Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-26 / 276. szám

2012. NOVEMBER 26., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP A disznók réme és a böllér pompos hurkafesztivál A somogyi betyárok csak rizzsel és töltővel érkeztek, mégis beneveztek Ritka kollekciók: bélyeggyűjtők találkoztak Nagyatádon Ismét rengeteg érdeklődőt vonzott Szennában a szom­baton immár hatodik hurka­fesztivál. Vas András- Adjon Isten, jól nézek ki! - kö­szöntötte a szomszédos kondér kö­rül sürgölődőket egy somogyi be­tyár, s átnyújtott egy kupica pá­linkát. Elsőre önzetlennek tűnt a gesztus, utóbb kiderült, akadt né­mi hátsó szándék is: a betyárok­nak hagymára volt szükségük. A népes csapat ugyanis csak hurkatöltővel és rizzsel érkezett a szennai fesztiválra, minden mást- jó betyár szokás szerint - a hely­színen szereztek be: kértek, cse­reberéltek, alkudoztak, s óra múl­tán együtt is voltak az alapanya­gok. Még másfél Uter vér is került, így nem hiába cipelték magukkal a hurkatöltőt, be tudtak nevezni a versenybe. S hogy ne esélytelenül induljanak, kínálgatni kezdték Tóth Imrét, a zsűri elnökét. A kaposvári kereskedelmi is­kola egykori igazgatójának ke­gyét nem csak a betyárok keres­ték, nem tudott úgy elsétálni a versengő csapatok standjai előtt, hogy néhány jó falattal, pohárká­val ne próbálták volna meg leke- nyerezni - szerencsére a viadal fő­bírája nagy önuralomról tett tanú- bizonyságot. Ami hatalmas lelki­erőre vallott, ugyanis elképesztő illatok szálltak mindenfelől, hogy aztán gigantikus disznótor pöfé­kelte illatfelhőbe keveredjenek. A mesztegnyői rétesbanda irá­nyából például fenséges majorán­na illat áradt: a rétesfaluból érke­zők ötféle majoránnából keverték ki a fűszerelegyet- Káposztás rétessel kínáljuk- magyarázta Kesztyűs László, je­lezve, falujuk hagyományait még üyen alkalmakkor is ápolják. Az ásotthalmiak hurkáját vi­szont eleinte sokan idegenkedve vizslatták: a Szeged mellől érke­ző ízesen ő-ző csapat ugyanis a somogyi gyomor számára idegen­szerű étkekkel érkezett. Már a szögedi hurkaleves láttán felsza­ladt többek szemöldöke, ám a böl­lér pompossal - hagymás-tejföllel locsolt, hurka-kolbásszal gazdagí­tott kenyérlángos -, s a fennen hir­detett batátával nem nagyon tud­tak mit kezdeni.- Olyan trópusi viszonyok ural­kodnak nyaranta a faluban, hogy Értő kezek szabdalták-gyúrták az alapanyagot a szennai hurkafesztiválon, ahol a hagyományos ízek mellett különlegességeket is kóstolhattak a vendégek a hagyományos körű zöldségök már nőm terömnek mög - ismé­telgette az érdeklődőknek Fackel- mann István. - Vagy tizenöt évö közdtük termölni a batátát, ma­gyarul édesburgonyát, aminök azonban valójábn sömmi köze a krumplihoz. Mégis ezt kínálták köretként, s valóban passzolt a rizs helyett ár-. pagyönggyel készült hurkákhoz. A házigazdák Véres kezű csa­pata pirított zsemlével keverte a véres masszát, valamint a vegetá­riánusokra is gondolva halas hur­kával neveztek a versenybe.