Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-28 / 303. szám

2011. DECEMBER 28., SZERDA 3 MEGYEI KÖRKÉP előeste A kormány keze 30-40 embert utcára tesz (Folytatás az 1. oldalról) A Somogy Megyei Kormányhiva­tal csaknem alig éves története új fejezethez érkezett. Januártól a megyei intézményhálózat irányí­tójaként is működik, miután a kö­zelmúltban kormánydöntés kon­szolidálta a megyéket, államosí­totta a feladatellátást és a va­gyont: a kettő csak együtt volt ér­telmezhető. Az államigazgatási sikertörténetnek nevezett kor­mányhivatali szervezet 15 szak- igazgatási szerv összevonásával és - a volt közigazgatási - törzs­hivatallal együtt 811 munkatárs­sal kezdte meg a munkát egy éve. A „kormány kinyújtott kezeként” _ ismerhető hivatalnak szinte érte- 1 lemszerűen kormánypárti veze- | tője lett Juhász Tibor személyé- J ben, és a szakigazgatási szervek 1 többségének az élére is lojális ve­zető került, ami - beágyazott for­rásaink szerint - a meggyökere­sedett hazai vélelmekkel ellentét­ben nem zárja ki a szakértelem meglétét. Bár egyik informáto­runk megjegyezte, egyre többen kerülnek alapvizsga nélkül, tel­jesen zöldfülűként a közszférába, ami megerősíti a félelmet: e mun­kaínséges időkben látványosan megnőtt a nyomás káderépítés­re. Évtizedes rutinnal is maradt le vezető állásból ismerten konzer­vatív önkormányzati szakember, mert volt még nála is alkalma­sabb jelölt. A kormányhivatal a létszám- gazdálkodást tudakoló kérdé­sünkre kedden kitérő választ adott. „A Megyei Intézményfenn­tartó Központ (MIK) végleges lét­számával kapcsolatos kérdésekre a jövő év elején tudunk pontos számadatokkal szolgálni. Az in­több mint száz-százhúszról 20-25-re csökken a Somogy Megj’ei Önkormányzati Hi- vatal dolgozóinak a létszá­ma januártól. Ekkora lesz az intézményfenntartásból területfejlesztésre váltó köz- igazgatási középszint appa­rátusa, vezetőkkel és politi­kai munkatársakkal együtt. Mindez az igencsak leter­helt törvényhozás, a kor­mányzati előkészítés és a parlamenti döntések miatt igen késve derült ki, ezért a karácsony előtti na­pokra maradt a leépíté­sekről szóló szomorú hí­rek közlése a munkaválla lókkal. vörös tamás, a me­gyei önkormány­zatfőjegyzője ked­den azt mondta: nehezen élik meg ezt az időszakot, de próbálnak segí­teni azokon, akik munka nélkül ma­radnak, s nem tudtak felkészülni a váltás­ra. Közösen keresik min­denkivel a lehetőségeket. A főjegyző azt is elmondta, abban, hogy ilyen későn ke­rültek a döntéshez szüksé­ges tudás birtokába, annyi a pozitívum, hogy így ké­sőbb kezdődnek a felmon­dási időszakok, s az év vé­géig legalább állásban ma­radhatott mindenki. Vörös Tamás: próbálunk segíteni a munka nélkül maradiakon Drasztikus létszámcsökkenéssel köszönt be az új év a megyeházán tézményfenntartó központ pon­tos létszámát - ezen belül a veze­tői szinteket - a szervezeti és mű­ködési szabályzat határozza meg melyet a Közigazgatási és Igaz­ságügyi Minisztérium (KIM) ad ki részünkre.” Elérhetetlen volt kedden Bátori Zsolt humánszol­gáltatási főosztályvezető, a MIK leendő vezetője, s Fehér Zoltán igazgatón kívül szinte mindenki szabadságát tölti - többen kül­földön - a vezetők és a kabinetta­gok közül. Neszményi Zsolt fő­igazgató telefonon annyit közölt, 60 körüli álláshely áll rendelke­zésre a megyei intézményirányí­tóknak. Ezzel a 943-as november végi létszám meghaladná az ez­ret; bár információnk szerint ez­zel egy időben száz körüli is lehet a (viszonylag érthetetlenül) pár­huzamosan érkező elbocsátási hullám. A MIK végül is a megyei közhivatalnokok közül egyelőre harmincnégyet vett át. Erről tud Utasi Tamás szak- szervezeti titkár is, aki elmondta: a szaktárca és az érdekképviselet között folynak a tárgyalások, a pénteki forduló után lehet többet tudni a jövőről. Annyi bizonyos, az elbocsátottaknak januártól két hónapos felmentési idő kezdődik, s márciusban a jelenleg hatályos Munka törvénykönyve szerinti juttatásokat, akár 6-8 havi végki­elégítést kell kapniuk. A fölösle­gessé vált és néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt állók, vala­mint a gyesen-gyeden lévők jövő­je lehet érdekes. Utasi elmondta azt is: pozitívum, hogy az intéz­ményhálózatban dolgozók körét a hírek szerint teljes egészében át­veszi a kormányhivatal. ■ B. T. János-napi áldás a somogyi gazdák újboraira hagyomány Templomba vitték a balatoni, a marcali és csurgói termelők a nemes nedűket (Folytatás az 1. oldalról) Minden palackot nemzeti színű szalaggal és egyedi jelöléssel lát­tak el szervezők, melyen az áldás évét is feltüntették. A rendezvény díszvendége volt Ferenc Vilmos, a Magyar Bor Akadémia tagj^. Az áldást követő fogadáson - ahol a gazdák egymást kínálták újboraikkal - Országh Zoltán bo­rász, az esemény szervezője el­mondta; ez a hagyomány őseink­től ered, akik János napján elvit­ték bemutatni kétkezi munkájuk gyümölcsét, a bort a templomba, majd áldást kértek rá. - Azt tart­ja a mondás - tette hozzá hogy ha a megszentelt bort ráöntik a még hordóban lévőre, akkor az nem „pimpósodik” meg, hanem egészséges marad. Ma is élő szo­kás, hogy az elköszönő vendéget megkínálják egy „Jánosáldás- sal”, azaz egy pohár megszentelt borral, ami megvédi a hazaúton őt a rossz szellemektől. Egy pohár forralt bor a csípős hidegben a marcali plébánia- templom előtt, ünnepi szalaggal átkötött fehér és vörösborok a ko­sarakban - szentmise kereté­ben lános-napi borszentelésre várta a marcali bortermelőket Kiss Iván címzetes prépost, a város esperes-plébánosa. Vi­asszal gondosan lezárt, vagy fe­nyőágak közé csomagolt, de a termelő nevével címkézett bor­Aldásra vitt borok Marcaliban is Balatonlellén a borvidék félszáz borát áldották meg kedden délután Kiitta a méreggel teli kelyhet KÖZÉPKORI LEGENDA SZERINT Aristodemus pogány főpap azt mondta Jánosnak, hogy akkor hajlandó hinni Krisz­tusban, ha megiszik egy mé­reggel teli kelyhet és az nem árt neki. A mérget először két gonosztevővel megitatták, akik azonnal meghaltak. Já­nos miután megáldotta a kelyhet: kiitta és életben ma­radt. Köpenyét a halottakra terítette, akik feltámadtak. A pogányok a látottak alapján megkeresztelkedtek. Az iharosi lovagrend és a csurgói borlovangrend tagjai adtak díszkíséretet az ünnepi szentmisén sokéves hagyománya van Csur­gón a János-napi borszentelés­nek Ezúttal Kocsi György zamárdi plébános, prefektus mondta a szentbeszédet a felső csurgói Szentlélek Templomban ral teli üvegek is előkerültek a táskákból, díszes szatyrokból. Úgy harminc szőlősgazda, mintegy hatvan palack nemes nedűt sorakoztatott fel az áldás­ra. A keresztény vallásban is celebrált ünnepi szentmisén. A borosgazdákat Szászfalvi Lász­ló egyházügyi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntötte. A Csurgói Hegyigazdák Egyesü­fontos szerepet tölt be a szőlő- termesztés és a borfogyasztás. A Szent János-napi boráldás eredetét Magyarországon a 15. századig tudják visszavezetni. Az esperes-plébános arról is beszélt: a szorgalomnak min­lete és a Csurgói Hegyközség borászainak borát Györgyi Zsolt evangélikus lelkipásztor és Maczkó Gyula katolikus es­peres áldotta meg. Az esemé­nyen díszruhában felsorakozott dig beérik a gyümölcse. A gaz­dák kora tavasztól késő őszig keményen dolgoznak azért, hogy finom nedű kerüljön a hordókba. Majd megáldotta a palackokba zárt vörös- és fe­hérborokat. A megszentelt bo­az iharosi Szent László Király Lovagrend és a csurgói Csoko­nai Borlovagrend. Az ünnepség borkóstolóval zárult a plébáni­án, ahol Füstös János polgár- mester mondott köszöntőt. v.a. rókát később a szokás szerint a gazdák elosztják a hordókban tároltak között, hogy továbbad­ják az áldást. A hagyományok­nak híven a szentmise után borkóstolót is tartottak. ■ Márton L., Vigmond E. JEGYZET VARGA ANDREA Darálni vagy nem darálni vagy nem darálni?- adhatnánk ily módon új értelmet Hamlet monológjá­nak, ami ekképp hangzott: lenni vagy nem lenni? S no­ha a látszat mást mutat, van köze egymáshoz az eredeti mondatnak és az átiratnak. FENYŐTERMELŐNEK lenni nem egyszerű kenyérkere­set. Hosszú idő, sok munka, míg piacérett lesz a fa. Ka­pálni, kaszálni kell a gyo­mot, permetezni, végül ki­vágni a fát, rosszabb eset­ben derékig érő hóban. Aki maga árulja a piacon, az Szentestéig a rabja, hiszen legtöbben utolsó pillanatra hagyják a karácsonyfa vá­sárlást. Porrogszentpáli idő­sebb házaspár mesélte: tíz nappal karácsony előtt in­dultak, előre feldíszítették a saját fájukat és bezárták a szobaajtót, nehogy meglás­sák az unokák. ezek után joggal mondja a termelő: „nem adom oda párszáz forintért a fámat, inkább darálják be. Hiszen mi lenne ha mindenki arra játszana, hogy 23-án úgyis olcsón megkapja? Megdol­goztam érte, jövőre eleve negyed áron kínáljam?” A MÁSIK OLDAL HÁBOROG: a maradék fa daráló helyett rászorulókhoz is kerülhet­ne. Igen, de utolsó pillanat­ban rászorulók után futkos­ni nem könnyű, miközben oda a sok tízezres kaució, ha az árus nem takarítja tisztára időre a placcát. Ott helyben meg ki a rászoruló és ki a spekuláns? Amúgy az orvos se ingyen injekció­zik, a cukrász se ingyen süt, és a gyógyszerész se maga állja a beteg orvossá­gát. Ugyanakkor tapasztal­tam: léteznek termelők, akik juttatnak ingyen fát templomba, iskolába, idő­sek otthonába. HAMLET KÉRDÉSE régóta megválaszolatlan, de sej­tem: annak darálós átirata is az marad. 20 ÉVE ÍRTUK A magyar televízió különle­ges vetélkedőt szervez szil­veszterre, melyen a kaposvá­riak is részt vehetnek. A vá­rosi művelődési házba olyan tárgyakat várnak december 29-én tíz és tizenhárom óra között, melyek 1991-re a leg­jellemzőbbek. Ismert kapos­vári közéleti személyiségek­ből álló zsűri dönt ezután róla, mely tárgyak kerülje­nek képernyőre. A nyilvános adásra meghívják azokat is, akiknek a tárgyai bekerül­nek a műsorba. ha az idén is lenne ilyen já­ték, utcahosszal a befizetet­len lakáshitel-csekk nyerne rajta. Vagy a szintén ki­egyenlítetlen gáz-, villany- és vízszámla... Kivételek az állami átvételben Vörös Tamás főjegyző: keressük a lehetőségeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents