Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-08 / 132. szám

4 MEGYEI KORKÉP 2013. JÚNIUS 8., SZOMBAT Mert a szellemileg csendesülő világ elfelejt az író lánya Németh Ágnes megpróbálja fenntartani apja, a Kossuth-díjas író, Németh László emlékét- Egy pillanat, a retikülöm!- siet át a másik szobába, mie­lőtt elindulna a könyvtár eme­letére, hogy édesapja levele­zéséről, valamint az író 56-os emlékeiről tartson előadást. Vas András Németh Ágnes, az 1975-ben el­hunyt Kossuth-díjas író, Né­meth László lánya eredendően márciusban látogatott el volna Kaposvárra, ám a havazás ak­kor Budapesten tartotta, így a könyvhét előestéjére érkezett meg a somogyi megyeszékhely­re: - Retikül nélkül nem va­gyok nő - mosolyodik el, ami­kor végre a vállára fűzi a táskát. A csatakos őszi estében Ágnes ne­gyedmagával jött az egyetemről. A lány, aki jobbról karolt belé, s igazította dereg­lye imbolygását az ő frissebb, szabato- sabb lépteihez, harmadéves volt, mint ő, , együtt ültek a kórtan órán is, amely (hiá­ba kapcsolta össze az intézet alapítója ne­vét a tudománytörténetben Pasteurével) a mostani előadó s a késői időpont jóvoltá­ból az ásítások, fejtámasztások s bajtársi összejövetelek után a nyílt kabáton alvás barlangjává vált, úgyhogy még az illemtu- dóbb kolleginák is vidám megkönnyebbe- déssel özönlöttek ki a szabadságot jelen­tő mellékutcába, melynek a ködszitálásá- ba az Üllői út ívlámpái is odavilágítottak. (Németh László: Irgalom, részlet)- Ez a kedvencem apámtól - mondja Németh Ágnes, aki hoz­záteszi, bármüy hihetetlen is, az író legtöbb művét csak felnőtt fej­jel olvasta. Kivéve az Iszonyt, me­lyet közvetlenül a második vüág- háború után vett a kezébe. - Az otthoni könyvtárunk megsem­misült az ostrom alatt, utána pe­dig nagyon szegények voltunk, nem jutott pénz könyvekre. Meg aztán apám nem is erőltette, hogy éppen tőle olvassunk, középisko­lás koromig nem is nagyon voltak meg otthon a könyvei. Persze olvastak mást, mások­tól hallott, érdekesnek ígérkező műveket, ám a legtöbbször az ke­rült a kezükbe, melyekről a va­sárnapi ebédek során szó esett. Melyeket Németh László szellemi iszapfürdőnek nevezett.- A hagy, közös családi étke­zések, melyek rendkívül tartal­mas beszélgetésekbe torkollot­tak - mereng el az író lánya. - So­hasem szerettem igazán tanulni, Németh Ágnes negyven évig vegyészként dolgozott, s apja leveleinek rendszerezése és gyűjtése révén került közeli kapcsolatba az irodalommal nem mondhatnám, hogy szorgal­mas voltam, s nem mellékesen a háború után kirúgták a tanáraim felét, persze ideológiai alapon. A matematika és fizika maradt, ám éppen ez a két tantárgy nem ér­dekelt, így a műveltségem tulaj­donképpen ezeken a beszélgeté­seken szereztem. Mindenről szó esett, nem egy konkrét téma ke­rült csak szóba, csapongtunk, a felnőttek elemeztek, könyveket ajánlottak, s hogy mi is hozzá tudjunk szólni a beszélgetéshez, előbb-utóbb kézbe vettük, amiről éppen szó esett. Ágnes lába még sosem érezte olyan ma­gasnak a lépcsőházukat (mintha csakúgy kilátó vagy templomtorony platójára vitt volna), mint amikor a szuszogó Bölcskeyné előtt, aki az apja egyik csomagját elvette, a lakásukhoz vivő második emeleti folyosóra felért; a dobogó szíve viszont sosem kíván­ta úgy, hogy a második