Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-19 / 141. szám

4 2013. JÚNIUS 19., SZERDA Mégis kiváló? Tiszta vízűek a balatoni strandok ► Folytatás az 1. oldalról minősítés A szabadvízi für­dőhelyek uniós irányelvek alapján készülő minősítését négy év bakteriológiai vizsgá­lati eredményei alapján állít­ják össze, a kockázat statisz­tikai értékelésével, ami nem csak egy-egy mintát, illetve vizsgálati eredményt vesz fi­gyelembe, hanem a vízminő­ség változásait, és az esetle­gesen fennálló egyéb egész­ségkockázatokat is követi. Ezen besorolás szerint kiváló, jó, tűrhető és kifogásolt mi­nősítést kaphat egy szabadví­zi fürdőhely. Egy strandot ál­talában egy szezon alatt négy alkalommal vizsgálnak, nyi­tás előtt, és a nyár folyamán havonta egyszer. A szabadví­zi fürdővizek esetében a víz­mintavétel mellett a helyszí­nen szemrevételezik, hogy a víz felületén van-e dara­bos és/vagy úszó szennyező­dés, esetlegesen olajfolt, vagy megfigyelhető-e intenzív hí- nárosodás. A tavakon a víz­virágzásra is figyelnek, ami a köznyelvben kék algának nevezett, allergén toxinokat termelő baktérium elszapo­rodását jelenti. Ennek jelei a víz kékeszöld elszíneződése, esetleg habzása. A levett víz­mintákban két bakteriális pa­raméter jelenlétét vizsgálják, amelyek szennyvíz eredetű szennyeződésre, és az ebből adódó egészségkockázatra utalhatnak. Az ÁNTSZ felhív­ja a figyelmet: a Duna főágán és a hozzá kapcsolódó mellék­ágakon és holtágakon az ára­dás miatt jelenleg mindenütt tilos a fürdőzés. Ami pedig a Balaton dé­li partjának strandjait illeti: csak egy balatonmáriafürdői kapott jó minősítést (a hajóál­lomási szabadstrand), a többi ötvenhét kiválót. Ugyanígy ki­váló a Deseda-strand vize is. Összehasonlítás képpen: a Ve­lencei-tó nyolc vizsgált strand­ja közül négy kapott jó, három kiváló minősítést, egy besoro­lás alatt áll. ■ Fónai Imre Kristálytiszta a Balaton vize * * „Beoltaná” olvasóvá, akit lehet életműdíj Harminc évi munkát ismertek el, s hogy ezrekkel szerettette meg az olvasást Nógrádi Gábor a verset, a prózát tartja elsődlegesnek, bár kipróbálta magát a rádiózás, a film, a zene világában Újabb olvasókat verbuválhat a könyveknek. Ebben áll a jelentősége Nógrádi Gábor szerint életműdíjának, me­lyet nemrégiben vehetett át. Az elmúlt évtized legolva­sottabb ifjúsági írójának 30 éve jelent meg első regénye, a Gyerekrablás a Palánk ut­cában. Márkus Kata- Önéletrajzában azt írja Dunára néző háza apropóján, hogy az ál­mok majdnem mindig valóra vál­nak, ha az ember nagyon akaija. Persze van, hogy sokat kell várni rá, mint mondjuk Önnek a házára a Duna parton, pont negyven évet. Az az álma viszont hamarabb való­ra vált, hogy író lesz. De miért nem merte bevallani annak idején ezt az álmát a környezetének?- Anyám, aki megtanított ol­vasni, és megszerettette velem a könyveket, a verseket, meghalt, amikor hét éves voltam - kezd­te történetét Nógrádi Gábor, aki­nek az elmúlt harminc évben húsz gyerekkönyve jelent meg, s öt filmet írt. - Apám és neve­lőanyám, bár a maguk módján nagyon szerettek, nem tartották életrevaló ötletnek a költői hiva­tást. Olyan mesterséget akartak a kezembe adni, amiből megélhe­tek. Igazuk volt. És nekem is iga­zam volt, amikor az írói pályát választottam. Az ember felnőtt­ként önmagáért felelős, és senki sem dönthet helyette.- Öt éves korában már olvasott, miért és mikor kezdett írni?