Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-31 / 26. szám

2014. JANUÁR 31., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP Csúcstechnika nélkül a világelitbe álmaikban Amerika A kutyavezetőket elképesztő körülmények fogadták Los Angelesben Kétszázmilliárd forintra saccolják a tartozásukat Testközelből figyelhette meg Los Angelesben két kapos­vári bűnügyi kutyavezető, hogyan dolgoznak a világ leghíresebb K9-es rendőrei. Az ottani technikai háttérről még álmodni sem mernek, ám Skrek Roland tudása előtt még a helyiek is kalapot emeltek. Vas András- Álljon meg! - hallatszik a pa­rancsszó, ám hasztalan, a szólí­tott ugyanis tovább rohan a tér­dig érő hóban. Letti pattanásig feszült idegekkel várja gazdá­ja újabb felszólítását, ám nem mozdul. - Csibész! - jön a fel­szabadító ukáz, s a német ju­hász már indul is, pillanatok múlva ráfog a menekülő férfi karjára, lerántva a hóba, s nem is ereszti, míg Skrek Roland fő­törzszászlós mellé nem ér. Az­tán egy darabig még eljátszik a csibészkarral, hogy a napi tré­ning végeztével visszatérjen kenneljébe.- Hasonló gyakorlatokat vé­geznek az amerikai K9-esek is - magyarázza Skrek Roland kaposvári bűnügyi kutyaveze­tő, aki kollégájával, Vízhányó Gábor törzsőrmesterrel tíz na­pon át figyelhette Los Angeles­ben, hogyan dolgoznak a helyi kutyások. A két somogyi rend­őr a K9 Commando című könyv amerikai bemutatójára utazott ki Kaliforniába: a szerző, Ko­vács Violetta magasan kikép­zett ebeket mutatott be az ol­vasóknak, köztük Tokit, Skrek Roland korábbi kutyáját. Az Skrek Roland naponta megdolgoztatja Lettit (balról) és Fűrészt: nyomkövetésben felveszik a versenyt a K9-esekkel Egyesült Államokban ugyan­is óriási a respektje a legmaga­sabb szinten kiképzett kutyák­nak, az egyik közösségi olda­lon a könyv többszázezres ra­jongótábort mondhat magáé­nak, naptár és kisfilm is ké­szült a kutyás zsarukról, köz­tük a kaposváriakról, akik az országban a legjobbak közé tar­toznak, s hírük a tengerentúlra is eljutott.- Los Angeles Santa Ana és Anaheim körzetébe látogathat­tunk el - mondja Skrek Roland -, ahol egy észak-karolinai ki­képzőnek, Don Barbernek kö­szönhetően még két, Ameri- ka-szerte híres és ismert K9-es rendőrrel, Mike McCarthyval és Caprice Kirk Patrickkel gya­korolhattunk. Megtapasztal­hattuk, hogyan dolgoznak az ottani kutyás rendőrök, milyen tréningeket tartanak, hogyan telik a szolgálatuk. A főtörzszászlós képeket és videókat is mutat, s hamar meg­állapítjuk, elképesztő a különb­ség. A kaposvári rendőrök bá­zisához képest az amerikaiaké legalábbis űrközpontnak tűnik, a legmodernebb technika szol­gálja őket és felkészülésüket, például alapfelszerelés az im­pulzus-nyakörv, mellyel vibrá­cióval és halk parancsszavak­kal messziről is irányítható a kutya. A kapitányságon két lő- szobát használhatnak, s akár a hazai lőszermennyiség öt­százszorosát is eldurrogtathat- ják... És persze más kategóriá­jú ebekkel dolgoznak.- Kiképzett, rendkívül jó adottságú, többszörös szűrésen átesett, tíz-harmincezer dollá­ros (2,5-7,5 millió forintos - a szerző) kutyákat kapnak - ál­lította Skrek Roland. - Dual, azaz nyomkövető és elfogó ku­tyák, jellemzően holland és né­metjuhász, illetve holland ju­hász és malinois keverékek. Kicsit meglepett, hogy főként Csehországból és Hollandiá­ból származnak az állatok, me­lyek német parancsszóra hall­gatnak, ugyanis a kiképzők je­lentős része holland és német. Csak hogy érzékeltessem mi­lyen szigorú a kiválasztás: Tö- kiről utólag derült ki, hogy kö- nyökdiszpláziás, ott biztosan kiszűrik, és sohasem lehetett volna belőle rendőrkutya... Persze nemcsak az ebek, a kutyás rendőrök is komoly megbecsülésnek örvendenek a tengerentúlon. Az átlagos éves fizetésük alapból ötvenezer dol­lár körül mozog - vagyis dur­ván havi egymillió forint... -, és magyar kollégáikkal ellentét­ben nem kell bajlódniuk az álla­tok kiképzésével: ott egy K9-es eb egy hónap alatt már élesben szolgálatba áll, nálunk gazdája 4-6 hónapig képzi.- Ennek ellenére elismerték, nyomkövetésben a mi kutyáink semmivel som rosszabbak - tet­te hozzá a főtörzszászlós. - Az intézkedéstaktikából viszont sokat tanultam, de az is kide­rült, egy átlagos magyar kutya­vezető képzettebb kutyás, mint egy amerikai. Ezt Kovács Violetta is meg­erősítette, s bár Skrek Roland szerényen elhallgatta, a K9 Commando szerzője megemlí­tette: az USA-szerte híres Los Angeles-i zsaruk bizony megle­pődtek, amikor a kaposvári fő­törzszászlós elkezdett dolgozni a számára teljesen ismeretlen kutyákkal.- Ott tényleg magasra tették a mércét - jegyezte meg Kovács Violetta -, de visszahallottam, hogy Rolandot a látottak alap­ján a világ legjobb kütyás ve­zetői közé sorolták be, és bár­mikor alkalmaznák. A ameri­kai öntudatot és magabiztossá­got ismerve, ennél nem sok na­gyobb elismerés létezik... A lovas kocsin forró tégla a legjobb a láb alá régi telek A szánkó jó szolgálatot tett, amikor -25 fokot is mértek a hőmérők novembertől februárig egykor fából készült, lovak húzta „hótolóval” dolgoztak a somogyi utakon tél idején. Ha­muval hintették fel a járdákat, és hótalpakat készítettek saját kezűleg. Megállt az élet. Az útnak nincs gazdája. Káosz van az utakon. Mostanság a hókot­ró olyan, mint Jézus, minden­ki tudja, hogy létezik, de még senki se látta! Ilyen és ehhez hasonló bejegyzések járják az országot a közösségi oldalakon, amióta leesett a hó. Tény, hogy a közút és az önkormányza­tok sok-sok géppel tisztították az utakat, mégis maradtak vi­tatható szakaszok mindenfelé. De hogy volt ez régen? Vajon öt- ven-hatvan évvel ezelőtt is ha­sonló anomáliákat tapasztal­tunk és mindenfelé jogos-jogta- lanul elégedetlen emberekkel találkoztunk? A 75 éves Horváth Béla a hor- vát határ mellett, a Gyékényes közelében lévő, huszonpár la­kossal büszkélkedő Nagybe- rekpusztán élte gyermekkorát. Egyszerűen fogalmaz a mai, téli helyzetről: ember legyen a tal­pán, aki igazságot tud tenni.- Hat éves koromban kezd­tem el iskolába járni, és csak gyönyörű telekre emlékszem - meséli. - Nagyon élveztük, foly­ton kint játszottunk; az egyik helybéli készítette a szánkókat, amikből legalább hármat a sza­már után kötöttünk, az húzott minket. De sokat nevettünk. Általában november végén jött meg a hó és február végé­ig megmaradt. Béla bácsi akkor is gyalog járt iskolába a többi nebulóval együtt, az öt kilomé­terre fekvő Somogybükkösre. Nem volt síléc vagy hótalpak. A leleményes gyerekek azonban készítettek maguknak vala­mi hasonlót nyír- vagy akácfá­ból. A nagyon dombos vidéken a szánkó is jó szolgálatot tett, a -20-25 fokos hidegben a hó te­tején is tudtak vele közlekedni.- Igen nagy, három-négy mé­teres havak voltak, ha hordta a szél, ez megemelkedett akár hét méteresre is - teszi hozzá. - Az emberek alagutat ástak a hóba, ami olyan stabilan állt, hogy biztonságosan közleked­tünk benne. Szó mi szó, akkoriban kevés jármű járt az utakon, trakto­rok és buszok is elvétve. Utóbbi előtt a gyékényesi kavicsbánya lánctalpasa egyengette el az utat. A fa „hótolót” négy ló húz­ta, és mindenki segített min­denkinek a lapátolásban, közle­kedésben is.