fölött még egy har­madik, negyedik emelet legyen, s a lépcső­ház szájától a csengőig az út minél tovább tartson, mint most, hogy azt a néhány lé­pést a két nagy bőrönddel megtette. (Németh László: Irgalom, részlet)- Apám meglehetősen szigorú édesapa volt - folytatja Németh Ágnes -, én pedig nem tartoz­tam a kedvenc gyermekei közé. Azt hiszem, Judit nővérem volt a kedvence. Míg én meglehetősen rossz gyerek voltam, de legalább­is csintalan, nem sok okot adtam rá, hogy büszke legyen rám, Ju­dit viszont a legokosabb volt kö­zülünk, neki tényleg extra agya van, fizikus lett, s nemcsak pro­fesszor, de akadémikus is, a ha­todik nőként Magyarországon. Mi hárman inkább átlagosak vol­tunk: Magda nővérem tanár, Csil­la húgom orvos, én vegyész let­tem. Rám például apám csak idő­sebb korában lett büszke, amikor már rangom lett az egyetemen. Németh Ágnes ugyanis a dip­lomázás után is a Műegyetemen maradt, docensként ment nyug­díjba negyven év oktatás-kuta­tás után. S igazából a szakmailag aktív évek után vetette bele ma­gát az irodalomba, pontosabban, ahogyan ő fogalmaz: apja levelei, mint a mágnes húzták bele.- Féltett minket az irodalom­tól, nem szerette volna, ha vala­ki a gyerekei közül erre a pályára áll - állítja. - Magából indult ki, vele szemben mindenkinek volt valami reakciója: vagy szerették, vagy utálták, de senki sem volt semleges. Úgy vélte, nem lenne jó a megítélésünk, ha íróként vagy költőként próbálkoznánk, min­dig hozzá hasonlítanának, ránk fognák, hogy belőle akarunk él­ni. így aztán csak Magda nővé­remnek akadt néhány óvatos pró­bálkozása, de ő is hamar feladta. S ahogy apánk akarta, minden­ki valamilyen reál pályát válasz­tott. Bevallom, nem az elhivatott­ság vitt vegyésznek, ám a kémiát szerettem... A költő lánya édesapja halála után kötelességének érezte - azt mondja, talán a gyász reflexiója­ként -, hogy valamilyen formá­ban összegyűjtse Németh Lász­ló leveleit. Eleinte csak a család­nál levőket kereste, szortírozta, olvasgatta, ám nem jutott rájuk elég ideje.- Jó tíz évig félretettem őket, ám amikor felnőttek a gyereke­im, több időm lett, s ismét elővet­tem - emlékszik vissza. - Lemen­tem Sajtodra, a családi nyara­lónkba, s elkezdtem rendszerez­ni őket. Apám ugyanis nem gyűj­tötte, csak ide-oda tette, pakolta a leveleit. Beleástam magam a cí­mekbe, próbáltam minél több le­velezőtársától megszerezni, ami­ket egymásnak írtak. Éppen húsz éve jelent meg az író 760,1948-ig írt leveleit össze­gyűjtő kötet, mely maga az iroda­lom Németh Ágnes szerint. Aki persze ezek után sem hagyott fel édesapja leveleinek gyűjtésével, s ma már négyezer darabnál jár. Most Ágnes ült oda a kristályos achát írókészlet elé, amely (az utolsó közös kará­csony ajándéka) kocka alakú tintatartójá­val az új ízlést képviselte a sok faragványú szobában. A fogalmazás mindig gyengéje volt. Ha az ember beszél, ezer apró jelből látja, hogy a másikra hogy hat a beszéde, s maga is százféleképp, mosollyal, hang­súllyal, kézmozdulattal tudja, amit mond, a másik hangulatához, megértéséhez sró­folni; a leírt mondat azonban ki van verve a világba, s ott szaval, vágja a fintort, a buk­fencet helyettünk. (Németh László: Irgalom, részlet)- Korábban nem voltam ott­honos az irodalmi életben - te­szi hozzá Németh Ágnes -, apám legbensőbb barátain kívül senkit sem ismertem. A névsor persze így is irigylés­re méltó, hiszen a magyar iroda­lom olyan nagyjai voltak bejára­tosak hozzájuk, mint Illyés Gyu­la, Tamási Áron vagy éppen Sza­bó Lőrinc. Akinek a temetésére lovas rendőrök között ment a Né- meth-család 1957 októberében, fél évvel azután, hogy Németh László megkapta a Kossuth-díjat.