Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)
2012-03-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 10. szám
7 2012. MÁRCIUS 11., VASARNAP INTERJÚ köznevelés Az új közoktatási törvény nem a gyermek mindenekfelett álló érdekéből indul ki - állítja Vekerdy Tamás. Az új rendszer működésképtelen, s bár kellett változtatni, de nem így. „EZ EGY ELHIBÁZOTT TÖRVÉNY” Vekerdy Tamás: „Ami várható, az irtózatos káosz a közoktatásban az átgondolatlan lépések miatt” A magyar közoktatás az ezernyiféle ellenőrzés ellenére tökéletlenül működik, de az új irány sem garancia arra, hogy az iskola- rendszer jobb lesz. Vekerdy Tamás úgy véli, ha netán egy másik kormányt ad ugyanez a kormányzó erő, rögtön itt az ideje a felülvizsgálatnak. Árvay N. Tivadar- Mi a véleménye az új köznevelési törvényről?- Az Országos Köznevelési Tanács tagjaként elmondtam, nem értek egyet sem az új oktatáspolitikai koncepcióval, sem az új köznevelési törvénnyel, amely visszalépés Ilku Pál korszakába, vagy még messzebbre. Ugyanakkor egyetértek a Fidesz oktatás- politikai kabinetjének különböző állásfoglalásaival, Pokorni Zoltán kritikájával. A tények Magyarországon és a világban pont az ellenkezőjét mondják annak, amit ez a törvény képvisel.- Mik a nagy hiányosságok?- Mérei Ferenc szavait idézve, egy közoktatás-politika vagy gyerekközpontú, ilyen a demokráciáké, vagy intézmény-, illetve tantervközpontú, ez jellemzi a diktatórikus rendszereket. Az egyik azt kérdezi, hogy ki vagy te, és azt mondja, hogy hozzásegítelek, hogy kibontakoztasd magad. A másik azt mondja, hogy legyél azzá, akivé én akarlak tenni. Ezzel nem tudok egyetérteni, továbbá úgy gondolom, hogy a szülő képviseli gyermeke személyiségét a gyermek 18 éves koráig, tehát a közoktatási rendszernek a szülőt kell kiszolgálnia. Az emberi jogok egyetemes törvénye és a gyermeki jogokról kötött egyezmény - mindkettő része a magyar jogrendnek - ugyanis azt mondják, hogy egyedül a szülő joga megszabni, hogy milyen nevelést óhajt adni gyermekének. Van még egy fontos alapelv, ez pedig az, hogy minden intézménynek, hivatalnak és hatóságnak, minden, a gyerekeket illető intézkedésében a gyermek mindenekfelett álló érdekéből kell kiindulnia. Az új közoktatási törvény nem ebből indul ki.- A hároméves kortól kötelező óvoda is hiba?- Ez a szakszerűtlenségnek tipikus esete. A mélyszegénységben élő cigány vagy nem cigány gyerekek esetében jó, ha minél előbb olyan segítséghez jutnak a szülők és a gyerekek, amely nemcsak meleg helyet és ennivalót, hanem szocializáló, ingerdús törődést jelent. De ez a külföldi hatékony példákat követve nullaéves kortól, vagy a terhesség idejétől kell, hogy kezdődjön. És nem kötelezően, hanem lehetőségeket felkínálva.- Éri hátrány azt a gyereket, aki nem jár óvodába?- A hetvenes évek elején, amikor bevezették az iskolaérettségi vizsgálatokat, büszkén mondták, hogy lám, lám, akik az óvodából jönnek, azok, amikor körberajzoltatnak velük egy papírt - háromszöggel, kereszttel, körrel -, rögtön tudják, mi a feladat. Aki ugyanabból a társadalmi körből, de az anyja mellől jön, az házat, fát, motorbiciklit rajzol. Kardos Andor gyermekgyógyász főorvos nem hitte el, amit ezzel mondani akartak, hogy jobban fejlődik a gyerek az óvodában. Felkérte az ÉLTE pszichológiai tanszékét egy vizsgálatra, amelynek az anyagát senki nem ismerte előzőleg, ugyanis az óvodák az iskolaérettségi vizsgálat jól ismert feladataira felkészítették a gyerekeket. Kardosék kimutatták, hogy ismeretlen feladatoknál abszolút előnyük van az anyjuk mellől érkezőknek. Kevésbé fáradtak, jobban koncentrálnak, kreatívabbak. Az óvoda tehát nem előny.- Mit eredményezhet a tanköteles kor leszállítása? Több lesz funkcionális analfabéta?- Feltétlenül. Amióta a fejlett világon átalakult a közoktatás, azóta nem a gyerekek 3-5 százaléka tanul tovább a 4-6 eleminél, hanem lényegében az egész populáció. Vizsgálatok igazolják, hogy az is fontos, ha valaki elmegy egyetemre, de csak 1-2 évet végez. Ez is növeli az egyén rugalmasságát, az alkalmazkodó- és stressztűrő képességét. Az tehát nem jó megoldás, hogy menjenek kevesebben egyetemre.- Nem ezt mondják, csak az államilag támogatott helyekből lesz kevesebb.- Ha a támogatott helyek számát egy hónappal a jelentkezési határidő előtt az ötvenezres szintről harmincezresre csökkentem, az azt jelenti, hogy menjenek kevesebben egyetemre. Ez komoly megszorítás, akár tetszik a szó, akár nem. És ez a megszorítás a legrosszabb helyen történik. Minden párt, minden szakember ellenzékben és kormányon örökké hangoztatta, hogy legyen bármilyen nyomorult helyzetben az ország, az oktatásra költeni kell. Azt kell látnunk, hogy egy olyan pártnak a kormányé, amely szintén ezen az állásponton volt, s amelynek oktatási szakemberei is ezen az állásponton voltak, most mégsem ezek szerint cselekszik.- Az elmúlt 10-12 év oktatás- politikája nem volt ennyire merev. A Fidesz szakpolitikusai sem tartották ördögtől valónak az alternatív iskolák jó gyakorlatait, a buktatás megszüntetését vagy a Waldorf iskoláktól átvett szöveges értékelést. Ezek most eltűnnek?- Ha behúzom az ajtót, azt csinálom, amit akarok, persze ez mégsem teljesen igaz. Ami várható, az irtózatos káosz a közoktatásban az átgondolatlan lépések miatt. Négyezer iskolát hirtelen államosítani, négyezer igazgatót fentről, egy helyről kinevez- • ni. Nem tudom, hogy a jelölteknek például Felcsútra kell-e utazniuk, mint a képviselőknek. Ez a rendszer működésképtelen, noha az sem volt jó, ahogyan az ön- kormányzati iskolák működtek. Kellett változtatni, de nem így.- Mi hiányzik a rendszerből? A jó pedagógus?- A McKenzie-jelentés szerint a világnak abban a 20-25 államában, ahol a legjobb iskolarendszer működik, nehéz bejutni a pedagógusképzésbe. Ez ott megbecsült szakma. A középiskolát végzettek felső 5 százalékát veszik fel. Nálunk az alsó 5-10 százalékból kerülnek ki a jövendő tanárok, ami nem azt jelenti, hogy ne lennének még mindig nagyszerű pedagógusaink. Az említett fejlett államokban a kezdő tanárok fizetése megegyezik a versenyszféra kezdő fizetésével, s később is emelkedik a bér. Nálunk ez mind nem így van, ami önmagában kontraszelektál.- Az átalakítás hat a gyerekek személyiségfejlődésére is?- Ha az elképzelések megvalósulnak, azt nem lehet másképp nevezni, mint nemzeti katasztrófának. Beláthatatlan következményei lehetnek, különösen azokra a gyerekekre, akiknek nincs stabil családi hátterük. A stabil háttérrel rendelkezők sokat kibírnak. Legfeljebb még jobban utálják, unják majd az iskolát. Holott tudjuk, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás. És ezt pontosan látjuk is: az iskolákból kikerülő gyerekek szinte semmit nem tudnak. A 20-30 év közötti felnőttek a középiskolában tanultak csupán 9 százalékára emlékeznek úgy, hogy használni is tudják a tudásukat Ezt erősítik a megjegyezhetetlen, unalmas, érdektelen tankönyvek és tantárgyak is. Nincs lefordítva a gyermek nyelvére a világ. Mérei azt mondta, hogy ahol untatnak, onnan menekülj. Bírálói szerint viszont az iskolát ki kell bírni, mert az életre készít fel. Mérei szerint nem kell kibírni, hiszen a világ nem unalmas, ha annak látszik, akkor valami baj van.- De a gyerek nem szökhet el.- A demokráciákban nincs iskolakötelezettség, csak tankötelezettség. Be kell íratni a gyereket, aztán lehet kérni a magántanulóságot. Ezt az iskola általában engedélyezi, év végén pedig leméri, hogy működik-e.- Ez nem lehet tömeges.- Amerikában egyre tömegesebb a „home scooling”.- Azért, mert gyenge az iskola- rendszer?- Azért, mert az iskolában nem azt mondják, amit a szülő gondol, s amit a gyermekének át szeretne adni. Dániában évszázadok óta az csinál iskolát, aki akar. Csak azt nézik, hogy van-e elég vécé, légköbméter és van-e 12 beiratkozott tanulója, ha igen, megkapja az állami támogatást. Nincs ugyanis 12 olyan egyformán hülye család, aki beadná a gyerekét egy helyre, ahol nem jó nekik. Nálunk ezerféle ellenőrzés van, a rendszer mégis tökéletlen. Egy német Waldorf-pedagógus barátom mondta egyszer, hogy a világ egyik legaljasabb mondata Lenintől származik: „Megbízni jó, ellenőrizni még jobb.” Mi most ezen az úton haladunk. Pedig semmi nem lesz jó attól, ha visz- szajön a szakfelügyelet.- Mi lesz az alternatív iskolákkal?- Most úgy tűnik, hogy maradhatnak, de hogy mennyire lesznek kegyelve, azt nem tudjuk.- Ellehetetlenülnének állami támogatás nélkül?- Állami támogatás nélkül Magyarországon nem tud iskola működni, de nincs is szó arról, hogy megvonnák az állami támogatást. A normatíva szűnik meg, helyette a tanárok bérét állja az állam. A kérdés az, hogy hány tanárt ismernek el jogosnak egy iskolában.- Elképzelhető, hogy a szülők az alternatív iskolákba menekítik a gyerekeiket a merev állami rendszerből?- Ha rossz a gazdasági helyzet, akkor nem tudják megtenni, mert vállalniuk kellene azt a kiegészítő normatívát, amely a működéshez szükséges.- Mekkora teher ez?- Iskolánként változik. Havi 30 ezer forint befizetés már működőképessé tenne egy normális nagyságú iskolát, ahol egy osztályban 20-30 gyerek van. Ehhez képest az intézmények jelentős részébe 23 ezer forint, vagy kevesebb a befizetendő pénz, bajban is vannak az iskolák. Egy nagyobb, igényesebb iskolánál az összeg eléri a 70 ezer forintot.- Márciusban Szülők iskolája címmel indítanak előadásokat, Ön mellett olyan szakemberekkel, mint Zacher Gábor toxikológus, Futó Judit klinikai szakpszichológus és Mesterházi Zsuzsa egyetemi tanár-gyógypedagógus. Ezek szerint a szülők is segítségre szorulnak?- Régen az emberek nagy közösségekben, nagy családokban éltek. Hagyományozódott a gyerekekkel való együttlét módja. A mai szülők tájékozatlanok, nincs ott a dédi, a nagymama, a nővér, aki segíthet. Izolált szülők nevelik izoláltan a gyermeküket. Meg kell például mondani nekik, hogy mit kell tenni egy kamasszal. Mert amíg a kisgyereket testi-lelki értelemben szorosan ölelve kell tartani, addig a kamaszt el kell engedni. Vizsgálatok igazolják, hogy nem különösen konfliktusos a kamaszkor, ha megtörténik ez az elengedés.- Visszatérve a törvényre. Mikor lesz itt az ideje annak, hogy a politika mérleget vonjon, és ha kell, felülvizsgálják a szabályokat? Egyáltalán megvan erre a döntéshozói szándék?- Abból, hogy Pokorni Zoltán nemmel szavazott a parlamentben, arra következtetek, hogy a szándék él a kormányzó pártban, csak a kormányban nem. Tehát, ha netán egy másik kormányt ad ugyanez a kormányzó erő, akkor rögtön itt lehet az ideje a felülvizsgálatnak. Az én szakmai és állampolgári meggyőződésem szerint ez a törvény élhetetlen, minden esetleg még feltételezhető jó szándéka ellenére is totálisan elhibázott. Névjegy született 1935. szeptember. Pszichológus-író 1983-TÓL az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, tudományos tanácsadója 1992-1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékének docense 1998-TÓL a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója 1990-TŐL az iskolázás szabadsága Európai Fórumának középeurópai szóvivője 1998-tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja \ t * I /•*