- Filézett ponty az alapja - ál­lította Magyarosad Bóna Ágota, a részletekbe azonban nem bocsát­Schobert Norbi beájult volna... kozott. Kiderült, senki sem kóstol­ta a versenyművet, a zsűrire várt ez a nem kis kihívás... Hogy azért ne csak az update-termékkel le­gyenek jelen a viadalon, kacsa­nyakba töltött füstölt májasuk is hamar előkerült, és sikert aratott. Ahogy a szintén hazai pályán sze­replő Fása Rolandék ipari meny- nyiségű, ám házi minőségű kol­bászhalmai. A szennai állator­vos és barátai két disznót vágtak le a viadalra, csak kolbászhúsból majd’ mázsányit kevertek ki, s rá­nézésre kilométernyi bélbe akar­ták tölteni.- Ez még abból az időből van, amikor otthon védekeztünk - paj- zánkodott a társaság székelyke­Két méter hurka rendel! resztúri tagja. Szatmári barátja keze alól gyönyörű, másfél méte­res kolbászkarikák kerüljenek ki, a receptről viszont senki sem tudott nyilatkozni, valaki hozott ugyan egy alapötletet, aztán on­nantól az innen-onnan érkező ja­vaslatok alapján került bele még fokhagyma, só, paprika... Bezzeg lózsi, a disznók réme pontosan tudta, ugyanannyi rizs és hús - feje, tüdeje, tokaszalonna - dukál a jó hurkába, s kevesebb majoránna, ám annál több borsi- kafű, azaz csombor. A kaposfői Molnár József standján amúgy a hurka mellett májas és disznósajt is akadt, s mivel a disznók réme ingyen, s jó szívvel kínálta, ha­A karlkázás Is tudomány mar népszerűvé vált a forgatag­ban.- Ez nem disznóvér, ez bikavér! - kapta ki ijedten az egyik szom­szédos csapat korai keléstől és a főzés közben elkortyolt szakács­pálinkától kissé bávatag tagja ke­zéből a fiaskót társa. Vörösboros hurka így végül nem készült, var- gányás viszont akadt, mint ahogy néhány kákabélű ifjonc is, akik cukrozott pattogatott kukoricát majszolva sétálgattak _az átható ételszagban.- Fogadjunk, a zsebükben ham­burger lapul - jegyezte meg vala­ki, s a pálinkás butélia felé nyúlt, hogy megnyugtassa hirtelen fel­háborgó gyomrát... Jó ebédhez szólt a nóta szenvedély A Nagyatádi Kul­turális és Sport Központ Ma- yer lózsef nagyatádi bélyeg- gyűjtővel harmadszor rende­zett országos kiállítást a mű­velődési központ kiállító ter­mében. ■ Sokszínű világot mutat­nak be az értékes bélye­gek szenvedélyes gyűjtői Ormai István polgármester megnyitójában példaértékű­nek nevezte a kiállítást, hiszen a bélyeggyűjtők nagyon ko­moly értékeket osztanak meg a látogatókkal. A kiállítók sokrétűségére jellemező, hogy míg Engis Zol­tánná a víz alatti világot, Jó­zsef Norbert a közlekedést, ad­dig Sasvári Tiborné II. János Pál pápa lelkipásztori útját gyűjtötte össze. Szabó József az olimpiákat, Varga István pedig a légipostái bélyegritka­ságokat mutatta be. A vendég kiállítóként Kerekesné Tüske Márta „Szép magyar hazánk” címmel mutatta be kollekci­óját, Horváth Tamásné pedig a több száz plüssmaci gyűjte­ményével szerzett élménydús pillanatokat a gyermeklátoga­tók körében. Megismerkedhet­tek a látogatók a numizmati­kával is. Ormai István egy-egy Nagy­atád címerével ellátott kulcs­tartót ajándékozott a kiállítók­nak, melyek közül az egyik aranyozott volt. Ezzel is kife­jezte, hogy milyen értéket kép­visel a kiállítók rendszerbe foglalt gyűjteménye. A bemu­tató december közepéig láto­gatható a művelődési központ épületében. ■ Györke József II. János Pál pápára is kíváncsiak Rostás Árpád bizonyosan nem lesz Príma Primissima megaláztatások A marcali vándorasztalos néhány nappal a szavazás lezárása előtt visszalépett a jelöltségtől ► Folytatás az 1. oldalról Bő két hónapja még tele volt bi­zakodással, úgy érezte, az elis­merés, hogy a népművészet és közművelődés kategóriában Prí­ma Primissima-díjra jelölték, re­ményt adhat a hozzá hasonlóan a mélyszegénységből, kilátásta- lanságból indulóknak. A Magyar Örökség-díjas marcali vándor­asztalos még-egy hete is büszkén állt ki Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) el­nöke társaságában egy sajtótájé­koztatón, ahol az egykori főbíró a vélhetően legismeretlenebb idei Prima-jelöltet mutatta be.- Életútja és karrierje minden hozzá hasonló, nehéz sorsú fia­talnak példát mutathat, s erőt ad­hat ahhoz, hogy megküzdjön a kitörésért - mondta akkor Lom­nici Zoltán, aki azt is bejelentet­te, jövőre közös képzőművészeti tábort is szerveznek majd a ván­dorasztaloshoz hasonló gyerme­kek számára. Ezek után nem meglepő, hogy először éppen az EMT elnökével közölte Rostás Árpád, visszalép a jelöltségtől - levelet írt, melyben részletesen indokolta döntését. Aztán elment a Príma Primissi­ma Alapítvány kuratóriumába, s hivatalosan is megtette bejelenté­sét - alig több mint egy héttel a szavazás lezárása előtt.- Úgy döntöttem, inkább a hát­térben maradok, nem kell nekem Rostás Árpád úgy érzi, megalázták ez a felhajtás, tudom a helyemet - tette hozzá. - Nekem a munkám az életem, ne kelljen már bizony­gatnom, ki vagyok, mit tettem ed­dig le az asztalra. A céljaim per­sze a jövőben sem változnak, to­vábbra is a somogyvári kastély­felújítás a legfontosabb, s az ot­tani gyerekek, akiknek szakmát szeretnék adni a kezükbe. Elné­zést kérek azoktól, akik már tá­mogattak a szavazataikkal, de hátrébb kellett lépnem. Jobb a bé­kesség... Információink szerint az EMT-nek írt levélben többek kö­zött arról is szó esik, hogy egy vándorasztalos művészek és tudósok között nem méltó ilyen elismerésre. Úgy tudjuk en­nek hátterében egy Kossuth-dí- jas művész kijelentése áll, aki kifogásolta, hogyan kerülhe­tett a jelöltek közé Rostás Ár­pád, amikor csak egy egysze­rű asztalos szakmunkásvizsgá­ja van, restaurátori végzettsége azonban nincs. Akadt olyan vé­lemény is, aki megkérdőjelezte eddigi munkásságát, sőt, egész konkrétan kijelentették, az ál­tala felsorolt referenciamun­kákhoz nincs semmi köze, azo­kat mások végezték. Jelentkez­tek olyanok is, akik állították, nem is ért a restauráláshoz, csak így akar reklámot magá­nak, emellett meggyanúsítot­ták, a hozzá javításra vett régi családi bútort eladta. Emellett számos támadás érte szárma­zása miatt is, például nem szol­gálták ki egy presszóban, mert cigány.- Ezek után egyértelművé vált számomra, nincs helyem az ilyen elismerésre jelöltek kö­zött - mondta Rostás Árpád.- Az önbecsülésem többet ér né­hány millió forintnál (a Príma Primissima-díj kategórianyer­tesei 50 ezer eurót, azaz nagyjá­ból 14 millió forintot, a jelöltek tízezer eurót, vagyis körülbe­lül 2,8 millió forintot kapnak- a szerző), melyet amúgy sem magamra fordítottam volna, hanem régi vágyaimra: temp­lomépítésre és a gyerekek kép­zésére... ■ Vas András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents