Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 21. szám
2012. JUNIUS 10., VASARNAP INTERJÚ 7 knézy jenő Először közvetít a helyszínekről nagy sporteseményt az egykori legenda immár profi kommentátor fia. A sok duma és a sok statisztika helyett a hangulatot szeretné átadni a nézőknek. Szerinte négy év múlva már nem csak bírói szinten lesz magyar érdekeltség a tornán. NEM SZERETI A SOK DUMÁT Az ml-en mostantól egy hónapig napi 7,5 óra foci várja a sportrajongókat. Tizenhat csapat 368 játékosa vágott neki a labdarúgó Európa-bajnokságnak. Ifjabb Knézy Jenő Varsó és Gdansk között ingázik, és nagy álma vált valóra azzal, hogy a helyszínről közvetítheti a mérkőzéseket, ráadásul még egy vágya teljesül nemsokára, ott lehet Londonban, az olimpián is. Fábos Erika- Ön közvetítette pénteken a nyitómérkőzést. Nagyon más a helyszínről kommentálni egy ilyen meccset?- Eddig négy nyári és négy téli olimpiáról közvetítettem, valamint számos foci Eb és vb is jutott, igaz, nem a helyszínről, hanem off-tube, azaz itthonról, képernyőről. Most Varsóban és Gdanskban is ott leszek a csoportmeccsek alatt, a végén pedig átrepülök Donyeckbe, ahol egy negyed-, és egy elődöntő vár rám. Nagy álmom vált valóra ezzel, hihetetlen hangulata van ugyanis ezeknek a sport- eseményeknek a helyszínen. Egy hatalmas sportaréna, tele focirajongóval nagyon magával ragadó. Ráadásul azt nézi az ember, amit akar, nem azt, amit mutatnak egy képernyőn, de a kommentátorok közötti hangulat is inspiráló. Mivel minden élmény segít abban, hogy jobb legyen a közvetítés, minél több impulzus éri az embert, annál „élőbben” tudja átadni, amit szeretne, ami a nézők számára is éményszerűbbé teszi a meccset.- A tévé előtt ülve mindez olyan természetesnek tűnik, mintha nem is munka lenne, hanem jó szórakozás a kommentálás.- Igen, a focihoz mindenki ért, és beszélni is mindenki tud, de egyszer - csak egy-két percre - azért érdemes kipróbálni, hogy mennyire egyszerű, ha folyamatosan kell beszélni valamiről, lehetőleg választékosán. És nekünk nem is bármiről kell beszélnünk. Az Eb-re például már hónapok óta készülök, 16 csapat, 368 játékos, az edzők, a stadionok, a városok, rengeteg az információ. Nagyon kemény munka ez, még ha az ember nagy szeretettel csinálja is. Én kétnaponként ingázok a helyszínek között is, ami szintén nagy buli egyfelől, de ettől még teljesítendő feladat is. De egyáltalán nem baj, ha ez a képernyők előtt nem érzékelhető. Ráadásul manapság, a sporközvetítéseket rendszeresen nézők igencsak felkészültek, rengeteg információt begyűjthetnek az internetről, így még nagyobb kihívás, hogy az ember érdekes legyen. A másik fontos dolog a hitelesség: a futballrajongók szélsőséges érzelmekkel viszonyulnak a csapataikhoz, és ha az ember felkészületlenségből eredően olyanokat mond, ami nem állja meg a helyét, azt rögtön tudják, Knézy Jenő A kedvencét nem árulja el, de az angoloknak titkon szorít kicsit, mert nekik nincs mostanában szerencséjük és már oda is a tekintélye. Szóval készülni kell keményen.- Ehhez adnak ilyenkor hatalmas paksamétákat, vagy mindenki úgy csinálja, ahogy tudja?- A dolog lényegi részét mindenki maga szedi össze, interneten bögésszük a szaksajtót, a klubok oldalait, a jobb biogokat, nézzük a sportközvetítéseket. Mindenki ízlése szerint. Van, aki inkább a statisztikákra megy rá, és van, aki inkább a poénos lehetőségekre, ez elég változó.