Somogyi Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-23 / 95. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. ÁPRILIS 23., SZOMBAT HŰSVÉT Peruban az imádság és a kemény fizikai munka a gyógyszer, a feleségében igazi szolgatársat kapott Istentől, a Pápai-hegyen fiatalokkal várta a napfelkeltét tomanek Péter, kaposvári SzékesegyhÓ2Í káplán: - Hásvét egy csoda, az öröm ünnepe. A világosság győzelme a sötétségen, az élet győzelme a halál felett. Az isteni Élet dicsősége, amelyre nekünk is meghívásunk van. A húsvéti szent három nap liturgiája gyönyörűen megjeleníti ezt a misztériumot. Peruban gyakorlati évem során láttam, hogy nagypénteken a keresztút végén a plébános megostorozza azokat, akik „segíteni szeretnének” Jézusnak szenvedésében. S ezt egyben felajánlják engesztelésül bűneikért. Ez a szokás első hallásra furcsa volt, mégis szépen kifejezi azt, hogy akit igazán szeretünk, annak sorsában részesülünk. jézus is az együttérzést várja tőlünk, hogy együtt sírjunk a sírókkal, s örüljünk az örven- dezőkkel. A feltámadás élményét különösen mélyen a Cenacolo közösségben éltem át, drogfüggőket, alkohol s egyéb szenvedélybete- ' geket fogadnak be. Gyógyszerük a kemény fizikai munka és az imádság. Rabságából több éve megszabadult fiú, egy tiszta életű őrangyal segíti a gyógyulásra vágyó társakat. A züllött, torz arcok idővel átalakulnak és megjelenik rajtuk a mosoly. Velük beszélve, őket hallgatva tapasztaltam a feltámadás valóságát. hella Ferenc, nagykanizsai református lelkipásztor: - A kolozsvári teológiáról ünnepi követként már elsőévesen hirdettem Isten igéjét a zsúfolásig megtelt temesvári templomban. Csodálatos élmény volt azért is, mert ez a város az 1989-es romániai forradalom miatt sokat jelentett számomra. Ugyancsak a szülőföldemen Erdélyben tapasztaltam meg 1995-ben, hogy bár az ünnep a szolgálatról szól, mégis nagy öröm elvinni a feltámadás reménységét a szórványokban élő keresztyén hívekhez, illetve a kórházban fekvő betegekhez. Hat évre rá már én fogadhattam legátust első magyarországi szolgálati helyemen, Lábodon. A feleségemmel, Noémivel együtt töltött első húsvét is emlékezetes marad, hiszen ráeszméltem arra, hogy személyében igazi szolgatársat kaptam Istentől. 2005 márciusában Zsanna lányunk érkezésével már családiassá vált az otthonunk. A feltámadásba vetett hit ad értelmet az egyházi életnek, illetve reménységet az embernek. Engednünk kell, hogy a Feltámadott Krisztus életünk útjain mellénk álljon, velünk jöjjön. Hogy mindenkor legyen bennünk erő, hajlandóság hitünkről, húsvéti örömünkről bizonyságot tenni szóval és cselekedettel sikter János, porrogszentkirályi evangélikus lelkész: - Gyermekkoromban a húsvétot a természet megújulása jelezte. Családom nem volt templombajáró, 20 évesen kezdtem bekapcsolódni a gyülekezeti életbe. Huszonkét éves lehettem, amikor ha csak egy imádság erejéig is, de szolgálhattam már a nagypénteki istentiszteleten. Szívesen gondolok vissza az 1991-es nagyhétre is, teológus társaimmal Vas megye számos gyülekezetében Jézus szenvedéstörténetét idéztük fel 23-24 passiózással. A végén az úrvacsorái közösségben éltük át a legvalóságosabban, hogy Jézus az életét adta érettünk. a legszomorúbb emlék is a teológiai évekre esik, egy lelkésznőjelölt a passiói szolgálatot közben autóbalesetben meghalt. Gyülekezeti lelkészként azt emelném ki, amikor húsvét hajnalán fiatalokkal kimentünk a Porrogszentkirály közeli Pápai-hegy nevű dombra, s ott vártuk meg a napfelkeltét. A szabadban tartott rövid istentiszteleten végiggondoltuk: Jézus nemcsak meghalt értünk, hanem feltámadott, hogy nekünk is életet adjon, több életet itt a földön e életet az Ő országában. Krisztus nyomában járt Szentföldön a lakócsai Bunyeváczné zarándoklat Jeruzsálemben, a csodatételek, tanítások helyén természetesen elhangzott az evangélium is Jeruzsálem világvárosi fényével, illetve forgatagával lenyűgözi a szerencsés arra járót. A megszámlálhatatlan látnivaló közül talán leghíresebb a Via Dolorosa, a „Fájdalmak útja”. Ezen vitte keresztjét Jézus a Golgotára, 14 stáció emlékeztet szenvedéseire. A lakócsai Bunyevácz Józsefné az elmúlt évben eljutott a Szentföldre, s végigment a Via Dolorosán.- Régi vágyam volt, hogy a Megváltó nyomába szegődjek, s megforduljak a földi életéhez kötődő helyeken - mondta a hívő katolikus asz- szony. - Többed magammal végigjárhattam a bibliai kor és napjaink közötti történelmi hidat. A rendszeres bibliaolvasásom során megismert történeteket helyi élményekkel alapoztam meg. A kilenc nap alatt lelki elmélyülésre, elcsendesedésre bőven volt alkalmunk, hiszen az adott helyhez fűződő evangéliumi rész mindenütt elhangzott. A Galileai-tengernél sokat időztünk, Jézus is gyakran elsétált ide, itt hívta el több tanítványát. A parton állva újra átélhettük a vihar lecsendesítésének, illetve a gazdag halfogásnak a csodáját. A galileai Kána templomában agyagedények mesélnek a betérőknek Jézus legelső csodatettéről, amikor borrá változtatta a vizet. A kánai menyegző színhelyén házaspárok újíthatják meg fogadalmukat. Názáretben felkerestük azt a kutat is, ahova egykor Mária vízért járt. A Samáriához közeli Jákob- kútjánál pedig hallottuk Jézus beszélgetését egy asszonnyal: „aki abból a vízből iszik, melyet én adok, soha meg nem szomjuhozik”. A zarándokcsoport húsvét előtti útja áldások forrásává vált. A sós Jlolt-tenger vizében kellemesen tudtak fürödni. Ge- nezáret-taván tett hajókirándulásuk felejthetetlen élmény volt, meghatotta őket az ottaniak figyelmessége. - Tiszteletünkre a bárkára magyar zászlót tűztek ki, majd a tó közepén megálltunk, s megszólalt a Himnuszunk - emlékezett. - A Jordán folyó mellett megelevenedett előttünk Jézus megkeresztelé- sének jelenete is. De követtük Őt a pusztába, Jerikóba a „Pálmák városába”, s Kaperna- umba is. Jeruzsálemben többek köz^ Jézus feltételezett sírját néztük meg. Jártunk a Siratófalnál, s a felette kiemelkedő Sziklamecsetben a mohamedánok szent helyén. Különös volt, hogy amerre vitt az utunk, a temetői sírokat apró kövek díszítették. A „Fájdalmak útján” állomásról állomásra menve különösen komollyá vált a golgotái kereszt nagysága, Jézus Krisztus szabadító kegyelme és győzelme. Újra megértettem, hogy Isten engem, minket porszem embereket mennyire szeret. S hogy mit hoztam haza magammal? Lelki-szellemi kinccsel gyarapodtam, testi erőt nyertem, s útmutatást kaptam a hétköznapi gondokhoz, feladatokhoz. Vásároltam a családtagoknak ezüstláncot kereszttel, a Holt-tenger vizéből pedig sót merítettem. ■ Gamos Adrienn Bunyevácz Józsefné (jobbról) Jeruzsálem! látkép a turistákkal
