Somogyi Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-23 / 95. szám
4 HUSVET SOMOGYI HÍRLAP - 2011. ÁPRILIS 23., SZOMBAT A walesi bárdoktól a rusztikus Krisztusig a kőm íves A színészet és a festés után a dúzsi horhóban villámcsapásszerűen jött a megvilágosodás Kiing József kacskaringós út vezetett a rusztikus szobrokig a kis tolnai faluból. Sőt, nem sok híja volt, hogy Dúzsról ne Kaposvárra, hanem valamelyik nyugatnémet településre kerüljön, hiszen német nemzetiségű családot 1946-ban kitelepítették, s szülei csak azért maradhattak, mert valakinek ápolni kellett a 80 felett járó dédapát. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a család hatalmas nélkülözések közepette tengette életét, s így segítség- . ként értékelte a nagybácsi, Kiing Árpád ajánlatát elhozza Józsefet Kaposvárra. Ettől kezdve a Táncsics gimnázium hat nyelven beszélő tanára nevelte az ifjút, akire olyan erőteljesen hatott a humán műveltség, hogy úgy döntött, színészként érvényesül A SIKERTELEN FELVÉTELI Után előbb festészettel próbálkozott, majd egy szerencsés véletlen folytán rátaláltak a kövek. Melyek szeretetét akár otthonról is hozhatta, hiszen apja kőművesként kereste a betevőt, s tőle örökölte kézügyességét is, hiszen a családfő értő kézzel nyúlt fához, vesszőhöz, ha játékfaragásról, kosárfonásról volt szó. a szobrászatban eleinte Bors István mutatott irányt a kezének, majd Bocz Gyula irányításával csiszolta technikáját és a köveket, hogy aztán önálló utat válasszon. Egyik példaképe a román Brancusi, akinek áhítattal simogatta meg Pogány Mademoiselle című szobrát első párizsi útján a . Pompidou-központban - a riasztóra odacsődülő biztonságiaknak elég nehéz volt elmagyarázni, nem ellopni, csak megérinteni akarta a remeket. ma már az ő műveit nézik, tapogatják áhítattal a különböző köztereken és kiállításokon. Tárlatokat maga is sokat szervez a feleségével - egy családi tragédia kapcsán - alapított galériájukban. Akivel a Somogyi Prima-díjat is kiérdemelték - kapcsolatukról ennél is többet mond eb negyvenhárom éve házasok, mégis egész nap beszélgetnek... A kerti asztalon kődarabok, ám sehol a kalapács, a véső, láthatóan a (flex)gép sem forog - az alkotó pihen. Vas András- Furcsa így, kőpor nélkül...- Be kellett mennem a városba - mosolyodon el Kiing József.- Sajnáltam is, mert végre itt a jó idő, lehetne dolgozni.- Télen nem megy a munka?- Legalábbis meggondolandó. Két éve volt egy szívműtétem, s azt mondják, akin mélyaltatásban „dolgoztak”, fázós lesz.-És?- Van benne valami... Régen mínusz tízben is kézbe kaptam a kalapácsot és a vésőt, most viszont... Meg aztán az emeléssel is vigyáznom kell.- Mennyit szabad?- Hivatalosan: amennyit bírok. A műtét előtt két-három mázsás tömböket is megforgattam, manapság viszont inkább hívok valami segítséget.- Ha csak kisplasztikákkal foglalkozna...- Nem szívesen mondok le a nagy, térbeli szobrokról, végül is minden alkotónak ez a vágya.- Az első pattintás előtt már látja őket a helyükön?- Persze. A barcsi millenniumi emlékművemet egy focipálya méretű parkban állították fel. Mielőtt nekiálltam, már láttam, hogyan mutat majd az ötször-öt- méteres alkotás. A Munkácsy-dí- jas Janzer Frigyes zsűrizte, csak annyit mondott: sok ilyen mű kellene még az országba...- Láthatóan befogadták. Egy autodidaktát.- Ugyanazoktól a mesterektől tanultam, mint az eredendően hivató sosok. Feljártam Pestre az Epreskertbe a Képzőművészeti Főiskolára Somogyi Józsefhez és Kiss Sándorhoz, csak ép- H pen nyolc-tíz évig tanultam, g amit mások három-négyig. 1 Mintha magántanuló lettem J volna. £- Megérte.- Huszonegy éve hivatásos szobrászként ismernek el. Ti- zenketten jelentkeztünk a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, engem vettek fel.- Ha már a színművészetire nem...-Pedig na- gyón készül- y tem! Hatvan- hat-hatvan- jí f hétben a C s i k y b e n segédszínészKeatem. Többek között Pogány Judittal. Aztán elmentem felvételizni. Major Tamás volt az elnök.- Mivel próbálta elkápráztatni?- A walesi bár- J dokkal kezdtem, aztán valamit Kosztolányitól, már nem emlékszem. Tíz-tíz monológ, drámai ; részlet és vers a tarsolyomban. Az első rostán simán túl is jutottam.- A tovább is érdekelne...- A másodikon énekelni kellett. Petőfi Befordultam a kocsmába versét kérték zongorakísértettel. Amúgy jó hangom van, a templomi kórusban is éneklek, de akkor... Ha ez egy mai tehetségkutató, hamar kigyulladt volna a négy piros lámpa...- Elkeseredett? LIü' * - Nem tudom, miért, beletemetkeztem Irving Stone Van Gogh könyvébe. Háromszor elolvastam, s elkezdtem festeni.- Hoppá!- Ezt mondta a feleségem is, amikor egyszer meglátta, mi került a vászonra. S kivette a kezemből az ecsetet... Ekkor jött az ötlet: arccal a szobrászatnak?- El sem tudtam képzelni. Sőt, amikor a feleségem szólt, nézzünk meg egy szoborkiállítást, nem érdekelt. Aztán néhány nap múlva hazautaztunk Dúzsra, s egy horhóban sétálgatva megláttam néhány löszbabát. Egy ko- sárnyival összeszedtem, hazahoztam, s nekiálltam késsel, csavarhúzóval megmunkálni őket. Olyan volt, mint egy villámcsapás. Aztán jött az újabb megvilágosodás: kell egy mester!- így került Bors Istvánhoz?- A feleségem kopogtatott be hozzá, én nem mertem. Aztán beismertem neki, szobrász szeretnék lenni. Három év múlva megnyílt az első kiállításom...- A kitartás jutalma.- Gyakoroltam becsülettel: már szinte csömöröm volt az agyagtól és a gipsztől. Úgy éreztem magam, mint aki a második házát építi, s meglát egy téglát...- Mikortól mert kőhöz nyúlni?- Előbb a fa és a kovácsoltvas jött.- Utóbbi, gondolom, Bors István hatása.- Ő volt a kaposvári mesterem.- Mégis ismét anyagot váltott.- A hetvenes években elkerültem a villányi művésztelepre, a nagysalléri kőbányába, s megfogott a hely és az anyag.- Gránit?- Félmárvány. Fényezhető, csiszolható, jól munkálható, csak kissé márgaeres.- Aha.- Könnyen omlik. Na, ott találkoztam Bocz Gyulával. Nagyon ismerte a köveket, s nagyon jó barátom lett. Neki köszönhető, hogy szerelmes lettem a kőbe.- Mert ez a legmaradandóbb?- Igazából nem tudom. Egyszerűen csak rájöttem, másban nem tudom elképzelni a szobraimat. S elkezdtem bújni a szakirodalmat, főleg az őskorral, illetve az ókori Egyiptommal foglalkozót.- A reneszánsz, a barokk túl kiművelt?- Vonzott a rusztikusság tömbszerűsége, erőteljessége, nyersessége. És a pre-kolumbián időszak precízsége.- És Michelangelo vagy Rodin finomsága?- Óriási művészek, de inkább a maják és az inkák. A figura- litás kevésbé vonz, viszont a szakrális művészetben elképesztő intenzitással veszek részt.- Art sacra?- így van: a szent művészet. De nem Krisztus a keresztfán. Pontosabban megcsinálom, de tömbszerű, elnagyolt, rusztikus formában.- Mely által sokszorosára bővül a jelentéstartalom.- Imádom a metaforákat.- Például a halak. Itt, Füreden.