Somogyi Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

2013. FEBRUÁR 3., VASÁRNAP SZTORI 5 Tovább harcolnak a Herzog-örökösök elbirtoklás? Több mint 100 millió dollárt érő műkincsek visszaszerzése vagy megtartása a tét El Greco: (1541-1614) Krisztus az Olajfák Hegyén Martba Nierenberg nem adta föl Meghallgatta a Herzog- perben érintett feleket az az amerikai bíróság, amely ar­ról dönt, lefolytatható-e egy­általán az örökösök magyar állam ellen indított pere az Egyesült Államokban. Ács György A bíróságon a felek már kifej­tették véleményüket. A döntést „ a joghatóság kérdéséről később hozzák meg, lehet, hogy akár hónapokat is kell várni rá - kö­zölte Michael Shuster, a Her- zog-örökösöket képviselő ügy­védi iroda nevében. A Herzog-örökösök - miután Magyarországon jogerősen el­utasították keresetüket 7 2010- ben indítottak pert a magyar állam ellen az Egyesült Álla­mokban a holokauszt idején magyar múzeumokba került, több mint 100 millió dollárt érő műkincsek visszaszerzésé­re. Az amerikai bíróság 2011 decemberében helyt adott Ma­gyarország közbenső fellebbe­zési indítványának, amelyben azt kérték, vizsgálják felül, hogy az ügy lefolytatható-e egyáltalán amerikai bírósá­gon. A magyar állam szerint ugyanis amerikai bíróság nem illetékes a Herzog-gyűjtemény Magyarországon lévő darabjai­nak tulajdonjoga kérdésében, mivel azt egy 1973-as vagyon­jogi egyezmény keretében ren­dezték. Az illetékes bíróság a per korai szakaszában úgy dön­tött, hogy az ügy tárgyalható az Egyesült Államokban, ám a per alapját képző 44 festmény közül 11-gyel kapcsolatban el­utasította az örökösök igényét. Első fokú ítélet még nem szüle­tett. Az Egyesült Államokban in­dított per ügyvédi költségeit is tartalmazta a 2011. évi költség- vetési törvényjavaslat. A per­rel, illetve további restitúciós (visszaszolgáltatási) perekkel kapcsolatos jogi képviselet költ­ségeinek előirányzata 1,02 mil­liárd forint. Amikor 1989-ben a Herzog Báró Herzog Mór Lipót gyűjteményéből EL greco (1541-1614) Krisztus az Olajfák Hegyén el greco Szent András apostol el greco Krisztust megfosztják ruháitól (ElEspolio) ATHÉNI GÖRÖG SZOBRÁSZ fi. e. EV. század) Halotti lakoma (márvány dombormű) ALVISE VIVARINI (1446 kö- rül-1502') Mária gyermekével és két szenttel ÓKORI EGYIPTOMI NŐI FEJ ÓKORI ARANY ÉKSZEREK CAMILLE COROT (1796-1875) Női képmás (Margarétás nő) velazquez (1824-1870) Forra­dalmi jelenet (1808. május 8.) NÉMET SZOBRÁSZ (Ludwigju- pan műhelye, XVI. század eleje) Szent Borbála és Alexandriai Szent Katalin giovanni pedrini [Giampietro] (aktív 1495-1549 között) Krisz­tus a kereszttel GIOVANNI SANTI (1435 kö- rül-1494) Misericordia domini POLIDORO DA LANCIANO (1515 körül-1565) Krisztus és a há­zasságtörő nő OSZTRÁK SZOBRÁSZ (1400 kö­rül) A szűz (egy angyali üdvöz­let kompozícióból) család a Szépművészeti Mú­zeumhoz fordult, visszakapott tőlük 3 letétnek számító fest­ményt. S a perben volt egy Krisztust ábrázoló Munkácsy Mihály kép, amiről még a tár­gyalás előtt szintén úgy dön­tött a Magyar Nemzeti Galéria, a történelem legrettenetesebb igazságtalanságainak egyike, a holokauszt után igazságot sze­retne végre kapni az Egyesült Államokban élő Martha Nieren­berg, Herzog Mór Lipót unokája - írta 2008januárjában a The New York Times a Herzog-mű- kincsek ügyében hozott buda­pesti bírósági döntéssel kapcso­latban. A lap szerint Martha Nierenberg számára ezek után már nem volt meglepetés a Fő­városi ítélőtáblának a magyar kormány javára hozott döntése. Az ítélőtábla szerint a kormány elbirtoklással - vagyis miután a műkincsek kellően hosszú ideig hogy ezt peren kívül visszaadja az örökösöknek. A Herzog-örökösök által