Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-15 / 242. szám
4 2012. OKTÓBER 15., HÉTFŐ Balatonföldvár: nemet mondott a testület a TDM-nek nem biztosít önrészt a kistérségi turisztikai egyesület (TDM) pályázatához Balatonföldvár önkormányzata - így döntöttek rendkívüli ülésükön a város képviselői. A TDM-szervezet fejlesztéséhez 3,3 millió forintos önrész vállalását kérte az egyesület. A balatonföldvári képviselő-testület döntésének indoklása szerint az önerő biztosítása mellett a projekt megvalósítását követően a pályázót ötéves fenntartási kötelezettség terheli. Ennek előzetesen kalkulált összege a pályázattal elnyerhető támogatás összegének közel kétszeresét teszi ki. „Az elnyerhető húszmillió forintos támogatás az önkormányzat vagyonát nem növelné, a beszerzett eszközök, illetve igénybevett szolgáltatások felett nem Balatonföldvár városa, hanem a pályázatot benyújtó egyesület rendelkezne - fogalmaz az indoklás. - A pályázat célkitűzéseivel a képviselő-testület elviekben egyetért.” ■ A TDM (turisztikai deszti- nációs menedzsment)- rendszer lényege, hogy az adott fogadóterületen (lehet város, kistérség, térség) a turisztikai szereplőket összekapcsoló hálózat jön létre, mely alulról felfelé építkezve, az önkormányzat, a turizmusban érdekelt vállalkozások, szakmai és civilszervezetek önkéntességen alapuló egységeként működik. Ismert, megírtuk: az önkormányzat és a balatonföldvári TDM régóta „hadban áll”, aminek a pikantériája, hogy az egyesület egyik vezetője, Fekete Tamás maga is tagja a képviselő-testületnek. Az ön- kormányzat nemrég - miután minden kifizetést felfüggesztett a TDM számára - közleményben tudatta, hogy támogatná az egyesületet, de csak úgy, hogy „az önkormányzat által nyújtott közpénzt ne lehessen felhasználni olyan megrendelésekre, amelyek révén a pénz különböző cégeken keresztül, de végső soron az egyesület tisztségviselői zsebébe jutna.” A kistérségi turisztikai egyesület ezt „vérlázító rágalmazásnak” minősítette. ■ F. I. Franciákkal fejleszt a Rinya-Dráva Szövetség Franciaországból adaptálna jó gyakorlatokat a barcsi és nagyatádi térségbe a Rinya-Dráva Szövetség. Felvette fel a kapcsolatot a Sologne megyei Moulins akciócsoportjával, a Sologne Et Bocage Bo- urbonnais-sel. Szíjártó Attila munkaszervezet-vezető elmondta: az első találkozáson a helyi termékek és a rövid körös értékesítés témáját járták körbe, és most ők készülnek egy franciaországi látogatásra. Céljuk, hogy jobban megismerjék a francia helyi termékek előállításának, értékesítésítésé- nek folyamatát. ■ Jeki G. MEGYEI KÖRKÉP Tök jó tökök lámpásnak... Madárijesztők és népmese-illusztrációk Boglár „falujában” SZŐLŐSKISLAK Kiszorulnak a kishajók: egy életforma tűnik el a Balatonról?- Azt hittem, baracklekváros!- Nem látod a kiírást, hogy tökkrémes? Fónai Imre Párbeszéd a palacsintasütő asz- szonyok sátránál, szombaton déltájt, Szőlőskislakon. Tucatnyi serpenyő munkában, s a hagyományos palacsinták mellett a tökkrémes, meg a tökös-mákos a nap specialitása, elvégre Tökéletes tökételek sütő-főzőversenye zajlik Balaton- boglár eme falusias városrészében a jó hagyományokhoz híven, s emellett még Töklámpás fesztivál. Töklámpást látni több ablakban is, készülve az esti látványosságra: kisvonattal járhatják végig az érdeklődők sötétedés után azokat a portákat, ahonnan beneveztek a hagyományos kislaki versengésbe.