Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 24., PÉNTEK KARÁCSONY

Fenyőné második szentbenedeki levele

vágásérettségi vizsga Templomtakarásra a kommunisták ültették, vagy a frontról valók a magok?

Kivágtak négy irdatlan magas fenyőt Kaposszentbene- deken, aminek nemcsak a neve szép.

Balassa Tamás

Egyesek szerint azért kerültek vágásérettsorba, mert a kommunisták ültették őket, hogy eltakarják velük a templomot. Mások szerint a háborús frontról hozott fe- nyőmagból sarjadtak ki, nőttek nyolcvan évig és Ki csit tovább. De az is lehet, hogy egyszerűen csak öi e gek voltak már, fákkal is megesik ez. Ez így még Vá gó István néhai műsorába is kevés lett volna, nincs hozzá negyedik verzió. Ha a ko zönséget kérdeznénk, tuti kiszavaznák a kommunistákat. Nekem a frontról hozott mag nagyon tetszik, hiszen j akkor a fák élő emlékművek j voltak. Aztán még az is le- | hét, hogy mégis az öregedésben van az igazság. Erre az álláspontra helyezkedett a hírek szerint az egyházközség is, főként amikor a testületi tagság megijedt, hogy esetleg tényleg a privát vagyonával felel, ha El Nino, a Kisfiú rádönti a fakolosszusokat az Isten házára. Akkor aztán tényleg lett volna nemulass, hát vágtak.

Első levelét özvegy Fenyőné még ősszel írta. Három rajzszög tartotta a petörkei út melletti pihenőn. Aki arra járt, olvashatta, amíg a szelek el nem vitték. Emberek!, szólított özvegy Fenyőné első levele, fenyőfa vagyok, a szentbenedeki katolikus templom mögött állok,

• emberek! -FENYŐFA VAGYOK, a SZEMTBEKmOEKI KKTDU- Kwi TEMPLOM MÖGÖTT ÁLLOK,ToB8 MINT80 ÉVE. -EGYEDÜL MARADTAM, MERT 6 TÁRSAT KW ÉTaVöK -TUDoM, HQ6»y Rtei NEMCSAK NEKEM, DE KÓ'lő- LETEk |$ SOKAKNAK OKoZTáWK FAJDALMÁTÓL

naf- mwt m latom al nr lakók arcán Kiotó' étTeUlHSWtpT, SloMoROttVr.-táraim idős koftoií és fewto voltuk euewé£6 makk eoésué&esek 'ájlw, mélyre wróló

REIk, M^o, A TI GÉPEITEKET *S PRÓtA’KA TETTÉK. -TI ötTEITÉTEK BeNNŰNker/-a.ti i.viiálhaIoiíCban ecesETHőserreK eMteKeRE, A FRonTRíL HALA No?oT FEHVoMAGBoL T , •NVrtioN HŐS aVTWTÉKoT ADIONIí NEKTEK,TÉLEN Hefehöj kqrokmnksam gtönyóioíőd nettetek . f*us

oK/fteNTIS YŐLÖN KAPTATOK,AM| AZT MONDJÁK*

NA«IOW K/NCS.

LAfrONK, HALLOTTUNK. , ,

e V OöSlSBRCT A3. éterSTWETeTE&íl.eS

has TisneterBeN tartásáról ,

ftoMDolNI, Mo&v TOVMUifi IS

**** ^'6V - f

KJZ2L* , ts aka&áiyoz** tzbs,

ÚLffTtrN&K TA'S^Yi

pENY'oNe

több mint nyolcán éve. Egyedül, maradtam, mert hat társamat kivágtátok. Értetlenségről is szomorúságról is beszélt, amit az ott lakók arcára látott kiülni.

Elsétáltunk a tér felé. Birkákat, lovakat és baromflkat szoktunk nézegetni arrafelé, a patak mögött laknak közvetlenül. A vendéglővel egybeépült valahai fiók- könyvtár épülete után magasodik a katolikus templom. Előtte a semmi. A teljes fát- lanság. Eltűntek az ég felé sokáig igen nagy sikerrel törekvő robosztus fenyők, talán isonzói fajták. Megváltozott minden. A világ zajától távol eső, különös hangulatú kis terecske előtt sártenger állt, a mély gyökerekkel sokáig birkózó markolók és a díszburkolat előkészületeinek nyoma. És hát láttuk a templomot, ahol némely vasárnapokon olyan nagy forgalom szokott lenni. A templom előtte egy volt a fákkal, velük együtt látszott, mintha nem is a takarásukban lett volna, hanem velük, bennük. Mintha egyek lettek volna, a templom és a fák, mindketten közel az éghez.

Fát kivágni, hát az nagy bátorság, gyerekem, csavargatta ősz szakállát egy öreg a buszmegállóban, és valamit még motyogva felszállt a dadai-zsippói kitérőkkel tarkított helyközire. A fának a Zselicben valóban becsülete van. Mint mindennek, aminek sokat köszönhet az ember. Földeknek, gyógyfüveknek, madaraknak, táncoknak. A takarónak a kaszán.

A közeli, egészen természetközeli Szennán, ahol szintén környezettudatos népek élnek, nagy vihara támadt

a jövőféltésnek erdész, biológus, néprajzos, építész és még ki tudja ki között, amikor egy amúgy magántulajdonú erdősá- vot, számos a környéken cseperedő legény kalandjainak színhelyét az elöregedés miatt fejszevégre tervezte kapni a szakértő, fákkal élő, fákat értő tulajdonos.

Ezt a fát, közülük hatot személyesített meg Özvegy Fenyőné, a megmaradt tűlevelűpéldány. Akit ha kommunisták ültettek a templom mögé, akkor hibáztak, ha a frontról hazatérők, akkor jól cselekedtek. Özvegy Fenyőnét sokan hívták telefonon, és együttérzésükről biztosították. Felhívtam én is. Áradt belőle panasz, a fájdalom nem kevésbé, de leginkább a tehetetlenség, hogy nem kapott észbe időben, és nem tudott előre beszélni a fák kivágásáról. Hogy tudtak volna legalább az öregek, akiknek az első világégésben odalett szeretteik emlékét tépték ki a főidből gyökerestül, legalább szemöldököt ráncolni. Mert fontos egy negyvenvalahány milliós községfejlesztő pályázat, de nem árt ezt a község, a közösség egyetértésére törekedve kivitelezni. Hogy az 1820-as években épült református műemléktemplomról és az iskolaépületről ne is beszéljünk, mert a felekezetek és fejlesztéseik közötti prioritást már tényleg nem volnánk hivatva ily távolról, távolról sem firtatni.

Özvegy Fenyőné a második levelét fogalmazta meg a napokban. Annyian nyilvánították ki részvétüket, hogy ezt nem hagyhatta szó nélkül. A csendes köszönet szaván szólal meg, karácsonyra talán kikerül ez is, rajzszöggel, egy esztergált, csiszolt, magtalan fára.

Chopinnel táncoltatja meg a lelkeket a karácsonyi koncerten

tisztítótűz Az ukrán származású zongoraművész Marcaliban van otthon, de hazautazik keletre az ünnepekre

Krishtop Pavel: szó szerint kinyílt a világ előttem. Az, hogy ez így történt, sokat köszönhetek Marcalinak is

Karácsony és a zene. Különleges találkozás. Krishtop Pavel zongoraművész szerint amolyan tisztítótűz.

Szenvedélyes játék a zongorán. Lelket táncoltató zenei költészet éled a koncertteremben, ahol Krishtop Pavel zongorához ül. Az ukrán származású előadó- művész huszonöt esztendeje kezdte pályafutását.- A gyerekkori karácsonyi élményeimhez tartozik: amit sosem felejtek el, hogy milyen boldog voltam, mikor megjött a télapó. Aztán kiderült: a Télapó a bátyám volt - idézte fel szülővárosára gondolva Krishtop Pavel. - Egyébként azt is mondhatnám, tudatosan készültem a pályára: még csak óvodás voltam, már akkor kértem édesanyámat, hogy zongorázni szeretnék. A zeneiskolában voltak jó és voltak nehéz pillanatok is. Néha lógtam, akkor ismét édesanyám segített. - Szerettem zenélni. Szerencsém volt, mert a zongoratanárnőm nagyon jó lelkű és jó szívű ember volt.

Saját pedagógusi meglátása, hogy a mai gyerekekkel nehezebb a helyzet Amikor még ő járt, mindenki zeneiskolába akart kerülni. Válogattak is: 200- ból, ha húszat felvettek. Most jelentkeznek tizenöten, s mind a tizenötöt felveszik. Ma egy gyerek internetezik, sportol, táncol: mindenből egy kicsit Megváltozott a vüág, a pedagógusnak is változtatnia kell a hozzáállásán. Büszkén említette, hogy milyen sok növendéket vezetett zenei pályára, majd visszakanyarodott a saját választásához. - A szakközépiskola után sokat gondolkodtam, hova felvételizzek, Kijevbe, vagy Moszkvába. Jobban szerettem volna Moszkvába kerülni, közel a tűzhöz, mert ott volt a kulturális élet központja. Nagyon nehéz volt a felvételi, már csak azért is, mert elsősorban moszkvaiakat vettek fel. Mégis sikerült A főiskola utáni éveken derűs,

öles léptekkel futott át az előadó- művész. Aztán katonáskodott, dolgozott egészen addig a pillanatig, amikor rájött, hogy a tudását tovább kellene fejleszteni. így is tett: posztgraduális képzésre visszament a moszkvai Zeneakadémiára, ahol találkozott a marcali zeneiskola egyik ott tanuló pedagógusával. Később az ő seKrishtop Pavel

1959-BEN UKRAJNÁBAN Született. Tanulmányait a moszkvai Gnesszin Zeneakadémián végezte.

1993 ÓTA ÉL MAGYARORSZÁGON

és tanít Marcaliban. Első díjat nyert a kijevi Fiatal zongoristák hangversenyén. Kétszer lett első Szekszárd- on a Zenetanárok országos zongoraversenyén. Párizsban a Nemzeti Akadémia nemzetközi zongoraversenyén lett első és nemzetközi koncertdiplomát szerzett. Amerikában a XXII. Nemzetközi Zenei Fesztiválon kü- löndíjat kapott. Marcali pedig Alkotói díjjal ismerte el a zongoraművészt

gítségével 1993-ban, mikor üresedés volt a marcali intézményben, elfogadta a felkínált állást - Sokat köszönhetek Magyar- országnak, Marcalinak - érzékenyült el Krishtop Pavel. - Amikor idekerültem, művészként sokkal könnyebb volt az életem, mert ki- nyüt a világ előttem. Akkor a vasfüggöny mögött, a Szovjetunióban nem nagyon ment volna. Rendszeresen zongoráztam, hangversenyeket adtam nem csak Magyarországon, felléptem horvát, német, spanyol, francia, olasz közönség előtt. Utaztam Amerikába fesztiválra és meghívást kaptam Japánba szólókoncertre, ahol mesterkurzust is tartottam. A legbüszkébb mégis arra a balatonmáriai koncertre vagyok, amit a napokban adtam a Regens Wagner Házban, ahol sérült emberekkel foglalkoznak. Az a figyelem, ahogyan magukhoz fogadták a zenét, jóleső lelki nyugalmat adott nekem is. Igazi karácsonyi hangulat volt.

Ez a koncert egyik állomása volt annak a sorozatnak, ami Krishtop Pavel ünnepi ajándéka barátainak, közönségének több településen is, s szülővárosában. Két okból is: huszonöt éve kapta meg a zeneművészeti diplomáját és 200 éve született Chopin. Bevallása szerint, mindig is közel állt hozzá Chopin és a romantikus muzsika. Alázatos, ugyanakkor könnyed, briliáns játéktudásával tolmácsolja a chopi- ni mély érzéseket, mely a hallgatóság szívét ma is megérinti. Karácsonykor még lelketmelenge- tőbben. ■ Vigmond Erika