Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám

7 2011. OKTÓBER 9., VASÁRNAP INTERJÚ gundel takács Gábor Az új hazai kvízmester az egyik ötletgazdája a Maradj talpon! „lenti ó világának” is. Élvezi a váratlan helyzeteket, szereti a fociválogatottat és készül az olimpiára. NEM KELL VETÉLKEDNIE A KÉPERNYŐÉRT Megtalálta a helyét az új közszolgálati tévénél is, mint ahogy eddig min­denhol. Például Gun- delként a vendéglátás­ban: ő vendég szeret len­ni. Hisz a sorsban, örül, hogy vele jól bánt, de sze­rinte a szerencséért is meg kellett dolgozni és kellett hozzá alázat is. Fábos Erika- A Maradj talpon! játék fontos eleme, ha nem jól válaszol a já­tékos, megnyílik alatta a föld. Kipróbálta már, milyen eltűnni a műsor süllyesztőjében?- Többször is kipróbáltam, adrenalinnövelő élmény, furcsa és izgalmas érzés.-.Mi vár ott lent a zuhanó já­tékosra?- Az hétpecsétes titok, ahhoz el kell jönni hozzánk játékos­nak, hogy kiderüljön. Akár le­het egy vízzel teli óriásmedence, krokodilokkal és piranhákkal, amelyekkel megküzdve szöges­dróttal körbevett helyiségben ta­lálja magát. Persze ez csak vicc, senkit nem hozunk olyan hely­zetbe, hogy félnie kelljen, tökéle­tes biztonságban vannak a játé­kosok, de a stúdió „pokla” misz­tikus hely, arról még a játéko­sok utólag sem beszélhetnek.- A Maradj talpon! is nyilván egy olyan licencműsor, amit sok országban lehet látni a vi­lágon. Ez azt jelenti, hogy van t egy szigorú forgatókönyv, amit csak be kell tartani, vagy 1 van azért valamekkora sza­badságuk a készítőknek?- Vannak olyan vetélkedők, amiket úgy lehet megvenni, hogy nagyon szigorú szabályok van­nak, amelyeket be kell tartani. A Legyen ön is milliomos! például ilyen volt. Ez nem olyan, itt van­nak elemek, amiken lehet változ­tatni, ilyen például az a beszélge­tős, zrikálós hangulat, amiben zajlik a játék, és ilyen az is, hogy mi nem áruljuk el, mi van oda­lent. Annak idején az Áll az alku­ban az igazgató úr figurája is ha­sonló volt, ugyanezzel a csapattal készült az a műsor is, és mi talál­tuk ki, hogy feldobjuk kicsit a hangulatot. Az a műsor öt éve szűnt meg, de még mindig sokan kérdezik tőlem, ki volt az igazga­tó úr? Sokszor ilyen pici öüet is elég, hogy szerethetőhb karakte­re legyen egy vetélkedőnek.- Ez már a sokadik vetélkedő, amit vezet, van rálátása: ez a mostani sikeres műsor lehet?- Nehéz megítélni, de jók a ta­pasztalatok az első adások után. Bizakodó vagyok, mert ugyan ezt a műsort egyszerűen a kvíz­műsorok közé sorolják, de azért ez több mint egy játék. Olyan, mintha ha egy családi vagy bará­ti társaság összejönne játszani mondjuk a nappaliban, és ott, ol­dott légkörben közben jót beszél­getnének, miközben persze van tétje is a dolognak, mert sok pénzt lehet nyerni. Szerintem a kora esti időszakban most ez a műsor nyújtja a televízióban a legértelmesebb kikapcsolódást, „Megtaláltam a helyem a vendéglátásban. Rájöttem, hogy én vendégnek vagyok a legjobb." és ezért úgy gondolom, hogy sze­retni fogják a nézők.- És mi van olyankor, ha a közszolgálati csatornán még­sem szeretnek egy műsort a nézők? A kereskedelmi csator­náknál a szerződésben szere­pel, hogy mekkora nézettségig tartanak a képernyőn egy ve­télkedőt. Itt is ugyanakkora tétje van a nézettségnek?- Nyilván népszerű műsort szeretnénk csinálni, amit szeret­nek a nézők, de engem az elmúlt öt évben - amióta visszajöttem a kereskedelmi televíziótól - sen­ki nem állított a szőnyeg szélére, hogy miért nem győztem le egy másik, azonos műsorsávban szereplő adást valamelyik csa­tornán. A kereskedelmi televízi­ózásban kizárólag a nézettség a fontos. Lényegtelen, hogy egy műsor jó vagy nem jó, ha hozza a nézettséget. Ezért is hagytam ott annak idején ezt a fajta tele­víziózást, mert számomra a né­Névjegy 1964. aug. 27-én született. 