Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-08 / 132. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2013. JÚNIUS 8., SZOMBAT Mert a szellemileg csendesülő világ elfelejt az író lánya Németh Ágnes megpróbálja fenntartani apja, a Kossuth-díjas író, Németh László emlékét- Egy pillanat, a retikülöm!- siet át a másik szobába, mielőtt elindulna a könyvtár emeletére, hogy édesapja levelezéséről, valamint az író 56-os emlékeiről tartson előadást. Vas András Németh Ágnes, az 1975-ben elhunyt Kossuth-díjas író, Németh László lánya eredendően márciusban látogatott el volna Kaposvárra, ám a havazás akkor Budapesten tartotta, így a könyvhét előestéjére érkezett meg a somogyi megyeszékhelyre: - Retikül nélkül nem vagyok nő - mosolyodik el, amikor végre a vállára fűzi a táskát. A csatakos őszi estében Ágnes negyedmagával jött az egyetemről. A lány, aki jobbról karolt belé, s igazította dereglye imbolygását az ő frissebb, szabato- sabb lépteihez, harmadéves volt, mint ő, , együtt ültek a kórtan órán is, amely (hiába kapcsolta össze az intézet alapítója nevét a tudománytörténetben Pasteurével) a mostani előadó s a késői időpont jóvoltából az ásítások, fejtámasztások s bajtársi összejövetelek után a nyílt kabáton alvás barlangjává vált, úgyhogy még az illemtu- dóbb kolleginák is vidám megkönnyebbe- déssel özönlöttek ki a szabadságot jelentő mellékutcába, melynek a ködszitálásá- ba az Üllői út ívlámpái is odavilágítottak. (Németh László: Irgalom, részlet)- Ez a kedvencem apámtól - mondja Németh Ágnes, aki hozzáteszi, bármüy hihetetlen is, az író legtöbb művét csak felnőtt fejjel olvasta. Kivéve az Iszonyt, melyet közvetlenül a második vüág- háború után vett a kezébe. - Az otthoni könyvtárunk megsemmisült az ostrom alatt, utána pedig nagyon szegények voltunk, nem jutott pénz könyvekre. Meg aztán apám nem is erőltette, hogy éppen tőle olvassunk, középiskolás koromig nem is nagyon voltak meg otthon a könyvei. Persze olvastak mást, másoktól hallott, érdekesnek ígérkező műveket, ám a legtöbbször az került a kezükbe, melyekről a vasárnapi ebédek során szó esett. Melyeket Németh László szellemi iszapfürdőnek nevezett.- A hagy, közös családi étkezések, melyek rendkívül tartalmas beszélgetésekbe torkollottak - mereng el az író lánya. - Sohasem szerettem igazán tanulni, Németh Ágnes negyven évig vegyészként dolgozott, s apja leveleinek rendszerezése és gyűjtése révén került közeli kapcsolatba az irodalommal nem mondhatnám, hogy szorgalmas voltam, s nem mellékesen a háború után kirúgták a tanáraim felét, persze ideológiai alapon. A matematika és fizika maradt, ám éppen ez a két tantárgy nem érdekelt, így a műveltségem tulajdonképpen ezeken a beszélgetéseken szereztem. Mindenről szó esett, nem egy konkrét téma került csak szóba, csapongtunk, a felnőttek elemeztek, könyveket ajánlottak, s hogy mi is hozzá tudjunk szólni a beszélgetéshez, előbb-utóbb kézbe vettük, amiről éppen szó esett. Ágnes lába még sosem érezte olyan magasnak a lépcsőházukat (mintha csakúgy kilátó vagy templomtorony platójára vitt volna), mint amikor a szuszogó Bölcskeyné előtt, aki az apja egyik csomagját elvette, a lakásukhoz vivő második emeleti folyosóra felért; a dobogó szíve viszont sosem kívánta úgy, hogy a második fölött még egy harmadik, negyedik emelet legyen, s a lépcsőház szájától a csengőig az út minél tovább tartson, mint most, hogy azt a néhány lépést a két nagy bőrönddel megtette. (Németh László: Irgalom, részlet)- Apám meglehetősen szigorú édesapa volt - folytatja Németh Ágnes -, én pedig nem tartoztam a kedvenc gyermekei közé. Azt hiszem, Judit nővérem volt a kedvence. Míg én meglehetősen rossz gyerek voltam, de legalábbis csintalan, nem sok okot adtam rá, hogy büszke legyen rám, Judit viszont a legokosabb volt közülünk, neki tényleg extra agya van, fizikus lett, s nemcsak professzor, de akadémikus is, a hatodik nőként Magyarországon. Mi hárman inkább átlagosak voltunk: Magda nővérem tanár, Csilla húgom orvos, én vegyész lettem. Rám például apám csak idősebb korában lett büszke, amikor már rangom lett az egyetemen. Németh Ágnes ugyanis a diplomázás után is a Műegyetemen maradt, docensként ment nyugdíjba negyven év oktatás-kutatás után. S igazából a szakmailag aktív évek után vetette bele magát az irodalomba, pontosabban, ahogyan ő fogalmaz: apja levelei, mint a mágnes húzták bele.