Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-29 / 279. szám

2011. NOVEMBER 29., KEDD 5 MEGYEI KÖRKÉP Karmester, kapitány, kapitányom! amint a mennyben Egy kis falusi közösség nagy metamorfózisa Megyesztárok Somogyszobon: művészpalánták a színpadon Kay Pollak darabja bizonyítja, az élet értelmét bármilyen környe­zetben megtalálja az ember. Vas András Egy kis svéd faluban járunk, valahol mesz- sze északon, ahol a tél a nyárig tart. De jár­hatnánk akár egy aprócska zselici telepü­lésen, ahol másfélszázan élik életüket messze a várostól, különleges burokban, ahová csak hetente kétszer jár az orvos, s ahol a mindennapokat a predesztináció határozza meg. A gyerekkorban kialakult hierarchia, melyet senki sem bolygat, él­nek a beidegződések, hatalmas korlátokat vonva az egyén köré, melyeket nem lehet megkerülni vagy átugorni. Tipikus, hét­köznapi emberek, a nagyhangú boltos, a gátlásokkal küszködő tanár, a bigott-vallá­sos koravénkisasszony, a munkában felőr­lődött, iszákos sofőr, s a terrorjában két gyermekkel élő feleség, a nyíltszívű, ám a közösség által ledérnek bélyegzett eladó­lány. Csupa sebzett lélek, az egyhangú mindennapokba belefásult emberek, aki­ket csak a templom köt össze, pontosabban a falu életét, sorsát, múltját és jövőjét befo- lyásoló-irányító lelkész. Aki bibliával és hólapáttal fogad minden újonnan érkezőt, akiket aztán megpróbál mihamarább bele­olvasztani a maga kotyvasztotta-ízesítette masszába. Melynek egyetlen lehetősége a közösségi életre a templomi kórus, ahová kötelességszerűen eljárnak csütörtökön­ként, mert maguknak sem merik bevalla­ni a közös éneklés céltalanságát. Ebbe a közegbe érkezik meg a világhí­rű karmester, aki hiába sikeres a munká­jában, magánélete sivár és magányos, melybe bele is betegszik. Utolsó esély­ként hazaköltözik szülőfalujába, melyet gyerekfejjel hagyott el a mindennapi megaláztatások elől menekülve, s mivel a kutya sem emlékszik rá, a helybéliek cso­dálattal köszöntik maguk között a világ­hírű vendéget. Aki elvállalja a kórus veze­tését, s a mind gyakoribb együttlétek alatt meghonosít egy újfajta szemléletet, látás­módot a kartagok között, akik szép lassan megnyílnak először maguknak, aztán egymásnak, rég, ám rosszul behegedt se­bek szakadnak fel, hogy aztán véglege­sen begyógyulhassanak. Megszűnnek a rossz beidegződések, az emberek furcsa halmazából lassan közösség kovácsoló- dik, mely közös célokat talál, életük értel­met nyer. Persze az életben vannak hatá­rok, melyeket a legjobb szándékkal sem lehet lebontani vagy átlépni. A Rátóti Zoltán által megjelenített kar­mester, Dániel Dareus alakjában a Holt költők társasága Keating professzora sej­lik fel. Sorsuk is azonos, a kezdeti lendü­let és sikerek után ütköznek falakba, me­lyeket a legnagyobb helyi hatalmasságok emelnek, s erősítenek folyamatosan. Világhírű karmesterként Rátóti Zoltán egy kis falusi közösségben találja meg élete értelmét és önmagát Gabriella dala az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon így láttam meg egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegen. Talán nem is volt más választásom, de mindig élni vágytam. Én csak boldog szeretnék lenni Boldog és önmagam, erős és szabad, hogy lássam az éjszakából virradó napot. Itt vagyok, és az életem csak az enyém, és a Mennyországot, amelyben hiszek, felfedezem majd egy napon. Azt akarom érezni, hogy éltem az életem! Keating az iskola vezetésével, Dareus a lelkésszel kerül szembe, s bár a csatát mindketten látszólag elveszítik, a hábo­rút megnyerik. A kórus kitart a karnagy mellett, sőt, egyre többen gyűlnek köré, a végén még elődje, a bigott vénkisasz- szony is felszáll a nagy salzburgi koncert­re induló buszra. Kapitány, kapitányom... Funtek Frigyes rendezésében az elmúlt esztendők egyik leghatásosabb darabja került a Csiky Gergely Színház színpadá­ra. Kay Pollak Amint a mennybenje - filmként: Hétköznapi mennyország - mindennapos történet, mely a remekül ábrázolt jellemfejlődésektől kap újabb és újabb löketet-töltetet, a karakterek meta­morfózisa megfogható, érthető, látható, szinte tapintható, szinte suttogva ordít a nézői azonosulásért. Rátóti Zoltán reme­kül ábrázolja az élettől célt kapó, s ezért erejét visszanyerő zseni vívódását, majd felépülését, Kovács Zsolt pedig a vele pár­huzamosan leépülő, terét, hatalmát és céljait vesztő lelkészből farag a darab vé­gére esendő halandót. A lelkészné szere­pében Horváth Zita az akaratát vissza­nyerő asszony öntudatra ébredését mu­tatja be érzéssel, s hasonló pályát rajzol Hunyadkürti György a gyerekkora óta megalázott, ám végül vulkánként kitörő középkorú férfiről. Német Mónika egyen­letesen, s okosan hámozza le magáról a felületes, ledérnek tűnő fruska jelmezét, s válik a közösség - és a közönség - szemé­ben átvert, megtört szívű, érzékeny fiatal lánnyá, Nyári Szilvia rendkívül hosszú utat bejárva formálja át jellemét, s száll fel a salzburgi buszra, míg Leeső Péter ér­tő beleérzéssel hozza a falu jólelkű egy- ügyűjének figuráját. Körösi András ma­gabiztos, nagyhangú, egocentrikus bolto­sa mindenki számára érthetően alakul érző közösségi lénnyé, aki végül kiáll az ura - az erőszakos, kiégett férj a legna­gyobb természetességgel tagja a közös­ségnek, s a mindennapok eme tragédiá­ját Szula László alakítja feltétlen hiteles­séggel - naponta megalázott-vert, ám ez ellen végül fellázadó asszonyt remekül megjelenítő Kovács Zsuzsáért, aki dalá­ban összefoglalja az ember talán legfonto­sabb vágyát: Azt akarom érezni, hogy él­tem az életem! És ez a közel két és fél óra segít ebben... A somogyszobi iskola adott ott­hont a Somogy megyei Gyer­mekcsapatok Szövetsége által - immár 16. alkalommal - meg­rendezett kulturális vetélkedés­nek, mely a „Megyesztár” elne­vezést kapta. Újvári Tömör elnök köszöntője után kezdődött a csaknem száz fiatal részvételé­vel zajló nemes vetélkedés. Ti­zenhat éves korig léphettek szín­padra a tehetséges fiatalok. A lel­kes nézőközönség sok érdekes előadást és előadót láthatott-hall- hatott verstől a színjátékon és dalokon át a bábozásig. A szakavatott zsűri az ének­karok közül a somogyszobi is­kolásokat értékelte a legjobb­nak. A szín-körök közül a taranyiak produkciója nyert. Az egyéb kategóriában a szennai „Fizika-Show” vitte el a pálmát, míg a tánc kategóriában az Or­sós Krisztina-Kovács Enikő taranyi páros bizonyult a leg­jobbnak. Ének szólóban a szen­nai Török Anna dalolt a leg: szebben, a populáris hangszer énekkel pedig Kalányos Anita és Orsós Viktor nagyatádi ver­senyző volt a legjobb. A legjobb prózamondónak a szennai Hor­váth Zalánt értékelték. Az alsós versmondásban Kőnig Hanna somogyszobi tanuló kapta a leg­több pontot, míg a felsősök kö­zül a taranyi Nagy András sza­valt a legszebben. A svéd gyer­mekversek kategóriában a nagyatádi Dublinszki Erik ka­pott díjat. A program konfetti kilövés­sel és a márványon elhelyezett szárnyas tudásszimbólum és emléklapok kiosztásával zá­rult. GYÜRKE JÓZSEF Megyesztárok mutatkoztak be a somogyszobi iskola színpadán Ot ország diákjai Kaposváron toldi Együtt tanultak és énekeltek a somogyi házigazdákkal Adventi fények Kilitiben ünnep Az élet értelme; az út végén Jézus vár A hastánc nem csak egészséges, ráadásul még igazán látványos is Nemzetközi diáktalálkozó házi­gazdája volt az elmúlt napokban a kaposvári Toldi utcai tagiskola. Öt ország - Anglia, Finnország, Spanyolország, Lengyelország, Görögország, Törökország - di­ákjait és tanárait fogadták itt. Az eu-s finanszírozású Comenius program keretében arra vállal­koztak az érintett iskolák, hogy egészséges életmódra nevelik di­ákjaikat. Az iskolák közti együtt­működés kétéves; a kaposvári ta­lálkozón arról volt szó, hogyan je­leníthetik meg a különböző or­szágok kulturális jegyeit az okta­tás folyamatában, s több mozgás­ra bírhatna a fiatalság a tánc esz­közeivel. A résztvevő iskolák képviselői mozgóképes anyagokat hoztak, tanórákat látogattak a Toldiban. Korábban egy kérdőív segítségé­vel felmérték a tanulók mozgási szokásait, s ebből kiderült: a gyerekek egyre több időt tölte­nek a számítógép előtt, és egyre kevesebbet mozgással. Sportna­pokkal, tánckoreográfiákkal igyekeznek ezen változtatni. A következő év az egészséges táp­lálkozás fontosságáról szól majd. Advent első vasárnapján remény­ségre, boldog készülődésre és ör­vendező várakozásra buzdították a híveket Csokonyavisontán a vi- sontai református templomban. Oláhné Püsök Ilona lelkész áhíta­tát fagyos kezekkel, de átfűtött szívvel hallgatták az egybegyűl­tek. Hamarics Rita hangszerszó­lója és a Borostyán Nyugdíjas Klub hagyományőrzőinek bibli­kus tartalmú műsora ráhangolt mindenkit a karácsonyra. A szép- korúakénekben-versben igazítot­ták „lépésünket” Jézushoz, hang­súlyozva, hogy bennünk is meg­szülessen Ő, továbbá a tisztaság, s a béke. Üzenetük lényege: éle­tünknek van értelme, célja, mert az út végén Jézus vár bennünket. Adventi fények gyúltak Kilitiben és a csokonyavisontai templom előtt A templom előtti téren álló koszo­rú alapját kovácsoltvasból Radics Zsolt készítette. Az ünnepi alka­lom szeretetvendégséggel zárult. Karácsonyig szerda esténként vi- sontai családoknál tartanak házi istentiszteletet. A kiüti református templom­ban Adventi fények címen gyúj­tanak világosságot a szívekben: az alkonyi Úrváráson, az evan- gélizációs szolgálatokat római katolikus, baptista, református és evangélikus lelkipászto-rok végezték, illetve végzik a héten. A templomkertben a gyülekezet pedagógusainak munkáiból ren­deztek vásárt, zsíros kenyérrel és forral borral kínálták a néze- lődőket. ■ Gamos Adrienné

Next

/
Thumbnails
Contents