Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-01 / 230. szám

3 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 1., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Most fogyott el az emberek pénze piaci pangás A hó közepén akkora a forgalom, mint régen fizetés előtt volt Hiába az elmúlt fél évti­zed legalacsonyabb zöld­ségárai, a kofák szerint ilyen gyenge még soha­sem volt az őszi szezon a kaposvári nagypiacon. Vas András Meglepően könnyen parkolunk le néhány lépésre a bejárattól, a mélygarázsban egy Boeing is si­mán helyet találna, így nem ér meglepetésként, hogy meglehe­tősen foghíjas a kaposvári piac. Mármint vevőszempontból, az őstermelői részen, de hátrébb, az állandó árusoknál is a stan­dok egyik oldala kifejezetten zsúfolt. Mint ahogy a pultok, asz­talok is, csak éppen a vásárlók hiányoznak.- Tudom, mindig azt mond­ják, csak sírnak a kofák, de néz­zen körül, ilyen kevesen nem is tudom mikor voltak szeptem­berben - sóhajt fel az egyik árus, aki hosszú esztendők óta még a legnagyobb fagyban is kipakolta portékáját. - Pedig most van a zöldség- és gyü- mölcsdömping, csak éppen for­galmam nincs! Hol vannak az emberek? Öt éve nem volt Ilyen olcsó a zöldség, a lecsópaprika árát már százhúsz forintra le­vittük, de így is rajtunk fog ro­hadni. Az asztalok tényleg roskadoz­nak a paprikától, paradicsom­tól, zöldbabtól, káposztától, sző­lőtől, rengeteg a virág és a krumpli, a friss dió, akciózzák a mákot. Hátha...- Hiába - legyint egy másik állandó kofa. - Azt hiszem, most fogyott el az emberek pénze... Való igaz, a többség nézelő­dik, mustrál, odalép a pultok­hoz, árat kérdez, aztán tovább­megy, megpróbál alkudni - az idő múlásával arányosan egyre nagyobb sikerrel.- Mondanám, hogy azon a néhány forinton nem múlik - jegyzi meg Illés Józsefné -, de sajnos nem igaz. Minden fillér­re égető szükségem lenne, ki kell váltanom a gyógyszerei­met, de egyelőre ez kevés - mu­tatja a markát, melyben alig né­hány fémpénz lapul. Az idős kaposújlaki asszony a kertben szedett kevéske szőlő­ből próbálja összeszedni a re­ceptek kiváltásához szükséges pénzt, ám fél tizenegy felé már látszik, reménytelen a kísérlete. Már csak két zacskó hever előt­te, viszont a gyógyszerekhez papírbankók kellenének...- Most ettem meg az eddigi bevételt - füstölög a csarnok­ban Gál Péter, aki szintén a kis­kertből próbált némi pénzma­got csinálni, ám a tízórai elvitte a reggel óta eladott zöldségek árát. - Nem is értem, hogy tud­nak egyesek megélni ebből - mutat az őstermelő sorstársak felé -, már a nyugdíj kiegészíté­sére sem elegendő, amit az em­ber kiárul. A forgalom ugyanis a béka s.gge alatt: régebben csak a hó vége számított szánal­masnak, mostanság a hónap közepe olyan, mint egy-két év­vel ezelőtt a fizetés előtti napok. Meg aztán a multikkal sem tu­dunk versenyezni, a gyümölcs még csak-csak fogyogat, ám a krumpli például szinte eladha­lllés Józsefné a gyógyszerei árát szerette volna megkeresni tatlan: rengeteg termett az idén, de egy bizonyos ár alá nem tu­dunk menni. Nyolcvanból jön ki kilója, a hipermarketben vi­szont ötvenért akciózzák. Ne­kik másból bejön a különbség, nekem viszont annyiért ráfize­tés eladnom. Problémája nem egyedi, bár­hová fordulunk, fásult-elkesere- dett arcokat látunk. S mivel a kofák vevő híján ráérnek be­szélgetni, visszhangzik a placc a politizálástól. A társaság meg­lehetősen megosztottnak tűnik, az árusok egyik fele a kormányt szidja az újabb és újabb adók miatt - a sláger az ebadó és a gázártámogatás megszűnése -, az ellenoldal viszont bőszen kommunistázik az elmúlt nyolc évre utalva, s a bajokat a szoci­alisták kormányzására vezeti vissza. Fertályóra múltán úgy tűnik, mindkét fél kifogyhatat­lan a példákból...- Hol a fenében van a vad­bolt? - veszíti el a türelmét egy középkorú, cekkeres asszony, miután állítása szerint harmad­szor járja körbe a csarnokot. Férje rezignáltan ballag mellet­te, fel sem tűnik neki, ismét el­mentek az amúgy lehúzott re- dőnyű üzlet mellett. Jobb híján tanyasi csirkét vesznek, majd tojás is kerül a szatyorba, a fér­fi arca egyre jobban megnyúlik. - Vegyünk még szőlőt is - talál­ja ki élete párja. Nagyszemű fehéret kezd el válogatni a kóstolás után, s csak a méréskor néz az ártáblára.- Miért ilyen drága? - érdek­lődik döbbenten, mivel a porté­ka éppen kétszer drágább, mint a szomszédos pulton az apróbb szemű.- Ez olasz - jelenti ki önérze­tesen az árus. - Ebből még a jö­vő héten is ehet. A magyar fele viszont megrohad, mire haza­ér... Megjegyzése hangosabbra si­keredik a kelleténél, az eddig a pártokat szidok haragja azon­nal rázúdul - az adott pillanat­ban még Orbánt és Gyurcsányt is jobban szeretik... Szita köszönetét mondotta településeknek Matematika: szakkört tart a tankönyvíró Járőrök: bajnoki cím a szőcsényi diákcsapatnak (Folytatás az 1. oldalról)- Az is a településeknek köszön­hető, hogy az országnak nem kellett visszaadnia az európai uniós forrásokat, mert bátran vállalkoztak, és inkább hitelt vet­tek fel, de biztosították az uniós beruházásokhoz szükséges ön­erőt - hangoztatta Gödöllőn Szi­ta Károly. ■ Márkus Kata Matematika-fizika-csillagászat tehetséggondozó szakkör indul a balatonszárszói általános is­kolában a Tabi Interkulturális Mentor Egyesület Szent-Györ- gyi Albert Tehetségpontjának szervezésében. Lőrincz Jánostól, a tabi Rudnay középiskola tanárától tudjuk, hogy nem szokványos, tankönyvízű iskolai szakkört szerveznek a térség hetedik­kilencedikes diákjainak. Erre ugyanis garancia Obádovics J. Gyula professzor, akinek a matematika tankönyvei im­már tizenkilenc kiadást értek meg és félmillió példányban keltek el. A fizika és csillagá­szat foglalkozásokon a kísérle­tezés kerül előtérbe. ■ Fónai Imre A Honvédelmi Járőr versenyen országos bajnoki címet szerez­tek a szőcsényi Széchenyi Zsig- mond szakközépiskola tanulói - Sperl Ádám, Ámon Bálint, Kon- dricz Endre, és Grúber Dávid. Körösi András nevelőtanártól megtudtuk: a versenyt a pákoz- di Katonai Emlékhelyen ren­dezte a Honvéd Sportegyesüle­tek Országos Szövetsége, együttműködve a Honvédelmi Minisztériummal és a Magyar Honvédséggel. Több kategóriá­ban indultak a csapatok: felső- oktatási intézményekből, kö­zépiskolákból, katonai taninté­zetekből, valamint a Magyar Honvédségtől, akik katonai jel­legű fizikai és szellemi felada­tokban versenyeztek. ■ Vigmond Erika JEGYZET CZENE ATTILA Csiga-biga gyere ki... EGY MAGYAR CSALÁD kiköltö­zik az USA-ba, a kisgyere­ket beadják az oviba. Az el­ső szülői értekezleten az óvónő javasolja az anyuká­nak, hogy vigyék el pszi­chológushoz a gyereket, ugyanis megmagyarázha­tatlan kegyetlenség, agresz- szivitás látszik rajta. AZ ANYUKA AZT KÉRDEZI:- Miért, miből látszott?