Somogyi Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-14 / 164. szám
4 2012. JÚLIUS 14., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP A légi fotós számára nincs szebb látvány, mint amikor repülőgépek festenek mindenféle színeket a felhők köré Géppár repül a somogyi földek fölött, Helikoptersanyinak a magasból sem térkép csak e táj Helikoptersanyi ürgeközeli közszolgálata a légi fotós Küldetéstudat, vadászat: amikor emelkedik vele a repülőgép, más dimenzióba kerül Közel jár a háromezredik repült órához - a „világ- ranglistán” utána következő légi fotós, egy japán kolléga kilencszáznál tart. H. Szabó Sándor nevében a h betű mégsem helikoptert jelent. Fónai Imre Helikoptersanyi - ez az e-mail- címe, mi lenne más.- így megfelelő a térerő - mutatja az ORFK-légierő szerény siófok-kiliti bázisán, hogy a mennyezeti lámpára kell akasztania a laptopjából kilógó vezetéket. Addig is küldi a friss fotókat, amíg beszélgetünk. Apró kis ür^ gék figyelnek bennünket a távolból, a reptér leszállópályájáról.- Márciustól vagyok az Országos Rendőr-főkapitányság állományában - magyarázza H. Szabó Sándor. - Előtte beleestem én is a nagy leépítési hullámba az MTI-nél. Amikor közölték, egy nap alatt ösz- szepakoltam. Három nap múlva szóltak, hogy tévedés, csupán a számítógép választott ki 55-60 évesként, úgyhogy én maradhatok. Megköszöntem, de nem. Számomra a gyerekkori álom, a szakmai beteljesülés volt a távirati irodánál eltöltött több mint huszonöt év. Egy magas beosztású rendőri vezető kérdezett rá ez idő tájt: hogyan lesznek ezek után légi fotók. Sehogy, feleltem, nincs munkahelyem. De van, válaszolta, holnaptól az ORFK. A Heves megyei napilapnál kezdte tizenhat éves diáktudósítóként; írt és fotózott. Nem csak hevesi, hatvani is, ezért a h betű a nevében. - Akkoriban ha valaki meg akarta valósítani magát, festett, szobrászko- dott vagy fotózott. A távirati irodához hívtak, amikor erősíteni akarták a vidéki tudósítói hálózatot. De mindig hatvani maradtam, ma is oda járok haza. Csányi Klára rendőr alezredes kérdezte meg tőle vagy két évtizede, hogy tudna-e néhány légi fotót készíteni helikopterből a rendőrévkönyvbe? így kezdődött. NégyJöt napot tölt- most egy hétből a siófok-kiliti bázison (kevesen hiszik el neki, hogy nyaranta is csak felülről látja a Balatont), az most a teljes hazai légi rendészet telephelye. Aztán hazaugrik, kimos és már jön is vissza. Van családja is: két nagy gyermeke. No és, sőt, leginkább ma a légi rendészet. A reggelikészítés például Kilitiben mindig az ő reszortja. Az egész csapatnak, mert ahogyan mondja: - Ez csapatjáték. Az operátor, a szerelő, a pilóta együttműködése nélkül nincs sikerélmény. Mert az is közös. Ha elkészül és megjelenik egy jó kép. Nekem pedig mindig a szolgálati feladathoz kell alkalmazkodnom. Akkor szállók fel a rendőrségi helikopterrel, és oda megyek, amikor és ahol feladat van. Ném én mondom meg, mikor és hová akarok menni. De ettől is izgalmas, váratlan. Szinte minden, Magyarországon használatos helikoptertípussal repült már. Mindegyikből jól lehet fotózni szerinte, de a csúcs az MD-500-as: jól el lehet helyezkedni a gépben és lényeges továbbá, hogy a hajtóműhő hátrafelé távozik, nem keletkezik tehát hőkép. Az évek hosszú során a rendőrségi pilóták is ráéreztek, mi kell ahhoz, hogy jó képek születhessenek. Úgy fordulnak a géppel, hogy a lapátok ne lógjanak a képbe. H. Szabó Sándor elárulja: büszke rá, hogy még szemléletet is tudott formálni, több pilóta és műszakis is elkezdett fotózni... Meséli, hogy az ember mindig kíváncsi volt, azt ma is csak kevesek láthatják, milyen a világ felülről. Régebben nem lehetett publikálni a légi fotókat katonai megfontolásokból, ma már szabad a piac, bárki fotózhat felülről is, de nem véletlen, hogy toronymagasan neki van a legtöbb repült órája a világ légi fotósai közül, hiszen másoknak nincs olyan lehetősége a repülésre mint neki. Fotóznak persze már sokan, van, aki helikoptermodellre teszi a masináját (ez persze egyáltalán nem ugyanaz, mint amikor a fotós odaföntről tekint le), más motoros sárkányrepülőre száll és kukkol, ügyvédeknek, magánnyomozóknak készít le- sifotókat, jó pénzért. - Engem viszont e helyett egyfajta küldetéstudat hajt, úgy indulok el mint egy vadász - így a fény- képfelvételeivel lapunkban is gyakran jelentkező fotóriporter. Képeivel nem üzletel, nem kér pénzt érte, ebben, hogy így legyen, gyorsan egyetértettek a rendőri vezetőkkel. - Amikor megemelkedik velem a repülőgép, teljesen más dimenzióba kerülök... Állítja, sohasem a pénz motiválta, hanem, hogy amit odaföntről lát, azt mások is láthassák. - A borsodi árvízkor is reptéren voltam elszállásolva, pár centis vízben tocsogtam - eleveníti föl. - Szóltak, átmen- nék-e a katonák Mi 8-asával Szolnokra alkatrészért. Engedélyem katonai repülésre is volt, nem hagytam ki. A hajnal, a pára gyönyörű mesevilágot tárt a szemem elé, ahogy meg jött le a víz a hegyekből, olyan volt, mint egy óriási kígyó. Mondta a pilóta: ugye, ilyen párában nem tudtál fotózni? Nos, képeimet hozta a New York Times, címlapon a Washington Post, természet kategóriában ez a sorozatom lett első díjas a sajtófotó-pályázaton. Pengének kell lenni mindig; az az izgalmas ebben a szakmában, amit nem lehet előre tervezni. S az a felemelő, hogy hagyhat maga után az ember valamit. Már ha fent marad az ember... Első repüléses fotózásakor Pesten egy Mi-2-es helikopter repítette, Szász Lászlóval a pilótaülésben. Előzőleg leszerelték az ajtót, hogy ne zavarja a fotózást. A Dohány utca táján elszállt a papucsa, a Deák tér felett a szemüvege. Előzetesen felhívták a figyelmét, hogy a gépből semmi nem eshet ki, ha mégis, azt jelenteni kell. Zokniban sietett a kocsijához, szerencsére nem tűnt fel senkinek. Később már Kilitiről felszállva a Balaton fölött elment az olajuk. A pHóta, ugyancsak Szász László, figyelmeztette utasait: mindhármuknak ki kell ugrani a gépből és először a fotós ugrik. Végül mégis letette a gépet Füreden. Alig értek földet, hatalmas fehér füst tört elő a hajtóműből...S a legkeményebb, a ferihegyi zuhanás: a reptéri személyzet szabadította ki őket az összetört roncsból. A rázós élmények felidézése közben Helikoptersanyi új pozíciót keres laptopjának a kiüti reptéren, most a videoanya- gokat küldi szét az ország számos pontjára, s ezúttal a tűző napon a legjobb a térerő. Egy újsággal teríti le számítógépét. Működik a mini közszolgálat, most épp siófok-kiliti központtal, rendőrségi, azaz közszolgasegédlettel. H. Szabó Sándor légi fotós közel jár a háromezredik repült órához Berzsenyi Dániel szellemében, nem tartva „az idők mohatol” emelt fejjel A cserkészek Szabadságfája ma is árnyékot ad a nagy magyar költőről elnevezett kaposvári iskola udvarán Kaposvár legszebb közparkja szinte egyszerre született meg a polgári fiúiskola - a mai Berzsenyi* Dániel Általános Iskola - új épületével. A tanintézet akkor már csaknem negyed évszázada működött, de nem saját épületben. A „Berzsenyi” közvetlenül egy társadalmi szervezetnek, az 1903 áprilisában hetven fővel megalakult Kaposvári Polgári Iskolai Egyesületnek köszönhette létét. Abban az épületben nyílt meg (már régen lebontották), amely a Zárda utca és az Esterházy utca (a mai Bajcsy-Zsilinszky utca) találkozásánál állt. Az iskola végleges helyét a kiépülőben lévő városi park szomszédságában találták meg, a tervezőt pedig Csécsy Andor építészmérnök, a kivitelezőt Harsányi Géza és Lam- ping József építész személyében. Valamennyien közmegelégedésre oldották meg feladatukat. 1927. november 20-án avatták fel a szép iskolaépületet. Ahogy már említettük, két év múlva gróf Bethlen István miniszterelnök is megfordult itt, amikor Kaposvárra látogatott. A mozgalmas tömegű, többszintes, magas tetős épületre egységesen jellemző a terméskő lábazat, a klinkerburkolat, a műkő korlátok és párkányok, valamint a vakolatdíszek harmonikus megjelenése. FőbejáElőző heti feladványunk: a Berzsenyi-iskola 1927 őszén felavatott épülete rata a park felé néző négyszintes, központi rész. Ez a fejépület, leghangsúlyosabb eleme az alaprajzban is kiugró bejárati kapuépítmény a műkő bélletű faragott kapuval és felette a míves műkő korláttal. A fejépület attikafalát pártázatszerű műkő zárja. A faragott hatású részletek motívumai a honfoglaló magyarok tarsolylemezeinek ornamentikáját idézik. 1928-ban már az új épület udvarán állították fel az iskola lelkes cserkészei azt a Trencsén- ből kapott (más források szerint Kőszegről, a nyugati határról származó), ma is álló tölgyet, amelyet Szabadságfának neveztek el. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu A 4 i \
