Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-31 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám

hogy ezek az alapelvek ma egye­seknek nem számítanak „mo­dernnek”, de mi vállaljuk az „avíttságot”.- Itt van Mindenszentek és a halottak napja. Nem vált ru­tinná a megemlékezés? Ezen a napon felkerekedik az or­szág, talán nem képzavar, hogy benépesülnek a teme­tők. De mi van az év sok-sok másik napján?- Ne keverjük össze a kettőt. A halottakról világszerte meg­emlékeznek, de a katolikus egy­ház elválaszthatatlanul nem kö­ti azt össze a Mindenszentek napjával. Amit halottak napján sokan csinálnak, az csak pótcse­lekvés. És sajnos üzlet, mert mi másnak nevezhetném azt, ami­kor lacikonyhákat látni a teme­tőknél?! Mi ennek pont az ellen­kezőjét mondjuk, azt, hogy szállj magadba, emlékezzél. A katolikusoknál kimondottan parancs, hogy mondjál imát a halottaidért.- Kalocsa és Betlehem testvér- városi kapcsolatokat épít. Tá­mogatja az ötletet?- Ezt Semjén Zsolt miniszter­elnök-helyettes úr szorgalmaz­za. Másoknak talán furcsának tűnhet, hogy éppen Beüehem le­gyen az újabb testvérváros, én jó elképzelésnek tartom. Az ott élő kíUMiZtények ugyanis naivon nagy segítségre szorulnak, a hí­vők fogyóban vannak. Tavaly el­látogattam Betlehembe, s azt hallottam a palesztin keresztény vezetőtől, hogy ez a világ legna­gyobb börtöne.- Magyarország pedig évtize­dekig a szocialista láger legvi­dámabb barakkja volt.- Igen, de Beüehemben nincs vidámság, s ez óriási különbség.- Néhány hete mutatták be Koltay Gábor Mindszenty - A fehér vértanú című filmjét, amelyben önt is kérdezték. Önt tavaly Mindszenty-emlék- éremmel tüntették ki, elis­merve, hogy folytatja az utol­só hercegprímás küldetését. Érsek úr szerint ma mit üzen­ne nekünk Mindszenty József bíboros?- Sajnos még nem láttam a fil­met, de mindenképp szeretném megnézni, s persze elsősorban nem azért, mert az én gondolata­imat is megismerhetik. A bíbo­ros úr a magyar kereszténységet tartotta a legfontosabbnak (Sacra Pannónia - Szent Magyaror­szág), Ezért nem is akart letele­pedni a Vatikánban magyaror­szági kényszerű távozása után 1971-ben, hanem az egyházjogi- lag a magyar prímások alá tarto­zó bécsi szemináriumba, a Páz- máneumba utazott és haláláig ott élt. Onnan járta végig egyfajta misszióként a magyarlakta nyu­gati országokat. Úgy érzem, az a legfontosabb üzenete, amit a szol­gálata idején hirdetett, hogy őriz­ni kell a kereszténységünket és a magyarságunkat. Nem is lehet ennél fontosabb üzenet, hiszen Magyarország fogy, kopik, öreg­szik. Különösképp gondolnunk kell a kereszténység őrzésére, hi­szen egy fogyó népnek a vallása is fogyatkozik. A magyarság fogyásánál talán a lélek kopását tart­ja nagyobb bajnak dr. Bá­bel Balázs. A kalocsa- kecskeméti érsek különö­sen aggódik a válságban lévő családok és a fiata­lok miatt. Szerinte a kato­likus egyháznak ezért ön­vizsgálatot kell tartania. Szerdahelyi Csaba Beszédei miatt aranyszájú pap­nak is nevezik Bábel Balázst, de ő szerényen hárít: a költők szület­nek, a szónokok lesznek. A 60 éves katolikus lelkipásztor az ér­seki palotában fogadott újságíró­kat, így a Vasárnap Reggel mun­katársát is. Bár a diskurzusból ki­tűnik majd, hogy jó néhány kér­dést borúsan lát, egyáltalán nem pesszimista. Az iróniának sincs híján, amikor azt mondja: nincs kívánsága a születésnapi vacso­rára, mindent megeszik. A követ­kező évekre sem tesz fogadalma­kat, mert ismeri magát. Sokkal több derű nem is fért e sorokba. Általában nem szokás a beszélge­tés időpontját rögzíteni, de ezút­tal fontos kivételt tennünk: egy héttel voltunk a vörösiszap-ka- tasztrófa után, amikor egyre feke­tébben zúdultak a hírek.- Hogyan látja a helyzetünket? Válságban van az ország? Vál­ságban van az ember? Válság­ban vannak a lelkek? Képesek vagyunk segítő kezet nyújtani a bajba jutottaknak, főleg ilyen nehéz napokban, az iszapka­tasztrófa borzalmai között?- Úgy látom, hogy a kisebb és nagyobb közösségek akkor talál­nak egymásra és segítenek a má­sikon, amikor valami nagy baj történik velünk. Inkább a hét­köznapokban van baj, pont ak­kor, amikor a katasztrófahelyze­ten túljutunk. És ez elkeserítő. Arról nem beszélnék, hogy az or­szág gazdasági szempontból mi­lyen állapotban van, azt elmond­ják a szakemberek. A legna­gyobb gondot a lelki amortizáló­dásban látom. Hétköznapi hasz­nálati eszközeink elkopnak, eh­hez hozzászokhattunk, tudjuk is, hogy miért amortizálódnak. De a lélek kopása? Ez a mai magyar társadalomban a legnagyobb ve­szély. Éppen a napokban olvas­tam arról statisztikát, hogy min­den harmadik fiatal kábítószere­zik és iszik. Ez maga a kilátásta- lanság. Ez a társadalomra nem­csak anyagi, hanem lelki szem­pontból is nagy tehertétel, mert gyógyítani kell a beteg testet, s még nehezebb gyógyítani a be­teg lelket. Ezt állapítják meg szakemberek a csekély számú if­júságról, hiszen egyre fogy a ma­gyar, egyre kevesebb gyerek szü­letik. Es nemcsak fiataljainkkal vannak nagy bajok, hanem a ma­gukra hagyott beteg öregekkel is.- Mindezt érezzük a családok­ban is, az egyre több csonka családban.- Nincs húzó erő, nincs el­szántság, pedig segíteni kell a családokon. Helyette mit látok? Mintha a fiatalság koravén len­ne. A hatvanas évek ifjú nemze­déke legalább lázadt, akart vala­„A szerelem szenvedély, az örök értékek között nincs helye. A szerelem elmúlik, a szeretet megmarad” mit. A maiak mintha csak buliz­ni akarnának, s nemcsak a hét­végéken, hanem mindennap. Egyetemisták, főiskolások! Kor­rupttá vált társadalomban nő­nek fel, és egy korrupt társada­lomban az önzés és pimaszság uralkodik, a közösségi érdekek háttérbe szorulnak. Pedig nem­csak szenvednünk kell együtt, hanem gondolkodni is, egy olyan globalizálódott világban, amelyben a személyes értékek egyre kevésbé fontosak. Ezt a ni­hilt közvetítik a kereskedelmi te­levíziók, ezt érezzük az arctalan plázákban. Annak Idején a ha­gyományos magyar paraszti csa­lád nem valóságshow volt, mára ez is megváltozott. Rongyosra beszéljük a szánkat a családról, ám nem látom, hogy javulna a családok helyzete. Arra kell fel­készülnünk, hogy a család is is­Névjegy 1950. OKTÓBER 18-ÁN Gyónón született. Gimnáziumi éveit a kecskeméti piaristáknál töltötte. 1969-ben kezdte tanulmánya­it az Egri Hittudományi Főisko­lán. 1976-ban pappá szentelték. 1980-iG vidéken volt káplán. 1992-1997-ig a Központi Szeminárium spirituálisa. kóla, férj és feleség, szülő és gyermek formálja a másikat. A szerelem szenvedély, nem visz- szük át az örökkévalóságba, az örök értékek között a szeretet­nek van helye. A szerelem elmú­lik, a szeretet megmarad. A fia­talok között ma kevesebben van­nak, akik elkötelezettek a hit­ben, de az ő létük, szellemisé­gük oázist nyújt a sivárságban, s ez csillantja fel, hogy a bajok ellenére, mégse tartsam re­ménytelennek a helyzetet. 1997-1999. KÖZÖTT a Vád Szeminárium rektora. 1992-1997. KÖZÖTT o Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittu­dományi Karának oktatója. 1997-TŐL pápai káplán lett. 1999. FEBRUÁR 24-ÉN érsekké nevezték ki, 1999. április Id­én szentelték fel Kalocsán. 1999. JÚNIUS 25-ÉTŐL áll OZ egyház megyéje élén.- Nem gondolja, hogy ezeket a komoly problémákat felismer­ve, a katolikus egyháznak egy­fajta önvizsgálatot kell végez­nie? Ha már a fiatalokat emlí­tette: vajon hányán választják manapság a papi hivatást? Lát ezen a téren problémát?- Hogyne! Vannak problémá­ink, és szükségünk van önvizsgálatra. De tud­nia kell, hogy elkö­telezett emberek nem kaphatók a boltban. Nem egyszerű jelent­kezni a papi szolgálatra, ez Is­tentől függ. Sokszor éppen lelki erővel nem bírjuk az előttünk ál­ló feladatokat. Kalocsán műkö­dik például egy fiúintézet. Rá­kérdeztem a nevelőknél, látnak- e reményt arra, hogy a munká­juk sikeres legyen. Sajnos nem kaptam pozitív választ. Nem azokat kell számon kérni, akik esetleg nem a legjobbat csinál­ják, hanem azokat, akik semmit sem akarnak csinálni. Túlságo­san liberális a világ, még az aberráltságra is azt mondják egyesek: aki arra vágyik, annak joga van hozzá. S csak akkor kezdenek gondolkodni, amikor már elviselhetetlenül kegyetlen dolgokba ütköznek. Itt van ez a vörösiszap-lavina. Először azt mondták a gyár vezetői, hogy nem tehetnek semmiről, ők nem felelősök. Ebben az országban divat lett nem vállalni a felelős­séget. Hogy van ez?!- Ha jól értem, ön szerint a li­beralizmus része, hogy Nobel- díjat kapott a lombikbébiprog­ram szülőatyja. Az egyház he­vesen támadta a bejelentést. Önnek mi a véleménye?- Megjegyzem, nekem a No- bel-díj rangja régóta nem azt je­lenti, mint jóval korábban. Sok­szor politikai oka van, hogy ki­nek ítélik, és néha silány kevere­dik az értékbe. Roppant képmu­tató a világ, hiszen Nobel-békedí- jat kaphatott az éppenhogy hiva­talát elfoglaló Barack Obama amerikai elnök, de II. János Pál pápának nem jutott ebből az el­ismerésből. Ami pedig a lombik­bébiprogramot illeti, azzal az a legfőbb probléma, hogy nem ve­szi figyelembe az élet feltétlen tiszteletét. Nagyon sok megter­mékenyített petesejt elpusztul, vagyis az életet pusztítják el.- Kérem, ne sértődjön meg, de a lombikbébiprogram még mindig jobb a terhességmeg­szakításnál.- Ez így van, de a kisebb rossz nem feledtetheti a nagyobbat. Ez a nézet nem a kutatás fontossá­gát, a tudomány szerepét támad­ja, hanem az élet mindenekfelet- tiségét hangsúlyozza. A terhes­ségmegszakítás eleve rossz szó. Megszakítani legfel­jebb az utazást lehet - várok fél órát, aztán új­ra felülök a vonatra. De az abortusz nem más, mint az élet kioltása. Az Újszövetségben nem is lehetett volna kérdés, hogy a magzatot el le- het-e hajtani, mert az kapitális bűnnek szá­mított volna. Lehet, .Amit ha­lottak napján sokan csi­nálnak, az csak pót- cselekvés. És sajnos üz­let is - laci­konyhákkal a temetőknél." A hagyományos magyar paraszti csa­lád nem valóságshow volt, mára ez is mcg\últozott. Rongyosra beszéljük a szánkat a családról, ám nem látom, hogy javulna a családok helyzete. 2010. OKTÓBER 31., VASÁRNAP INTERJÚ bábel balázs Az érsek koravénnek tartja a mai fiatalokat, akik még „lázadni” sem akarnak, mint kortársaik a hatvanas években. Igaz, a sok csonka család sorsa is aggodalommal tölti el. „FOGY, KOPIK, ÖREGSZIK AZ ORSZÁG” k « 7

Next

/
Thumbnails
Contents