- Égő csigát rajzolt - mond­ja az óvónő. - Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házuk­ból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki...- volt más is, mindenféle sérült madarakat rajzol, pél­dául a múltkor egy vak ma­darat - panaszkodik az óvó­nő. - Ja, igen - mosolyodik el az édesanya. - Ön nem hallotta azt a kedves ma­gyar mondókát, hogy Csip, csip, csóka, vak varjúcska?- DE A CSONKA TEHÉN mégis­csak durva. - Csonka tehén? Hm... Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka...- És mondja, kedves anyu­ka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?- Dehogynem. Itt van pél­dául a Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak... MA VAN A ZENE VILÁGNAPJA. A legnagyobb magyar zene- pedagógus, Kodály Zoltán szerint a zenére nevelést már az édesanya pocakjá­ban el kellene kezdeni. Iga­za van, de nem mindegy, hogy mivel. Számomra döb­benetes módon ugyanis a legnépszerűbb magyar gyermekdalok, mondókák szövege tiszta horror. S ez még akkor sem szerencsés, ha az apróság nincs tisztá­ban a szöveg értelmével. Mert - úgy látszik - az édesanya és az óvónő sincs. S akkor vajon mennyire fi­gyelnek bármi másra? Csak azt lehet megőrizni, amit az idősek létrehoztak világnapi köszöntő Hatodszor rendeztek műsoros estet a kaposvári szépkorúaknak a városi sportcsarnokban Ábrándos szép napok - bömböl a hangfalakból a Dolly Roll, aztán a Szeretem Kaposvárt következik Auguszt Báriótól - mindkettő igencsak aktuális, egyik a részt­vevők, a másik a rendezvény im­már hatodszor tető alá hozó moz­galom miatt: az idősek világnap­ja - október elseje -, s az idősek hónapja alkalmából 2006 óta lát­ja vendégül egy műsoros est ere­jéig a Szeretem Kaposvárt Moz­galom és a megyeszékhely önkor­mányzata a város nyugdíjasait.- Minden évben megkérdez­zük a szépkorúakat, mit látná­nak szívesen a műsorban - kö­szöntötte a több mint ezer szép­korút Jágerné Katona Zsuzsan­na, a mozgalom elnöke s önök tavaly az operettre és a magyar nótára szavaztak. így aztán a közönség örömé­re a szervezők Kalocsai Zsu­zsát, a Budapesti Operettszín­ház Jászai-díjas, érdemes mű­vész primadonnáját és Csere Lászlót, az operettszínház szin­tén Jászai-díjas művészét hív­ták meg az estre, valamint a magyar nóta nagyasszonyát, Madarász Katalint, akiket Ök­rös Tibor és zenekara kísért.- Mindig várom ezt a napot - köszöntötte az egybegyűlteket Szita Károly polgármester is -, s izgulok, hogy sikerül-e eltalálni az ízlésüknek megfelelő műsort. Úgy látom, az idén nem lesz gond. Szépkorúak tisztelete. A kaposvári sportcsarnokban köszöntötték a megyeszékhely idős polgárait A polgármester hozzátette, sokan kérdezik tőle, mire a leg­büszkébb Kaposváron, s bár ál­talában egy-egy épületet vagy a belvárost, a fürdőt várják vá­laszként, ő mindig az embere­ket mondja, akik megtöltik a várost.- Azt tudjuk megőrizni, amit önök ránk hagytak - folytatta Szita Károly -, ezt tudjuk to­vábbépíteni, s ezért is feltétlen köszönet jár a szépkorú kapos­váriaknak. A polgármesteri beszéd után aztán már tényleg a fellépőké lett a főszerep, a jó hangulatú műsor végén pedig következhe­tett a sokak által izgatottan várt tombolasorsolás. ■ A. V. t. i

Next

/
Thumbnails
Contents