Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 27. szám

2011. JÚLIUS 10., VASÁRNAP 7 INTERJÚ Habsburg györgy A névvel együtt sok mindent kapott, de legjobban édesapjától örökölt optimizmusának örül. Habsburg Ottó trónörökösként ízig-vérig demokrata maradt, így boldog és teljes életet élt. APÁM SZÍVE MINDIG A MAGYAROKÉ VOLT Az életének 99. évében el­hunyt Habsburg Ottó trón­örökösként lett az egységes Európáért harcoló demok­rata, de gyermekeinek el­mondott igaz meséi közül a koronázás története volt számára a legkedvesebb. Fábos Erika- Az édesapja végakarata volt, hogy szívurnája Pannonhal­mára kerüljön?- Már nagyon régen közölte a családdal kívánságát, hogy a tes­tét helyezzük a családi sírboltba Bécsben, de a szívurnáját hozzuk Pannonhalmára. Ezzel azt szeret­te volna kifejezni, hogy a szíve mindig Magyarországé volt és a magyaroké is marad. Ezt nem­csak halálában bizonyítja, életé­ben is sok olyan gesztust tett, ami ezt kifejezte. Az Európa Parla­mentben többször magyarul be­szélt és 1979-ben, amikor a par­lament tagja lett, azt kérte, tegye­nek az ülésterembe egy üres szé­ket, amelyik a vasfüggöny mö­götti országokat jelképezi és azt, hogy nekik is ott a helyük az egy­séges Európában, ahogy Magyar- ország csatlakozásáért is sokat dolgozott.- Most az egész család össze­gyűlt Németországban?- Igen, Pöckingben van a csa­ládunk. Mivel heten vagyunk testvérek, a szűk családi kör is úgy negyven embert jelent Na­gyon szerették itt az édesapámat, sok szép emlékező gyászmisén vettünk részt. A temetésre Bécs- be utazunk, aztán Magyarország­ra megyünk, mert jövő vasárnap, délután három órakor a Szent Ist­ván-bazilikában is misét mond érte Paskai László bíboros, nyu­galmazott prímás érsek, aki bará­ti kapcsolatot ápolt édesapám­mal.- A hét testvérnek milyen volt a kapcsolata az édesapjukkal? Jutott ideje, volt lehetősége klasszikusan apaként foglal­kozni önökkel?- Amíg gyerekek voltunk és együtt volt az egész család, addig ugyanúgy foglalkozott velünk, mint bármelyik apuka a gyere­keivel. Mondjuk az valóban meg­nehezítette a dolgát, hogy heten voltunk, hiszen egy bizonyos kor után már igényeltük, hogy ne csak sokan legyünk és játsszunk, hanem négyszemközt beszélget­hessünk vele. Elég sokat utazott, úgyhogy be kellett osztanunk a figyelmét, de mindig mindent számon tartott rólunk, és az elfog­laltságai ellenére is tudtuk, szá­míthatunk rá, elérjük őt, ha sze­retnénk.- Gyermekként mikor vált vi­lágossá, hogy egy történelmi család leszármazottja? Úgy él­tek, mint az átlagemberek, vagy inkább ahogy egy trón­örökös családról feltételez­nénk?- Mi beleszülettünk a Habs- burg-családba, kicsi gyerekko­runktól fogva hallottuk a család­ról szóló történeteket, néztük a fényképeket, ez természetes volt. Tudatában is voltunk annak, hogy a családunk egy nagyon ré­„Édesapámat soha nem foglalkoztatta a monarchia visszaállításának gondolata, őt az egységes Európa eszménye érdekelte”- A Habsburg-család egyik tag­ja bírósághoz fordult Ausztriá­ban, hogy a Habsburgok új- raválaszthatóak legyenek. Mit szólt ehhez az édesapja?- Boldog volt a hír hallatán, mert egy nagy történelmi igaz­ságtalanság került ezzel a helyé­re, ami emberjogilag sem stim­melt. Hogyan lehet egy alkot­mányban benne, hogy valaki, csak azért, mert Habsburg név­vel születik, ki van tiltva a köztár- saságielnök-választásból? Ez a demokratikus választójog korlá­tozása, így tehát nem is pont az a tény tette boldoggá, hogy ezután Habsburg is indulhat a választá­son, hanem hogy ez az igazságta­lanság megszűnt.- Volt idő, amikor kifejezetten ellenséges volt a hangulat Ausztriában a családjukkal szemben. Most milyen?