- Széttörték... Próbálom majd restaurálni, de a követ nehéz, megmarad a nyoma.- Ahogy a kőszobrászon is a munkáé.- Nem jellemző.- Semmi szilánk a szembe, flex a combba, kő a lábra?- Utóbbival megspórolom a pedikűröst... Persze, előfordulnak balesetek, de munka közben észre sem veszem. Csak utána szólok a feleségemnek, kössön már be. Bezzeg az életben! Ha nekiállok beverni egy szöget, biztos szétcsapom az ujjam.- Pedig a kalapácshoz van némi köze...- A szöggel van a baj. Vagy a munkával.- Merthogy a szobrászat...- Öröm. Megnyugtat. Amikor valami gondom van, először Istennel beszélem meg, aztán a feleségemmel, majd a kővel.- Beszél hozzá?!- Imával kezdem a megmunkálást, majd keresztet vetek. És kérem a Jóistent, hogy meg tudjam csinálni, amit elterveztem. Eddig mindig segített... Ajándéklistát kap a postás, gyerekpezsgőt az óvodás hagymalevél Az iharosi kicsik szerint Krisztus bátor volt, és a mai emberek már nem olyan gonoszak A virágzó fás képet Fehér Levente, a nagy nyuszisat Dobri Olívia rajzolta. 6 évesek Húsvétkor szalonnát sütünk - jelenti ki Bukovics Rebeka. Az iharosi óvodában ülünk, az ünnep nagy kérdéseit feszegetjük. Rebeka egészen addig megingathatatlan a szalonnát illetően, amíg társai nem kezdik el firtatni, hogy botra tűzve sütik-e. Hát..., nem.- Az sonka - rikkantanak fel szinte együtt a többiek. Horváth Vilmos is nagy magabiztossággal állítja, s neki hinni lehet, hiszen állattenyésztő szeretne lenni. Amúgy az apját és nagyapját is Vilmosnak hívják, ami legalább annyira evidencia, mint hogy húsvétkor a nyúl hozza az ajándékot. Kőszegi Emőke azt mondja: tulajdonképpen ő jobban is szereti a húsvétot, mint a karácsonyt, mert már olyan sok Barbie babája van, hogy éppen elég, nem szeretne újabbat kapni, húsvétkor meg szerencsére kevesebb ajándék dukál, biztosan nem lesz Barbie a fészekben. Már akinek fészekbe tojik a nyúl, mert hamar kiderül, hogy Dobri Mátyáséknál például az első udvarba rejti el az ajándékot. - Van olyan virág, ahová simán elrejtheti - mondja Matyi. Vilmos szerint zsákja van a nyúlnak, Matyi úgy gondolja, legfeljebb kosara lehet, mert zsákba a Mikulás pakol. Rebeka lehetne az egyetlen hiteles tanú zsák kontra kosár ügyben, mert ő látta már a nyuszit elillanni, de sajnos csak a fülét, amikor a bokorba rakta a tojást.- Jót bulizunk - avat be húsvéti szokásukba Pálfi Elizabet, aki mellesleg szu- permodellnek készül. A felnőttek pálinkát is ihatnak, a gyerekek csak gyerekpezsgőt. Aztán az ovisok felvilágosítanak arról is, hogy lehet harisnyába kötni a tojást és levelet tenni rá, de ha pirosra akarjuk festeni, ecet kell a vízbe. Az ajándéklistát a postásnak adják át a szülők, sonkát meg máskor is lehet enni. - Húsvétkor az Isten feltámadását ünnepeljük, az az én Jézus- kám - mondja komolyan Matyi. Perjési Andrásnak az egész történet a kisujjában van: „ Jézus harmadnapra feltámadt. A Golgota hegyen feszítették keresztre. Hegyes virágból koszorút fontak a fejére, vérzett neki. Egy bácsi segített cipelni a keresztet, aki nagyon szerette. Ha tudsz csodát tenni, gyere le a keresztről, mondták neki. Krisztus tudta, hogy ezt végig kell szenvedni, hogy megmentse az embereket. Bátor dolog volt, más ember leszállt volna a keresztről.” András azt is tudja: akkor még gonoszak voltak az emberek, azért feszítették keresztre. Most nem azok, már nem tennének ilyet. Jó lenne hinni neki... ■ V. A.
