Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám

5 2013. JÚNIUS 23., VASÁRNAP SZTORI Egyre többen örökre a rácsok mögött büntetés Szigorúbbak a törvények és a bírák, de a társadalmi elvárás is ez Ahonnan tényleg nincs kiút: a tényleges életfogytos másképpen méri az időt A jelenlegi ítéletek szerint az év végére kétszer annyi elítélt tölti majd teljes életét börtönben, mint tavaly ilyen­kor. Kegyetlenebbek ugyanis az elkövetett bűncselekmé­nyek, de a bírói gyakorlat is szigorodott. A büntető tör­vénykönyv júliustól hatályos szigorításával és a három csapás elve miatt a követke­ző években már több százan is lehetnek. Fábos Erika A Büntetésvégrehajtás Orszá­gos Parancsnokságának adatai szerint egy évvel ezelőtt még húsz ember ült a szegedi Csil­lag börtön falai között tényleges életfogytiglani (tész) büntetéssel, jelenleg huszonhatan vannak, de az elmúlt hónapokban további kilenc emberre szabták ki első­fokon a hazánkban legsúlyosabb büntetést. Amennyiben ezeket az ítéleteket is helybenhagyják, az őszre több mint kétszer annyi tészes lehet Magyarországon, mint tavaly év közepén. A tésze- sek egész életüket rácsok mögött töltik, szemben a „sima" élet­fogytiglani büntetéssel, ahol a bí­rón múlik, először mikor bocsát­hatók feltételesen szabadlábra. Makai Lajos, a Pécsi ítélőtábla elnöke eddig háromszor alkal­mazta a kiszabható legsúlyosabb büntetést. Legutóbb idén febru­árban azt az orvvadászt küld­te örökre börtönbe, aki tavaly Mozsgó közelében előbb meg­lőtte, majd elvágta a torkát az őt megzavaró természetjárónak, egy vadászt pedig hátbalőtt, de csak megsebesíteni tudta. „Egy ilyen ítéletet ugyanolyan megfontolás eredménye, mint egy kisebb büntetés, tény azon­ban, hogy nehezebb kimondani - mondta Makai Lajos. - Nyilván átjárja az embert, hogy ilyenkor annak a bűnelkövetőnek - ha más módon is -, de ugyanúgy megszünteti a létét a társada­lomban, mintha halálra ítélné, hiszen ez a büntetés annak a jog­utódja. Természetesen nyomon követem és tapasztalom, hogy több az életfogytiglani és a tény­leges életfogytiglani büntetés az utóbbi időben hazánkban. Szigo­rodott a bírói gyakorlat, de okkal. Igaz ugyan, hogy az emberölé­sek száma régóta csökken, de az elkövetett esetek egyre kegyetle­nebbek. Évtizedes tapasztalatom alapján mondhatom, korábban ennyi brutalitással nem találkoz­tunk, mint az elmúlt években. Ez nyilván szigorúbb ítéleteket is indokol. Persze ez alapvetően minden országban a jogrendtől függ. Amerika egy-egy szigo­rúbb államában egy erőszakos közösülésért első alkalommal is villamosszékbe lehet kerülni. Ugyanakkor Breijvik 77 embert ölt meg és húsz év múlva szaba­dul Norvégiában.” Nagy László Tibor krimino­lógus, az Országos Kriminoló­giai Intézet osztályvezetője azt mondja, életfogytiglani büntetés több országban is van, de az rit­ka, hogy nincs a későbbiek so­rán lehetőség a felülvizsgálatra. Európában Magyarországon kí­vül mindössze két helyen, Ang­liában és Walesben van erre példa. Svájcban is létezik tény­leges életfogytiglan, de ott szűk körben lehetőség van felülvizs­gálatra. Ugyanakkor hozzátette: az erőszakos bűncselekmények esetében a büntetés szigora és a bűncselekmények mennyisége és brutalitása között nincs olyan kimutatható összefüggés, mint egyes más bűncselekményi ka­tegóriáknál. „A szigorúbb kriminálpoliti- ka, szigorúbb szabályokat és az, szigorúbb ítéleteket jelent, de a ez társadalmi elvárás is - mond­ta Nagy László Tibor. - Például a három csapás intézménye már ezzel járt, de a júliustól hatályos büntetőtörvénykönyv büntetési tételei is keményebbek lesznek és a középmértékes szabály be­vezetése is azzal járt, hogy hosz- szabbodnak a kiszabott ítéletek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy mondjuk egy 2-8 évig terjedő büntetési lehetőség esetében a bírónak az 5 éves büntetésből kell kiindulnia, nem a minimá­lis két évből.” A legrégebben Bői Gyula ül börtönben a ténylegesen élet­fogytiglanira ítélt elítéltek közül hazánkban. A férfi hat- és ki­lencéves gyerekeit, valamint az édesanyjukat ölte meg: álmuk­ban, baltával csapott le rájuk, ő volt az első, akire ezt a büntetést szabták ki. Rajtuk kívül például, a „balástyai rém” néven elhíre­sült Szabó Zoltán a Csillag bör­tön lakója, aki négy nőt ölt meg. A csavargóként élő Pápics Ferenc azért került oda, mert szódá­süveggel agyonvert egy 85 éves asszonyt, alti rajtakapta azon, hogy a kamrájából élelmiszert akart lopni, aztán néhány héttel később korábbi munkaadóival is végzett. Tész-es még, a mező­túri kettős gyilkosság elkövetője, Kun Tamás, a csepeli kettős gyü- kosság egyik tettese is. Egyelőre csak elsőfokú ítélet született, de oda kerülhet Szi­ta Bence mindhárom gyilkosa, ahogy Bándy Kata gyilkosát is örökre bezárnák. Tényleges élet­fogytiglani büntetést kértek a romagyilkosságok mind a négy vádlottjára és a kulcsi családirtó- ra is, aki négy rokonát ölte meg, másik hármat pedig súlyosan megsebesített. Ma már azonban nem csu­pán az emberi élet kegyetlen ki­oltásáért lehet örökre börtönbe kerülni. Az Országgyűlés által 20 lű nyarán a Btk. részévé tett három csapás elve alapján sza­bott. ki .az Egri .Törvényszék .első. fokon tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést egy éve egy fegyveres rablást elkövető férfi­ra. A három csapás elve szerint a bűnismétlő, erőszakos visz- szaesőkesetében a harmadik bűncselekmény után a büntetési tétel felső határa megduplázódik, és ha ez eléri a húsz évet, az au­tomatikusan életfogytig tartó szabadságvesztést jelent. Ez azt jelenti, hogy olyanok is a tésze- sek közé kerülnek ezután, akik korábban nem. Szakértők már modellezték is: a három csapás és az új Btk következtében, jelen­tősen megemelkedhet azoknak a száma, akiket örökre börtönbe zárnak. A számítások szerint, néhány éven belül 300-330-an lehetnek majd. A tészesek közül „csak” négyen beteg személyiségek Európában négy országban van Kis magyar börtönstatisztika a tényleges „e’ietfogytosok”át­lagéletkora 42 év, az általános iskolát 12-en, a gimnáziumot 4-en végeztéket, egyikük főisko­lám is járt Közülük négyen szen­vednek személyiségzavarban. A 26 elítélt közül négy büntetlen elő­életű, egyikük viszont tíznél több­ször volt büntetve. A tész-esek fe­lét hozzátartozóik sem látogatják Szigorúbb felügyelet alatt tartják őket, minta többi mbot. Általá­ban nyolc év után, már önértéke­lési problémáik vannak, sok a depressziós, önállóságuk kisebb és bizalmatlanabbul viszonyul­nak a környezetükhöz is. Nem véletlen, hogy, gyakori a körük­ben az öngyilkosság az elmúlt 14 év alatt négyen követtek el közü­lük sikeres öngyilkosságot. Forrás: Börtönügyi Szemle 1993-ban KERÜLT bele a bünte­tő törvénykönyvbe a tényleges életfogytiglan, de csak azokat lehetett ezzel büntetni, akikre másodszor szabták volna, az akkor 25 évig tartó, rendes élet­fogytiglanit. 1999-ben módosí­tották a Btk-t és erőszakos, élet­ellenes minősített esetekben, első ítéletként is kiszabható lett. Évente 4-5 ilyen ítélet született. Európában a tényleges élet­fogytig tartó szabadságvesztést Magyarországon kívül Anglia, Wales és Svájc alkalmazza, de mindenhol kevesebb az ilyen elítélt, mint nálunk. A MAI DEMOKRATIKUS országok közül csak az USA államainak többségében és Japánban léte­zik halálbüntetés, ezen kívül 72 országban létezik az intézmény. 13 ezer a jogerősen elítélt em­ber van börtönben Magyaror­szágon. 28 börtön van hazánkban. a legnagyobbnak két börtönt, a Fővárosi Büntetés-végrehajtá­si Intézetet és a Pálhalmai Or­szágos Büntetés-végrehajtási Intézetet. A legrégebbi börtön a Balas­sagyarmati Fegyház és Börtön, 1842 és 1845 között épült. legújabb a Szombathelyi Or­szágos Büntetés-végrehajtási Intézet illetve a Tiszalöki Or­szágos Büntetés-végrehajtási Intézet, mindkettőt 2008-ban adták át. A 2000-es évek elején volta leg­több rab a hazai börtönökben, megközelítette a 20 000főt. Forrás: BVOP Volna, volna, volna - mi lett volna? „ROSSZUL REA­GÁLTÁL, nem ezt kellett vol- rados virág na mondani”- kapom meg a (jó szándékú) kritikát a fér­jemtől. Tény, hogy mindenre ugróm, mint a nikkelbolha. Itt van például kisebbik húgom, Marié esete. Meghívtam a de­dikálásomra, és ő be is írta magát a facebookos esemény falára, hogy „talán” eljön. En­gem pedig elfutott a pulyka­méreg. „Ne haragudj - üzen­tem neki vissza -, de nekem kínos, hogy a testvérem csak „talán” jön el. Kérlek, majd ak­kor írd be magad, ha tényleg eljössz.” Mire ő: „Óhajod szá­momra parancs.” És kitörölte nevét a „talánok” közül. persze, nem jött el, nyilván felhúzta az orrát. Én meg a férjemnek füstölögtem itthon. „A saját húgom! - mondo­gattam. - Hogy lehet ilyen?” Mire András: mi nem tudunk egymással kommunikálni. Mert szerinte nem azt kellett volna Marié fejéhez vágni, amit kapott tőlem, hanem ezt: „úgy szeretném, ha eljönnél, és velem együtt örülnél!” Mert így őszinte lettem volna. Hát, van némi igazsága neki. Bár, ha belegondolok, az is csoda, hogy csodálkozom a húgomon. Elvégre három évvel ezelőtt az esküvőmre sem jött el, ak­kor is akadt fontosabb dolga. Hiába, egy idő után már én is félek a visszautasítástól, a csa­lódástól, és nem az jön a szám­ra, amit igazából érzek. ez lehet az egyik oka, amit a pszichiáterek szociális (prag­matikus) kommunikációs zavarnak neveznek. Egyik tünete, hogy nem tudunk megfelelő válaszokat adni be­szélgetés közben. Tehát nem vagyunk asszertívek, azaz olyan emberek, akik a kör­nyezetükkel összhangban igyekeznek elérni céljaikat, erőt nem alkalmaznak, ha­nem együttműködők. Igen, a magyar társadalom java része asszertivitás-hiányban szen­ved. A családban, a munka­helyen, baráti körben, a közös­ségi oldalon. Magyarán szólva: elbeszélünk egymás mellett. egy kedves hölgy például a fér­jemmel közös képemre ezt a megjegyzést tette: „szerencsés vagy!” Megint egy olyan lab­da, amit én azonnal lecsapok. Mert nem hiszek a szerencsé­ben, annál inkább a szabad személyiségben és az önálló választásban. Kisvártatva kibontakozott a vita: a hölgy váltig állította, vakszerencse és sors márpedig létezik, az sodorja egymáshoz az embere­ket. Én pedig kötöttem az ebet a karóhoz: ha ezt hisszük, ak­kor tagadjuk a döntéseinkben való személyes felelősséget. férjem utólag megint magya­rázott: nem ezt kellett volna mondanom, hanem azt, hogy „köszönöm”, és kész. Mert a hölgy üzenete dekódolva azt jelentette: „jó neked!” Elisme­rem, de akkor miért nem ezt mondta? Különben is, utálom a volnázást. Igaz ugyan, ha nagyanyámnak kereke lett volna, omnibusz lett volna, de nem volt kereke, így ő volt a nagyanyám. Megint fellépett a kommunikációs zavar: kár egymásnak azt mondani, mit kellett „volna” csinálni, mert az idő kerekét bajosan forgat­hatjuk vissza. Fogalmazzunk inkább úgy: „legközelebb.” Sőt, akár hozzá is biggyeszt­hetjük: „ezt javaslom, aztán úgy teszel, ahogy jónak látod.” életem párja prezentációt is tartott, milyen keményfejű vagyok. Kérte, támasszam neki jobb tenyeremet az övé­nek. Megtettem. Ő elkezdte a tenyeremet teljes erőből nyomni, én pedig ösztönösen ellenálltam. Aztán szerepet cseréltünk. Én nyomtam az ő tenyerét, ő meg hagyta magát, és a végén kisiklott a keze a kezem alól. „Hát nem egyszerűbb?” - kérdez­te. „Nem, nem egyszerűbb”- vágtam rá dacosan. Mert én szeretek vitázni, és állok elébe a konfrontációnak. Úgy minden sokkal érdekesebb. Az emberiséget bólogatva megértő, a mondataikat de­kódoló bölcsnek lenni ráérek úgy negyven év múlva. Lehet, hogy nem vagyok asszertív?

Next

/
Thumbnails
Contents