- Féltett minket az irodalomtól, nem szerette volna, ha valaki a gyerekei közül erre a pályára áll - állítja. - Magából indult ki, vele szemben mindenkinek volt valami reakciója: vagy szerették, vagy utálták, de senki sem volt semleges. Úgy vélte, nem lenne jó a megítélésünk, ha íróként vagy költőként próbálkoznánk, mindig hozzá hasonlítanának, ránk fognák, hogy belőle akarunk élni. így aztán csak Magda nővéremnek akadt néhány óvatos próbálkozása, de ő is hamar feladta. S ahogy apánk akarta, mindenki valamilyen reál pályát választott. Bevallom, nem az elhivatottság vitt vegyésznek, ám a kémiát szerettem... A költő lánya édesapja halála után kötelességének érezte - azt mondja, talán a gyász reflexiójaként -, hogy valamilyen formában összegyűjtse Németh László leveleit. Eleinte csak a családnál levőket kereste, szortírozta, olvasgatta, ám nem jutott rájuk elég ideje.- Jó tíz évig félretettem őket, ám amikor felnőttek a gyerekeim, több időm lett, s ismét elővettem - emlékszik vissza. - Lementem Sajtodra, a családi nyaralónkba, s elkezdtem rendszerezni őket. Apám ugyanis nem gyűjtötte, csak ide-oda tette, pakolta a leveleit. Beleástam magam a címekbe, próbáltam minél több levelezőtársától megszerezni, amiket egymásnak írtak. Éppen húsz éve jelent meg az író 760,1948-ig írt leveleit összegyűjtő kötet, mely maga az irodalom Németh Ágnes szerint. Aki persze ezek után sem hagyott fel édesapja leveleinek gyűjtésével, s ma már négyezer darabnál jár. Most Ágnes ült oda a kristályos achát írókészlet elé, amely (az utolsó közös karácsony ajándéka) kocka alakú tintatartójával az új ízlést képviselte a sok faragványú szobában. A fogalmazás mindig gyengéje volt. Ha az ember beszél, ezer apró jelből látja, hogy a másikra hogy hat a beszéde, s maga is százféleképp, mosollyal, hangsúllyal, kézmozdulattal tudja, amit mond, a másik hangulatához, megértéséhez srófolni; a leírt mondat azonban ki van verve a világba, s ott szaval, vágja a fintort, a bukfencet helyettünk. (Németh László: Irgalom, részlet)- Korábban nem voltam otthonos az irodalmi életben - teszi hozzá Németh Ágnes -, apám legbensőbb barátain kívül senkit sem ismertem. A névsor persze így is irigylésre méltó, hiszen a magyar irodalom olyan nagyjai voltak bejáratosak hozzájuk, mint Illyés Gyula, Tamási Áron vagy éppen Szabó Lőrinc. Akinek a temetésére lovas rendőrök között ment a Né- meth-család 1957 októberében, fél évvel azután, hogy Németh László megkapta a Kossuth-díjat.- Sajnos éppen akkor kapta meg - egészíti ki a gondolatot Németh Ágnes. - A forradalom utáni tavaszon, amikor már nagyban gyűjtötték be mindazokat, akik exponálták magukat októ- berben-novemberben ez egyfajta megbélyegzés akart lenni. Apám nem is ment el a díjátadóra, anyám vett részt az ünnepségen. Viszont apám otthon sem mert maradni, félt, hogy karhatalommal vezettetnék elő, így elment a nővéremék lakásába, Budára. Ők viszont leutaztak Sajtodra, mivel a sógorom is tartott a letartóztatástól - utóbb kiderült, nem ok nélkül. Mi otthon voltunk Újpesten, apám fel is hívott, aztán egyszer csak annyit mondott: Gi- gikém, leteszem a telefont, mert rosszul vagyok. Azonnal taxiba ültünk a férjemmel, én még a pongyolát sem vettem le, s mentünk át Budára. Csakhogy akkoriban a hidakon még igazoltattak, s nálam persze nem volt semmiféle okmány. Eltartott egy darabig, míg elmagyaráztuk, miért, hová sietünk, s mire odaértünk, apám már jobban volt... S most, amikor a kis család megint együtt van: nem azon kell rágódni, ki mit vétett ezekben a kivételes esztendőkben. Maga a nehéz háborús években, a sort állások, gondok idején, mint a ház ügyeinek az intézője, mindenki tiszteletét kiérdemelte, s ha a ház eladása után, amikor apám visszatérésére egyre kevesebb lett a remény, kifáradva egy kis könnyebbséget engedett meg magának, az ítélje el érte, aki maga hasonló helyzetben különbül viselkedett volna. . (Németh László: Irgalom, részlet)- Úgy érzem - komorodik el az író lányának arca -, persre biztosan elfogult vagyok a kérdésben, apámat ma jóval kevésbé becsülik, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A színdarabjait alig ismerik, pedig írt huszonhét színművet, az emberek leginkább csak a nagy drámáiról hallottak. így nekem és a