- Önhöz melyik stílus áll a legközelebb?- Arról keli beszélni, amit nem láthat mindenki. Abban hiszek, hogy felkészülök, aztán igyekszen engedni, hogy hasson rám a mérkőzés, hogy jól érezzem magam, mert ez átjön a képernyőn, aztán pedig figyelek, hogy ne beszéljek túl sokat. Kicsit úgy németesen.- Németesen? A sportközvetítésben is vannak nemzeti sajátosságok?- Persze. Nyilván az hasonló, hogy mindenki mondja, hogy éppen mi történik, de az, hogy hogyan és mennyire mondja, az már sajátos. A németek például nagyon keveset beszélnek bele a dolgokba, van hogy egy-két perc is eltelik, anélkül, hogy megszólalna a kommentátor. A spanyolok ellenben egyfolytában nyomják, az olaszoknak pedig hatalmas érzelmeik is vannak a sok beszéd mellett. Jellemző dolgok ezek.- Szóval azt nem szereti, ha sok a duma. Mit nem szeret még?- Nem szeretem a sok szöveget, hiszen ez egy tévé, magától is lát egy csomó mindent a néző, nem az a feladatunk, hogy helyette nézzünk, hanem hogy segítsünk abban, hogy a legérdekesebbeket megtudhassa. Aztán a statisztikákat sem szeretem túlzottan. Szepesi Gyuri bácsi mondta egyszer, ha túl sok számot mondasz, az vagy a te hibád, vagy a meccsé. Egy érdekes mérkőzésen éppen elég történés van, felesleges túl sokat matekozni.- A kollégák, annak idején, amikor a pályára került, segítették a kis Knézyt?- Nem jobban, mint másokat.- Gondolták, megoldja ezt az édesapja...- Talán igen, de nem oldotta meg. Sosem beszéltünk szakmai dolgokról. Egyszer sem mondta nekem, hogy most hallotta és jó volt, vagy másként kellett volna. Ami véleménye volt rólam, inkább másoktól tudtam meg, mondjuk a családból, nekik inkább elmondta, nekem nem.- Bánta ezt?- Dehogy, sőt. Azt hiszem, volt a részéről ebben egy bölcs tudatosság. Azt szerette volna, ha a saját utamat járom, ha saját stílusom van, ha a saját hangomat találom meg, és ezért hagyott békén, amiért hálás vagyok, és akkor is ezt éreztem.- Az édesapja ilyen volt a családi dolgokban is? Hagyta, hogy úgy éljék az életüket, ahogy akarják? 1972.június 10-én született Budapesten, Hétszer szerepelt a felnőtt kosárlabda válogatottban. rendőrtiszti Főiskolát végzett 16 évvel ezelőtt kezdett sport- közvetítéssel foglalkozni, azóta az Eurosporton, a Duna Televíziónál és az ml-en láthatjuk. ■ elvált, három gyermeke van, Márk, Milán és Kincső- Apu nagyon szigorú volt, komoly elvekkel és erkölcsi értékrenddel, ezért voltak elvárások, persze, de nagyon meg is bízott bennünk, és nem szólt bele olyan döntéseinkbe, amikről úgy gondolta, hogy azok a mi személyes életünkről szólnak. Mindent meg lehetett beszélni vele, és nagyon jó volt a kapcsolatunk, talán pont azért, mert hagyott felnőni minket.- Knézy Jenő fiaként gondolom a sport alapelem volt a hétköznapjaikban. Emlékszik az első fociélményére?- Igen, a sport szeretete valóban a vérembe ivódott, úgy is, hogy néztem és úgy is, hogy sportoltam. Már egészen kicsi gyerekként jártam édesapámmal különféle meccsekre és közvetítésekre. Első halvány emlékeim az 1978-as argentin futball vb-ről vannak, ez után már kirobbantani sem lehetett a televízió elől. Nagy kedvenc volt a futball, végül aztán a kosárlabda mellett kötöttem ki, és lettem magyar bajnok és válogatott játékos.- Aztán, amikor nem ment tovább az aktív, profi sport, elment rendőrnek. Miért?- Egyrészt mert nagyon érdekelt, vonzott az a világ. A BRFK egyik akciócsoportjának bevetési részlegén dolgoztam. Izgalmas volt, szerettem. Amiért pedig azt választottam, az éppen apukám volt. Ezzel a névvel élni nem volt könnyű. Sokkal több előnyét és hasznát láttam ugyan, mint hátrányát, de azért mindig ez volt az első, amit hallottam, miután bemutatkoztam. Kosarazni kezdtem és ott is kis Knézyztek, pedig két méter masgas és 110 kilós voltam, és sokat sustorogtak, hogy ezt vagy azt csak azért értem el. Szerettem volna, ha nem kell az ő nyomában járnom és nem hasonlítgatnak hozzá. Ma persze már másként élem ezt meg, amióta nincs velünk, nagyon örülök, ha mondják, és még mindig gyakran megállítanak ezzel az utcán, sokan szerették őt.- Akkor mégis hogy lett kommentátor?- Neki köszönhetem. Mondogatta, hogy kipróbálhatnám. Amikor az aktív sportot abbahagytam, az nagy csalódás volt, és mindig hiányzott az a világ. Akkor indult itthon az Eurosport magyar nyelvű adása, Héder Barna és Palik László vezette a csatornát, apu velük beszélte meg, hogy bedobnak a mélyvízbe. Az első időszakkal nem volt gond, az atlantai olimpia idején, hat meccs erejéig a budapesti ko- sárlabdás szakkommentátorként dolgoztam Vitár Róbert mellett. Ez jól ment, mondták, közvetíthetnék is. Először gyakoroltam csak úgy egy fülhallgatóval, magnóra, aztán jöttek az első igazi mérkőzések élőben.- Kedvenc sport a kosárlabda és a foci?- Igen, aztán a síugrás, a sílövészet és a kerékpár. A Tour de Francé, a fraciák kerékpáros körversenye a csúcs, Sípos Jánossal 1998 óta tolmácsoljuk. Az évek során rendkívül népszerű lett, a fél ország követi az eseményeket, talán miattunk is.- Ha nem nézi, hanem csinálja, akkor mit sportol? Leginkább bringázok. A kosárlabdához és a focihoz nem vagyok már eléggé edzésben, és súlyom is van, szóval vigyázok, nehogy megsérüljek.- Azt mondják, Kassai Viktor vezetheti az Eb-döntőt. Tényleg van ennek esélye, vagy inkább ez csak olyan vigaszdíj, ha már magyar csapat nincs kint?- Ebben semmi túlzás nincs. Kassai Viktor a világ legjobb három bírója között van. vezetett már nagyon komoly mérkőzéseket. Ez egyébként nincs előre eldöntve. Az UEFA persze nyilván már most tudja, kik azok a bírók, akik szóba kerülhetnek és figyelik a munkájukat, és egy szigorú szempont- rendszer alapján végig értékelik, ez alapján döntik el, ki kapja a döntőt.- Mit gondol, magyar csapatnak mikor szurkolhatunk Eb-n?- Szerintem a következő Eb-n ott leszünk. Nemcsak azért vagyok ebben biztos, mert Egervári Sándor nagyon jól csinálja a dolgát és egyre jobb a válogatottunk, egyre inkább csapat az a csapat, hanem azért is, mert ez az utolsó olyan kontinensbajnokság, ahol 16 csapat szerepel, a következőn már 24 lesz, és abba szerintem bőven beférünk.- Egy sportriporter nem lehet elfogult, de azért van kedvenc csapata?- Az nem szerencsés, ha a nézők azt tudják, úgyis azt érzik, mindig másnak drukkolunk, mint akiknek ők. Ha elő is fordul olykor elfogultság, szerintem azt mindenki igyekszik jól titkolni és kompenzálni is. A kedvencemet most sem árulom el, de annyit elmondhatok, hogy az angoloknak titkon szorítok kicsit, mert nekik az ilyen megmérettetéseken valahogy nincs mostanában szerencséjük.- Ha tippelni kell, kik között dől majd el az Európa-bajnoki cím?- Németek és spanyolok között. Ez most a papírforma is, de szerintem jelenleg ez az a két csapat, amelyik valóban a legjobb formában van. t A