kö­vetelt alkotásokat a Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, az Iparművészeti Múzeumban, valamint a Buda­pesti Műszaki és Gazdaságtu­dományi Egyetemen őrzik. Az elmúlt években Német­ország és Lengyelország is visz- szaadott több festményt a Her- zog-örökösöknek. Magyarország egyáltalán nincs egyedül azzal, hogy a holokauszt során vagy azután az állam birtokába került va­gyontárgyakat nem adta visz- sza a tulajdonosaiknak vagy az örökösöknek, s meg is tagadta ezeknek a visszaadását. Ezekét a vagyontárgyakat olyan időszakban és olyan mó­don vették el - ráadásul talán a birtokában voltak - megsze­rezte a tulajdonjogot. "nyolcvanhárom éves va­gyok, talán azt remélik, hogy már nem érem meg az ügy vé­gét" - mondta a The New York Times-nak Martha Nierenberg, akinek a családja, egyike a há­ború előtti Magyarország leg­vagyonosabb és legbefolyáso­sabb famíliáinak - 1944-ben menekült el a holokauszt elől. „Részben csalódott vagyok, részben dühös a (magyar) kor­mányra, már hosszú idő eltelt, de az ember nem adja fel" - mondta a New York államban, Armonkban élő örökös. többszörösen megkárosított, esetleg meg is gyilkolt embe­rektől hogy az efféle tettek méltánytalanok és igazságta­lanok. A magyar államnak na­gyon kevés jogcíme van rá, plá­ne, ha az erkölcsi szempontokat is figyelembe vesszük, hogy az így elvett vagyontárgyakat megtartsa. A múzeumban sé­táló még 15-20 éve is láthatta a feliratot, hogy egy-egy fest­mény kinek a letétje. Az álla­mosítások célja az volt, hogy a termelőeszközöket vegyék el a „kapitalistáktól”. Egy El Gre- co-festmény pedig nem terme­lőeszköz, így csak reziduális szabályok alapján szerezhetne rá tulajdonjogot az állámy Neve elhallgatását kérő jogi. szakértőnk nagyobb ésélyt ad annak, hogy az örökösöknek megítélik a műkincseket. Széthordták az ország legnagyobb gyűjteményét Lemondott róla vagy nem? az amerikai-magyar állampol­gárságú Martha Nierenberg, a Herzog-gyűjtemény örököse 1999. októberében indított pol­gári peres eljárást a magyar ál­lammal, valamint a Szépművé­szeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával szemben, hogy visszaszerezze az egykor nagyapja tulajdonában lévő műtárgyakat. A Fővárosi Bíró­ság 2000. októberben hozott elsőfokú határozata értelmében az örökösnek tíz képet vissza kellene kapnia. A jogvitában eredetileg szereplő 12 kép közül egyet nem ítéltek meg az örö­kösnek, egyet pedig (Munkácsy Mihály: Krisztus mellképe) Martha Nierenberg már koráb­ban visszakapott. a sokéves pereskedés során korábban a felperes jogi kép­viselője többi között azzal ér­velt: a szerződés szerint azok, akik nem az általuk igényelt kártérítést kapták, nem vesztet­ték el a tulajdon visszakérésé­nek jogát sem. MARTHA NIERENBERG jogi kép­viselői szerint az 1973-as ma­gyar-amerikai vagyonjogi szer­ződés nem vonatkozik a műkin­csekre. báró herzog mór lipót gyűj­teménye fénykorában mintegy 2500 műtárgyból állt, és ezek a család Andrássy úti palotájá­ban kaptak helyet. a herzog család vagyona - amely jórészt dohánytermelés­ből származott - lehetővé tette, hogy a nemzetközi műtárgypia­con vásároljanak akkor még nem felkapott műveket és kurió- zumokat is. Herzog Mór Lipót később Nemes kollekciójának értékes darabjait is megvásárol­ta, így kerültek gyűjteményébe az azóta is világhírű El Gre- co-képek. a gyűjtemény híre és elismert­sége az 1920-as években foko­zatosan nőtt, s ennek köszönhe­tő, hogy 1927-ben a kollekció legszebb darabjaiból illusztrált katalógus készült. a kollekciót felesége, Hat- vany-Deutsch Janka, majd há­rom gyermeke: Herzog Erzsébet, Herzog András és Herzog István örökölte. A gyűjtemény a máso­dik világháború végére szétszó­ródott. Egy része ma is magyar múzeumokat és más közintéz­ményeket díszíti. A gyűjtemény egyes darabjai azóta sem kerül­tek elő. El Greco: Krisztust megfosztják ruháitól (El Espolio) Jutalom a belső, lelki úttól ÉLETEM EGYIK legboldogabb napján is- rados virág mertem meg Gantner Ádá­mot. Június elején történt. A . verőfényes szombat délutá­non az emberek sorra rakták elém a könyveket, amelyekbe büszkén írtam bele a nevemet és az ajánlást. Dedikáltam. Könyvhét volt, a kötetek pe­dig az első regényem példá­nyai. a kiadó standjánál felállított asztal mellett a másik széken ült Ádám. Nem úgy nézett ki, mit egy író. Persze, hogy kell kinéznie egy írónak? A haja legyen csimbókos, az arca borostás és nyúzott, a ruhái pedig lógjanak rajta, elvégre ő egy éhenkórász - ez a szte­reotípia. Ádám viszont ápolt volt. Csinosra borotvált kopo­nyával, divatos bermudanad- rágban és hozzá illő pólóban, lazán hátradőlve figyelte a sokadalmat. Sportcipős lábát hanyagul átvetette a mási­kon, tőle kissé odébb menő bringa várakozott. Inkább afféle szépfiúnak tűnt, ami­lyenek az edzőtermekben teremnek, semmint számító­gépnél görnyedő művész- fajzatnak. Pedig akkor már a negyedik könyve jelent meg. A lator. A mű témája az internetes társkeresés. Belekukkan­tottam. Végigolvastam az egyik részt, amelyben a fő­hős-szerző azt ecseteli, hogy s mint járt az általa felcsípett valamelyik lánnyal. Hiába volt nekem is egy korszakom, amikor netes fémmé fatalban nyomtam (az ismerkedés e formáját szerintem minden szingli férfi és nő kipróbálja), ebbe akkor bele sem gondol­tam. Helyette összeadtam a jó pasi könyvheti látványát az' egész kötetre való csajozás­sal, majd kimondtam az ítéle­tet: szexista macsó. aztán üzenetet kaptam tőle a Facebookön, ami, ugye, szin­tén internetes fórum. „Hello, együtt dedikáltunk, elnézést, hogy nem mutatkoztam be, sorry, utólag pótolom.” Na, latorkám, engem ugyan nem csípsz fel! - mondtam ma­gamban. Örültem, hogy bol­dog házasságban élek, ami megvéd a hasonló belamiktól. De azért udvariasan vissza­írtam, nem ő a bűnös, hanem azok, akik elmulasztottak minket bemutatni egymás­nak. Mindjárt jött a válasz, hogy „remek”, ám erre már nem reagáltam. A kommuni­káció megszakadt. aztán tavaly karácsonyra kijött Ádám legújabb köny­ve, A siksze. Meghívott a be­mutatóra. Elámultam, milyen szerényen, visszafogottan, rokonszenvesen felelget a moderátornak. Kedves volt és megnyerő. Rá kellett éb­rednem: elhamarkodottan és igazságtalanul törtem pálcát felette. Műve, amelyben szin­tén a saját élményeit meséli el, az önkeresés könyve. Már­pedig olyat csak az ír, aki elég érzékeny és bátor ahhoz, hogy szembenézzen önmagá­val, azzal, mit hol rontott el. Amint a lator is egy bevallot­tan téves útról szól. a siksze a továbblépés. Szub­jektív, bevállalós útikalauz. A Közel-Keleten, jórészt egy izraeli kibucban játszódik, ahová a szerző, bízva a kör­nyezetváltozás gyógyító ere­jében, azért utazik el, hogy leszámoljon korábbi, fájón fel­színes életével. Mesél az otta­ni hétköznapokról, aprólékos környezetrajzzal, az egzoti­kus ködöt eloszlatva, a sze­replőket reálisan bemutatva. Közben folyamatosan vall ví­vódásairól. Keresi saját igazi énjét, feltárja sebezhetőségét és szeretetéhségét. Elbuszo- zik Tel-Avivba egy lány után, akiben később csalódnia kell, majd Jeruzsálembe megy egy másikkal - benne viszont nem várt módon megtalálja a társat. ahogy ádám kilábal a válság­ból, úgy válik egyre őszintéb­bé partnerével és önmagával. Külső és belső útja végén ott a jutalom: magánya megszű­nik, mivel olyan ember lesz belőle, aki szeretni tud, és szerethető. k k

Next

/
Thumbnails
Contents