Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)

2012-03-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

2012. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP 7 INTERJÚ kossuth-díj Miklósa Erika az operairodalom szoprán szerepeinek magával ragadó megformálásáért, a világ legjelentősebb operaszínpadait is meghódító, közönségét fantasztikus zenei élménnyel megajándékozó előadó-művészetéért részesült Kossuth-díjban ÉNEKELT VOLNA WHITNEY HOUSTONNAL Operaházak múzeumként? modern operát nem lehet ha­gyományos operaházakban bemutatni - állította a francia zeneszerző és karmester Pierre Boulez a német Dér Spiegel magazinnak adott 1967-es in­terjújában. Az operaházak bár külsőleg lehetnek újak, mo­dernek, belül igencsak régimó­diak. Olyan operaházban, melyben javarészt a klasszi­kus repertoárt - Mozartot, Ver­dit, Wagnert - játsszák, csak nehézkesen lehet bármi újat bemutatni, ráadásul ez nem volna hiteles. Ezért a legele­gánsabb, egyben a legdrágább megoldás az operaházak leve­gőbe röpítése lenne, majd kis kísérleti műhelyek létrehozása az új művek számára. Ezt a látszólag őrült elképzelést a színházak már régesrég meg­valósították - fejtette ki Boulez. A nagy operaházak pedig tovább működhetnének - múzeumként. Először nem is ismertem fel, amikor megérkezett a Művészetek Palotájába. A szembe sütő napra fog­tam. Ruganyos léptekkel, napszemüvegben, kötött, fehér kiskabátban, szűk kék farmerban és tornaci­pőben jött. Nem az opera­dívák szokásos szerelése. Ács György- Kezdhetjük egy 45 évvel ez­előtti történettel?- Akkor még nem is éltem!- De egy bizonyos Pierre Boulez zeneszerző és karmes­ter 1967-ben azt állította, hogy az operaházakat „fel kellene robbantani”, mert már csak múzeumnak jók. Mi a vélemé­nye arról, hogy válságban van az opera műfaja?- Jótól kérdezi, én nagyon is híve vagyok az újításoknak. Sze­rintem a zene minden műfaja megújul. Az opera is. Opera nél­kül pedig nincs zenei élet. Ez nem is olyan régi műfaj, csupán 500 éves. De klasszikus opera nélkül nincs kultúra. A legma­gasabb kultúra része az opera.- Szörnyellának hívta az énektanára, de elküldte meg­hallgatásra az Operába. Mit látott magában?- Ahogy néztem a minap a feltörekvő generációt, amely ez­zel a szakmával próbálkozik, az biztos, hogy ez összetett dolog.- Vagyis maradhatnak az ope­raházak?- Természetesen, de ez nem azt jelenti, hogy az opera műfaj­nak nem lehetne megújulnia bi­zonyos keretek között, hogy mi­nél több fiatalt érjen el. A klasz- szikusságát nem veszítheti el. Az opera mindig elit műfaj ma­rad, egy viszonylag szűk rétegé, és ez nem is baj. (Közben teát és szendvicset rendel.)- Önnek mindegy, hogy Mo­zartot, Kálmán Imrét vagy Astor Piazzollát énekel?- Nincs kedvencem. Mindent szeretek énekelni. Legjobban mindig azt, amivel éppen foglal­kozom. Ilyenkor az a legkedve­sebb a számomra.- Most éppen?- Tegnap volt a bemutatója Richard Strauss Arabellájának. Fiakermillit énekelem, ez karak­terszerep és pompás feladat. Utána több tavaszi fesztiválos koncertem lesz, így Egerben, Miskolcon és Szolnokon. Köz­ben még tartanak az Arabella- előadások és április 11-én eluta­zom Barcelonába.- Jut eszembe, mi lett a syd- ney-i Opera szerződésével?- Nem vállaltam el, túl sokat lettem volna távol a családom­tól. Novembertől áprilisig dol­goztam volna Ausztráliában. De utólag sem kell ezt megbánnom, mert a New York-i Metropolitan végül nem utazott Sydneybe - az egész turné dugába dőlt - és én velük mentem volna. ta. Róla beszélt egyhelyütt és azt mondta: mindketten outsi­derként, kívülállóként jöttek ebbe a szakmába, ami még jobban összekötötte önöket. Mit jelentett a kívülállóság?- Midketten kívülről érkez­tünk, ő temetéseken, én eskü­vőkön énekeltem. Nem volt ze­neakadémiai végzettségünk. Nem kell az embernek zenetu­dósnak lennie, a legfontosabb a gyakorlat. A pályánk során amúgy is sokat foglalkozunk a darabokkal.- Termeszt még levendulát?- Persze, az ember nem vágja ki. A talajnak mifelénk elég rosszak az adottságai, de jó a fekvése. Azt tanácsolta a szak­ember, hogy foglalkozzak leven­dulával.- Megvan Bakonykútiban, Azt ígéri, novemberben lefutja a New York-maratont Azt tudom mondani huszonkét évvel a hátam mögött, hogy na­gyon sok minden kell ahhoz a szép hang mellett, hogy valaki sikeres legyen. A szorgalom és a tehetség mellett, ha valaki színpadon akar létezni, kell, hogy valami pluszt tudjon nyúj­tani, hogy színes egyéniség le­gyen, képes legyen adni a kö­zönségnek. Olyan tulajdonsá­gok kellenek, amelyek miatt emlékszünk valakire. Emellett nekem az a szerencsém, hogy ritka hangfajra születtem. A drámai koloratúr szoprán előtt széles a paletta, sok a lehető­ség. Szerencse, hogy ezzel a hanggal születtem.- Mozart Éj királynője vé­gigkísérte önt eddigi pályá­ján...- Meg még mindig...- Háromszáznál többször éne­kelte. Ha kizárjuk a véletlent, mi lehet ennek az oka?- Nem véletlen. Ez az opera­irodalom egyik legnehezebb szerepe.-A bosszúáriában van egy pillanat, amikor már egészen rendkívüli a hangja. Olyan, mintha madár dalolna.- Azt szokta mondani a kollé­ganőm, hogy kanárit nyeltem. Én magam semmi ilyesmit nem hallok. (Bbcsánat, nem baj, ha közben eszem? - kérdez vissza, és a celofánból bontogatja a szend­vicsét.)- Változik, érik még a hangja?- Szerintem biztos. Sokat kell gyakorolni meg dolgozni.- Ezt is Gregor Józseftől tanul­Névjegy MIKLÓSA ERIKA 1970. júni­us 9-én született Kiskun­halason. Kezdetben a sportban jeleskedett, tizen­évesen felfigyeltek hangjá­ra is. Gimnáziumi tanul­mányaival párhuzamosan két év alatt végezte el a ze­neiskola hat osztályát. Egy sikeres próbaéneklést kö­vetően, húszévesen szerz& dést kapott az Operaház­ban, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb magán­énekese az intézményben. 1999-ig volt a Magyar Ál­lami Operaház tagja, de azóta is fellép szinte min­den évadban Budapesten. 1996-TÓL Philadelphiában, majd a milánói Scalában volt ösztöndíjas. Leghíre­sebb szerepében, Mozart A varázsfuvola című ope­rájának Éj királynőjeként a világ legjelentősebb ope­raszínpadain fellépett, e szerepet eddig több mint háromszázszor énekelte. Szívesen kirándul az ope­rett, a musical világába is, az utóbbi évtizedben több önálló CD-t is ki­adott. 1994-ben megkapta a Pro Opera lirica-díjat, 1998- ban a Magyar Köztársasá­gi Érdemrend kiskereszt- jét, 2006-ban Liszt Ferenc- díjjal tüntették ki, 2008 óta a Magyar Művészetért Díj birtokosa. 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2012-ben kiérdemelte a Nemzetközi Fair Play Bi­zottság díját. A héten át­vette a Kossuth-díjat. ahol él, a macskája és a há­rom kutyája?- A dobermant, szegényt, el kellett altatni, öreg volt már, de egy puli-pumi keverék és egy wéstie még maradt.- Beszéljen a kedvenceiről. Melyik zeneszerzőt, énekest hallgatja szívesen?- Higgye el, nincsenek ked­venceim. Ki fogom ábrándítani, de nem hallgatok zenét. Ha még­is, nagy ritkán, akkor dzsesszt.- És ha szomorú?- Nem vagyok szomorú típus. És olyankor is inkább csinálok magamnak munkát, sem mint zenét hallgatok.­- Vezetés közben?- Semmit. Illetve épp most volt egy kivételes alkalom, hogy Red Hot Chili Pepperst hallgat­tam. Annyira izgultam a Kos­suth-díj átadása előtt, hogy nem tudtam kiszállni az autómból. Az nem lehet, hogy ennyire re­meg a Iában.... A Parlamentbe sem tudok így bemenni, nem­hogy a díjat átvenni.- Pedig a színpadon nincs lámpaláza...- Nagyon izgultam. Könnyebb lett volna, ha el kell énekelnem a ceremóniát, mint átvennem a díjat. Egy barátom hagyta bent a CD-t, az együttes új albumának az első számát kapcsoltam be. Ez a pörgős, vadító zene annyi­ra megnyugtatott, hogy vala­hogy bejutottam az épületbe. Biztos más Vivaldit hallgatott volna, de nekem ez jött be.- Ahogy kinéz, felesleges a kérdés, jár-e még futni. Célja még a maratoni táv teljesítése?- A New York-maratont sze­retném lefutni idén november­ben. Erre tavaly óta komolyan készülök. Az biztos, hogy lefu­tom, de nem mindegy, mennyi idő alatt.- Nagyon magabiztos. Mennyi volt eddig a leghosszabb távja?- Huszonkét kilométer. De aki erre képes és egészséges, annak megy a maraton is. Ezen a távon fejben dől el, fog-e sike­rülni. Az a lényeg, hogy az em­ber saját magát hogy tudja le­győzni. Négy óra harminc per­cen belül szeretném lefutni. Ez hosszú idő. Ezalatt nagyon sok­szor képes lebeszélni magát az ember a folytatásról. Rendesen gyakorolom a futást is. Minden másnap futok tíz kilométert. Mindig van az autómban torná­dra), farmer...- Éj mi van a -nagy ábrájá­val: elutazni Tibetbe ésTalal- kozni valahol a dalai lámával?- Tibetbe továbbra is vágyom, hogy mikor jutok el oda, nem tu­dom. Amikor az ember a csú­cson van, akkor nyomni kell, vagyis nincsenek szabad két he­tek. Nem vagyok buddhista, de nagyon tisztelem a dalai lámát és szimpatikusak a buddhizmus tanításai. Sokat olvastam erről.- Ha ön választhatná meg, ki­vel énekelne legszívesebben?- Bár már lehetetlen, de Whitney Houstonnal. Valami crossovert, ami mindkettőnk­nek megfelelne. Technikailag akár utólag is összehozható, de személyesen sajnos már nem ta­lálkozhatunk.- Csütörtökön átvette a Kos­suth-díjat. Mivel lehetne az örömét fokozni operaénekesi karrierjében?- Ennél nagyobb elismerést ember nem is kaphat. Nekem sok minden kitölti az életemet. Akár a karitatív tevékenységem­re, vagy az embereknek az egészséges életmódra, a kör­nyezettudatos életre nevelésére gondolok, akár a látássérültek­kel való együttműködésemre. Engem az tesz teljessé, hogy mint ember adni tudjak. Nekem nemcsak az opera létezik. Az csak egy része az életemnek. De teljes mértékben nem elégít ki. Egy jó bemutatónál nagyobb si­kernek éreztem például azt, hogy egy látássérült fiút hozzá­segítettem ahhoz, hogy indulni tudjon a paralimpián. (Az utolsó korty is elfogy a te­ájából. Sietnie kell, de még za­varba hoz a „kifizethetem a kávéját?” kérdéssel. Örömmel ve­szi, hogy gratulálok a Kossuth- díjához.) A 4 I

Next

/
Thumbnails
Contents