- Sokat normalizálódott - így mondanám. Mondjuk mindig furcsálkodva szemléltük a hely­zetet, hogy a Habsburgokhoz mekkora ellenszenvvel álltak, miközben hatalmas idegenforgal­mi hasznot húztak a családunk emlékeiből és büszkén mutogat­ják ezeket, ahogy azt is sokat hangsúlyozzák, hogy Ausztria a monarchia alatt lett ennyire erős. Szerencsére úgy tűnik, ez helyé­re kerül lassan.- Ön az egyetlen Habsburg, aki Magyarországon telepedett le és itt alapított családot. Mit szólt ehhez az édesapja?- Sokan mondták akkor, hogy biztosan ő kért erre engem, de ez nem így volt, viszont nagyon bol­dogvolt és sokat segített, például a nyelvtanulásban is.- Biztosan lehetett volna diplo­mata, üzletember, mégis egy karitatív szervezet elnöke lett. Ez családi elvárás volt?- Sosem voltak családi elvárá­sok. Nem mondták meg sem ne­kem, sem a testvéreimnek, hogy mit tanuljunk, kivel házasodjunk, milyen karriert építsünk. Csak egyeüen elvárás volt: az, hogy amit csinálunk, azt mindig lelkns- meretesen végezzük és a saját po­zíciónkban a legtöbbet tegyük. A Vöröskereszt elnökének felkértek engem, nyilván, mert voltak és vannak családi hagyományok eb­ben a szervezetben. A nagypapám a fővédnöke volt a Vöröskereszt­nek és a családom több tagja is dolgozik máshol a világban a Vö­röskeresztért.- Habsburg Ottó sokszor fo­galmazott úgy a rendszervál­tás után, hogy a magyarok legnagyobb nemzeti problé­mája a „hungaro- pesszimizmus”. Mit gondol, azóta változott ez a helyzet?- Úgy látom, hogy változik. Az elmúlt másfél évben mintha len­ne a magyarokban valami biza­kodás, valami korábban kevésbé tapasztalható büszkeség, ami jó. Ez persze nem azt jelenti, hogy a korábbi pesszimizmust nem ta­pasztalom, az is ott van, de talán már nem annyira általános. Per­sze ha a gazdaság valóban fellé­legezhetne és megélénkülne, bi­zonyára könnyebb lenne az opti­mizmus is. gi uralkodóház volt, amelyiknek sok köze volt az európai történe­lem alakulásához. Ami az életvi­telünket illette, Bajorországba jártam állami iskolába, ugyanúgy vonattal, mint a többiek, ebben nem volt semmi különös. Abban már nyilván, hogy a rokonsá­gunkban több herceg és király volt, akik időnként nálunk is lá­togatást tettek, sokszor jártak édesapámnál vendégek, és 12 éves voltam, amikor a családot már képviselnem kellett egy ren­dezvényen.- Sokat mesélt a királyi család­ról, a monarchiáról?- Nagyon sokat, mindig az élet­korunknak megfelelően. Neki is és nekünk is a koronázás volt a kedvenc történetünk, pedig ő ak­kor még csak négyéves volt, ami­kor a nagyapámat megkoronáz­ták, mégis egy nagyon határozott emlék volt az életében.- Tekintette valaha az édesapja valódi trónörökösnek magát, foglalkoztatta valaha komolyan a monarchia restaurációjának a gondolata?- Aki valaha találkozott az édesapámmal, tudja róla, hogy ő egy nagyon földön járó ember volt és realista politikus. Soha nem foglalkoztatta a monarchia vissza­állításának gondolata, őt az egysé­ges Európa eszménye érdekelte és nagyon sokat is tett ezért.- Hallotta, hogy valaki valaha császári fenségnek szólítja őt?- A hagyományok és a proto­koll szerint járt neki a császári fenség megszólítás, ezért ezt is nagyon sokszor hallottam és nem volt furcsa. A legtöbben amúgy gondban voltak a megszólítással, sokan sokféleképpen tették ezt az emberek. Az édesapám pedig mindig örült, ha közeledtek hoz­zá, mert nagyon szerette az em­bereket, szeretett kommunikál­ni. Megérezték az emberek, hogy mennyire pozitívan áll hozzájuk és ezt visszasugározták. Magyar- országon például több mint ötven településen választották díszpol­gárrá, aminek nagyon örült és mindenhová rendszeresen visz- szajárt, nagyon szeretett vidéken lenni. Két évvel ezelőtt leesett itt Pöckingben a lépcsőről és azóta nem tudott mozogni, de addig ha­vonta három-négy napot Magyar- országon töltött és legtöbbet vi­déken.