- Kilenc éves koromban kezd­tem írni, de ennek nincs jelentő­sége. A írással foglalkozó ember folyton ír. Persze többnyire fej­ben. Futó gondolatok, ötletek, fi­gurák, helyzetek, emlékek, pár­beszédek kavarognak. Mellesleg minden ember agya hasonlókép­pen működik. Úgyhogy elmond­hatjuk: minden ember író. Csak a legtöbben nem tudják megírni, amit elgondolnak, mert ahhoz 1947-ben született Nyíregy­házán. a debreceni építőipari techni­kum építőgépész szakára járt. érettségi után Budapestre ke rült, ahol dolgozott technikus­ként, könyvterjesztőként. már egy sajátos képesség kell, ahogy minden mesterséghez, ha jól akarjuk csinálni.- Az évek alatt változott - csúnya szóval - a gyerekanyag, a közön­ség, aki olvassa. Hogyan alkalmaz­kodott ehhez a változáshoz? Ön­nek hogyan kellett változnia, hogy megfeleljen az „elvárásoknak”?- A gyerekek nem sokat vál­toznak. Az írói alaptörténetek is állandóak. Csak a stílusok vál­toznak, ahogy a zenében, az épí­tészetben vagy a filmművészet­ben. Az én stílusom viszont ke­veset változott. Aki elolvassa az első, Gyerekrablás a Palánk ut­cában című regényemet, majd A hó fogságában című, egyébként elvégezte a főiskolát könyv- tár-népművelés szakon, majd közművelődési ismereteket ta­nult az egyetemen, népművelő lett. tanított főiskolán, egyetemen, számos tanfolyamon. Somogybán játszódó történetet, az nem talál sok különbséget. Aki ezt a stílust kedveli, és sze­rencsére ilyen olvasók sok ezren vannak, az mindig megtalálja a könyveimben.- Miként került a hangjátékok, té­véjátékok világába?- Az írók sokféle műfajban pró­bálkoztak mindig. Számomra iz­galmas kirándulás volt a rádió, a tévé, a film. De csak kirándulás. Kísérlet, játék, próba. A verset, a prózát tartom elsődlegesnek. Bár tény, a film sokkal több népsze­rűséget hoz: több olvasót szerez a könyveimnek, mint a könyvek maguk. első verse 1964-ben jelent meg, riportjait húsz éves korá­tól közölte az Élet és Irodalom. ÚJSÁGÍRÓ VOLT 16 évig. nevéhez fűződik a Sose ha­lunk meg és a Csocsó című film. dók. Sokat járt ide író-olvasó talál­kozókra Wágner Zitához, s Hevér- né Kanyó Andival kezdték el az 01- vass.el online olvasási versenyt. Volt ennek némi köze ahhoz, hogy sokszor, sokan kongatták a vész­harangot, keveset olvasnak a gye­rekek?- Valóban számtalan találko­zón vettem részt Kaposváron, és a megyében. Ezeken a találkozó­kon gyakran olvasni nem szere­tő gyerekek is részt vesznek. Ab­ban reménykedem, hogy közü­lük némelyiket sikerült „beol­tani”, s ma már olvas. Ezt a célt szolgálják az említett versenyek, vetélkedők is.- Tényleg annyira keveset olvas­nak manapság a gyerekek?- Természetesen kevesebben és kevesebbet olvasnak, mint régen, amikor nem volt ennyi tévécsatorna, és persze internet sem. A könyvek átlagpéldány- száma húsz év alatt a negyedé­re zuhant: tízezerből kétezer öt­száz lett.- Ilyen körülmények közt persze kevés azt mondani a gyereknek, hogy olvasni jó. Attól még nem vá­lik az élete részévé a könyv. Mi kell még hozzá?- Nem siránkozni kell, hanem tenni, ahogy Kanyó Andi és tár­sai tesznek. Tény: a legtöbbet az iskola tehet azért, hogy a gyere­kek olvassanak. De először az iskoláért, a pedagógusokért, az olvasás fontosságának elisme­réséért kell cselekedniük azok­nak, akiknek ez a dolguk. És utána lehet számon kérni. Na­gyon kis befektetéssel komoly eredményeket érhetnénk el az olvasás terén. És mint a legfej­lettebb országokat vizsgáló PI­SA jelentés leírta: egy ország va­gyonában jelentős ugrás követ­kezik be, ha a lakosai sokat ol­vasnak. Sanghaj-Kína, Finn­ország, Hongkong, Szingapúr állnak elől a 2009-es vizsgálat alapján. Mi a huszonhetedikek vagyunk.- A Dunára néző házában, ami­ről egykor álmodott, miről ír ép­pen most?- Az anyu én vagyok című re­gényemből írok színpadi komé­diát.- Az életműdíj kötelezi valami olyasmire, amit eddig még nem írt, csinált meg, pedig megígér­te magának, esetleg valaki más­nak?- Egy díj csak arra kötelez­het, hogy továbbra is ugyan­azt csináljam, mint eddig, hi­szen az eddigiekért adták a dí­jat. Jelentősége abban áll, hogy újabb olvasókat verbuválhat a könyveknek. És ezért jár érte köszönet.- Némi kaposvári kötődéséről tu­Sikeres keresőakció: Gyenyikin-emlékkő Lellén a fehérek partvidékét... Ha a platánok mesélni tudnának, a nagy bajuszú embert Denikinnek ismerték Megtalálták a házat. Puskás Béla és Kenéz István (jobbról) az avatón ► Folytatás az 1. oldalról Csakhogy senki sem tudta, me­lyik épületben lakott Gyenyikin, és hogy áll-e még a ház. Kenéz István polgármester 1919-es Lel- le-térképet, régi fényképeket és egy akkor élt leilei polgár emlék­iratait is felkutatta, melyből ösz- szeállt a kép; a két százéves pla­tánfa vezetett végül nyomra a hajdani Mérő-villához, melynek egy része 1903-ban épült, majd később megtoldották. A mai tu­lajdonosok hozzájárultak az em­lékkő elhelyezéséhez a kerítés egy beugrójában. Nagy bajuszú ember volt, De­nikinnek ismerték a helyiek - ez áll abban az emlékiratban, mely egy hajdani lellei polgár után maradt fenn, aki gyerek­korában a Mérő-villa szomszéd­ságában élt, ott, ahol Gyenyikin tábornok három évet töltött.- Ha ez a két platán mesél­ni tudna - mutatott a száz­éves fákra Holló József tábor­nok, történész, a honvédelmi tárca nemzetközi főosztályá­nak vezetője. - Egy kis csapat szívós munkájának eredménye e ház megtalálása és az emlék­tábla. Feszültség, menekülés, ország- és hazaváltás, ez jelle­mezte Gyenyikin életét. A mű, amit alkotott: katonai-politikai tett. Fontos, hogy legyen jó pél­da előttünk, a jövő nemzedéke előtt. Szimbólum is ez az em­lékkő, a tanításé, a két ország kapcsolatainak stabilizálásáé. Seneca azt mondta: aki nem is­meri a történelmét, arra van kö­telezve, hogy megismételje azt. Mi nem akarjuk megismétel­ni, csak a tanulságokat levon­ni. Hogy soha több ne legyen háború. Valerij Platonov orosz nagy­követségi tanácsos arról beszélt a keddi avatón a leilei Kiss Ká­roly utcában: Gyenyikin ma­gyarországi emlékirataiban ar­ról is megemlékezik, hogy a he­lyi lakosság hogyan viszonyult az oroszokhoz. Nagyon szívé­lyesek voltak, holott - jegyezte meg a tábornok - minden har­madik magyar katona megjár­ta az orosz hadifogságot. - Oro­szok és magyarok ellentétes ol­dalon álltak, de a tragikus múlt arra tanít, hogy ne térjünk visz- sza a régi sérelmekhez, ne új választóvonalakat húzzunk - így a követségi tanácsos. - A né­peket azért kell közelebb hozni egymáshoz, hogy ilyen tragé­dia ne történjen meg többé. Az orosz ortodox egyház kép­viselői azt hangsúlyozták: Gye­nyikin nemcsak hazafi és had­vezér, hanem hívő ortodox ke­resztény is volt. Lelki üdvéért ószláv nyelvű fohászt mondtak. A tábornok 1920. április 4-én mondott le a fehérek fővezé- ri posztjáról, majd családjával előbb Angliába, majd Belgium­ba és Magyarországra távozott. Sopron és Budapest után került Balatonlellére, itt kezdett hozzá ötkötetes visszaemlékezésének megírásához. Franciaország, majd az Egyesült Államok kö­vetkezett, itt is halt meg 1947- ben; a detroiti temetőben hán­tolták el. 2005. október 3-án Gyenyikin és felesége hamva­it Moszkvába szállították, a Do­ni kolostorba. A temetésre leá­nyának, a Balatonlellére is vele tartó Gyenyikina Marina Anto- novnának a jóváhagyásával ke­rült sor. Az újratemetésen Pu- tyin elnök is részt vett. ■ Fónai Imre MEGYEI KÖRKÉP Nógrádi Gábor nevéhez fűződik a Sose halunk meg és a Csocsó című film is

Next

/
Thumbnails
Contents