ják, s ha a skótok többsége az elszakadás mellett dönt, azt 2016. március 24-én hir­detnék ki. ■ Tiszta fejjel őrzik Barack Obamát az amerikai elnök bizton­ságára vigyázó ügynökök ezentúl a szolgálatba lépés előtt 12 órával nem ihatnak alkoholt, ha pedig Barack Obamát külföldre kísérik el, akkor az indulás előtt már 24 órával életbe lép az alko­holtilalom. A The Washing­ton Post beszámolója szerint az elmúlt hetekben átvilá­gították az elnök közvetlen környezetében dolgozókat. ■ Obama biztonsága az első Ruanda nem bocsát meg emlékezés Húsz éve majdnem egymillió embert gyilkoltak le Kigaliban hétfőn éjszakai virrasztással kezdődik a megemlékezéssorozat a 800 ezer ártatlan áldozatra Majdnem egymillió áldozat­ra emlékeztek a gyászhéten Ruandában. Az ENSZ fő­titkára elismerte a szervezet felelősségét a húsz évvel ezelőtti népirtással kapcso­latban. Szerdahelyi Csaba Amire nagyon sokáig emlékez­ni kell: az afrikai Ruandában 1994 áprilisa és júliusa között a többségi hutu nemzetiséghez tartozó szélsőséges milíciák le­mészároltak 500 ezer kisebbsé­gi tuszit és 300 ezer mérsékelt hutut. A vérengzés húsz éve, április 7*én kezdődött. Megért­jük-e valaha, hogy miért? A Kigali Today ruandai portál nyitólapján alig két-három hírt kell lefelé gördülni, hogy a nép­irtás húszéves évfordulójával kapcsolatos megemlékezések után belecsöppenjünk a má­sik valóságba. Abba, amelyik­be Ruanda most kapaszkodni akar. Például nagy terjedelem­ben foglalkoznak a nem sokkal korábbi szépségkirálynő-vá- lasztás mosolygós történeteivel, és a helyi celebek mindennap­jairól sokat megtudhatunk. Igaz, ezen a héten kevesebb hely jutott a derűs pillanatok­nak. Hogyan is juthatott volna, amikor 1994-ben Ruandában a hutuk és tuszik halálos hónap­jai több mint 800 ezer ember­életet követeltek, amely további 700 ezerrel tornyosodott a me­nekültáradat forgatagában, a folytatódó torzsalkodásokban, a járványok pusztításában. Ru­andában ezen a héten gyászol­tak: a nagypolitika így rendelte el. Harminc országból hívtak meg vendégeket. Ruanda a mai napig harag­szik. Éppenséggel haragudhat magára is a történtekért, ame­lyet saját magának sem tud megmagyarázni. De haragszik másokra is. Franciaországot okolja a vérengzésért, vádas­kodik, hogy abban a két ország szervezetten részt vett, ezért aztán például Párizs hivatalos delegációval nem is érkezhe­tett a fővárosba, Kigaliba. Tíz éve annyival jobb volt a hely­zet, hogy akkor még koszorúz­hattak a franciák, idén már ezt sem engedték meg nekik. Ruanda szerint Párizs bűne az, hogy a kilencvenes évek ele­jén a hutu rezsim szövetsége­se volt. Franciaország többször kikérte magának, hogy részese lett volna a népirtásnak, és azt állította, hogy húsz éve éppen ő szervezett humanitárius akció­kat a további öldöklés leállítá­sáért. Ruanda szerint Francia- ország hazudik, és ideje lenne, hogy bocsánatot kérjen. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete (ENSZ) eközben magát ostorozza. Van miért. Húsz éve 2500 katonája állomásozott az országban, de ugyanolyan tehe­tetlenek voltak, mint 1995-ben Boszniában a srebrenicai vé­rengzés idején. Inkább a saját bőrüket mentették, és azt hajto­gatták, ennyi kék sisakos sem­mit sem tehetett a módszeresen gyilkoló bandák ellen, akik gépiesen, mintegy „munkába járva” irtották a szomszédot vagy akár a távoli rokont. Azt mondták nekik, hogy ölniük kell - hát öltek. Bán Ki-Moon, ENSZ-főtitkár hétfőn Kigali­ban az Amahoro stadionban fejet hajtott az áldozatok em­léke előtt. Elismerte, hogy ami Ruandában történt, az az ENSZ szégyene is. Ruanda az elmúlt húsz évben hiába próbálta, nem jutott túl a drámán. Nincs olyan család, amelyiknek ne lenne sok áldo­zata. És felnőhet sok nemze­dék, amíg csillapul a fájdalom. Ha csillapul egyáltalán. Arisztokraták és földművesek háborúja sok évszázadra visszamenő a ruandai viszálykodás, amelyet a közelmúltban a gyarmatosító Németország és Belgium épp úgy nem tudott kezelni, mint később az Egyesült Nemzetek Szervezete sem. A 15-16. szá­zadban pásztor népek, a tuszik vándoroltak be az országba, őket követték nem sokkal ké­sőbb a hutuk, ekkor alakult az első feudális királyság. A mar­hatartással foglalkozó tuszik voltak az arisztokraták, míg a hutuk földműveléssel foglalkoz­tak. A tuszik a szó szoros értel­mében lenézték a hutukat, mert jóval magasabbak voltak ná­luk. gyökeres fordulat a XX. szá­zad közepén a gyarmati idők­ben következett be, a tuszik el­szakadás pártiak voltak, míg az oktatási rendszer kizárólag a hutuknak kedvezett, a köz- igazgatási rendszerbe csak kö­zülük kerülhettek hivatalnokok. 