családomnak az a kötelességem, hogy ebben a szellemileg elcsendesülő világban fenntartsam, életben tartsam a nevét. Az önkritika hangja: Azt hittem, az Istennek fogunk írni. Nem közönyös akkor, hogy az embernek tetszik-e vagy nem az Irgalom? Úgy látom, még mindig rengeteg hiúság van ebben a szerzetesben. Öröm: Nincs igazad. Én elsősorban azokon örülök, akiknek tetszik. Ha a Lányaim és a Levelek után ez is megbukik, akkor nemcsak írni nem érdemes, de élni sem. Önkritika: Értem. A kapcsolatok. Örülsz, hogy megvan a kapcsolat az emberekkel. De nem azt mondtad-e, hogy ezután csak a másik kapcsolat lesz a fontos, a függőleges? Öröm: Azt. De ez nem zárja ki, hogy ne legyek boldog, ha olvasóim követnek ebbe a függőlegesbe. Bach se úgy komponált az Istennek, hogy morc lett, ha a leipzigieknek is tetszett. Önkritika: Túl nagy a megkönnyebbedés. Mint aki halálos ítéletet vár, s kegyelmet kap. Öröm: Nem, csak mint aki kész egymagában is imádkozni, s egyszerre fölcsap körülötte a zsolozsma. Önkritika: S ami dac volt, befogadássá lesz. Öröm: A szív kitartása - a világ fölmentése. (Németh László naplóbejegyzése) Szombaton kinyit a strandfürdő Kaposváron A Szuntyer-dilas Arbogást Péternek testvére nincs, de a kollégiumban talált olyanokat, akiket annak tekint atvmbiciklizéssel ha marad az évszakhoz képest szokatlanul hideg idő, a hét végi nyitás után péntekig a strandfürdő kinti medencéi nem üzemelnek, a vendégek a benti élményfürdőt, és annak a kinti részét azonban korlátlanul használhatják. Ez utóbbi melegvizes. A létesítmény idén is a tavalyi árakon várja a vendégeket, a délutáni kedvezményes jegy pedig a korábbi 16 óra helyett már 15 órától igényelhető. A jó idő beköszöntével a következő hétvégén egy fergeteges tanévzáró partit rendeznek a fürdőben, amikor egész nap mindenki kedvezményesen veheti igénybe a szolgáltatásokat. ■ Márkus Kata A kiváló, az érdemes és a Szun- tyer (így nevezték a MÁV neve- lőintézetetj-díjas kollégista cím után azért nem kapott magasabb elismerést szűkebb közösségében, mert nincs, s ezeket sem lehet többször megpályázni. A Jó tanuló, jó közösségi ember elismerést megkapta, az idén negyedszer. Árbogást Péter nyolc éve él a kaposvári MÁV Kollégiumban, négy éve a diákönkormányzat elnöke. A Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán tanul, évet halasztott, de szeptembertől ismét egyetemre jár. Addig megszerzi jogi asszisztensi képesítést.- Ötödikes korom óta jártam az akkor még létező Németh István iskolába - mondta Árbogást Péter -, s nyolcadikos korom óta vagyok kollégista. Azért kerültem kollégiumba, mert a szüleim elváltak, s Bőszénfáról Boglárra költöztem az édesanyámmal, s édesapámmal megszakadt a kapcsolatom. Aztán tizedikes koromban visszaköltöztem Bőszén- fára a nagymamámhoz, ahova később édesapám is költözött. Normalizálódott vele a kapcsolatom, ám azóta édesanyámmal nem ápolok szoros kapcsolatot. Ha nincs mellettem akkoriban Deutsch István kollégiumigazgató, aki a példaképem, a családom tagjai, akikre mindig számíthattam, s a kollégiumban szerzett barátaim, nem tudom ma hol tartanék. A barátaim miatt szereÁrbogást Péter „kollégista” maradna tem igazán ezt a kollégiumot, főleg azért, mert ugyan nincs vérszerinti testvérem, de itt találtam olyanokat, akikre úgy tekintek, mintha testvéreim lennének. S ha igazán őszinte akarok lenni, akkor lennék igazán boldog, ha a későbbiekben itt maradhatnék dolgozni. A MÁV kollégium csaknem 160, jórészt középiskolás diákjának a közösségi életét formálja, s igyekszik igazán pezsgővé tenni a diákönkormányzat, melynek elnöke Árbogást Péter.- Sok mindeme megtanít ez az életforma - mondta -, odafigyelésre, s itt aztán tényleg megismerheti az ember a másikat. ■ Márkus Kata NAGYON BALATON: aUgUSZtUS 18-20-a között a teljes balatoni régiót érintő programsorozat lesz három nap alatt tucatnyi helyszínen. Alsóörsön az LGT ad például szabadtéri koncertet, Zamárdibán a Petőfi Rádió nevével fémjelzett Strand Fesztivál lesz hazai és külföldi együttesekkel (Fali Out Boy, Pendulum, Yonder- boi, stb.), Balatonvilágoson pedig egy új elektronikus zenei fesztivál debütál a Club Aliga Kempingben és megrendezik az első balatoni átvízibicikli- zést is. Augusztus 20-án este 9-kor a Balaton vizéről három pontról indítanak látványos tűzijátékot. ■ F.I. /