- Csaknem harminc töklám- pásos házat megyünk megnézni - tájékoztat Szalai Tünde, a balatonboglári művelődési ház vezetője. - Mivel egyre kevesebb a tök a házaknál, tavaly madárijesztő-versennyel is bővítettük a kínálatot, idén kettő ilyet állítottak. S ugyancsak tavaly kezdtük a tökös népmese-illusztrációk versenyét. Az óvodások ezúttal két alkotással készültek: a Vajas Pánkóval és Az aranyszőrű báránnyal. A főzőversenyen persze Kislakon is nagyobb az aktivitás; évről-éve visszajáró csapatok neveztek, csak a polgárőrök az újak, ők idén először ragadtak fakanalat. Tizennégy féle étket kóstol végig a zsűri. Elmaradhatatlan a töklecsó, nem tudKészül a töklámpás Szőlőskislakon. A balatonboglári városrész apraja-nagyja készült a fesztiválra ni viszont, sokan hallottak-e már a tökös tiramisuról, mindenestre a boglár-kislaki kul- túrház mellett szabad a kóstolás. A szabadtéri kemencében pizza (persze tökös) sül, emitt tökös-gombás készül nudlival, amott az „Anya kicsi tökei” felirat alatt tök jó pite, arrébb tök- fasírt. Tökmagolaj, gumicukor, fröccsöntött puska, seprű, kancsó - tarka a kirakodóvásár kínálata, a körhintásnak már csak egy saroknyival arrébb jutott hely, búsul is magányosan az egyik ülésben. A kézművessátortól fiatalember távozik mutatós, tökből faragott királyfejjel (sárga tök a kobakja, zöld tök a szeme és a koronája), az egyik lelkes szervező megállítja: - Gyu- szika, benevezel vele a versenybe?-7 Milyen versenybe? ^ jön a felelet. Nem győzik majd a díjátadók, annyiféle versengés van, jegyezzük meg. - Bár egyre nehezebb megmozgatni, otthonról kimozdítani az embereket, idén is összejött harminc támogató (pénzzel vagy más egyéb módon segítenek), harminc önkéntes sü- rög-forog, végtére is ez Bala- tonboglár egyik kiemelt rendezvénye - halljuk Szalai Tündétől. Lehet, hogy nem is a tök egyre kevesebb a házaknál, hanem a népek lelkesedése? így vagy úgy, a szőlőskislaki fesztivál még mindig egyedi: tök jó. Belekóstoltak az alkotótábor hangulatába nyitott műterem A kinizsisek Bene János zselickislald birtokán dolgozhattak- Nyissz, nyissz és még egy nyissz - kommentálta az olló mozgását Lengyák István, a körülötte ülő gyerekek izgatottan vártak a végeredményre, akadt, aki még a nyelvét is kidugta a koncentrálásban. - Tessék, kész is a bernáthegyi, csak a hordó hiányzik a nyakából. A nagykanizsai galériavezető és pedagógus a kaposvári Kinizsi iskola hatodikosainak tartott bemutatót művészetéből: az olló és a papír nemzetközileg elismert mestere óriási sikert aratott a zselickislaki Nyitott műterem foglalkozáson - nem csoda, hiszen a könyvét az origami hazájában, japánban is előszeretettel forgatják.- Tavaly született az ötlet - mesélte Bene János festőművész, aki kislaki birtokán látta vendégül az iskolásokat -, hogy a tíz napos nyári alkotótábor mellett még egy rendezvény kellene. Gyerekkoromban szívesen feljártam a Róma-hegyi Rippl-Ró- nai-villába, s mindig megihletett a hely, így úgy gondoltam, a mai gyerekek is szívesen eljönnének egy művésztáborba. Főleg, ha az alkotókkal is találkozhatnak, s akár együtt is dolgozhatnak. Szombaton a házigazda és Lengyák István mellett Maros Sándor fotóművésszel, Jónás Péter festőművésszel és Rajs Julianna grafikussal találkozhattak. A húsz hatodikos kisebb csoportokban ismerkedett a különféle művészetekkel, Bene Jánossal a kert fái alá kikészített rajzállványoknál grafikákat készíthettek, miközben az egyik szobában Maros Gábor fotóit nézhették meg az iskolások, s egyúttal meghallgathatták a képek készítésének történetét és technikáját, míg a másik szobában Jónás Péter és Rajs Julianna a sokszorosító grafikakészítés alapjaiba avatta be a kinizsiseket: linóleum és papírnyomatok sokasága hevert már az asztalon, melyeket lelkesen színeztek a gyerekek, ám akadt, aki továbbra is a meglehetős erőt kívánó nyomógépet tekergette volna szívesen.