Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 24., PÉNTEK

KARÁCSONY

Akiket hivatalból nem illik szeretni

feloldozó Jó ügyért dolgoznak, a szabályok betartatására szegődtek, mégis hideget-meleget kapnak

Lehet-e szeretni egy buszellenőrt? Ha máskor nem, legalább a szeretet ünnepén. És egy közterület-felügyelőt, netán egy futballbírót? Kitártuk a szívünket, hátha sikerül.

Balassa Tamás

Vállalkozásunk, az ember és a világ megjavításának sikerére nem vennénk mérget, de hát van-e ál- dottabb alkalom a lehetetlen vállalkozásokra, mint a közelgő Szenteste. A nap, amikor a közfeladatot ellátó személyek is nagyobb biztonságban vannak, nem csak azért, mert a törvény nagyon helyesen immár igen szigorúan, egyre szélesedő körben védi őket, és nem is csak azért, mert ezen a napon nem dolgoznak. Hanem miattunk. Talán tudunk rájuk egy kicsit más szemmel nézni, még akkor is, ha ez nem nagyon áll érdekünkben, hiszen elszedik a pénzünket. Vagy ami még rosszabb, nem adják meg kedvenc, tévedheteüen aranylábú fiainknak a sorsdöntő büntetőt a kilencvenkettedik percben. TeringettéL

Vállalkozásunk tehát nincs sikerre ítélve, hiszen ebben a világban aligha jön el azoknak a lelátóknak az ideje, ahol mosolyráncos nagypapák norvégmintás pulóverben üldögélnek, és a legsúlyosabb fegyverzetük egy fészekalja szotyolázó unoka. Ha pedig a játékvezető ítéletét kétségbe vonják, akkor a legádázabb rigmus amit elskandálnak, az a Sporikám, én máshogy láttam, de talán én tévedtem! Nem életszerű, nem pattog rendesen. Még ennyire sem életszerű a bliccelésmentes ország, város. És máris a kalauzoknál vagyunk, akik még Laár András angolversművészt is megihlették. A jegyellenőrök, no hát ők aztán nem a népszerűség bajnokai.

Csordás Lászlótól rettegtem tizenévesen a 9- esen. Nem azért, mert Csordás László félelmetes ember, egyáltalán, a nevét sem tudtam akkoriban. Csak féltem egy magas, délceg, borostás férfitól, aki időnként felszállt a buszra, és sosem mondott mást, mint hogy jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni. Nekem ez pont elég volt a szívbajhoz. Pont ez volt elég hozzá. Ő tette a dolgát, betartatott egy szabályt, én meg tettem a magamét, kocsonyaként remegtem bliccelőként. Há- rom-négyszer fülelt le, éppen mindig akkor, amikor nem volt se jegyem, se bérletem. Nem mondhatok mást fiatalkori jómagam, vagy inkább rosszmagam emlékére, még akkor sem, ha a csínyek azóta már elévültek, sajnos: bár bliccelhetnék ma tizenévesen!

Jegyellenőrnek jó lehet lenni, mert Csordás László csaknem harminc éve az. Ha jól számolom, első intézkedései között lehettem. Egyikünk sem változott sokat, leszámítva a korral járó derese- dést. Leülünk, és jönnek az elmaradhatatlan kérdések: meglágyulhat-e a jegyellenőr szíve? Képes- e rá egyáltalán, vagy felvételi követelmény a kő- szívűség? A válasz rutinból jön: a szabály betartatása a feladatuk, ez a cég, a Kaposvári Tömegközlekedési Zrt érdeke, és ha csak egyszer elengednének egy bliccelőt vagy a bérletét otthon felejtőt, akkor a következő alkalommal az utazóközönség szemfülesebbje joggal kérhetné számon, vele miért nem tesznek kivételt. A boltban sem adnak

Csordás Lászlót civilben is megtalálják, de nem fél. Féljen, akinek nincs jegye, érvényes bérlete, mondja.

BUSZVEZETŐKET És kalauzokat számos alkalommal ért inzultus az idén. MTI-hírek szerint egy szegedi férfi erősen ittasan rátámadt az őt szállító busz sofőrjére, ki akarta rángatni a vezetőülésből és többször lábon rúgta. Megvertek egy buszsofőrt Szeghalomban is, mert igazolvány híján nem akart kedvezményes jegyet adni egy utasnak. Szegeden trolivezetőre támadt egy részegen dohányzó férfi. Egy celldömölki asszony a vonaton ütötte meg a vezető jegyvizsgálót Bajnán egy erősen ittas, nem fizető utas pofonvágott és leköpött egy buszvezetőt Szegeden megütötte a buszsemmit ingyen, az utazás is pénzbe kerül. Harminc év alatt kialakul a munkavédelmi ideológia szókészlete, teljesen érthetően, nincs apelláta. Ahogy beszélgetünk, az ellenőr szóhasználatából mégis érzem, emberből van ő is, az emberek „kis pici pénzéről” beszél.

Keresztúri József szerint néha megengedőbb az „ember gyereke”, de a szabályok sérthetetlenek

vezetőt egy 18 éves fiatal, mert a sofőr rászólt, hogy nem utazhat az ablakon kilógva. Letöltendő börtönre ítélte a bíróság azt a férfit, aki ittasan bántalmazott egy villamosvezetőt Dunaújvárosban pofon ütötte a buszsofőrt egy perkátai férfi.

BUSZSOFŐRT BÁNTALMAZOTT KÉT FÉRFI Zselicszentpálon is. Lefejelte a menetjegyet kérő ellenőrt egy utas Miskolcon. Súlyos testi sértés kísérlete miatt indítottak eljárást két vonatról leszállított dühöngő fővárosi fiatal ellen. Buszsofőrt Salgótarjánban is bántalmazott egy jegy nélküli utas.

Nem a bírságolás a kedvenc időtöltése Keresztúri József kaposvári közterület-felügyelőnek sem. Huszonkét éves tapasztalattal, és korrekt cégfilozófiával mondja, nem a büntetés, hanem a megelőzés a célja a közbiztonság, a köztisztaság, a közrend védelmében. A Birs, a Körte vagy

a Cseresznye utca hangzása bármennyire is lírai, ő mégis a város kritikus területén járőrözik a Cseri dűlőtől a Kecelhegyaljáig, a Pálvarga dűlőtől a sokkal békésebb, falusi idillbe hajló Töröcskéig. Az 58 éves, derűs tekintetű, jó kötésű férfi azt mondja, nem volt kis munka, amíg sikerült elfogadtatnia magát, de mára eljutott oda, hogy amit kér, azt megcsinálják. Lekaszálják a parlagfüvet, eldobálják a havat, elpakolják a hulladékot. Azt is látja, ha mindennek valamilyen objektív akadálya van, ilyenkor „az ember gyereke megengedőbb”. Csak a probléma fölötti időleges szemhunyás álljon arányban a szociális helyzettel vagy az akadályoztatás egyéb minőségével, és a látható veszélyekkel. Mert ha ilyen veszélyek vannak, akkor bizony előkerül a csekkfüzet.

Keresztúri József életében a 3-20 ezer forint közötti helyszíni bírság kiszabása munkaköri feladat. Nem jókedvéből csinálja, kifejezetten olyan embernek tűnik, akinek ez fáj. Később el is mondja, hogy amikor bírságol, úgy érzi, mintha a saját zsebéből venné ki valaki a pénzt. Ennek ellenére decemberben akadt példa a felső limitre is egy visszatérő köztisztasági szabálysértés miatt. Az útszélre sokadszorra kipakolt szeméthegy nem fér bele az elviselhetőségbe. Szabálysértési feljelentést legutóbb novemberben tett, ekkor nem mérlegelhetett: a maradandó károkat, mint amit az út mentén hosszasan hobbiszerelt teherautók olajfoltjai okoznak, így kell honorálnia. Ilyenkor fényképez és feljelent, ez a dolga. A határozatot a hatóság hozza, erre nincs rálátása, de ez már költségesebb, akár százezres nagyságrendű mulatság.

Csordás Lászlóéknál sok kicsi sokra megy alapon kevesebb a bírság, de azért a buszokon sem mérik olcsón a mulasztást. Két napon belül 5705, nyolcon belül 6250 forint a pótdíj, és 600 az utólagos dokumentumpótlás ára, azzal is van munka. A jegy nélkül vagy lejárt bérlettel utazók mellett megszaporodtak a „fehérgalléros bliccelők”, a hamis jegyesek és bérletesek, a diákigazolványokkal babrálok, és a szociális alapú MÁK (államkincstári )-igazolásukat másnak kölcsönadók. A legtöbb gond az egyetemistákkal van, ők egymás bérletével járnak előszeretettel.

A közfeladat ellátása nem veszélytelen munka. Csordás László feladatai között szerepel a bliccelő visszatartása a rendőr megérkezéséig. Belekapaszkodik a fogódzórudakba, és vár. Van példa az ellenkezésre, de inkább csak a pörölés szintjén. A jegyellenőr nagyon nem szíveli, ha a rokonságát, családját emlegetik, de tűr, ez a dolga. Azt már fel sem veszi, ha a pótdíjat a Költse patikára! megjegyzéssel kapja. Egyszer gázsprével fújták le, a támadást kivédte, az elkövető másfél évet kapott felfüggesztve. Olykor civilben is megtalálják, de nem fél. Féljen az, akinek nincsen jegye vagy érvényes bérlete, mondja tömören. A visszaeső bliccelőket ismeri, mint a rossz pénzt, gyakran meg is kérdezik tőle a pernahajderek: Meddig lesz még, Laci bácsi?

Csordás Lászlót még sosem büntették meg. Autót nem vezet, buszbérlete országos összvonalas, és felesége révén a vasúton is ingyen utazik. így könnyű. Keresztúri József sem fizetett még bírságot Nagyon figyel, úgy tartja, az ördög nem alszik, s egy pülanat rosszabb száznál.

Ittasan dühöngő és verekedő utasok: letöltendő börtön bántalmazásért

Kassait Viktort is segítette Ferencz Norbert somogyi sípmester, aki játékvezetőként mindent másként lát, mint egykoron az N6 ll-es Rákóczi kapusaként

A játékvezetők rokonságát kemény fából faragták, és őket sem puhából. Ha szemmel lehetne verni, gipszben lenne az összes futballbíró és partjelző, de így sem mindig ússzák meg. Ők aztán egy igazán éles és múlhatatlan társadalmi probléma sűrűjében mozognak. Átlagos évben az utcai harcok hazánkban kizárólag focimeccsekhez kötődnek, egy Fradi- Újpest örökrangadó bunyó nélkül olyan, mint egy bármilyen labdarúgó-mérkőzés műesés, álfetrengés, sunyi kezezés, odarúgás, mezhúzás nélkül: nincs.

A kaposvári Ferencz Norbert négy évig az országos játékvezetői keret tagjaként fújt, NB Il-ben mintegy félszáz mérkőzést vezetett, az élvonalban számos alkalommal tartalék játékvezető volt. Sportolóból váltott, sokáig az akkor másodosztályú Rákóczi kapujában védett. Egy kézsérülett se essen ki a kezéből a mérkőzés irányítása. Különösen az alacsonyabb megyei osztályokban kell talpraesetten kezelni a játékosok lelkét, de olykor a nézőkét is. Kiesni a szerepből nem szabad, mondja, bár mondjuk másfél órányi szidalmazás mellett nem könnyű...

Veszélybe még kezdőként került. Egy 92. percen esett lesgól miatt nem egyenlített ki otthon a Barcs, ő húzta be a zászlót, a közönség pedig berágott rá. A játékoskijáróban egy százkilós férfi cibálta-tépte a mezét, elestek, de pofont senki sem kapott. Legfeljebb Norbert futballbíróként az elsőt az élettől Azóta végképp az angol módi híve, ahol a sportszerűség érdekében szigorúan fellépnek a renitensek ellen. Huligán arrafelé csak a tévében láthat meccset, de élőben azt is csak a jelenlétére vágyó hobbyk társaságában...

lésből felépülve nem találta a helyét a megváltozott keretben, a megbomlott csapategység miatt a megyében folytatta, majd a Nagyatádban fejezte be megye III-ban.

A 38 éves fiatalember azt mondja, kapusként maga sem kedvelte a játékvezetőket, pedig volt szerencséje a legkiválóbbak, Vágner, Hanacsek és Szabó Zsolt sípmesterek asszisztálá- sával is futballozni. Most, hogy megismerte és 13 éve erősíti a másik oldalt, másként lát mindent. Ha nem is a játékvezetést, de a másik oldal álláspontjának a megismerését mindenki másnak is szívből ajánlja. És persze a szabályok ismeretét is, mert szerinte sokan csak hiszik, hogy pontosan ismerik azokat.

A faultok befújása, s ehhez a jó helyezkedés nagyon fontos, de messze nem elegendő ismérve a jó játékvezetői munkának, tartja Ferencz NorFerencz:

A faultok befújása közel sem elég a jó játékvezetéshez

bért. Sok nüanszon múlik a siker, f& ként azon, hogy a faultok befújása utáni helyzeteket hogyan kezelik. A tekintélyt meg kell őrizni, s el kell tudni adni az ítéletet, mondja. A magasabb osztályok, s ezzel együtt a fejben is nívósabb játékosok és igényesebb szurkolók más kihívást jelentenek, mint a megyei bajnokságok. Kassai Viktor játékvezetése nagy élményt jelentett a somogyi sípmester számára. Egy Zalaegerszeg-Debrecen mérkőzésen asszisztensként segítette a mára világhírűvé lett szakembert, és akkor használtak először head- setet. Kassai szinte megállás nélkül kommunikált a játékosokkal, és ez nagy hatással volt rá. Addig is így vezetett mérkőzést, s azóta még többet beszél a focistákhoz.

Ez nagyban segíti, hogy az általa mindkét csapat számára azonosan magasabbra helyezett faultszint mel-