Somogyi Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)
2013-12-24 / 299. szám
2 KARÁCSONYI RIPORT 2013. DECEMBER 24., KEDD Út a kaposfői roma tanodából Rómába közösségépítés Somos atya pártfogoltjai közül nyolcán eljuthattak Ferenc pápához a Vatikánba Somos atyával nem indult túl rózsásan a kapcsolatunk: hogy nem szereti az újságírókat, első találkozásunkkor egy pillanatig sem rejtette véka alá. Őszintén szólva, ahogy akkor egymással beszéltünk, egy pillanatra az is megfordult a fejemben, akkor ennyi volt, sarkon fordulok. Mégis maradtam, s ez jó döntésnek bizonyult. Mert bár nem könnyen nyílt meg számomra, első beszélgetésünk végére a bizalmába fogadott. Ahogy azt a több száz fiatalt is, akiknek sok-sok álmát valósította meg azzal, hogy a saját álmai közül egyet beteljesített: tíz éve működik Somos László vezetésével Kaposfőn egy tanoda. Ez önmagában persze még nem feltétlenül szerepelt a diákok álmai között. Az viszont talán már igen, hogy a tíz év alatt nem volt a tanodában bukott gyerek, nem maradt ki az iskolából egyikük sem, s valamennyien továbbtanultak. Most pedig a tanodába járók közül a legjobbak, néhány társukkal együtt, összesen nyolcán eljuthattak Rómába. Ahol karnyújtásnyira celebrált tőlük misét Ferenc pápa. Amire a zarándoklaton részt vevők is azt mondták: erről aztán tényleg álmodni sem mertek volna. - Óriási élmény volt. Főleg nekünk - mondták, természetesen roma származásukra utalva. Merthogy összesen kétszáz cigány vett részt a római zarándoklaton, Somogyból összesen nyolcán érdemelték ki az utat, valamennyien a kaposfői, illetve a baglasi gyülekezet tagjai. Horváthné Károly Ágnes, a baglasi közösségi ház gazdája, programok szervezője, színdarabokat, pásztorjátékot ír és tanít be, s fordítja az egyházi énekeket, József Attilát, Adyt cigány nyelvre. Horváth Piroska, a baglasi tánccsoport vezetője, aki a táncosokból is közösséget épített. - Szoba- cson Richárd a tanodából, az ösz- szes tanodába járó gyerek közül talán a legszorgalmasabb, becsületes, illedelmes kisfiú, ezért gondoltuk úgy, hogy megtiszteljük ezzel az ajándékkal - mondta Somos atya, aki úgy kapcsolódott be a beszélgetésbe, hogy őt bizony meg se kell említeni, mert hát ugye nem is járt most Rómában. - De tovább már nem dicsérem Ricsit, mert még a végén elbízza magát. - Visnyei Gábor hetedik éve dolgozik itt, nevelő a tanodában, volt már szociális munkás is. Kiváló munkát végez, az Isten is ide teremtette, olyan érzéke van a pedagógiához, a gyerekekhez, a programszervezéshez, hogy fiatal kora ellenére nyugodtan tanulhatnak tőle az idősebb pedagógusok is. Orsós Renáta pedig az én lányom, akinek már általános iskolás kora óta drukkolok. Mára eljutott odáig, hogy két diplomája van, egy tanítói és egy teológiai. Orsós Krisztián, József Lilla és Horváth Máté már korábban végeztek a tanodában, nem tudtak eljönni erre a találkozóra, mert középiskolások. Ám úgy gondoltuk, őket is megszólítjuk, mert természetesen továbbra is figyelemmel kísérjük az életüket, s most is számíthatunk rájuk.- Székely János atya, a Magyar Katolikus Püspöki Kar cigányokért felelős püspöke szervezte a zarándoklatot - mondta Visnyei Gábor. - Mivel tudta, hogy Kaposfőn van cigánypasztoráció (A roma közösségek célirányos lelSomos László atyának sok arca van, de a legtépelődőbb Is jóságos. Mindig tenni akar a gondjaira bízott fiatalokért, és ez a legtöbbször sikerül is neki ki gondozása a római katolikus egyházon belül. - A szerk), s ennek kapcsán jóban van Somos atyával, felajánlotta a lehetőséget, hogy a Kaposfői Szent Erzsébet Alapítvány területéről is mehetnek a zarándoklatra romák.- Mehettek volna tizen is, de mi nyolcukat találtuk méltónak a jutalomra - mondta Somos László, - hogy jelképes összegért, 7500 forintért eljuthat Rómába. S ha valakinek ez is meghaladta a lehetőségeit, annak az egyház kifizette a három napot. Amibe Szobacson Richárd szerint városnézés, a Szent helyek meglátogatása is belefért. - De az egész út beteljesülése az volt, amikor személyesen találkozhattunk a pápával - mondta Visnyei Gábor. - Azt tudtuk, hogy ez egy olyan nap, amikor meghallgatásra jönnek a pápához az emberek. Ezért több ezer ember volt a téren. De az számunkra is meglepetés volt, hogy szinte karnyújtásnyira lehettünk a pápától. Nekünk az is nagy dolog volt, hogy eljutottunk Rómába, az is nagy dolog volt, hogy láthattuk a pápát, de az, hogy karnyújtásnyira állhattunk tőle, azt el se akartuk hinni. Mise után odajött hozzánk, mi pedig elénekeltük neki a cigányhimnuszt, szólt pár szót a közösséghez, majd megáldott minket. Hasonló zarándoklatot II. János Pál idején szerveztek először Rómába. - Éppen tíz évvel ezelőtt jutottak el először cigányok a pápához - mondta Visnyei Gábor. - S most az évfordulón úgy gondolták a