Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-31 / 26. szám
4 2014. JANUÁR 31., PÉNTEK Meddig diák a diák a kaposvári fürdőben? panasz - A kaposvári fürdőben miért csak 18 éves korig tanuló a tanuló? - tette föl a kérdést szerkesztőségünkben kaposvári olvasónk. - Miért nem fogadják el az érvényes felsőoktatási diákigazolványt a fürdőben? Miért kell egy egyetemistának teljes árú jegyet váltania, amikor ezek a fiatalok többségében nem rendelkeznek jövedelemmel, s hogy mennyit költenek tanulmányaikra, arról ne is beszéljünk! - mondta.- Az országban és a megyében is különböző megoldásokat alkalmaznak a gyerekek és a fiatalok kedvezményeit tekintve - reagált megkeresésünkre Szabó-Löffler Zita, a Kaposvári Élmény- és Gyógyfürdő Non- profit Kft. ügyvezetője. - Mindenhol az okozott nehézséget, hogy mostanság diákigazolvánnyal az első osztályosoktól kezdve akár 50-60 éves korig is rendelkezhetnek emberek. Éppen ezért a Kaposvári Virágfürdőben nem is diák-, hanem ifjúsági jegy, illetve bérlet van. Ennek a felső korhatára valóban 18 év. Van, ahol ennél több, van, ahol ugyanennyi, és olyan is, ahol csak gyerekjegy létezik. A hazai fürdőkkel ösz- szehasonlítva nálunk mérsékeltek az árak, viszonylag jelentősek a kedvezmények, például hat éves korig ingyenes a belépés, ráadásul majdnem minden részlegbe külön-külön is lehet jegyet váltani. ■ Márkus Kata Mellébeszéd az egyetemista gyerekeket nevelő szülőket viszonylag kevéssé vigasztalja, hogy hat éves korig ingyenes a belépés a fürdőbe. MÁSRÉSZT: VALAMIVEL több mint két hónapja, ugyancsak olvasói panaszra szó szerint azt közölte a fürdő marketingvezetője: „a kaposvári fürdőbe november 1-ig összesen 19 féle jegytípust és 12 féle bérlettípust lehetett váltani. Ezt követően az összes jegytí- pus száma 13, a bérlettípusok száma pedig négy. Ar-ér- ték arány tekintetében a vendégek többségét nem érinti kedvezőtlenül a jegystruktúra változása. Csupán néhány egyedi esetben, a választott kombinációtól függően fordulhat elő némi árnövekedés.” A válasz egy úr panaszára érkezett, miszerint a jegy, amit korábban vásárolt 1000forintba került, ám most ugyanazért a szolgáltatásért 1280forintot kellett fizetnie. A termálfürdő és a szaunavilág együttes használatáért délután Kaposvár Kártyával fizetett korábban ezer forintot, ám ez a jegyfajta most megszűnt. s még csak két mondat: ilyen alapon utazáskor se kellene elfogadni a diákigazolványt a buszon, vonaton? Még szerencse, hogy a MÁV-nál, Volánnál már megtalálták a módját, hogy kiderítsék, vajon érvényes-e az a diákigazolvány? (Az oktatási igazolvány érvényességét kormányrendelet szabályozza.) M.K. MEGYEI KÖRKÉP Ima, szexfilm, s a pink dosszié siófoki elsők Kis balatoni médiaháborúk: a BBC-féle tévézésre már akkor sem volt igény Kovács Péter: ki kellett volna bekkelni a kereskedelmi tévék megerősödését Huszonöt éve múlt karácsonykor, hogy akkor még kísérleti, 1989 nyarán azonban már „éles” adásokkal elindult az ország első kereskedelmi televíziója Siófokon. Fónai Imre- Miért éppen Siófokon?- Ezt a mai napig sem tudom- felelte Kovács Péter, a Sió tévé első főszerkesztője. - Olyan ügyesen csinálta Gáti István akkori tanácselnök, Filiszár Tibor VB-titkár és Takács Sándor mű- velődésiház-vezető, hogy még adóengedélyt is szereztek, országosan egyedülálló módon, azaz a kábel mellett sugározni is tudtunk; magas antennával Zánkán is fogtak bennünket. Amikor felkértek főszerkesztőnek, már az adóengedély is megvolt. Nagy szakmai kihívást jelentett ez akkor; nem volt ismeretlen a város számomra, a közrádió zalai és somogyi tudósítójaként gyakran megfordultam Siófokon.- De hogyhogy kereskedelmi tévé lett, nem városi, mint másutt?- Annyira jók voltak a stúdió technikai adottságai, kiegészülve a sugárzási engedéllyel, hogy közgazdász lévén számításokra alapozva azt javasoltam: mivel egy városi tévé fenntartása sokba kerül, annak érdekében, hogy képes legyen eltartani önmagát, próbáljunk meg kereskedelmi tévés vállalkozásba fogni. De ehhez kellett egy partner, mert a városi stúdió csak néhány órás adásra volt felkészülve, de a csúcsidőben napi tíz órányi adás is volt filmekkel. Egy kereskedelmi tévében minél több az adásidő, annál i több a reklám, gazdasági érdek volt a szinte egész napos műsor.- Ami kezdetben nagy feltűnést keltett, zajos sikert aratott...- Igen, az első négy év valódi sikertörténet. Akkor ugye csak | a „királyi” tévé létezett, mi meg előálltunk egy teljesen új stílussal, hangvétellel, nem „nyakken- dős” tévé volt. Reggeli imádsággal kezdtünk, éjszakai szexfilmmel zártunk, német nyelvű híreket mondtunk, volt élő talkshow, telefonos játék. Siófokon ült először kamera elé Máté Krisztina, Bochkor Gábor, Jakupcsek Gabriella, Csisztu Zsuzsa, rendszeresen lejárt műsort vezetni Szilágyi János, Juszt László, Fodor János és mások.- De azután hamar kirobbant a „kis balatoni médiaháború”...- Aminek politikai és gazdasági okai egyaránt voltak. Én naivan komolyan vettem a sajtószabadságot és egy BBC-stílu- sú, csak a tényeken alapuló hírközlést szerettem volna. De a második önkormányzati választás környékén már egyre erőteljesebben éreztem a törekvést, hogy a pártok rá akarják tenni a kezüket a tévére. Én ennek keményen ellenálltam. A leginkább talán a kisgazdapárt és az SZDSZ igyekezett a befolyását erősíteni, az SZDSZ akkori helyi vezetője például mindenáron ránk akarta bizonyítani, hogy lopunk, csalunk, hazudunk. Egy szörnyen pink színű dossziéban gyűjtögetett adatokat a tévéről. Mi megmutattunk neki minden papírt, a képviselő-testület különféle gazdasági revíziókat is indított, de soha semmilyen szabálytalanságot, sumákságra utaló jelet nem találtak.- Mit akarhattak elérni a helyi politikusok a tévével?- Azt sokan felismerték, hogy a helyi televízió akár „királycsináló” is tud lenni, azt is, hogy fontos a szereplésük, de a többség nem tudott felnőni ehhez a feladathoz és ez zavarhatta őket. Ahogy emlékszem, leginkább Balázs Árpád, Házas József, Páris András tudott élni a tévészereplés adta lehetőséggel. Fokozta a gondokat a szerencsétlen társasági szerződés. A kereskedelmi televíziózáshoz szükséges partnerként bevont budapesti vállalkozásnak és a városnak is 49 százaléka volt a Balaton Channel Kft.-ben, egy tévéközeli fővárosi magánszemélynek kettő, de ezzel a csekély tulajdonhányaddal ő lett a mérleg nyelve. Közgazdászként furcsál- lottam, hogy a stúdióval rendelkező város miért nem ragaszkodott az 51 százaléknyi tulajdon- hányadhoz, de nem volt beleszólásom. Ez a konstrukció előrevetítette a szomorú véget. Hiszen míg a város abban volt érdekelt, hogy a stúdiót fejlessze, a partner abban, hogy minél több pénzt vegyen ki. Amikor kiderült, hogy előbbire nem futja, mert a partner mindent „elköltségel” (a váKovács Péter KÖZGAZDÁSZKÉNT VÉGZETT, később doktorált és az újságíró-iskolát is „kijárta”. A mozgókép már fiatalon érdekelte, amatőrfilmes volt, „a 18. születésnapomra egy nyolc milliméteres filmkamerát kaptam". 1975-ben marketing szakon végezte a pécsi közgázt, ez akkor még ritkaság számba mert, talán ennek is köszönheti, hogy a pécsi körzeti rádióban kapott munkát, hiszen éppen gazdasághoz értő riportert kerestek Szülőhazájában, Zalaegerszegen azután előbb a közrádió Zala és Somogy megyei tudósítói állásával „kínálták meg", közben rosatyák nem alaptalanul vélték úgy: egy ügyes magáncég szinte ingyen használja az adófizetők pénzéből épített drága stúdiót), kitört a háborúság.- S ennek lett ön az áldozata? a televíziónak is híradózott, majd megalapította az ország második városi tévéjét (az első a keszthelyi volt). Itt érte a siófoki felkérés, amikor azonban „obsitlevelet kaptam, visszatértem közgazdásznak akkor alakult az első, mégnem TDM-nekhívott, de ugyanolyan mintájú regionális turisztikai szervezet a Balatonnál, annak lettem az ügyvezető igazgatója.” A legtöbb időt azonban a Kodolányi főiskola siófoki turizmus-vendéglátás szakán töltötte, az első tanárok egyike volt, turisztikai alapismereteket tanított, amíg a szak „be nem zárt”.- Talán ennek is. Gazdaságilag a legsúlyosabb érvágást az országos kereskedelmi tévék feltűnése jelentette. A műholdas sugárzási lehetőséggel szaporodott a kínálat, ez meg is pecsételte a siófoki kereskedelmi tévézés sorsát.- Vagyis elkerülhetetlen volt a vég?