Somogyi Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-11 / 9. szám
14 SAJTÓ ES TANULÁS 2013. JANUÁR 11., PÉNTEK Di-di-di g didergek m smink A téli hidegben ^ arcunk kiszárad, szánk kirepedezik, kezünk sebes lesz. Néhány otthoni praktikával köny- nyen javíthatunk ezeken. Az arcpakoláshoz kell egy szem orvosi széntabletta, egy kis méz, víz, joghurt. A sűrítéshez őrölt kávét használj. A széntablettát a vízben feloldjuk, majd belekeverjük a többi hozzávalót. A letisztított arcbőrre finoman vidd fel, majd száradás után (körülbelül 15 perc) langyos vízzel öblítsd le. A maradék pakolást később is felhasználhatod. Ha kiszárad vízzel hígítsd. A szénnek pólus összehúzó hatása van, a méz és a joghurt puhítja és táplálja az igénybe vett bőrt. A szád puhaságát vazelinnel érheted el. Ez egyébként kiváló szájfény is. A kezedet heti egyszer, lefekvés előtt, alaposan kend be extra szűz olíva olajjal. Húzz rá pamut kesztyűt és csak reggel vedd le. Ezekkel az apró praktikákkal egész éveben puha és ápolt marad a bőröd. ■ Hunyadkürti Lilka A hollandok bringán születtek kirándulás Utazás a tulipánok földjére, avagy a Mátyás-csapat holland földön Téli arcpakolás a hideg ellen Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 Email: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu írjatok! Kirándulók. A fonyódi diákokat nagy szeretettel fogadták holland barátaik, akiket áprilisban látnak vendégül a Mátyás Király Gimnázium tanulói a Balaton partján 2012. november 21-én indult útnak a Mátyás Király Gimnázium két tanára és 21 diákja, akik között én is ott lehettem. Tóth Rebeka 11. B Fonyódi Mátyás király Gimnázium Budapest repterén izgatottan vártuk a felszállást, hiszen néhányunk most repült életében először. A repülőút biztonságban és gyorsan eltelt, két óra múlva már Hollandia hűvös szelét éreztük. A reptértől egy órára fekszik Oss városa, ahol cserediákjaink frissítővel vártak bennünket. Ekkor ismerkedtünk össze azzal a családdal, akik befogadtak minket. Már az első nap feltűnt, hogy Hollandiában a tömegközlekedés eszköze a kerékpár. Meglepő volt számunkra, hogy az ottani diákok nagy része két keréken jár az iskolába. Amszterdamban körülbelül 800 000-en élnek és legalább egy millió bringa van. Nehéz olyan fényképet készteni, amin nincs egy kétkerekű. A kerékpárokon mindig van valami egyedi ismertetőjel, például: írás, matrica, kosár, virág. A hollandok úgy tartják, hogy ők bringán születtek. Az első nap nagy részét egy holland iskolában töltöttük, ahol megtekintettük a tantermeiket, megtanultunk hollandul számolni, köszönni, végül egy igen finom süteményt sütöttünk helyi recept alapján. Este boling- pályára vittek minket, ahol mindenki remekül érezte magát. A következő nap a fővárosba, Amszterdamba utaztunk. Itt egy órás hajóúton vettünk részt, különböző holland nevezetességeket láttunk, megnéztük kívülről a Heineken Expe- rience-t, Anna Frank házát, a Central pályaudvart, a Nemo csodák palotáját, majd sétáltunk a város utcáin. Valamint láthattuk az I am sterdam feliratot. Hollandia talán a világ leglaposabb országa, igazi flatland, ám hihetetlenül rendezett, mivel lakosainak szinte minden szárazfölddarabot a tengertől kellett elhódítani szorgalmas és kitartó munkával, ezért nem nagyon találunk parlagon hagyott vagy gazzal beborított terültet. Olyan, mintha mindent mérnökök terveztek volna meg. A kissé egyhangú táj unalmas- ságát oldva városaikat extrahangulatossá építették. Amsz- , terdam belvárosát csatorna- rendszerek szövik át, és az ezeket átívelő kicsiny hidak, és a pompásan karbantartott régi belyárosi házak olyan kellemes atmoszférát varázsolnak, hogy az utcákon akár órákat is örömmel sétálgat az ember. A hétvégét mindenki a saját (fogadott) családjával töltötte. Volt, aki megnézte a városba érkező Mikulást, a tengerpartot, Rotterdamot. Esténként pedig egy-egy családnál szerveztünk találkozót, ahol jókat beszélgettünk, finomakat ettünk, ittunk, egyszóval remekül éreztük magunkat. A hétfői nap a sportolásé volt. Először különböző játékokat: focit, kosarat, hokit játszottunk. Összemértük erőnket egy baráti focimeccs során. Nem kis büszkeséggel kijelenthetem, hogy magasan vittük a pálmát. A magyar lányok l:0-ra, a magyar fiúk pedig 3:0-ra verték meg a hollandokat. A délutánt egy élményfürdőben töltöttük. Este egy futballmérkőzést néztünk meg, ahol a hazai csapatnak szurkolhattunk. Jellegzetes holland vidék fonyódi szemmel Kedden elvittek minket egy közeli város katedrálisához. Körbevezettek a városban és a katedrális csúcsába is felvittek, ahonnan a kilátás gyönyö- rő volt. Délután egy disco jégpályára mentünk, amely mindenki számára nagy élmény volt. Estére minden család sütött, fűzött mivel az iskolában búcsúvacsorát rendeztek nekünk. Szerda reggel összepakoltuk csomagjainkat, mindenki fájdalmas búcsút vett cserediákjától, és kettőkor már indultunk a reptérre. A hazaút is simán, biztonságban zajlott. Csodálatos, élményekben gazdag hetünk volt. De nincs vége, hamarosan jön a folytatás! Hiszen a holland diákokkal továbbra is tartjuk a kapcsolatot, áprilisra visszavárjuk őket. Szeretném megköszönni az egész csapat nevében Perényi Nóra tanárnőnek és Szilasi Gábor tanár úrnak, hogy elkísértek minket az útra, a holland diákoknak és családjaiknak, hogy szívélyesen vendégül láttak bennünket, valamint Bántó Zsuzsanna igazgatónknak, hogy támogatta, engedélyezte az utat. KÁLMÁN ATTILA NOVELLÁJA Hamburger Már vagy másfél órája utazunk, nem túl kényelmesen. Annyi ennivalót viszünk, ami elég lenne a Francia Idegenlégiónak is. Ez persze nem fér el a csomagtartóban, hanem mi férünk el a csomagok között. - Egész pontosan még mennyi idő? - kérdezem a fagyasztott fasírt mögül. - Mindjárt ott vagyunk. Végül is két évtizeddel később megállunk egy olyan tipikus tessék-lássék útszéli parkolóban. Megnyugtató a kavicsok morajának hangja. Mindjárt kiléphetünk a szabadba. Először én lépek ki a külvilágba, majd ugyaninnen a nagyobbik testvérem követ. Sose örültem még ennyire a friss levegőnek. Hagytam, hogy a Nap égesse az arcomat. Visszafordultam az autóhoz. Együttes erővel leemeltük a kisöcsémet a kék hűtőláda tetejéről, ahol ő már békésen szendergett. Az út túloldalán egy pici, piros vendéglő áll. A Trombitás. Ajtajában az ütött-kopott reklámtáblát tartó szobor, barátságos vigyorral. Két éve vissza-vissza térő szereplő rémálmaimban. - Na, mindenki éhes?- Hát persze. Engem meg se kell kérdezni. Utolsónak lépek be, hogy legyen időm farkas szemet nézni a szoborral. Vesztettem. Megint én pislogtam előbb. Bent, a vendéglőben a múlt tör ránk. Nem csak a mi balatoni múltunk, de még a történelem egy darabkája is. A falon Magyarország térképe, sarkában a sarlós címerrel. Körülötte ráncos csukafejek. Egymás tetején sorakoznak az öreg televíziók, a ezer éves rádiók, a polcokon pedig katonai sisakok, gázálarcok, és egy táskarádió. Mellettük még az én telefonom is csúcsmodernnek tűnik. Pedig ezen még billentyűt kell nyomni, ikonok helyett. El alakban elkanyarodunk balra, így érünk ki a vendéglő teraszára. Ugyanaz a kavics van itt is, a lábunk alatt, mint a parkolóban. Az hat fős asztalok pont elférnek a vendéglő és a szomszéd ház között. A négy asztal mélyen elnyúlik a kis sikátorban, az utolsó már a konyha ablaka alatt található. Várunk a pincérre, aki az elválasztó fal után a pultnál állt egyhangúan. Rajta kívül csak a főnöke és a gyökeret eresztett törzsvendég tartózkodik ott, akinek a nemesebbik fele tökéletesen eldeformálta a bárszéket, úgy, hogy senki másnak ne legyen kényelmes a használata. Végre kijön a vöröshajú pincérnő őszinte mosollyal - még nem őrült bele az ostoba vendégek süket szövegelésébe. - Mit hozhatok?- Két sült krumplit, kettő hot-dogot, és te Attila?- ez nekem szólt. Már most mosolyogtam. Mióta az eszemet tudom mindig is ketchuppal kértem a hamburgerem, de mustárral kaptam. A szakács nyilván hiányolja a változatosságot az étrendemben és próbálja megszerettetni velem a mustárt, de sajnos, azóta sem járt sikerrel. - Hamburgert, csak kelchuppal.- Sajnos az már nincs.- Micsoda? Elfogyott?- Nem. Nem árulunk. Nem vitték.- Megdermedt a levegő körülöttem. Nem árulnak. Egy felhő haladt el felettünk és árnyékba borult a vendéglő. Persze, csak én vettem észre. A vendéglő teljesen megváltozott. Halottam ahogy az ajtó előtt álló szobor rajtam röhög csúf vi- gyorával. A csukafejek egymásközt vihogtak. A táskarádióból gúnyos, recsegős kacaj tört elő, miközben én még mindig nem tudtam megbirkózni a rossz hírrel. Vége. Életemnek, múltamnak egy kis darabkája eltűnt. A balatoni hamburger. Vége lett egy íznek, mely mindig a biztonságos gyermekkorba repített visz- sza.- Nem baj Attila, akkor most eszel mást - Hát hogyne. Mert az annyira egyszerű. A hal is jól megvolt eddig a vízben, de most szívjon egy kis friss levegőt itt a parton. Nagy nehezen felköhögtem egy hot-dogot csak ketchuppal, de még mindig a vállam közé húztam a fejem, a kezeimet pedig élettelenül az ölemben tartottam. Láttam a pincérnőn, hogy tudja, nagyon lesújtott a hír. Megrendeltük az italokat is, majd távozott. Most kimaradtam a beszélgetésből. Egyre csak a műanyag, fehér asztalt néztem. Nem tudtam másra gondolni, csak a szobor kárörvendő vigyorá- ra. Az étvágyam már rég elmúlt. Egy hétre jöttünk ki a Balatonra és vagy egy hónapja erre várok, de most azt kívánom bárcsak vége lenne már. Úgy tűnik, hogy ez a szemtelen felhő csak engem zavar. A székek alatt a kavicsok ropognak. Mintha petárda robbanna közvetlenül a fejem mellett. Az úton autók zúgnak el vészes robajjal. A pult fölött harsog a TV - valami ostoba szappan- opera megy. A szájával cuppog az egyetlen vendég, egy vendég de az is cuppog miért cuppog nem csecsemő miért cuppog nem beteg könyörgöm nyeljen ne cuppogjon de cuppog, zajong, cuppog, morzsolódik, cuppog, csikordul, cuppog, kondul, cuppog... Hatalmas lendülettel csapom a fülemhez a kezemet, a fejemet pedig lehajtom az asztalra. Nem hallok mást csak halk zúgást. Megnyugtat. Itt nincs idegesítő törzsvendég, itt sose volt hamburger ami hiányozna. De tudom, hogy lesz. Amint elveszem a kezemet, rögtön ebbe a hiányos világba térek vissza. Nem akarom. Nem akarok cuppogást, nem akarok hot-dogot csak ketchuppal nem akarok... Megkocogtatták a vállam, jött a pincérnő. Lerakta a két sült krumplit, a két hot-dogot... és egy hamburgert. Elkezdtem csuklani meglepetésemben. - A főnök grillpartit rendez este a barátaival és amikor elmondtam neki menyire hiányoltad a hamburgert, adott egy „utolsó nosztalgia falatot”, ahogy ő fogalmazott. A felhő egy pillanat alatt feloszlott. A szobor vigyora barátságos mosollyá alakult, a táskarádióból diadal ittas zene szólt és a vendég békésen, csendesen elnyúlt a bárpulton. Tisztelettel kellett volna a hamburgerért nyúlnom de én mohón kaptam utána és beleharaptam. A mustár enyhén csípős íze szétterjedt a számban.