- Sajnos éppen akkor kapta meg - egészíti ki a gondolatot Né­meth Ágnes. - A forradalom utá­ni tavaszon, amikor már nagy­ban gyűjtötték be mindazokat, akik exponálták magukat októ- berben-novemberben ez egyfajta megbélyegzés akart lenni. Apám nem is ment el a díjátadóra, anyám vett részt az ünnepségen. Viszont apám otthon sem mert maradni, félt, hogy karhatalom­mal vezettetnék elő, így elment a nővéremék lakásába, Budára. Ők viszont leutaztak Sajtodra, mivel a sógorom is tartott a letar­tóztatástól - utóbb kiderült, nem ok nélkül. Mi otthon voltunk Új­pesten, apám fel is hívott, aztán egyszer csak annyit mondott: Gi- gikém, leteszem a telefont, mert rosszul vagyok. Azonnal taxi­ba ültünk a férjemmel, én még a pongyolát sem vettem le, s men­tünk át Budára. Csakhogy ak­koriban a hidakon még igazol­tattak, s nálam persze nem volt semmiféle okmány. Eltartott egy darabig, míg elmagyaráztuk, mi­ért, hová sietünk, s mire odaér­tünk, apám már jobban volt... S most, amikor a kis család megint együtt van: nem azon kell rágódni, ki mit vétett ezekben a kivételes esztendőkben. Maga a nehéz háborús években, a sort ál­lások, gondok idején, mint a ház ügyeinek az intézője, mindenki tiszteletét kiérdemel­te, s ha a ház eladása után, amikor apám visszatérésére egyre kevesebb lett a re­mény, kifáradva egy kis könnyebbséget engedett meg magának, az ítélje el érte, aki maga hasonló helyzetben különbül vi­selkedett volna. . (Németh László: Irgalom, részlet)- Úgy érzem - komorodik el az író lányának arca -, persre bizto­san elfogult vagyok a kérdésben, apámat ma jóval kevésbé becsü­lik, mint néhány évtizeddel ez­előtt. A színdarabjait alig isme­rik, pedig írt huszonhét színmű­vet, az emberek leginkább csak a nagy drámáiról hallottak. így ne­kem és a családomnak az a köte­lességem, hogy ebben a szellemi­leg elcsendesülő világban fenn­tartsam, életben tartsam a nevét. Az önkritika hangja: Azt hittem, az Isten­nek fogunk írni. Nem közönyös akkor, hogy az embernek tetszik-e vagy nem az Irgalom? Úgy látom, még mindig rengeteg hiúság van ebben a szerzetesben. Öröm: Nincs igazad. Én elsősorban azo­kon örülök, akiknek tetszik. Ha a Lányaim és a Levelek után ez is megbukik, akkor nem­csak írni nem érdemes, de élni sem. Önkritika: Értem. A kapcsolatok. Örülsz, hogy megvan a kapcsolat az emberekkel. De nem azt mondtad-e, hogy ezután csak a másik kapcsolat lesz a fontos, a függőleges? Öröm: Azt. De ez nem zárja ki, hogy ne le­gyek boldog, ha olvasóim követnek ebbe a függőlegesbe. Bach se úgy komponált az Is­tennek, hogy morc lett, ha a leipzigieknek is tetszett. Önkritika: Túl nagy a megkönnyebbedés. Mint aki halálos ítéletet vár, s kegyelmet kap. Öröm: Nem, csak mint aki kész egymagá­ban is imádkozni, s egyszerre fölcsap körü­lötte a zsolozsma. Önkritika: S ami dac volt, befogadássá lesz. Öröm: A szív kitartása - a világ fölmen­tése. (Németh