1962-ben belső önkormányza- tot kapott az Ország, az ENSZ Közgyűlése 1962. július 1-jén pedig úgy döntött, hogy Ruan­da független köztársaság. JEGYZET i , • TAKÁCS JH ZOLTÁN Folytatják egy hét telt el a parlamenti választás óta, de az már egy­értelmű, hogy a kormány­párt betartja választási ígé­retét: folytatják. kezdődött ugye azzal, hogy az ellenzéki sajtó meg­maradt szabadcsapatainak általános megrökönyödésére bezárt a Várkert Bazár, amit a választások előtt már ün­nepélyesen átadtak a nagy- közönségnek. Csakhogy az oktondi újságírók azt nem vették figyelembe, hogy most éppen az építkezés folytatása miatt zárt be a Ba­zár. így hát remélhetően lesz majd még egy ünnepélyes átadás valamikor egy jól ki­talált időpontban. az is sokakat megdöbben­tett, hogy máris megindult a megszállási emlékmű fel­állítása, amit a tiltakozások miatt a kampányidőszakban felfüggesztettek. Most aztán van elkeseredett kordon- és szoborbontás, pedig a hata­lom itt sem tesz mást, mint csak folytatja a megkezdett munkát. aztán egy tegnapi hír sze­rint elkezdték beszántatni a kishantosiak növényeit, úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy a biogazdaság napjai végleg megszámoltattak. Ha mindez meglepetésként érte a kishantosiakat, akkor vagy nem olvasták el figyelme­sen, vagy nem értelmezték helyesen a programot: „foly­tatjuk”. persze azért nem lennék őszinte, ha elhallgatnám, hogy ezen a héten egyetlen avatóünnepségre sem kap­tam meghívót, míg a kam­pányidőszakban többször betelt a postaládám tőlük. De ez nyilván csak átmeneti állapot. „the show must go on”- ahogy a művelt kocsma­politikus mondja. Ha nem is mindig azonos ütemben, de épül-szépül a hon. Hogy az­tán újabb látványos szalagát­vágásokról tudósíthassunk a játszótérátadóktól a stadion- avatókig. Mondjuk az uniós vagy az önkormányzati vá­lasztások előtt. □számoltatnák a volt szovjet államfőt duma Mihail Gorbacsov egyszerűen hülyeségnek tartja a támadásokat Nagyot buktak egy hónap alatt az internetes cégek Az utóbbi három hétben több hírben is eltemettek, így nem érhet semmilyen meglepe­tés - idézte Mihail Gorbacsov szavait az Interfaksz orosz hírügynökség. A volt szovjet államfő azért szólalt meg, mert csütörtökön az orosz parlament alsó házának, a dumának több kormánypárti képviselője saj­tótájékoztatón bejelentette: fon­tolgatják, hogy hivatalosan is kivizsgáltatják a Szovjetunió megszűnésének körülményeit és Gorbacsov személyes felelős­ségét. A volt államfő ezt igen tö­mören így kommentálta: hülye­ség az egész. Majd hozzátette: a jelenlegi politikai helyzetben, Moszkva ukrajnai politikáját ismerve, nem véletlen, hogy bi­zonyos erők a Szovjetunió újbó­li visszaállításán fáradoznak. A Szovjetunió 1922-től 1991- ig létezett. A gorbacsovi nyi­tásnak köszönhető, hogy a 15 tagországos szövetség bomlás­nak indult. 1991. március 17- én kilenc tagköztársaságban népszavazást tartottak, a sza­vazók több mint kétharmada az unióra voksolt. December 8-án Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország elnöke még­is aláírta a dokumentumot a Szovjetunió megszűnéséről és a Független Államok Szövet­ségének szervezéséről. Gorba­csov december 25-én lemondott az államfői posztról. ■ Mihail Gorbacsov nem számított az újabb támadásra a világ tizennégy vezető inter­netes vállalata idén március­ban, egyetlen hónap alatt ösz- szesen 275 milliárd dollárt ve­szített a tőzsdén jegyzett piaci értékéből, azaz összességében 20 százalékkal értek keveseb­bet. Elemzők szerint a pénz­ügyi válság kirobbanása, 2008 óta nem volt példa hasonlóan drámai és nehezen magya­rázható fejleményre ebben a szektorban. A Facebook részvé­nyei 22 százalékot zuhantak, a Google 12 százalékot veszített, míg a Twitter járt a legrosszab­bul, 40 százalékos eséssel. Az amerikai vállalatok mel­lett Ázsiát sem kímélte a hul­lám, a kínai Tencent például a hongkongi tőzsdén 20 százalé­kot bukott, a dél-koreai Naver 10 százalékot, míg a japán Rak- uten „megúszta” 7 százalékos csökkenéssel. A világ egyik vezető gazda­sági lapja, a The Financial Ti­mes elemzésében rámutatott, hogy az értékcsökkenés össze­függésben lehet az orosz-uk­rajnai konfliktussal. A követke­ző hetek sors döntőek lehetnek: találnak-e békés megoldást a válságra, vagy még feszültebb lesz a helyzet. A másik magya­rázat valamivel derűlátóbb, e szerint csupán szokásos tech­nikai korrekcióról van szó, mert a cégek részvényei erősen túlárazottak voltak. ■ i

Next

/
Thumbnails
Contents