1983-1995 között a Tele­sport szerkesztőségében dol­gozott. 1991-1997 között a Rádió Bridge munkatársa. 1993-1999 között a Játék határok nélkül című vetél­kedő műsorvezetője. zettségnél lényegesebb kérdés, hogy látott-e valamit a néző. Itt sokkal inkább az számít, hogy amit látni lehet, az mit ér, nem pedig arról, mennyien nézik, és ez nekem így jó. Nyilván itt is so­kan foglalkoznak, foglalkozunk azzal, hogy emelkedjen az Ml nézettsége, mert valóban vissza kéne szereznie a csatornának azt a rangot, ami egy Európában működő közszolgálati televíziót megillet. irányba indult egy a korábbinál szórakoztatóbb struktúrával, de ettől még nem lesz semmiféle, a kereskedelmi televízióknál meg­szokott szélsőség: nem indul valóságshow és szenzációhajhá­szás sem. Ugyanakkor azt látni kell, hogy van egy olyan igényes és gondolkodó réteg, akiknek le­het, érdemes és kell kulturáltan szórakoztató műsorokat készíte­ni, értékek mentén, de lazább keretek között.- Ettől a bulváros iránytól lesz európai a közszolgálati televízió?- Nem érdemes ezt így önma­gában kezelni és megítélni, hi­szen nem egy, hanem négy csa­tornáról van szó, ha közszolgála­ti televízióról beszélünk. Ezek között történt egy tematikus fel­osztás, a Duna Televízió egyik csatornája a határon túli magya­rokra koncentrál, másik csator­nája a kultúrára, az Ml pedig kétségtelenül kereskedelmi- Tudatosan készült erre a pá­lyára?- Nem. Színésznek készültem, játszottam amatőr társulatokban és négyszer felvételiztem a főisko­lára is, de nem jött össze. Aztán amikor sokadszorra jelentkeztem segédszínésznek, akkor éppen Kaposvárra, de elutasítottak, megkérdeztem, hogy mi hiányzik belőlem és mivel kéne készülnöm jövőre, de nem igazán tudták megmond?™ Ascher Ta 1996-2000 között az Euro- sport magyar adásának volt a munkatársa. 2000-2006 között a Sport tv munkatársa 2002-2007 a TV2 műsorve­zetője 1999-2003 a Danubius Rá­dió műsorvezetője. JELENLEG OZ MTVA munka­társa. nős, két gyermeke van. más megértette velem, hogy vala­mi olyan hiányzik, ami nem ta­nulható. Eközben a televízióban stúdióasszisztensként dolgoztam, és akkor hirdetett egy pályázatot a Telesport. A kollégáim szóltak, hogy szerintük jó lenne, ha meg­próbálnám, így kezdődött és azóta tart. Ezért is hiszek a sorsban, mert nekem az életemben, ami si­került, az mind úgy jött, hogy a sorsom hozta, aztán persze meg is kellett dolgozni érte, alázat nél­kül nem ment volna, de a lehető­ség az valahogy mindig úgy talált meg, hogy nem kerestem.- Azóta az első számú játék­mester lett a televíziós képer­nyőn. Ezért is meg kellett dol­gozni, vagy a személyiségéből fakadt, hogy könnyen teremt kellemes légkört és spontán reagál?- Alapvetően elég nyitott va­gyok, de a sportosztályon sok mindent tanultam, ami jól jött eh­hez és hát a .Játék határok nél­kül” volt az első olyan játékos ve­télkedő, amivel a képernyőn sze­repeltem és elindított ebbe az irányba. Szóval a sportosztályon megtanultam közvetíteni, mű­sort vezetni, riportot készíteni, szerkeszteni, mindezt ráadásul élőben vagy élőszerűen. Ez pedig mind fejleszti az ember asszociá­ciós képességét, vagy azt, hogy gyors tud lenni egy olyan kiszá­míthatatlan helyzetben, mint egy kvízműsor. Aztán persze ma már nagyon otthon is érzem magam ebben a közegben és ettől nyil­ván hitelesebb is, amit csinálok. Én ebben vagyok jó, ha váratlan helyzetekben kell mozognom. Ha valami humorosat akarnék írni előre, az nem menne.- A Gundel felvett név. A hí­res Gundel családból jön?- Eredetileg Takács Gábor va­gyok, de az első munkahelye­men, az MTV sportosztályán dol­gozott még egy Takács Gábor. Én voltam a fiatalabb, a sajátom elé kanyarítottam anyám családi ne­vét, Gundel Károly, a híres sza­kács és étterem-alapító ugyanis a dédnagyapám volt.- A név kötelez, sosem gon­dolt rá, hogy megpróbálná a vendéglátást?- A felmenőim közül sokan foglalkoztak vendéglátással va­lóban, már Gundel János is az 1800-as évek végén, de a déd­nagyapám és a család életművét elvesztettük az államosításkor. Ennek eüenére tettem egy kísér­letet és meg is találtam benne a helyem. Rájöttem, hogy a ven­déglátásban én vendégnek va­gyok a legjobb. Szívesen kóstol­gatok, szeretek enni és jól elbe­szélgetek a pincérrel, de a dol­gok üzleti részéhez nem volt ér­zékem és főzni sem tudok. Igaz, nincs is rá szükség, a feleségem bármit kitűnően elkészít, akár az eredeti Gundel-recept szerint.- Akkor nem csoda, hogy két­szer is feleségül vette.- Igen, elhatároztuk, hogy összeházasodunk, de a feleségem akkor még egy egyetemi kollégi­umban lakott, én pedig a szüleim­mel. Kellett volna tehát egy csa­ládi fészek, de azt csak hitelből tudtuk megoldani, amihez kellett az esküvő. Elvettem tehát a menyasszonyomat, nyáron pedig a templomban még egyszer elvet­tem a feleségemet, ráadásul a sogórnőmék is aznap, velünk együtt házasodtak, tehát ezért is különleges volt az esküvőnk.- Csak a képernyőn játékos vagy családi körben is?- Nagyon sokat játszunk, bará­ti és családi körben is. Amíg ki­sebbek voltak a gyerekek, a tár­sasjátékok mentek, ma már in­kább zsugázunk, otthon ka­naszta a barátokkal meg tarokk a kedvenc, de a tévés játékokat is nagyon szívesen néztem mindig.- A nagy játékmesterek közül- Egri János, Rózsa György, Vitray Tamás, Vágó István - ki volt a kedvenc?- Annyira különböző egyéni­ségek, hogy nem is lehet őket összehasonlítani, mindegyikben mást tiszteltem, de akkor még, amikor ők voltak a képernyőn, a 70-80-as években egész más volt a televíziózás. Inkább a színház­hoz hasonlított. Mindennek na­gyon elegánsnak és jólfésültnek kellett lennie. Elképzelhetetlen lett volna például, hogy mint eb­ben a vetélkedőben, tegeződje- nek a játékosokkal. Ma már min­den nappaliban ott a tévé és tel­jesen másként része az emberek életének, más a viszonyuk a mű­sorokhoz is, mint akkoriban volt.- A magyar válogatott Eb­selejtező mérkőzéseit ön kom­mentálta, osztja az optimiz­must a csapatot illetően?- Igen, végre van egy olyan válogatott, amelyiknek lehet szurkolni. Sokat kellett erre vár­ni, talán 85-86-ban volt ilyen utoljára. Ez egy olyan csapat, akiket akkor is lehet szeretni, ha nem nyernek, vagy ha - mint most -, nem jutnak tovább. Mert úgy működnek, mint egy igazi csapat.- Jövőre olimpia. Készül már?- Nagyon. Fantasztikus aján­dék a pályámon, hogy megada­tott ez az élmény. Az olimpia az maga a csoda, mindenkit arra biztatok, aki megteheti, hogy in­duljon el és nézze meg, milyen egy ilyen világverseny élőben. Olyankor két hétre úgy érzi az ember, hogy a világ nem úgy működik, ahogy mutatják, ha­nem sokkal jobb és szebb és nin­csenek benne határok és kü­lönbségek, csak a becsületes versengés számít és értéke van az emberi teljesítménynek.- Sokan várják, de mit gon­dol, a magyar olimpiai váloga­tott eredményesebb lehet Lon­donban, mint Pekingben volt?- Fájó szívvel, azt kell mond­jam, hogy nem lehet jobb. Mon­dom ezt úgy, hogy nem csak sportkommentátorként, de sport­vezetőként és édesapaként is be­lelátok a hazai élsportba, mivél a gyermekeim is sportolnak. Na­gyon nehéz helyzetben van a ma­gyar sport. A létesítmények álla­pota, hogy kevés gyerek sportol, hogy a szakemberek nincsenek megfizetve, szóval sok mindent kéne csinálni most, hogy 15-20 év múlva esélyünk legyen me­gint 8-10 aranyérmet nyerni.

Next

/
Thumbnails
Contents