László naplóbejegyzése) Szombaton kinyit a strandfürdő Kaposváron A Szuntyer-dilas Arbogást Péternek testvére nincs, de a kollégiumban talált olyanokat, akiket annak tekint atvmbiciklizéssel ha marad az évszakhoz képest szokatlanul hideg idő, a hét végi nyitás után péntekig a strand­fürdő kinti medencéi nem üze­melnek, a vendégek a benti él­ményfürdőt, és annak a kinti részét azonban korlátlanul hasz­nálhatják. Ez utóbbi melegvizes. A létesítmény idén is a tava­lyi árakon várja a vendégeket, a délutáni kedvezményes jegy pe­dig a korábbi 16 óra helyett már 15 órától igényelhető. A jó idő beköszöntével a kö­vetkező hétvégén egy fergete­ges tanévzáró partit rendeznek a fürdőben, amikor egész nap mindenki kedvezményesen ve­heti igénybe a szolgáltatásokat. ■ Márkus Kata A kiváló, az érdemes és a Szun- tyer (így nevezték a MÁV neve- lőintézetetj-díjas kollégista cím után azért nem kapott magasabb elismerést szűkebb közösségé­ben, mert nincs, s ezeket sem le­het többször megpályázni. A Jó ta­nuló, jó közösségi ember elisme­rést megkapta, az idén negyed­szer. Árbogást Péter nyolc éve él a kaposvári MÁV Kollégiumban, négy éve a diákönkormányzat el­nöke. A Kaposvári Egyetem Állat­tudományi Karán tanul, évet ha­lasztott, de szeptembertől ismét egyetemre jár. Addig megszerzi jogi asszisztensi képesítést.- Ötödikes korom óta jártam az akkor még létező Németh Ist­ván iskolába - mondta Árbogást Péter -, s nyolcadikos korom óta vagyok kollégista. Azért kerül­tem kollégiumba, mert a szüleim elváltak, s Bőszénfáról Boglár­ra költöztem az édesanyámmal, s édesapámmal megszakadt a kapcsolatom. Aztán tizedikes ko­romban visszaköltöztem Bőszén- fára a nagymamámhoz, ahova később édesapám is költözött. Normalizálódott vele a kapcso­latom, ám azóta édesanyámmal nem ápolok szoros kapcsolatot. Ha nincs mellettem akkoriban Deutsch István kollégiumigazga­tó, aki a példaképem, a családom tagjai, akikre mindig számíthat­tam, s a kollégiumban szerzett barátaim, nem tudom ma hol tar­tanék. A barátaim miatt szere­Árbogást Péter „kollégista” maradna tem igazán ezt a kollégiumot, fő­leg azért, mert ugyan nincs vér­szerinti testvérem, de itt talál­tam olyanokat, akikre úgy tekin­tek, mintha testvéreim lennének. S ha igazán őszinte akarok len­ni, akkor lennék igazán boldog, ha a későbbiekben itt maradhat­nék dolgozni. A MÁV kollégium csaknem 160, jórészt középiskolás diákjá­nak a közösségi életét formálja, s igyekszik igazán pezsgővé tenni a diákönkormányzat, melynek el­nöke Árbogást Péter.- Sok mindeme megtanít ez az életforma - mondta -, odafigye­lésre, s itt aztán tényleg megis­merheti az ember a másikat. ■ Márkus Kata NAGYON BALATON: aUgUSZtUS 18-20-a között a teljes balato­ni régiót érintő programsoro­zat lesz három nap alatt tu­catnyi helyszínen. Alsóörsön az LGT ad például szabadté­ri koncertet, Zamárdibán a Pe­tőfi Rádió nevével fémjelzett Strand Fesztivál lesz hazai és külföldi együttesekkel (Fali Out Boy, Pendulum, Yonder- boi, stb.), Balatonvilágoson pe­dig egy új elektronikus zenei fesztivál debütál a Club Aliga Kempingben és megrendezik az első balatoni átvízibicikli- zést is. Augusztus 20-án este 9-kor a Balaton vizéről három pontról indítanak látványos tűzijátékot. ■ F.I. /

Next

/
Thumbnails
Contents