Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-01 / 230. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 1, SZOMBAT A világ legrosszabb szállóvendége a főlánglovag Nyaralása alatt is tűzoltó marad, még a hotel menekülőútvonalát is bejárja Heizler György A TÉVÉ ELŐTT ELALSZOM, ha dolgozom, nem vagyok álmos - állítja, s így már érthetőbb a tempó, amit diktál. És az irodai Duracell-nyúl... Reggelente gyalog jár be munkahelyére a Cserből, a városban csak akkor ül kocsiba, ha nagybevásárlás van otthon, amúgy talpal, esetleg kerekezik. Utóbbi ugyanis nagy szerelme, bejárta keresztül-kasul a Zselicet, ismer minden erdei utat, csapást. A kerékpár mellett - ahogyan ő mondja, amolyan hályogkovácsként - az újságírásba is belekóstolt, ugyanis immár tizennyolc esztendeje főszerkeszti a Véde lem című lapot, emellett több mint száz publikációja jelent meg szaklapokban. a kercseugeti ifjú a kaposvári és budapesti középiskolás évek után került Szentendrére, ahol a katonai főiskolán jelderítőnek készült, ám az unokatesó egy másik egyenruhás testülethez csábította. Huszonhárom esztendősen, 1976- ban öltözött be tűzoltónak, s végigjárta a szamárlétrát, be osztott tűzoltóból lépdelt végig a grádicsokon - a tisztképző elvégzése után előbb a kaposvári tanítóképzőn, majd a pécsi egyetem pedagógiai szakán is diplomát szerzett -, hogy aztán 2000. január elsejével a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság élére kerüljön. munkáját mindig, mindenütt elismerték, ennek ékes bizonyítéka - többek között - a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, a Lengyel Köztársaság Parancsnoki Nagykeresztje, a hat éve kiérdemelt Év Tűzoltója díj, míg szűkebb pátriájában éppen tavaly vehette át a megyei Príma-díjat. a lényeg, hogy érzelmileg nem szabad belemerülni a munkába - vallja, s fixa ideája, hogy a felgyülemlett stressz feloldása érdekében minden egyes esetet végig kell beszélgetni az embereivel. Akik bármikor tűzbe mennének érte. s ez ebben a szakmában különösen nagy szó... Relikviák, kitüntetések, s egy egész kis sisakgyűjtemény mellett egy tűzoltónak öltöztetett Duracell- nyúl látható az iroda polcain: utóbbi akár célzás is lehet az energikusságára, munkabírására... Vas András- Nem hiányzik a nyugalom?- A szabadságom alatt azért jut valamennyi. Például, ha külföldre utazom. Az első, amit egy tűzoltónak meg kell tanulnia: ne ész nélkül!- Hányszor hallotta gyerekként a lózsef Attila-féle Altatót?- Egyszer sem - nevette el magát Heizler György.- Pedig valóra váltotta: Tűzoltó leszel s katona. Még ha fordított sorrendben is. Csak a vadakat terelő juhász maradt ki...- Az unokatestvérem inspirált, tűzoltó volt, s szólt, érdemes lenne kipróbálnom. Megtetszett, s maradtam. Nehéz elképzelni, de én voltam a csapat benjámin- ja vonulós tűzoltóként.- Hiányzik?- Most is szeretek menni, a fiúk azt mondják, szeretem a nyüzsgést.- Mégis más cipelni a tömlőt egy nagy tüzeseméi.- A komolyabbakat soha nem felejti el az ember. Főleg, hogy az elején minden megviselt, főként a halál.- Idővel elkérgesednek?- Inkább hozzászokunk A kutasi vonatbaleset vagy a taszári busztragédia jegyzőkönyvét is meg tudnám azonnal írni, annyira előttem vannak a látottak. De a legmegrázóbb mindig a gyerekhalál. Harminc éve Mer- nyén három kiskölyök halt meg egy tűzben - ma is élőt tem van az arcuk...- És manapság már csak az Uyen nagy esetek jutnak.- A munkám legjelentősebb részét mostanában valóban a szervezés teszi ki.- A Pokoli toronyban a parancsnok, Steve Mcüueen elsőként rohant a veszélybe,..- A vásznon jól mutatott... Ám- Igazából tetszett az a világ. Felderítőnek készültem.- Egy pillanatig sem sajnálta a váltást?- Sosem voltam az a köldöknézegető típus... Az elejétől jól éreztem magam tűzoltóként, s sokat tanultam.- Mi volt az első?- Ne ész nélkül! Gyorsan, de higgadtan kell cselekedni.- Ma pedig?- Ha jobban belegondolok, ez nem változott.- Más igen?- A mai fiatalok már nem voltak katonák, s ez látszik a viselkedésükön. A honvédség önfegyelemre tanított és valamiféle keretet adott. Sokszor látom szolgálatban, hogy a maiak nem tudják, mit kezdjenek a kezük- kel-lábukkal... És ma sokkal fiatalabb az állomány, mint anno.- Hiányzik a tapasztalat?- Egy tűzoltónak három-öt év kell, hogy rutint szerezzen.- És mennyi idő alatt derül ki, hogy alkalmatlan?- Már az alaptanfolyamon. Van, aki fél a bezártságtól, vagy nem bírja gázálarcban. Persze később is adódhatnak problémák, például nem fogadják be a kollégák. Ebben a szakmában pedig elengedhetetlen a kölcsönös bizalom. Itt a szó valódi értelmében baj történik, ha valaki hibázik.- A tűzoltó évi 365 napon át 24 órában tűzoltó?- A múltkor tréfából mondtam valakinek, nem tudom, hol kell kikapcsolni a telefonomat. Aztán rájöttem: tényleg... És ez már sokkal jobb, mint amikor félméteres rádióval rohangáltam. hogy működjön egy ekkora szervezet, rengeteg mindenre figyelni kell, a döntések sok háttérin- fót igényelnek. A katasztrófavédelemnél pedig még összetettebb a feladat. Például ellenőrizni a veszélyes anyag szállítását.- Mi volt a legdurvább, ami kiömlött?- Etilén. Vagy Siófokon negyvenezer liter formaiin. Kiértünk, s azon tanakodtunk, hogyan tudnánk eltömíteni a szivárgást, s hogy kell két autó, amibe átfejtjük, meg egy daru, ami talpra állítja a kamiont, amikor csengett a telefonom, s felhívott a tisztifőorvos: a közelébe ne merjünk menni!- Jókor szólt...- Végül tizenkét órát szórakoztunk vele. S ha rosszul döntöttem volna valamiben, most nem beszélgetnénk... Az ilyen feladatokhoz kell a komoly háttér: egy baleset olyan, mint egy ötszáz darabos puzzle, amihez csak két vagy három darabunk van meg eleinte. A kirakása pedig csapatmunka, egyedül senki sem tud megoldani egy katasztrófát.- A kercseligeti gyerekek között is állandóan szervezkedett?- Szerettem, ha volt befolyásom a dolgokra. Ráadásul a szüleim elég szabad teret hagytak.- Sokszor játszott a tűzzel?- Szó szerint soha, képletesen pedig... Mondjuk úgy, izgő-mozgó gyerek voltam... Benne voltam a helyi játékokban, fociban.- A futballban is a védelem volt a mindene?- Gólt szerettem rúgni, bár nem voltam nagy tehetség. • Más játékok* bán inkább vezérszerepet játszottam.- Szóval ez vitte a katonákhoz...- Tűzoltószemmel kirándul?- Naná! Be szoktam kéredz- kedni a laktanyákba... A szállodában pedig körülnézek, tűzálló- e a fal, van-e tűzjelző, jó felé nyíl- nak-e az ajtók? És végigmegyek a menekülő-útvonalon...- A világ legrosszabb szállóvendége...- Főleg, hogy ha udvariasan is, de szólok, ha valami szerintem nem stimmel... Tüdőm, ez betegség...- A család bírja az „ápolást”?- Azt hiszem, a feleségem a legnagyobb hős. Igazi komputerözvegy: ha hazamegyek, nem a tévé elé ülök le, hanem a számítógéphez, s dolgozom, a nagyobb elmélyülést kívánó feladatok mindig otthonra maradnak.- Mikor jut idő élni?- Ha lehet, elmegyek biciklizni, s besegítek a kertészkedésbe is. S ha lehetőség adódik, imádok úszni, szaunázni.- Azt hittem ilyen pörgés mellett a horgászást mondja.- Nem nekem való. De irigylem a pecásokat, hogy úgy el tudnak üldögélni. A nyaralásnál sem tudnám elképzelni, hogy két hétig fekszem a tengerparton. Menni kell, nézelődni, kirándulni.- Képzelem, a beosztottjai menynyire örülnek, hogy a főnökük maximalista...- Egyszer azt mondtam egy összejövetelen: senkitől sem várok többet, mint magamtól. Erre az egyik régi kollégám megjegyezte: na, ettől tartottunk...- Kemény velük?- Nem keresem a konfliktust, de nem is térek ki előle. A vezetőé mindig magányos műfaj, döntéseket kell hoznia, időnként nemet mondania. De azt próbálom nézni, ki, mit tud, hogy legyen sikerélménye. Persze nem megy a végletekig: lehet valaki szenzációs hegedűművész, egyszerűen nincs rá szükségünk.- Nagy a fluktuáció?- Nem mondanám. És jó a csapat. De remélhetőleg élesben ezt nem mostanában kell bizonyítanunk. A Pokoli torony egyáltalán nem hiányzik... / Kovachich Őszinte és Tar Csatár a kaposvári kisdedóvóért emelt fejjel Az uralkodó hozzájárult, hogy magyar szellemben nevelt legkisebb lánya, Mária Valéria legyen a névadó Nem kellett sokat sétálnunk a főpostától, s máris ott nézelődünk a Bajcsy-Zsilinszky utcai óvoda előtt. Majdnem egy évszázada áll már a szép villaépület, mégsem itt működött a város első óvodája. Hiszen azt ennél is régebben, az 1870-es évek elején alapították - Kovachich Őszinte ügyvéd kezdeményezésére - a Zárda és a Kontrássy utca sarkán, egy asztalosmester azóta már lebontott házában. A kaposvári óvodát egy másik érdekes nevű lokálpatrióta: Tar Csatár nagyváradi születésű színész vezette (tehát a város első óvó nénije egy torzon- borz bácsi volt). A kalandos Előző heti feladványunk: a Bajcsy-Zsilinszky utcai óvoda életútja végén Somogyba került egykori bohém a kiegyezés után maradandó hatást gyakorolt a megyeszékhely kulturális életére. 1874. október 19-én a kaposvári óvoda még nem lehetett idősebb, mint növendékeinek többsége. Azért emlegetjük ezt az őszi napot, mert ekkor látogatta meg Kaposvárt (váratlanul, előre be nem jelentkezve) a jeles kultúrpolitikus: Trefort Ágoston vallás- és közoktatás- ügyi miniszter. Nagy tisztaságot és rendet talált az oviban, s bizonyára értékelte, hogy mindez nem a miniszteri viziteket megelőző hosszas előkészületek illékony eredménye volt. Annyira tetszett neki, amit látott, hogy kijelentette: állami segélyben fogja részesíteni az intézetet. Kultuszminiszterünk végtelenül sajnálta, hogy nincsenek gyermekei, mert másként - saját szavai szerint - ő lenne az első, „ki azokat ily méltó kezekre bízná”. Amikor pedig, négy évre rá, óvodai építkezéseket akartak kezdeni Kaposváron, Németh Ignác polgármester harmadmagával Bécsbe utazott, hogy magától az uralkodótól kérjen támogatást. A kis somogyi küldöttség uralkodói jóváhagyást várt ahhoz is, hogy az óvodát Mária Valéria főhercegnőről nevezhessék el^ Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A vagy emeltfejjel@sonline.hu i