- Ne állj meg közben! - tanácsolta az egyik fiúnak Bene János -, mert megcsúszik a nyomat, s nem lesz az igazi -, s erre a gyerkőc nagyokat nyögve továbbtekerte a háromágú kart. - na látod - jegyezte meg kisvártatva a festőművész -, így már sokkal jobb. El is készült az újabb halformájú papímyomat. Ez már végre el is nyerte készítője tetszését, s nagy buzgalommal nekiállt színezni. Láthatóan igyekezett, hiszen még egy papír bernáthegyit is ki akart vagdosni. Ha már a többieknek sikerült... ■ A. V. Ifjú alkotók. Bene János festőművész birtokán ismerkednek a technikákkal „a nádasnak nem a csónakok ártanak, hanem a hozzá nem értő emberek, az ostoba intézkedések, a haszonszerzés pusztító igyekezete. A körbebetonozott déli part pusztítása nem összemérhető néhány ostoba horgász nádba vájt halfogó öbleinek tájsebével. Ezeket a helyeket valóban hatósági intézkedésekkel kell felszámolni, és a nád vissza fog települni. A nádas védelmébe vont kishajókhoz vezető keskeny pallók, melyeket a gondos gazdák télre a támaszokkal együtt visz- szabontanak, mindig is részei voltak a parti telkeken élők hajózási infrastruktúrájának. Ettől sem a nád, sem a társadalom érdekei nem sérültek.” A porthole.hu-ról, a hajózok, hajósok internetes portáljáról idéztünk, az írást a mostanában számos fórumon taglalt téma ihlette: büntethetik azokat a csónakosokat, akik nem kikötőben tárolják ladikjaikat. Csak az elmúlt egy hét leforgása alatt előbb a Balatoni Szövetség, majd a Balaton Fejlesztési Tanács ülésén sürgették: épüljenek csónakkikötők, ha már egyszer így szigorodott a szabályozás. A fejlesztési tanács ülésén elhangzott az is: talán előbb ezeknek a létesítését kellett volna államilag is szorgalmazni, támogatni és csak utána büntetni. „Ezen a tavon akkor is volt hajózás, amikor még nem voltak védett kikötők. A parti népek csónakokból halászták a halat, hajók szállítottak embert, terményt, követ és a hajózás igényeihez igazították a kikötés műtárgyait is - írja a porthole.hu. - A csónakok, kisebb hajók parti nádasok védelmében, a nagyobbak a nyílt vízen, horgonyon vagy bóján vesztegeltek. A déli partot gyakorlatilag körbebetonozták, nagy befogadóképességű medencés kikötőket is kialakítva. Nyilván az őshonos nád jelentős részét sikerült kipusztítani, de a tó ezt is kibírta. Nem is volt semmi baj mindaddig, amíg a hajózás nem vált hangsúlyosan üzleti vállalkozássá. Megjelent a profitorientált kikötőépítés. Még ezzel sem lett volna baj, ha a kikötő-tulajdonosok érdekei nem jelentek volna meg a törvényi szabályozásban, korlátozva a hajósok szabadságát, lehetőségeit. A gazdaságos kikötő-üzemeltetés érdekében kiszorították a kishajókat, a legtöbb helyen elbontották a sólyákat, vagy a vízretételt elrettentő árakkal akadályozták. A tőkesúlyos hajók bevonultak a kikötőkbe, a kicsik meg kiszorultak. Több ezer csónak, kishajó korhad, pusztul az üdülőtelkeken. Eltűntek a strandokon bérelhető szépséges egy- és kétpárevezős balatoni klinker csónakok, hogy helyükre a köztudottan élet- veszélyes plasztik hajtányok kerülhessenek.” A szakportál úgy látja: egy életforma szűnik meg a Balatonon. „A nádasok védelmében megbúvó csónakok, kis- vitorlások az évszázados gyakorlat ellenére most alantas törvényszegővé váltak. A jelenleg érvényes rend szerint a szabadidős hajózásnak nincs jövője.” ■ Fónai I.
