Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám
2010. DECEMBER 12., VASARNAP 7 INTERJÚ csík zenekar A 23 éves zenekart hosszú évekig csak a táncházak közönsége ismerte. Könnyűzenei kalandozásuk országos népszerűséget és Prima Primissima-díjat hozott a csapatnak. „KÖZÖSSÉGTEREMTŐ, AMIT CSINÁLUNK” Bartók és Kodály országában rosszul működik a zeneoktatás. A népzene és a fiatalok között egyre magasabb a fal. A Csík Zenekar olyanokhoz viszi közelebb ezt a műfajt, akikről álmunkban sem hinnénk, hogy népzenét hallgatnak. Árvay N. Tivadar- Meglepte a zenekart a Prima Primissima-jelölés? majorosi Marianna: Nagyon meglepődtünk, mert két éve már kaptunk jelölést Bács-Kis- kunban a megyei Prima Primis- sima-díjra. Ott is a három közé kerültünk, meghívtak bennünket a díjátadóra, fel is léptünk, de végül semmit nem kaptunk. szabó ATTILA: A mostani jelölés többek között ezért volt hihetetlen. csík János: Az egyik próbánk előtt hívtak telefonon, hogy a jelöltek között vagyunk. Amikor mondtam a zenekarnak, azt hitték, viccelek.- Akkor a díjkiosztón még nagyobb lehetett a meglepetésük, hogy győztek. sz. A.: Senki nem akarta elhinni. Pláne ilyen jelöltek között, akik tényleg figyelemre méltó életművet tudhatnak magukénak. Például Jancsó Miklós... m. M.: Vagy Rubik Ernő... sz. a.: Már ott lenni is hatalmas dolog volt, de hogy a díjat Is elhoztuk, ez teljesen hihetetlen. Mi inkább a közönségdíjra számítottunk, mintsem hogy a magyar népművészet és közművelődés kategória Prima Primissi- mái leszünk.- Megváltozik ettől a díjtól a Csík Zenekar? M. M.: Reméljük, hogy nem. sz. a.: Nem szabad megváltoznunk.- Úgy értem, a népművészet és közművelődés kategória kötelezettséget is jelent. Lesz új küldetésük? cs. J.: Amikor megkaptuk a díjat, azt is elmondták, hogy miért kaptuk. De mi magunk is pontosan tudjuk, mi a feladatunk. Arra inspirál és kötelez minket ez az elismerés, hogy továbbvigyük és még magasabb színvonalon képviseljük a népzenei kultúrát.- Évtizedek óta a táncházak elismert szereplői, országos hírnevet mégis azzal vívtak ki, hogy könnyűzenékhez nyúltak. A Kispál és a Borz, a Quimby vagy a Tankcsapda beleférnek a népművészet és közművelődés kategóriájába? cs. J.: Olyan embereket, olyan rétegeket érintettünk meg ezekkel a zenékkel, akikre senki nem számított. Nemhogy mi, de még azok sem hittek ebben, akik meghívtak minket szervezőként, hogy játsszunk náluk. Senki nem számított arra, hogy ennyire népszerű lesz az, amit és ahogyan csináltunk. Dunaújvárosban egy alkalommal odajött hozzánk a szervező, hogy ilyet ő abban a városban még soSzabó Attila, Majorosi Marianna és Csík János a Csík Zenekar „frontemberei”. A Prima Primissima-díj megerősítette őket abban, hogy jó úton járnak Zenei ízlésükben és életkorukban is teljesen különböző generációk mulatnak együtt a zenénkre és szeretik egymást. ha nem látott. A legszebb gondolata az volt, hogy közösségteremtő, amit csinálunk. Zenei ízlésükben és életkorukban is teljesen különböző generációk mulatnak együtt a zenénkre és szeretik egymást. Felemelő volt. Ez az, ami a szó legszorosabb értelmében is közművelődésnek nevezhető.- Képesek lebontani a mai fiatalok és a népzene között tornyosuló falakat? M. M.: Mindenképpen. Először azért aggódtunk, nem tudtuk, hogyan fogadják majd, hogy a könnyű műfajt beemeljük a népzenébe. De a mai gyerekeknek ez annyira természetes. Ők a rádió és tévé világában nőnek fel, ez szól a telefonjuk csengőhangjaként, számukra nincsenek messze egymástól a különböző műfajok. Akkor szembesültünk ezzel, amikor érkeztek a telefonok az iskolákból, hogy szalagavatón meg más rendezvényeken használhatják-e a zenénket. Nehéz volt elhinni. Olyan közép- iskolások által összeállított műsort is láttam, amelynek hetven százaléka népzene volt, a többi meg a feldolgozásainkból állt. Ezzel a zenével azokat a fiatalokat is meg lehetett fogni, akiket korábban egyáltalán nem érdekelt a néptánc.- Ez fordítva is igaz? A koncertjeiken az idősebbek is lelkesen tapsolnak, akik vélhetően soha nem hallották a Kispál- vagy Quimby-nótákat. sz. A.: így igaz. Mindig nagyon vegyes volt a közönségünk. De az a fixa ideám, hogy Lovasi Andris művészete legalább any- nyira fontos momentuma a magyar kulturális és zenetörténetnek, mint például Fodor Sándor „Neti” kalotaszegi cigányprímás munkássága. A huszadik században nem hiszem, hogy lehet vagy érdemes különbséget tenni értékek szerint. Amit András vagy a Quimby és Kiss Tibi csinál, ugyanúgy fontos, mint bármi más. A koncerteken szinte azonos mennyiségben játszunk autentikus népzenét és feldolgozásokat, hogy meglegyen ez is, meg az is. És ezzel elértük, hogy ne csak a fiatalok hallgassanak népzenét, hanem olyan emberek is halljanak Tankcsapdát, akik soha az életben nem tudtak volna a létezésükről.- Tehát visszafelé is működik a dolog? Nemcsak önök lovagolják meg a könnyűzenészek sikerét, hanem a Csík is népszerűsíti őket? sz. A.: Pontosan így van. Kiss Tibi egyszer mesélte, hogy Erdélyben sokkal többen járnak a koncertjeikre, amióta elkezdtük játszani a feldolgozásokat. m. M.: A másik előnye a zenei kavalkádnak, hogy enyhítjük a különböző korosztályok közötti A Csík Zenekar ALAPÍTVA: 1988 TAGOK: MAJOROSI MARIANNA, ének barcza zsolt, cimbalom, harmonika BARTÓK JÓZSEF, bőgő csík János, hegedű, ének kunos tamás, brácsa MAKÓ PÉTER, fúvós szabó ATTILA, hegedű, gitár, ének nyelvi különbségeket. Egészen más nyelvet beszélnek a fiatalok, mint a középkorúak vagy az idősek. De Lovasi vagy Kiss Tibi szövegei népzenei körítésben fogyaszthatok és ráébresztik az idősebbeket is arra, hogy ez a stílus is jó. A fiatalok pedig a népdalokon keresztül ismerkednek egy számukra kevéssé ismert szójárással. sz. a.: A népdalok szövegel az elmúlt évszázadokban rengeteg szűrőn mentek át, mára nagyon letisztultak, bár meglehet, hogy néhány évtized múlva ismét másképp szólnak majd. De ugyanígy Lovasi András szövegei is rettenetesen letisztultak. cs. J.: Én egyszerűen költő úrnak szólítom őt, bár nem örül ennek. sz. A.: Nem véletlen, hogy Kispál és Quimby számokat dolgozunk fel.- Honnan jött az ötlet, hogy elkalandozzanak a könnyebb műfajok világába? sz. a.: Régóta jó barátom Lovasi. Sok koncertjükre jártam, és úgy öt éve András vetette fel, hogy legyen a Csík a Kispál és a Borz előzenekara. cs. J.: Persze ő már ismerte akkor a Csík Zenekart. sz. A.: így van. András ötlete volt, hogy játsszunk el néhány Kispál-számot. Ezen jót mosolyogtam, de kiderült, hogy nem poénnak szánta. Rájöttem, hogy tényleg remek ötlet. Megvittem a hírt a bandának, hogy a Kispál előzenekara leszünk, de amikor kiböktem, hogy három nótájukat felvesszük a repertoárunkba, úgy néztek rám, mint egy bolondra. Kicsit győzködnöm kellett őket, de végül sikerült. Kiválasztottam három dalt, amelyekről azt gondoltam, hogy jól lehet népzenésíteni őket... cs. j.: Azért kicsit aggódtam, hogy a Húsrágó, hídverőt kell eljátszanunk. m. m.: Tényleg nem volt könnyű. A De szeretnék szövege miatt jó ideig izzadtam, mire megtaláltam a fonalat, és sikerült a dalt a magamévá tennem, jól elénekelnem. sz. a.: Ez olyan élmény lehetett sokaknak, mint amikor én először találkoztam a népzenével. Kodály és Bartók országában sikerült úgy felnőnöm, pedig ének szakos voltam, hogy csak húszévesen hallottam először autentikus magyar népzenét. Az énektanárok 90 százalékának erről még ma sincs elképzelése, ráadásul az oktátási módszerek sem jönnek be az általános iskolásoknál, pedig a népzenénk óriási kincs.- Lehetne tananyag a Csík Zenekar? sz. A.: Nem erről van szó, bár nagyon hízelgő gondolat, de . tény, hogy az, amit csinálunk, hatékony. Látom a honlapunkon a beírásokat: a fiatalok előbb csak a feldolgozások miatt veszik meg a lemezeinket, a többi számot átugorják. Aztán mégis belehallgatnak, és rájönnek, hogy a népzene jó. Mert addig honnan is tudhatták volna, hogy a magyar népzene tényleg eny- nyire jó lehet.- Vannak már újabb kiszemeltjeik, akikkel együtt dolgoznának? sz. a.: Nekem van egy Pál Utcai Fiúk-nótám, ha végre lenne egy kicsi időnk Janival, már megcsinálhattuk volna.- Az időnek egyre inkább híján lesznek. Rengeteget koncerteznek, és a díj miatt még több lesz a meghívásuk. cs. j.: Igen, ezt nem is lehetett így folytatni. Meg kellett állapodnunk, hogy egy hónapban hány előadást vállalunk. Felkérés hála istennek, akár minden napra jutna, de nem lehet bírni.- Nem győzik szusszal? M. m.: Ahhoz, hogy valódi élményt tudjunk nyújtani a közönségnek, időnként meg kell pihennünk, fel kell töltődnünk. Be kellett látnunk, hogy nem lehet az év minden napján színpadra állni. Idő kell ahhoz is, hogy új számokat írjunk, vagy lemezt készítsünk. sz. a.: A lassításnak van is eredménye. Már most is játszunk négy-öt új számot a fél évvel ezelőtti repertoárunkhoz képest. m. m.: És nemcsak az a cél, hogy feldolgozásokat készítsünk, hanem olyan nótákat is írunk, amelyek közelebb állnak a könnyű műfajhoz, de ezekbe a számokba beemeljük az igazi magyar népzene elemeit.- Melyik meghívást fogadják el, és mire mondanak nemet? cs. J.: Borzasztó nehéz választani. Vannak vitáink. Mert lehet-e nemet mondani azoknak, ahonnan jöttünk, ahonnan ez az egész világ elindult? A falunapoknak, a legkisebb rendezvényeknek, hiszen ők is megérdemlik ezt a muzsikát. A másik oldalon viszont ott vannak az elképesztő méretű, hatalmas közönségű felkérések, a profi körülmények. El kellett döntenünk, hogy melyik úton haladjunk: adjuk fel a régi dolgainkat, hiszen már másutt járunk, vagy ne csak a többezres tömegekért legyünk. De nekünk is jobban esik muzsikálni, ha családias a légkör. Végül sikerült megtalálnunk az egészséges arányt, megállapodtunk, hogy egy hónapban mennyi előadás legyen, s mikről mondjunk le.- Hogyan lehet a táncházi környezetből felmenni egy nagyszínpadra? cs. J.: Valóban más egy kiskocsmában játszani, és megint más, amikor a színpadon méterekre vagyunk egymástól. De az évek során kialakult a rutinunk- színházat, táncházakat és más pódiumokat megjárt emberekként -, és ez segített. Minden gyorsabban ment, mintha mondjuk csak táncházi tapasztalatunk lenne. sz. A.: Sokat segít, hogy saját hangosítónk, saját technikánk van. Nem véletlen, hogy ugyanazzal a hangmérnökkel készítjük a lemezeinket is.- Készül új albumuk? cs. j.: Terv van, de hogy tavasszal lesz-e, azt nem tudjuk. sz. A.: Egy biztos. Jövőre, ha a fene fenét eszik, akkor is ki kell jönnie az új lemeznek, hiszen már a harmadik éve lesz, hogy kiadtuk az előző cédét.