- Lett volna megoldás. Úgy láttam akkor, hogy három-négy évet kéne kibekkelni, s amikor az új kereskedelmi televíziók megerősödnek (vagy a köztévé lát ebben fantáziát a konkurencia miatt), valamelyik tévének „ezüsttálcán” ajánlhatunk föl egy bejáratott balatoni stúdiót gyakorlott személyzettel, balatoni élő műsorokhoz, télen meg akár gyártásra. Lám, ez az idő el is jött, előbb a kereskedelmi tévék, majd a köztévé települt nyárra a Balatonhoz. A kivárásos javaslatomat nem fogadta el a siófoki képviselő-testület, talán elege is lett a tévé körüli zűrös ügyekből, mindenesetre 19 képviselőből öt szavazott a pályázatomra. Akkortól csak egy rövid híradót finanszírozott az önkormányzat, a kft.-t fölszámolta, a stúdiókapacitás javát bérbe adta egy másik fővárosi tévés vállalkozásnak. Én ezzel nagyon nem értettem egyet (megint csak előre láttam, hiszen az igazi háborúskodás csak ez után jött a bérlő és a város között), a politikai érdek azonban felülírta a köz érdekét. Merthogy az emberek szerették a helyi televíziót, de a jelek szerint ezzel már akkor sem igen törődtek a döntéshozók.- Siófok a kétezres évek elején végleg föladta, megelégelve az ön idejénél jóval durvább, zár- és ajtóbetöréssel, villanyvezeték-levágással tarkított „második balatoni médiaháborút”. Egy éve a magánvállalkozásként működő Sió tévé is bedobta a törülközőt. Lehetne ma az eredetihez hasonlót működtetni? Nem járt le a helyi tévék ideje?- Nem járt le, hiszen a helyi tévék nem szűntek meg. Ahol az önkormányzat fontosnak tartja, ott működik, dacára annak, hogy ma már száz csatornából választhat a néző, ám ma Is odakapcsol, mert a helyi témák érdeklik. Persze, a helyi kereskedelmi televíziózás valamilyen formája volna célravezető, másként nehéz lenne függetleníteni egy városi tévét a politikától, hogy ne legyen belőle az aktuális hatalom kiszolgálója, mint ami a köztévéből is lett. Tanulság? Megint csak azt mondom, naiv voltam, mert a BBC-féle televíziózásra (a tényeket és csakis a tényeket) már akkor sem volt igény... Testvéri közösségben hirdették az igét összetartozás Mindent kegyelemből kaptunk, Isten gazdag áldásaiban részesülünk Lampért Gábor (balról), Egri Béla és Gárdonyi Máté a ságvári imahéten tabon az egyetemes imahét nyitó istentiszteletén a református templomban Arató Ló- ránd evangélikus lelkész-jelölt a „Nincs kenyeretek?” kérdést vizsgálta igehirdetésében. A záró szolgálatot Sifter Gergely plébános végezte, a barátságról beszélt az evangélikusok otthonában a különböző felekezetű Krisztus-hívők előtt. A lullai katolikus templomban Sándor Zsuzsanna Noémi református lelkész a 100. zsoltár alapján prédikált az imaj- héten: a hálaének Isten népének szól. Mindhárom esti ösz- szejövetel perselypénzével, mintegy nyolcvanezer forinttal a tabi református egyházközséget támogatták a jelenlévő hívek. A ságvári reformátusok gyülekezeti termében tartott ökumenikus istentiszteleten testvéri közösségben négy egyház lelkipásztorai együtt hirdették az evangéliumot.- Az egységre vezető utat csak a Krisztus keresztjének erejében találjuk meg - mutatott rá elmélkedésében Bozso- ki-Sólyom János református prédikátor. Egri Béla baptista, Gárdonyi Máté római katolikus és Lampért Gábor evangélikus lelkipásztorok sorolták, hogy mindent kegyelemből kaptunk, hogy a Krisztusba való egységünk által, Isten gazdag áldásaiban részesülünk, és hogy legyőzzük a köztünk lévő vitákat Árról, akit megfeszítettek értünk... A hallgatóság erre hitbeli meggyőződéssel egyetemesen válaszolta, hogy „mi együtt tartozunk Krisztushoz”. ■ Gamos A. Ütemezett munkák öreg és korhadt fák Kivágására barcs Nyárfákat vágnak ki Barcson. Az önkormányzat még 2011. januárjában határozott a város belterületén 137 nyár évenkénti 30 darabos kivágásáról és újraülteté- séről. Eddig három ütemben zajlottak a munkálatok, a következő periódusban, február és március között, a Szabadidő Parkban lévő 30 nyárfát vágják ki, helyettük juharokat telepítenek. Októberben a gyógyfürdő előtti közterületen lévő ezüstjuharokat vágják ki biztonsági okokból balesetveszély miatt, és idén eltűnik egy (öreg elkorhadt fűzfacsoport és hársfák, több helyen gallyaznak majd. ■ J.G.
