Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)
2012-03-14 / 63. szám
4 MÁRCIUS 15 MMMMMMMNM "f” 2012. MÁRCIUS 14., SZERDA nemzeti főhajtás Kaposváron először 1989. március 15-én lehetett szabadon emlékezni a 48-as forradalomra és szabadságharcra, az állampárt és az ellenzékiek külön ünnepeltek A Ml SZÉP MÁRCIUS 15-ÉNK Régóta látszott - akkor már nagyjából 140 éve -, hogy március idusa a polgári vagy a polgárosodni akaró magyarságé, a szabadságért (bármilyen sziruposnak is hat ma már ez a főnév) áldozatokra is képes nemzeté. 1989-ben tehát a rendszerváltóké. Az együtt vagy külön való ünneplésről már hetekkel március 15-e előtt elkezdődött a huzavona. Szerintem az állt a háttérben, hogy Petőfiék eszméit sohasem tudta bekebelezni a kommunista hatalmi ideológia. Helyesebben leszuszakolták ők a torkukon a márciusi ifjak emlékét is, de megemészteni sohasem tudták a 48-as hagyományt. A hatalom képviselői természetesen arról szerették volna meggyőzni a közvéleményt, hogy az ellenzéknek is együtt kellene koszorúznia az 1848 valódi szellemét évtizedekig megtagadó kommunista párttal s a körülötte lebegő szervezetekkel. Egyszerű volt a recept: ha vállaljuk az együttes ünneplést, akkor behódolunk, ha pedig elutasítjuk, akkor az MSZMP-propaganda szerint éppen mi vagyunk a kerékkötői a „nemzeti gondolat” érvényesülésének. Az ünnepség előkészítése jegyében a piros téglás MSZOSZ (szakszervezet) székházában is tartottak egy megbeszélést, amelyen Wolf Csaba és Vörös Gyula képviselte a helyi Fideszt. Wolf Csaba nem feszélyezte magát: a plénum előtt is elmondta, hogy nem kívánjuk azzal a szakszervezettel együtt ünnepelni a szabadságot, amelyik egyetlen tiltakozó hangot sem hallatott az 1987. novemberi romániai, brassói * munkásfelkelés leverése kapcsán. Szavait döbbent csend követte. A szünetben azonban odalépett a két fideszeshez az azóta elhunyt B. J. (aki az MTI tudósítójaként is dolgozott), és azt mondta lehorgasztott fejjel: „Fiúk, igazatok volt!” A kaposvári ellenzéki szervezetek tehát nagyjából egy véleményen voltak ebben a kérdésben, csak a kisgazdák fogadták el a népfront közös ünneplésre szóló felhívását. Merthogy nem az MSZMP, hanem a Hazafias Népfront megyei bizottsága volt a nyilvánosság előtt az összeborulás fő propagátora. Volt református egyházi személy is, aki MSZMP- vel való közös ünneplés mellett tett hitet. Pedig - Pozsgay Imre ide vagy oda - nyilvánvaló volt, hogy ami a Hazafias Népfront mindent beborítani akaró lepedője alól kilóg, az nem Kossuth Lajos sarkantyús csizmája, hanem egy vörös csillaggal felékesített lóláb. A párt kétségkívül ateista volt, és kétségkívül diktatúrát gyakorolt 1956 óta. dó párt és kapcsolt részeinek szervezésében, valamint egy ellenzéki. Az „alternatív szervezetek” nézőpontjából nem csak az eszmék tisztázásának lehetősége miatt volt nagy jelentősége az önálló ünneplésnek, s még csak nem is amiatt, hogy így újra kiállhattunk a polgári Magyarország megteremtése, azaz a rendszerváltozás mellett. Hanem abból a merőben gyakorlati okból is, hogy lényegében ez volt az ellenzéki szerveződéseknek igazi legitimációt biztosító első nagy rendezvény Kaposváron. Az ellenzéki ünnepséget a Fidesz és a Demokrata Fórum a feladatokat egymással megosztva szervezte Kaposváron. Az MDF-es Szabados Péter részletes forgatókönyvet készített. Nagyon szép volt az ellenzéki rendezvény plakátja, bár a nyomdászok véletlenül rosszul, MVF- nek írták rajta az MDF nevét. Úgy kellett utólag, darabonként kijavítanunk a városi ifiházban; én is dolgoztam rajta. Az ünnepség jellegéből adódóan egy fiatal demokratának illett beszédet mondania. Ez volt az első alkalom, hogy meg kellett birkóznunk az „ünnepi szónoklattan" gyakorlati feladataival. A csoportülésen indítványoztam, hogy részünkről egy lány mondja a beszédet, de egyöntetűen, lelkesen és könyörtelenül leszavaztak. Egyelőre azonban nem is a mondással, hanem az írással volt a baj. Amikor néhányan összejöttünk egy kávéházban, hogy megalkossuk a művet, hamar rájöttünk, hogy ez nem megy kalákában. Sajnos nem emlékszem pontosan, hogy ezután mi történt. A helyi napilapban közölt szövegrészlet alapján úgy hiszem, én ütöttem össze a beszédet, legalábbis az egyiket, mert lehet, hogy kettő hangzott el. Az ünnepségen feltehetőleg Berta Gábor és Baranyai Róbert mondta el a kaposvári Fidesz-csoport beszédét. Maga a március 15-i felvonulás viszont nagyon jól sikerült, nem utolsósorban azért, mert igen sokan - több ezren - vettek részt rajta a kaposváriak közül. A Sétálóutcában, az akkor még létező sarki könyvesbolt előtt gyülekeztünk, s este háromnegyed hétkor, fáklyák világánál indultunk el a Kossuth térre, ahonnan a Petőfi- szoborhoz vonultunk. A menet élén ketten vitték a nemzeti lobogót, egyikük fideszes tagtársunk, Elfi, azaz Kristóf Csaba volt, kedvenc malaclopó köpönyegében. Ezúttal a Somogyi Néplap is elismerően szólt az ellenzék teljesítményéről: „A menet impozáns és fegyelmezett volt, és épp a tüntető harsányság elkerülésével vált a megmozdulás élménnyé.” Egészen meg voltunk illetődve. nagy Zoltán A zászlóvivő Kristóf Csaba huszonhárom évvel ezelőtt félt, hogy a megyeháza teraszáról a felvonulók közé lőnek a rendőrök, de mindenki békésen hazamehetett Eltávolodtunk a politikától, maradtunk, akik voltunk, nem váltottuk aprópénzre a hitelességünket A zászló a Fidesz-iro- dába került, a kabát elkopott, legtovább a tollat őrizte meg, mellyel korabeli naplóját írta. 1989. március 15-ét is megörökítette. Vas András- Eszébe jut néha?- A fotó az újságban - felelte Kristóf Csaba, aki az 1989. március 15-i ellenzéki felvonuláson a több ezres tömeg elején vitte a magyar trikolórt. - Ahogy megyek a zászlóval...- Félt?- Nagyon! Azt hittem-hit- tük, lőni fognak. Végül is ötvenhat is egy ilyen felvonulással kezdődött.- Mégis a menet élére állt- Éppen azért. Rákos voltam, két héttel korábban műtötték. Úgy voltam vele, lehet, nekem úgyis mindegy, akkor miért más rizikózzon. Egy hónapja szerveztük a tüntetést, először úgy volt, én leszek az egyik szónok, csakhogy közbejött a műtét. Le voltam gyengülve, nem voltam benne biztos, hogy ki tudok állni szépen beszélni a tömeg elé. így aztán elvállaltam, viszem a zászlót.- Honnan várta a lövéseket?- A régi megyeháza erkélyéről.- És amikor elhaladtak előtte?- Megkönnyebbültem.- És a lány, akivel a zászlót vitte?- Nem ismertem, a nevét sem tudtam. Utána még néhányszor láttam, aztán eltűnt. Gondolom, férjhez ment valahová idegenbe.- Visszagondolva: ezt akarták?- Idealisták voltunk... Fiatalok. Az ember gyerekkorától, a neveltetésétől fogva g magában hordoz egy ér- i zést, hogy a jó a végén min- § dig legyőzi a rosszat. £- Csak ennyi?- Március 15. megünneplése akkor a szabadságról szólt. Korábban spontán nem is lehetett megünnepelni. Budapesten egy évvel korábban még gumibo- toztak-kardlapoztak a rendőrök, s elvittek embereket a megemlékezésről. Kaposváron akkor még szóba sem kerülhetett ilyesmi, gyerekcipőben járt az ellenzéki mozgalom.- Aztán megalakították a Fideszt, s megszervezték a március 15-i felvonulást, majd emléktáblát avattak Nagy Imre tiszteletére.- Mindegyik a szabadságvágyról szólt.- Nem sajnálja, hogy nem szónokolhatott?- Az elhangzott beszédben benne voltak az én gondolataim is, hiszen hár- man-négyen írtuk.- A tizenkét pontból melyiket tartották a legfontosabbnak?- Nem hiszem, hogy bármelyiket ki lehetne emelni, ám ha mégis, akkor a sajtó- és szólásszabadságról szólót.- Úgy valósult meg, ahogyan remélték?- A sajtószabadság ma sem teljes! 89-ben még óriási eufória volt bennem, 90-ben pedig egyenesen azt hittem, győztünk. Tíz évre rá már tudtam, valami nincs rendben, 2006-ban kiderült, nagyon elromlott valami, mára pedig egyértelműen csalódtam. Anno azt hittem, a mikszáthi-mó- riczi urambátyám stílus, mely a diktatúra párttitkáraiban tovább élt, örökre megszűnik. Ma elég körülnézni az országban, hogy kiderüljön, a pártokban és holdudvarukban jelen van. Pedig nagyon hittem a jog előtti egyenlőségben, a szabad társadalomban!- Kemény szavak!- Ha belegondolunk a történelmünkbe, Magyarország hosszú évszázadokon keresztül nem volt szabad, s a hazafiúi magatartás mindig az állami hatalommal szemben jelentkezett, az egyén javára. Nem fizetünk adót, ügyeskedünk, csalunk, stiklizünk össznépileg. így viszont nem lehet országot építeni. Pedig mi építeni akartunk. Újat, jobbat, s ezért sok mindent feláldoztunk.- Kaposváron mennyire dolgozták meg az ellenzékieket?- A megyei tanácson dolgoztam, amikor beléptem a Fideszbe, kirúgtak. Aztán egy évvel később éppen azért kellett otthagynom a Fideszt, mert korábban tanácsi dolgozó voltam, így kommunista ügynöknek tituláltak...- Azt a bizonyos napot azonban nem vehették el...- Igazából nem tudtuk, mire számíthatunk. Akadt, aki azt mondta, jó, ha háromszázan lesznek, másvalaki tízezer felvonulót várt- Utóbbihoz közelebb álltak.- Ennek ellenére féltünk. Ilyen volt a légkör. És persze a'provokációtól is. Az ellenzéki pártok vezetői, aktivistái eloszlottak a tömegben, hogy figyeljenek. Akkoriban még kifejezetten jó viszony volt köztünk. Nem gondoltuk volna, hogy egy évvel később már elképzelhetetlen az SZDSZ-MDF vagy MDF- Fidesz együttműködés. Vélhetően ezért is sikerült annyi embert az utcára vinni. S a tömeg a megemlékezés végén is együtt maradt, a régi Lenin utcán felvonult az egykori SMK- ig. Amúgy ott láttunk először rendőröket...- Civilruhások biztos elvegyültek a tömegben.- Naná. De ezek egyenruhában voltak. Az SZDSZ- es Ficzere Matyi egyszer csak elkezdte kiabálni: Éljen a független magyar rendőrség! Sokan átvették, skandálták, a rendőrök pedig meglepődtek. És nem csináltak semmit, mindenki békésen hazamehetett. Számomra ez volt a rendszerváltás pillanata, ekkor éreztem meg: győztünk!- Milyen volt másnap kimenni az utcára?- A föld felett jártunk.- Érthető: történelmet írtak...- Ez csak egy apró mozzanat volt a rendszerváltásból.- Akik részt vettek benne, mára eltávolodtak a politikától.- Nem váltottuk aprópénzre a hitelességünket Maradtunk, akik voltunk, s megőriztük a pillanatot, milyen, amikor az emberek együtt fejezik ki szabadság- vágyukat. A politikának ilyenekre nincs szüksége... M . Biztosítsák a válaszf-kn i ‘^Mrtrwidszert . « ***** , . S-Méhány„s köaehariselést l ° * aolidaiftá működő Állítsák Jca pénzeméi ^"-fonnák eWen. Osztassák föl a MunkSsSP?ar“Us építéséi j £££*«« “ 'Ö^rdáf J 1 ^úgck védelmében <v,r P.^^^^cközí fórurnnknn r II jJ««különbözuS:a me« a r^őrí tZ,lT^ar ki^bM önbecsölé^ án,a' ^ckültck iigvébin Ö 3 JOgta,anB „ * “*—-*** MA v. I- lóságot '56-nak ti*,.,* , a nemzet-* _ M***"^« CRSSCgg —«■**. I Március 15-e tehát úgy jött el 1989-ben Kaposváron, hogy két ünnepség volt készülőben: egy hivatalos, főleg az uralko1848-hoz hasonlóan 1989-he • 89-ben ismét 12 pontba gyűjtötték- , gyűjtöttek a követeléseket