szervezők, ismét lehetőséget biztosítanak a romáknak egy látogatásra. Elvittük az útra magunkkal azt a Szent keresztet is, ami a cigányok magyarországi zarándok- helyén, Csatkán van kiállítva. S amit még II. János Pál áldott meg. Most megint kapott egy áldást, s már visszakerült Csatkára. Ajándékként egy fából készült, faragott szekeret vittek a romák Ferenc pápának, ami a cigányság útját jelképezi. S hogy ők milyen ajándékot kaptak tőle, azt többféleképpen is megfogalmazták: „óriási élmény volt, hát még nekünk. Nem is találunk rá igazából szavakat. Megerősített bennünket a hitünkben. Megtiszteltetés volt, hogy a tanodából engem választottak.” A tanodából, melyben az idei a tizedik tanév. S amely fölött, úgy fest, most felhők gyülekeznek. Bár Somos atya szerint voltak már sokkal nehezebb időszakok is fennállása alatt. - Most ötven gyerek jár rendszeresen a kaposfői iskolából, tehát összesen hét faluból a tanodába - mondta. - Minden évben már nyáron átbeszéljük a pedagógusokkal, kik járnak majd hozzánk, s augusztus végén család- látogatásra is elmegyünk a gyerekekhez és szüleikhez. Tanév közben aztán minden délután megírják a gyerekek a leckét másnapra, aztán meg játszva tanulnak. Minden jó válaszért kaposfői dollárt kapnak, amiből vásárolhatnak, betehetik a bankba, spórolhatnak is. így tehát a gyerek azt hiszi, hogy játszik, baromira élvezi, nem utolsó sorban nem töri szét a házat, közben meg megtanulja mondjuk Adyt. Az egész úgy indult Somos atya szerint, hogy amikor a tanítóképzőben tanított, néhány önként jelentkező, lelkes hallgató különböző településeken a templomok sekrestyéiben tanult a tehetségesebb gyerekekkel. - A hallgatókat én szállítottam a sekrestyékbe - mondta -, aztán fuvaroztam őket haza. Ez volt a kaposfői tanoda őse. De mindig arra gondoltam, hogy ez jó-jó, de csak heti egy alkalom. Meg csak a legjobb tanulóknak biztosít lehetőséget. Aztán 2004-ben jött Balról jobbra: Visnyei Gábor, Horváthné Károly Ágnes, Orsós Renáta, Horváth Piroska és Szobacson Richárd a plébánia udvarán Kell még egy zarándoklat! Szerintem kellene még egy zarándoklatot szervezni. Tán nem is kerülne sokba, mert nem kellene egészen Rómáig menni. Csak Kaposfőig. S szigorúan nem sötétített üveges Superbek- kel. Hanem mondjuk vonattal, Baglasig meg gyalog. Mert higy- gyék el, megérné a kis kellemetlenség a résztvevőknek! Lenne ugyanis mit tanulniuk. Tanulhatnának a Somos atyáktól, a Visnyei Gáboroktól, mega többiektől. Éppen azt, ami a dolguk volna: roma integrációt, felzárkóztatást. Amiről ők az elefántcsonttornyukból beszélnek, s hát az eredmények....? Szerintem az eredményesség érdekében szükségük volna egy kis tapasztalatra. S azt is hiszem, Somos atyáék szívesen osztanák meg tapasztalataikat velük, s szeretettel fogadnák őket. Mint ahogy szeretettel fogadnak mindenkit, aki segítségért fordul hozzájuk. S akkor talán a minisztériumi szakemberek számára is kézzel foghatóvá válna ezen a kis somogyi településen, hogy a szeretet sok mindenre elég. Például arra is, hogy „ne verjék szét a házat a gyerekek” s hogy aztán emberként kerüljenek ki olyan helyekről, amilyenekről első látásra ez alighanem elképzelhetetlen volna... az első tanoda pályázat, azt megnyertük. - Pályázni ugyan az idén is lehetett a működtetésre - mondta -, csak éppen nem nyertük. Erre a tanévre még megvan a pénzt, de szeretném már üyenkor látni a következő év forrását. Most a német egyház segítségével vergődünk, mint hal a szatyorban. Egyébként sajnos nem csak mi vagyunk így. Van olyan szervezet, akinek öt-hat tanodája működik Borsodban, előbb kezdték ezt a tevékenységet, mint mi, s ők se nyertek. Ott összesen 240 gyerek sorsa lóg a levegőben. Volt egyébként ennél sokkal rosszabb is már a helyzet, s az is megoldódott. Hogy összesen hány gyereket segített ez alatt a tíz év alatt a tanoda, pontosan nem tudni. De nem is ez a lényeg az atya szerint. - Hanem az, hogy közülük egy se bukott meg évismétlésre, egy se maradt ki az iskolából, s mind továbbtanult - sorolta. - Ez az egyik megvalósult álmom. Mindig lehet és kell is álmodozni. S bár homályos tekintettel, s alig-alig érthetően, de mégiscsak kimondta: számomra is hihetetlen, de amit idáig megálmodtam, az bizony minden megvalósult. Pedig igen merész dolgokat álmodtam ezelőtt húsz évvel. A legmerészebb volt közösségi gyerekházak kialakítása, amiből az utolsó az idén ősszel nyitotta meg kapuit a kaposfői Vadászdombon.- Akkor most hátra lehet dőlni?- Á, van még bőven mit tenni - felelte még mindig alig-alig érthetően.- S mi a következő álom?- Az még titok - mondta. Méghozzá akkora, hogy akkor se beszélt róla Somos atya, amikor kikapcsoltam a diktafont. Mert az álmok már csak olyanok, hogy szertefoszlanák. Ha előbb nem, valósággá válásuk pillanatában... ■ Márkus Kata É t i