- Ma már 10-15 centiméter hónál megáll az élet, én ezt nem értem - csóválja a fejét. - Talán Horváth Béla csak gyönyörű telekre emlékszik az a baj, hogy ma, akinek autója van, még tíz métert sem megy anélkül. Pedig jobb lenne, ha nem ülnének kocsiba, csak hát­ráltatják a munkát. Végül eszébe jut, hogy mi­lyen csodaszép látványban volt részük, ahogyan a hatalmas fák az „égben” összeértek: a vastag hólepel, a lelógó jégcsapok me­seszerű környezetet hoztak lét­re. És mit tettek ha fáztak? A lá­buk alá forró téglát (a lovas ko­csin), a zsebükbe forró krump­lit melegítő gyanánt. Jó élete volt télen a gyerekek­nek a '40-es, '50-es években a barcsi Hajmási Lászlóné szerint is. Talpraesettségüket bizonyít­va a fiúk jobb híján a faklumpá­jukba léptek, azzal csúszkáltak.- Nem volt olyan, hogy men­tünk az iskolába, és valahol nem tudtunk a hó miatt tovább­jutni - meséli. - Már kora reg­gel eldobálta mindenki a ha­vat a portája elől, ha egész nap esett, akkor többször is. Utcánként érkeztek a fából készült, háromszög alakú „hó- tolók”. A lovak csilingelve húz­ták, mindenki tudta, hogy mer­re járnak, és jól dolgoznak. Az utakat, járdákat hamuval hin­tették fel. És házanként taka­rították szakaszonként az utat, árkokat is. Nem csak télen. ■ Jeki Gabriella ► Folytatás az 1. oldalról FEKETELISTA A180 napot és tíz­millió forintot meghaladó tarto­zással rendelkező magánszemé­lyek, egyéni vállalkozók több mint négyezren voltak az or­szágban a friss statisztika sze­rint az év végén. Közülük több mint nyolcvan somogyi székhe­lyű. Ezek közül huszonnyolc ka­posvári, tizenhárom siófoki, hat fonyódi. Három-négy adóst tar­tanak nyilván még Marcaliban, Nagyatádon, Barcson. A töb­bi somogyi faluban, városban egy-kettő a legfrissebb fekete­listán szereplő adósok száma. Ezeken a listákon az egyes cégek, magánszemélyek és vál­lalkozók mellett nem tünte­tik föl a tartozás pontos össze­gét, ám a Napi Gazdaság megír­ta, hogy összesen legalább 200 milliárd forinttal tartoznak a listán szereplők az adóhatóság­nak, de a valós tartozás ennek többszöröse is lehet. A harma­dik negyedév végi állapotokhoz képest a listákon szereplő ma­gánszemélyek száma nem vál­tozott érdemben, miközben a cégeké több mint háromszázzal csökkent. A listán szereplő cé­gek, persze a somogyiak között továbbra is feltűnően sok az in­gatlan-kereskedelmi és fejlesz­tőcég, az építőipari vállalkozás, biztonsági szolgáltató, fuvarvál­lalkozás. ■ Márkus Kata Helyi feketelistások több mint másfél éve döntött Kaposvár önkormányzata, hon­lapján közzé teszi azoknak a magánszemélyeknek, cégeknek a listáját, akik, amelyek a helyi, például a kommunális-, telek-, vagy iparűzési adóból, esetleg gépjárműadóból jelentős hátralé­kot halmoztak föl. Előbbiek 100 ezer forintot, a gazdasági társa­ságok egymilliót meghaladó adó­tartozást halmoztak föl. A listán 127 gazdasági társaság szere­pel, a legnagyobb adósságot fel­halmozó cég csaknem 30 millió­val tartozik a városnak. A listán szereplő magánszemélyek szá­ma 308, a legnagyobb helyi adó- | sok - kettő is - több, mint ötmil- { liós tartozást halmoztak föl. A I lista folyamatosan frissül, s aki rendezi a tartozását, lekerül ró­la. A város célja a lista közzététe­lével a jogkövető magatartásra ösztönzés volt, valamint az adó­jukat rendszeresen befizető pol­gárok védelme. Stresszkezelés és gyalogtúra köztisztviselőknek siófok Kisimult idegzetű, fitt köztisztviselők fogadják nem­sokára az ügyfeleket a siófo­ki polgármesteri hivatalban. Erre lehet következtetni a vá­rosházi közleményből: az ügy­felekkel rendszeres kapcsola­tot tartó önkormányzati mun­katársakra uniós forrásból stresszkezelő és kommuniká­ciós tréning vár, hallhatnak az egészséges életmódról, sőt, rendszeres gyalogtúrákon is részt vehetnek, így ellensú­lyozva kevés mozgással járó munkájukat. ■ F. I.

Next

/
Thumbnails
Contents