- Mennyire viselte meg a száműzetésben töltött élet?- 1919-ben kellett elhagyniuk Ausztriát, akkor Svájcba, majd Madeirá szigetére kerültek, ké­sőbb Spanyolországban és Belgi­umban éltek, a világháború elől pedig Amerikába menekültek. Sokat mesélt erről is. Mielőtt száműzetésbe került a család, a nagyapám király és császár volt, tehát amikor Madeirára kerül­fontos számára, hogy megta­nulja ezt a nyelvet is?- Az édesapám Pannonhal­mán tanult és ott latinul, magya­rul és németül zajlott a tanítás, ezért beszélt olyan jól magyarul, így bizonyára sokkal könnyebb volt, mint nekem felnőtt fejjel, igaz, az elmúlt néhány évben már magyarul is tudtam vele be­szélgetni, addig csak németül beszéltünk, mert nekem magya­rul nagyon nehéz volt kifejezni magam.- Melyik tulajdonságra a leg­büszkébb abból, amit az édes­apjától örökölt?- Az optimizmusra. Ő mindig mindenben kereste a jót és ki­csi dolgoknak is örülni tudott, sosem panaszkodott és ritkán láttam elkeseredettnek. Azt hi­szem, aki élete végéig ilyen tö­retlenül optimista tudott ma­radni, aki 98 évesen is ilyen életszeretettel élte a napjait, an­nak minden nehézség ellenére szép élete volt, aminek nagyon örülök. Névjegy HABSBURG Ottó, I. Ferenc Jó­zsef osztrák császár és ma­gyar király dédunokája 1912- ben született Alsó-Ausztriá- ban. Ausztriából 1919-ben családjával együtt száműz­ték, előbb Svájcba, majd Ma­deira szigetére távoztak, ké­sőbb Spanyolországban és Belgiumban nevelkedett. Kö­zépiskolai tanulmányait ma­gyar és osztrák tanrend sze­rint végezte, Belgiumban a leuveni egyetemen politikai és társadalomtudományokból doktorált. APJA 1922-ES HALÁLA után, ki­lencévesen lett a Habsburg- család feje, és a hivatalos trónörökös. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ idején Franciaországba, majd az USA-ba emigrált. AUSZTRIÁVAL AZ 1960-AS évekig hűvös volt a kapcsolata. 1961- ben aztán lemondott trónigé­nyéről, majd 1966-ban közel negyven év után engedték be először Ausztriába. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ Után tek, az a rosszban jó is volt, hi­szen addig az édesapám alig ta­lálkozhatott az édesapjával, ott pedig igazi családként kezdték élni az életüket, ami neki gyer­mekként nagy élmény volt. Igaz, nagyapám nagyon korán meg­halt, ami aztán még tovább ne­hezítette a száműzetés éveit. Amikor pedig a páneurópai pik­nik megtörtént, az azért volt ne­ki különösen nagy élmény, mert ő pontosan átérezte, milyen, amikor valahonnét kirekesztve kell élni. Egyébként az én útle­velemben is sokáig az szerepelt, hogy érvényes minden ország­ba, kivéve Ausztria.- Hogyan lett édesapja ennyi­re elkötelezett demokrata?- Egyrészt a monarchia és a demokrácia nem két egymással szemben álló fogalom, vannak nagyon demokratikusan és jól működő monarchiák, de olyan köztársaságok is a világban, ahol diktatúra van. Szóval édes­apám, amióta emlékszem rá, mindig demokrata volt. Alapve­tően a személyiségéből fakadt, hogy elítélt minden igazságta­lanságot és mindig tiszteletben tartotta a másik embert és 98 évesen is nagyon modern gon­dolkodású volt. Ezek alapvető ér­tékként éltek a családunkban.- Habsburg Ottó nagyon jól beszélt magyarul, miért volt telepedett le a bajorországi Pöckingben, ahol haláláig élt. POLITIKAI karrierjét a Páneu­rópai Unióban kezdte, és halá­láig az egységes Európa megte­remtéséért dolgozott. Ott volt 1989-ben a vasfüggöny átvágá­sakor: a Páneurópai pikniken ő volt a rendezvény fővédnöke. SZÁMOS TÖRTÉNELMI, politikai és szociálpolitikai tárgyú köny­vet írt Többek között a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a budapesti ETTE díszdoktora, több mint ötven magyar tele­pülés díszpolgára volt. Apa és fia, Habsburg Ottó és György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents