Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-29 / 279. szám
2011. NOVEMBER 29., KEDD 5 MEGYEI KÖRKÉP Karmester, kapitány, kapitányom! amint a mennyben Egy kis falusi közösség nagy metamorfózisa Megyesztárok Somogyszobon: művészpalánták a színpadon Kay Pollak darabja bizonyítja, az élet értelmét bármilyen környezetben megtalálja az ember. Vas András Egy kis svéd faluban járunk, valahol mesz- sze északon, ahol a tél a nyárig tart. De járhatnánk akár egy aprócska zselici településen, ahol másfélszázan élik életüket messze a várostól, különleges burokban, ahová csak hetente kétszer jár az orvos, s ahol a mindennapokat a predesztináció határozza meg. A gyerekkorban kialakult hierarchia, melyet senki sem bolygat, élnek a beidegződések, hatalmas korlátokat vonva az egyén köré, melyeket nem lehet megkerülni vagy átugorni. Tipikus, hétköznapi emberek, a nagyhangú boltos, a gátlásokkal küszködő tanár, a bigott-vallásos koravénkisasszony, a munkában felőrlődött, iszákos sofőr, s a terrorjában két gyermekkel élő feleség, a nyíltszívű, ám a közösség által ledérnek bélyegzett eladólány. Csupa sebzett lélek, az egyhangú mindennapokba belefásult emberek, akiket csak a templom köt össze, pontosabban a falu életét, sorsát, múltját és jövőjét befo- lyásoló-irányító lelkész. Aki bibliával és hólapáttal fogad minden újonnan érkezőt, akiket aztán megpróbál mihamarább beleolvasztani a maga kotyvasztotta-ízesítette masszába. Melynek egyetlen lehetősége a közösségi életre a templomi kórus, ahová kötelességszerűen eljárnak csütörtökönként, mert maguknak sem merik bevallani a közös éneklés céltalanságát. Ebbe a közegbe érkezik meg a világhírű karmester, aki hiába sikeres a munkájában, magánélete sivár és magányos, melybe bele is betegszik. Utolsó esélyként hazaköltözik szülőfalujába, melyet gyerekfejjel hagyott el a mindennapi megaláztatások elől menekülve, s mivel a kutya sem emlékszik rá, a helybéliek csodálattal köszöntik maguk között a világhírű vendéget. Aki elvállalja a kórus vezetését, s a mind gyakoribb együttlétek alatt meghonosít egy újfajta szemléletet, látásmódot a kartagok között, akik szép lassan megnyílnak először maguknak, aztán egymásnak, rég, ám rosszul behegedt sebek szakadnak fel, hogy aztán véglegesen begyógyulhassanak. Megszűnnek a rossz beidegződések, az emberek furcsa halmazából lassan közösség kovácsoló- dik, mely közös célokat talál, életük értelmet nyer. Persze az életben vannak határok, melyeket a legjobb szándékkal sem lehet lebontani vagy átlépni. A Rátóti Zoltán által megjelenített karmester, Dániel Dareus alakjában a Holt költők társasága Keating professzora sejlik fel. Sorsuk is azonos, a kezdeti lendület és sikerek után ütköznek falakba, melyeket a legnagyobb helyi hatalmasságok emelnek, s erősítenek folyamatosan. Világhírű karmesterként Rátóti Zoltán egy kis falusi közösségben találja meg élete értelmét és önmagát Gabriella dala az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon így láttam meg egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegen. Talán nem is volt más választásom, de mindig élni vágytam. Én csak boldog szeretnék lenni Boldog és önmagam, erős és szabad, hogy lássam az éjszakából virradó napot. Itt vagyok, és az életem csak az enyém, és a Mennyországot, amelyben hiszek, felfedezem majd egy napon. Azt akarom érezni, hogy éltem az életem! Keating az iskola vezetésével, Dareus a lelkésszel kerül szembe, s bár a csatát mindketten látszólag elveszítik, a háborút megnyerik. A kórus kitart a karnagy mellett, sőt, egyre többen gyűlnek köré, a végén még elődje, a bigott vénkisasz- szony is felszáll a nagy salzburgi koncertre induló buszra. Kapitány, kapitányom... Funtek Frigyes rendezésében az elmúlt esztendők egyik leghatásosabb darabja került a Csiky Gergely Színház színpadára. Kay Pollak Amint a mennybenje - filmként: Hétköznapi mennyország - mindennapos történet, mely a remekül ábrázolt jellemfejlődésektől kap újabb és újabb löketet-töltetet, a karakterek metamorfózisa megfogható, érthető, látható, szinte tapintható, szinte suttogva ordít a nézői azonosulásért. Rátóti Zoltán remekül ábrázolja az élettől célt kapó, s ezért erejét visszanyerő zseni vívódását, majd felépülését, Kovács Zsolt pedig a vele párhuzamosan leépülő, terét, hatalmát és céljait vesztő lelkészből farag a darab végére esendő halandót. A lelkészné szerepében Horváth Zita az akaratát visszanyerő asszony öntudatra ébredését mutatja be érzéssel, s hasonló pályát rajzol Hunyadkürti György a gyerekkora óta megalázott, ám végül vulkánként kitörő középkorú férfiről. Német Mónika egyenletesen, s okosan hámozza le magáról a felületes, ledérnek tűnő fruska jelmezét, s válik a közösség - és a közönség - szemében átvert, megtört szívű, érzékeny fiatal lánnyá, Nyári Szilvia rendkívül hosszú utat bejárva formálja át jellemét, s száll fel a salzburgi buszra, míg Leeső Péter értő beleérzéssel hozza a falu jólelkű egy- ügyűjének figuráját. Körösi András magabiztos, nagyhangú, egocentrikus boltosa mindenki számára érthetően alakul érző közösségi lénnyé, aki végül kiáll az ura - az erőszakos, kiégett férj a legnagyobb természetességgel tagja a közösségnek, s a mindennapok eme tragédiáját Szula László alakítja feltétlen hitelességgel - naponta megalázott-vert, ám ez ellen végül fellázadó asszonyt remekül megjelenítő Kovács Zsuzsáért, aki dalában összefoglalja az ember talán legfontosabb vágyát: Azt akarom érezni, hogy éltem az életem! És ez a közel két és fél óra segít ebben... A somogyszobi iskola adott otthont a Somogy megyei Gyermekcsapatok Szövetsége által - immár 16. alkalommal - megrendezett kulturális vetélkedésnek, mely a „Megyesztár” elnevezést kapta. Újvári Tömör elnök köszöntője után kezdődött a csaknem száz fiatal részvételével zajló nemes vetélkedés. Tizenhat éves korig léphettek színpadra a tehetséges fiatalok. A lelkes nézőközönség sok érdekes előadást és előadót láthatott-hall- hatott verstől a színjátékon és dalokon át a bábozásig. A szakavatott zsűri az énekkarok közül a somogyszobi iskolásokat értékelte a legjobbnak. A szín-körök közül a taranyiak produkciója nyert. Az egyéb kategóriában a szennai „Fizika-Show” vitte el a pálmát, míg a tánc kategóriában az Orsós Krisztina-Kovács Enikő taranyi páros bizonyult a legjobbnak. Ének szólóban a szennai Török Anna dalolt a leg: szebben, a populáris hangszer énekkel pedig Kalányos Anita és Orsós Viktor nagyatádi versenyző volt a legjobb. A legjobb prózamondónak a szennai Horváth Zalánt értékelték. Az alsós versmondásban Kőnig Hanna somogyszobi tanuló kapta a legtöbb pontot, míg a felsősök közül a taranyi Nagy András szavalt a legszebben. A svéd gyermekversek kategóriában a nagyatádi Dublinszki Erik kapott díjat. A program konfetti kilövéssel és a márványon elhelyezett szárnyas tudásszimbólum és emléklapok kiosztásával zárult. GYÜRKE JÓZSEF Megyesztárok mutatkoztak be a somogyszobi iskola színpadán Ot ország diákjai Kaposváron toldi Együtt tanultak és énekeltek a somogyi házigazdákkal Adventi fények Kilitiben ünnep Az élet értelme; az út végén Jézus vár A hastánc nem csak egészséges, ráadásul még igazán látványos is Nemzetközi diáktalálkozó házigazdája volt az elmúlt napokban a kaposvári Toldi utcai tagiskola. Öt ország - Anglia, Finnország, Spanyolország, Lengyelország, Görögország, Törökország - diákjait és tanárait fogadták itt. Az eu-s finanszírozású Comenius program keretében arra vállalkoztak az érintett iskolák, hogy egészséges életmódra nevelik diákjaikat. Az iskolák közti együttműködés kétéves; a kaposvári találkozón arról volt szó, hogyan jeleníthetik meg a különböző országok kulturális jegyeit az oktatás folyamatában, s több mozgásra bírhatna a fiatalság a tánc eszközeivel. A résztvevő iskolák képviselői mozgóképes anyagokat hoztak, tanórákat látogattak a Toldiban. Korábban egy kérdőív segítségével felmérték a tanulók mozgási szokásait, s ebből kiderült: a gyerekek egyre több időt töltenek a számítógép előtt, és egyre kevesebbet mozgással. Sportnapokkal, tánckoreográfiákkal igyekeznek ezen változtatni. A következő év az egészséges táplálkozás fontosságáról szól majd. Advent első vasárnapján reménységre, boldog készülődésre és örvendező várakozásra buzdították a híveket Csokonyavisontán a vi- sontai református templomban. Oláhné Püsök Ilona lelkész áhítatát fagyos kezekkel, de átfűtött szívvel hallgatták az egybegyűltek. Hamarics Rita hangszerszólója és a Borostyán Nyugdíjas Klub hagyományőrzőinek biblikus tartalmú műsora ráhangolt mindenkit a karácsonyra. A szép- korúakénekben-versben igazították „lépésünket” Jézushoz, hangsúlyozva, hogy bennünk is megszülessen Ő, továbbá a tisztaság, s a béke. Üzenetük lényege: életünknek van értelme, célja, mert az út végén Jézus vár bennünket. Adventi fények gyúltak Kilitiben és a csokonyavisontai templom előtt A templom előtti téren álló koszorú alapját kovácsoltvasból Radics Zsolt készítette. Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult. Karácsonyig szerda esténként vi- sontai családoknál tartanak házi istentiszteletet. A kiüti református templomban Adventi fények címen gyújtanak világosságot a szívekben: az alkonyi Úrváráson, az evan- gélizációs szolgálatokat római katolikus, baptista, református és evangélikus lelkipászto-rok végezték, illetve végzik a héten. A templomkertben a gyülekezet pedagógusainak munkáiból rendeztek vásárt, zsíros kenyérrel és forral borral kínálták a néze- lődőket. ■ Gamos Adrienné
