Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-07 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám
4 A HÉT TEMAJA 2012. OKTÓBER 7., VASÁRNAP háztáji Nem vagyunk már agrárország, pedig most lenne csak kereslet. Kevesebbet termelünk, mint a Kádár-korszakban, és ha hirtelen mindenki háztájizna, akkor sem lenne kinek leadni az állatokat. A bizonytalan birtokviszonyok sem segítenek. NEM Ml HÍZUNK A BIZNISZEN Évek óta emelkednek az élelmiszerárak világszerte, Magyarország mégsem tudja kivenni a részét a nagy üzletből, pedig az adottságai meglennének hozzá. Ma azonban kevesebbet termelünk, mint a Kádárkorszakban, és ha hirtelen mindenki háztájizna, akkor sem lenne kinek leadni az állatokat. Braunmüller Lajos Nem tilthatják meg, és nem is szoríthatják korlátok közé hétfőtől az önkormányzatok, hogy valaki haszonállatot tartson, miután október elsején hatályba lépett az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény módosítása. A helyhatóságok tiltott övezeteket sem jelölhetnek ki a belterületeken. Fontos, hogy a változás csak a mezőgazdasági haszonállatokra vonatkozik, tehát például a baromfira, a sertésre, lóra, nyálra vagy szarvasmarhára. A társállatok, így például a kutya vagy a macska tartását továbbra is szabályozhatják rendeletben az önkormányzatok. A kormányzat azt akarja elérni, hogy helyi rendeletek ne gátolják a háztáji gazdálkodást. Persze az állat-egészségügyi és egyéb higiéniai szabályokat ezután is be kell tartani, nem valószínű tehát, hogy egy lakótelep parkolójában valaki hirtelen sertéstelepet létesítsen. Főleg azonban az utóbbi egy évtizedben egyes falvak, kisvárosok önkormányzatai egymás után hoztak olyan intézkedéseket, amelyekkel betiltották a haszonállatok tartását. A polgár- mesterek persze a lakók nyomására döntöttek így, akiket gyakran zavart az állatokkal együtt járó szag és a legyek serege. Nem volt ez mindig így. A rendszerváltásig, de még a kilencvenes évek elejéig teljesen általános volt, hogy a falvakban haszonállatokat tartottak. Ahol munkaképes korú férfi volt, gyakran hizlaltak disznót, de csirkét, kacsát, egy-egy pulykát a legtöbb háznál tartottak. A helyi termelőszövetkezetek gyakran átvették az állatokat, George clooney sokáig gyászolta kedvenc háziállatát, egy vietnámi csüngőhasú malacot, amely 2006-ban, 18 évesen távozott a földi világból. Nagyon a szívéhez nőtt az amerikai filmcsillagnak - még az is előfordult, hogy az ágyában aludt -, és halála különösen majd továbbították azt a feldolgozóknak. így például a Győrtől délre eső falvakban felhizlalt sertések a kapuvári húsüzembe kerültek, majd a fémdobozba zárt sonkák nyugatra mentek, cserébe pedig német márkát és dollárt kapott az ország. azért rázta meg, mert utolsó . perceiben nem lehetett mellette: éppen egy film promóciós kőrútján tartózkodott. Pedig a jószágélete végén már csaknem teljesen vak volt, és súlyos ízületi gyulladásban szenvedett. Barátságukra jellemző, hogy a függetlenségét féltékenyen őrző A világban az akkori túltermelés viszonyai közt is sikerrel szállított Magyarország keletre és nyugatra egyaránt, keletről olajat és földgázt, nyugatról keményvalutát kaptunk érte. Azóta sok minden megváltozott. Manapság az élelmiszerClooney többször is úgy nyilatkozott róla, hogy Max „élete leghosszabb érzelmi kapcsolata volt”. Clooney megesküdött, hogy Max helyére soha nem léphet másik disznó. „Halálakor magam is megdöbbentem, hogy egy állat mennyire családtaggá tud válni" - mondta. árak gyors ütemben nőnek, amely vásárlóként nem jó hír, de a termelő országoknak lehetőséget jelent. Csakhogy Magyarország ma már nem tudja igazán kivenni a részét a felfutásból. Igaz, hogy hazánk még mindig több élelmiszert ad el, A legnagyobb szereplők A legfőbb agrárexportőrök teljesítménye (milliárd euró) 2000-2002 átlag 2008-201C átlag ' 2010 USA 63 83 92 EU27 57 82 91 Brazília 17 42 48 Kína 14 23 27 mint amennyit vesz, és ezzel - az olyan években, amelyek nem ennyire aszályosak - évente 2,5 milliárd euró aktívumot ér el, ám ha a termelés a nyolcvanas évek szintjén lenne, ez mai árakon 6-7 milliárd euró is lehetne évente. Számoljunk csak utána: ez majdnem elérné a kétezermilliárd forintot! „A nyolcvanas évek végéig a háztáji gazdálkodás azért volt kifizetődő, mert voltak nagyüzemek, amelyekhez a falvakban élők csatlakozni tudtak. Mára ez a tevékenység nem kifizetődő” - summázza a változás lényegét Juhász Pál. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanító agrárszociológus a Vasárnap Reggelnek elmondta: „ma a gazdasági társaságok Magyarországon nem szerezhetnek földet, és a bérleti viszonyok sem stabilak. A bizonytalan birtokviszonyok miatt egy-egy termelő nem tud előre tervezni, ezért nem vállalnak 15 évre előretekintő beruházásokat, mint amilyen például egy öntözőrendszer kialakítása lenne. így aztán mára már hazánkban jószerével sem az ag- ráriumban, sem a ráépülő élelmiszeriparban nincsenek beruházások.” Természetesen egy ország mezőgazdasági rendszere nem csak a nagygazdaságokra' tud épülni, Juhász Pál szerint azonban a kistermelők előtt sem lebeg fényesebb jövőkép. „A kistermelők sokaságát kiszolgáló közös növényvédelem, feldolgozóipar vagy egyéb infrastruktúra nélkül a termelés nagyon drága, a termék pedig verseny- képtelen. Ez is csak szövetkezésben vagy egy erős termeltető felügyelete mellett működik, az azonban jelenleg kevés van Magyarországon. Ahhoz, hogy a gazdaság exportáljon vagy a bevásárlóláncoknak szállítson be, biztos, és nagy mennyiségű kínálatot kell adni, amire egyenként nem képesek a kistermelők.” Clooney csüngőhasú malaccal élt Európa még mindig nagy játékos, de múlandó a dicsőség 2010-ben öt év után először - a válság elmúltával - ismét nettó exportőrré vált az Európai Unió az agrártermékek piacán, miután 2010-ben 91 milliárd eurónyi exportot teljesített. Az EU által eladott élelmiszer- termékek értéke tehát ennyivel több, mint amit a világ ad el Európának. Ez az összeg csak kevéssel maradt el akkor az Egyesült Államok 92 milliárd eurós teljesítményétől, amely minden idők legmagasabb értéke volt. Az EU ezzel - Amerika mellett fej fej mellett haladva - még mindig a világ egyik legnagyobb agrárexportőre, vagyis egyelőre mi visszük az élelmet a világnak és nem fordítva. Mindezt nemcsak az öreg kontinensen megtermelt gabonának, hanem a csak Európára jellemző élelmiszereknek, így például a sajtoknak és boroknak is köszönhetjük. A világkereskedelem teljes, 12 százalékos növekedésének jelentős részét adja azonban a feltörekvő országok gyors bővülése. Különösen Brazília és Kína agrárexportja nő elképesztő sebességgel. Annak ellenére, hogy ezt a két országot csak kevéssé érintette a válság, és agrárexportjuk csak minimálisan esett vissza 2009-ben, a rákövetkező évben pedig Brazília kivitele már 23 százalékot, Kína exportja pedig 30 százalékot nőtt, az Európai Unió azonban vitathatatlanul a legnagyobb Importőr az agrártermékek terén, vagyis a nagy kivitelünk mellett mi vásároljuk a legtöbb élelmiszert és éleímiszer-alap- anyagot a világtól. Az EU azonban nem az egyedüli nagy játékos a pályán. A válság utáni lassú növekedésből a világ más nagyjai - így az Unió kulcsfontosságú kereskedelmi partnerei is - je- lentős részben kiveszik a ré- J szűkét. Az Egyesült Államok £ agrárkereskedelmi többlete például nem kevesebb, mint 27 milliárd euró volt tavaly. Európa pozíciója tehát a jelenlegi adatok szerint még kedvező, ám hosszú évek óta tapasztalható és a válság elmúltával különösen megfigyelhető, hogy számos versenytárs gyorsabban fejlődik, mint az öreg kontinens. Kína, Oroszország és Brazília felfutása nem csak az agrártermékek kereskedelBorért szóját az eu kivitelének döntő részét feldolgozott termékek, késztermékek adják, igaz, az olyan alapanyagok, mint a búza, az árpa és a cukor jelenléte is fontos. Európától a világ mégis döntően bort, whiskyt és más alkoholos italokat, tejtermékeket és bőrárut vásárol. Az európai - döntően francia - bor legnagyobb vásárlója továbbra is az USA. Európa behozatalának túlnyomó részét a szójabab és a szó- jaalapú félkész termékek adják. Az ebbe a két kategóriába tartozó termékek aránya a teljes import 13 százaléka. A kávé a szójabab után szintén jelentős behozatali cikk. me, hanem a gazdaság számos más vonatkozásában is közismert, azonban a fejlett országok is veszélyeztetik az EU pozícióját. Az Egyesült Államok, Kanada és Új-Zéland mezőgazdasága is gyorsabban fejlődik számos mutató szerint, mint az EU agráriuma. Különösen szembetűnő Európa pozíciójának múlandósága, ha az évtizedes trendeket nézzük. Egy, a válságot közvetlenül megelőző tanulmány szerint 25 év alatt az EU részesedése a világ gabonatermeléséből 13 százalékról 11-re, a hústermeléséből 26 százalékról 15-re, a zöldség- és gyümölcstermeléséből 19-ről 10-re csökkent. Nagy különbségek tapasztalhatók a hatékonyság és a hozzáadott érték vonatkozásában is. Míg egy amerikai farmer a nyolcvanas években még csak kétszer, 2006-ban már közel négyszer nagyobb hozzáadott értéket termelt, mint egy uniós gazda. A világ legnagyobb kukoricatermelője még mindig az USA
