Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-18 / 15. szám
4 2014. JANUÁR 18., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP A jó rajz olyan, mint egy epigramma a beköltöző karikaturista A mai fiatal generáció már nem érti a nyelvet, mellyel a rajzoló üzenne neki Nemes Zoltán és egyik munkája, az Intelligens tervezés Nemes Zoltán kollégái, barátai féltették, amikor negyed százada úgy döntött, a fővárosból a számára ismeretlen Somogybán költözik, de feleségével elhatározták, megpróbálják a faluban, ahol az asszony édesapja volta lekipásztor. S nem is lett volna meglepő, ha valóban eltűnik a békés környezetben, mely teljesen ellentéte volt korábbi életének. Édesanyja kézügyességét örökölve már a gimnáziumban a rajzolásra tette fel életét, a Dési Huber Stúdióban és a Szőnyi István Szabadiskolában tökéletesítette a technikákat, megtanult korongozni és tűzzomán- cozni, ám az igazi élvezetet a grafika jelentette számára. Húszévesen már a Pannónia Filmstúdióban animációs rajzolójának mondhatta magát, s lehet, megannyi rajzfilm fűződne a nevéhez, ha a rendszerváltással nem tárul ki előtte a sajtó kapuja. A hócipőben jelentek meg első karikatúrái, majd a megújult Ludas Matyiba dolgozott, hogy aztán 1993-tól beinduljon napilapos karrierje: a Mai Nap, a Kurír, a Világgazdaság, aztán a Népszabadság karikaturistájaként dolgozott, s emellett heti- és havilapokba is. Sőt, az új generáció tagjaként Veszett Veréb címmel saját lapot is alapítottak -ez az időszak volt a legújabbkori magyar karikatúra fénykora. Munkáját 2001-ben Brenner György-, tíz évvel később Kétfilléres-díjjal ismerték el, utóbbi a legkomolyabb hazai szakmai díj, melyet ő kapott meg elsőként. Pedig akkorra már nemcsak karikatúrákkal foglalatoskodott, alkalmazott grafikai munkák, könyvillusztrációk, weboldalak kerültek ki a keze alól. A kicsiknek készített fejlesztőprogramok mellett a Műegyetemmel közösen hallássérült gyerekeknek írt programot, s a madártani intézetnek olyan rendszert dolgozott ki, mellyel a gyerekek megismerhetik a hazai madarakat nem feledkezett meg új otthonáról sem, elkészítette és működteti a falu honlapját, illetve egy oldalt a legnagyobb közösségi portálon, megírta a település történetét, kutatja megmaradt értékeit, hagyományait Ahogy ő mondja szerényen: megpróbál helyben élő értelmiségiként hozzájárulni a falu közös dolgaihoz, ha már idevetette a sors... Kiábrándult a politikából, s csípős karikatúrák helyett ma már szívesebben ír különböző fejlesztőprogramokat gyerekeknek. Pedig a rendszerváltásnál még azt hitte, végre eltűnnek a korlátok, s szabadon lehet alkotni. Vas András- Díjai, elismerései, kitüntetései nincsenek és nem is lesznek, mert ő csak egy karikaturista...- De rég mondtam - feleli Nemes Zoltán. - Egy kiállításhoz írtam anno. Fricskának szántam, szerencsére nem lett igaz.- Valahol mégis...- A műfaj felett tényleg eljárt az idő, a többség már csak hobbi szinten vagy másodállásként űzi. Pedig nem is olyan régen még minden napilapnál dolgozott főfoglalkozású karikaturista.- Mai Nap, Kurír...- Világgazdaság, Népszabadság. Bizony, ezek az én állomáshelyeim. No és a szatirikus hetivagy havilapok.- Akadt kedvenc?- A napilapos munkát nagyon szerettem, frissnek kellett lenni, gyorsan reagálni. A jó rajz olyan, mint egy komoly publicisztika.- Mégis felhagyott vele. Eltávolodtam a közélettől. Elvadult, én viszont keresem a nyugalmat.- Próbál elbújni a világ elől?- Sajnos nem lehet. Meg aztán mindig is karikaturista-szemmel nézem a dolgokat. Ez sohasem fog megváltozni. Szokták mondani: egy karikaturistának nincs választása, ebbe születik.- Mikor jött rá: nincs menekvés?- A gimnázium alatt már jártam mindenféle fizetős képzésekre.- Másban nem is gondolkodott?- Érdekelt a biológia, imádom az állatokat, így vélhetően velük foglalatoskodnék.- Sokan mondják, a közélet egy nagy állatkert...- Amikor kezdtem, még minden más volt. A rendszerváltás előtt a Pannónia Filmstúdióban dolgoztam, s az aulában megláttam egy hirdetést: fiatal rajzolókat keresett az induló Hócipő.- A hazai sajtószabadság kezdete: megszűnt a Ludas Matyi hegemóniája...- ...és végre odafért a tűzhöz megannyi fiatal rajzoló.- Emlékszik az első megjelent karikatúrájára?- Valami külpolitikai téma lehetett. Akkor dőlt be a keleti blokk, omlott á berlini fal, bukott meg Ceausescu, így ezekkel foglalkoztam.- Akadt kedvenc rajza?- Mindig a legutolsó.- És ami igazán nagy port vert fel?- Egy rajzzal kapcsolatban ritka a visszajelzés, s az sem jut el feltétlenül az alkotóhoz. Mondjuk politikus még sohasem szólt, miért így vagy úgy rajzoltam le... A visszajelzések szempontjából feltétlenül jó az internet. Es a kapcsolattartásra is. A szakma ma már csak a neten kommunikál, a személyes találkozások meglehetősen ritkaságszámba mennek.- Ádándról tényleg nehezebb ösz- szehozni egy találkát, mint mondjuk Újlipótvárosból.- Anno, amikor jó huszonöt éve Somogyba költöztünk, mondták is a kollégák, elásom magam, elszigetelődöm.- Volt is reális esélye...- Viszont vonzott a természeti környezet. A házunktól száz méter a patak, százhúsz az erdő. Budapest pedig alig másfél óra. És ott az internet.- Akkor erre nem blazírozhatott.- A Világgazdaságnak 1995- ben már távmunkában dolgoztam. Az országban az elsők között. Volt egy helyi hálózatuk, melyen el tudtam küldeni az anyagaimat. És szerencsére ez a munka nem helyhez kötött, így élvezni tudtam a falusi élet előnyeit.- Sikerült beilleszkedni?- Teljesen soha nem is fog: a beköltözés nem olyan, mintha oda születik az ember. A baráti köröm jobbára a régi maradt.- A szakmán belül is? Mert a 90- es évek közepére a karikaturistákat is elérte a politika, s megosztotta a közeget.- Jórészt etikai alapú vita folyt, létezik-e kormánypárti karikatúra.- Legalábbis nem szerencsés...- Persze, hiszen ellentmond a műfaj lényegének: görbe tükröt tartani a hatalom elé, megfogalmazni a kritikákat, rámutatni a visszásságokra. Ez örökös ellenzéki pozíció, ahogy szerintem egy újságírónál is véleményes, ha feltétel nélkül kiszolgálja a hatalmat... Szerencsére akadnak, akik még tartják magukat.- Ki ma a legjobb?- Az idősebbek közül rendkívül tisztelem Sajdik Ferencet. Túl a nyolcvanon is elképesztően friss, s ez nagyon fontos. A jó karikatúra ugyanis időtálló, évtizedek múlva is mond valamit.- A mai felgyorsult világban egyre nehezebb lehet ennek megfelelni. A számítógép, az internet átírta az emberek mindennapjait, ahogyan a gondolkodásmódjukat is.- A gép csak egy eszközt a sok közül, a rajzolónak például megkönnyíti a dolgát a rutinműveleteknél, mint például a háttérkitöltés. Viszont a szakmában nem tudta átvenni az uralmat, s szerintem nem is váltja ki sohasem az embert.- Viszont elterelheti más irányba...- Igazából a kényszer hozta, hogy készségfejlesztő programokkal kezdtem foglalkozni: kicsik voltak a gyerekeim, s a 90- es évek közepén nem találtam olyan programokat, melyeket jó szívvel odaadtam volna nekik. Túdtam, a rajz része menne egy ilyen feladatnak, s autodidakta módon megtanultam hozzá a számítógépes programokat. S annyira beleszerettem ebbe a munkába, hogy megragadtam.- A felnőttekre nem is gondolt?- Unalmasak... A viccet félretéve, ott nem volt ilyesfajta hiány. Nekik inkább amúgy rajzolok. Másrészt a mai gyerekek életének természetes része a számítógép, azaz, ha valamit szeretnénk megmutatni nekik, oda kell adni nekik a megfelelő programot.- Ehhez a munkához Ádánd tökéletes.- Ezért sem költöztünk vissza. Minden adott a munkához, s igazából semmi sem hiányzik.- Azért valami mégis...- A rendszerváltás időszaka. Új társaság alakult ki, új gondolatok, s az azonos érdeklődésű emberek jól tudtak együttdolgozni. Még egy saját lapig is eljutottunk.- Ma ez tényleg csak álom...- Pedig tényleg jó lenne felülről nézni a politikát...- Még mindig ébren álmodunk?- Más a világ. Jórészt csak a durva, gondolat nélküli rajz él meg, a brutaütás és a pornó - karikatúrának álcázva. Pedig a karikatúra nem vicc, nem kell rajta mindig nevetni. A jó rajz egy hai- ku vagy epigramma tömörséggel elmondott gondolat. A karikaturista önálló nyelvet beszél, ám a mai nemzedék ezt már nem érti. Jelekkel, jelképekkel operálunk, csak éppen elveszett a hozzájuk a kulcs... Bíztak magukban, összejöhet a nagy család a Balatonnál nyeremény Halász Géza kezdeményezésére száznál is több rokon érkezhet a világ minden tájáról a találkozóra A 69 éves, homokszentgyör- gyi Halász Géza azt mondja magáról, hogy kvízfüggő. Számos sikeres vetélkedős szereplés után jelentkezett családjával az Ml legújabb vetélkedőjébe, ahol olyan sikeresen szerepeltek, hogy a Bízunk Benned vetélkedő győzteseiként megvalósíthatják régóta dédelgetett álmukat.- Igazi összetartó család a miénk, ám a többség külföldön él, többen dolgoznak például Mal- mőben, Kanadában, Cipruson és Mallorcán, ezért ritkán tudunk találkozni - mondta az egykori magyar-ének szakos tanár Halász Géza. - Az volt az álmom, hogy egy napra újra összehozzam a családot, méghozzá itthon, Magyarországon, a Balatonon. Most, hogy megnyertük a vetélkedő fődíját, elkezdhettük szervezni az áhított találkozót. Előreláthatólag augusztusban jön össze a nagy család, any- nyi már bizonyos, hogy száznál is többen leszünk, ugyanis har- minchatan vagyunk unokatestvérek. Szántódon találkozunk, aztán Balatonföldváron szállunk hajóra, s átmegyünk Badacsonyba és Keszthelyre is. A Halász család mozgatórugója a 69 éves Géza bácsi, aki az elmúlt nyárig vízimentőként is tevékenykedett a Balatonon. Aktív korában számos kaposvári iskolában is tanított, s véHalász Géza számos vetélkedőt követően jelentkezett a Bízunk bennedre, és sikerült megnyerniük a fődíjat gül a Klebelsberg Középiskolai Kollégiumból ment nyugdíjba. A mai napig rendkívül aktív Halász Géza bácsi csapatát erősítette öccse, fia és annak felesége, valamint legjobb barátjuk és a lánya. Géza bácsi azon túl, hogy igazi kvízmániás, igen művelt ember, akinek hobbija a zene, eddig kilenc kórusban énekelt, amelyekkel bejárta Európát. Most pedig nagy buzgalommal szervezi az augusztusi nagy családi találkozót, ami már csak azért sem könnyű feladat, mert nem egyszerű olyan időpontot találni, ami a harminchat unokatestvérnek és családjaiknak is megfelelő. ■ Márkus Kata
