Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám
2010. OKTÓBER 17., VASÁRNAP 7 INTERJÚ „A kolóniának lelkében örökre seb marad” Tili Károly két-három órákat alszik, de akkor is inkább zakatol az agya: mi lesz a faluval, amelyet tizenegy éve vezet. Fábos Erika- Holnap lesz két hete, hogy megtörtént a tragédia. Pihent azóta?- Egyszer sikerült aludnom öt órát, de inkább 2-3-at tudok, vagyis erre van lehetőség, de nem is nagyon menne több. Ha mégis úgy alakul, hogy le tudok feküdni, nem tudok aludni, mert úgy zakatol az agyam, hogy nem megy. Nem lehet megnyugodni, csak azért, mert eset van. Itt most nincs se éjjel, se nappal, akkor kell talpon lenni, ha feladat van. A képviselő- testületem, az iskolaigazgató asszony, a hivatalunk dolgozói ugyanígy vannak ezzel, ez a dolgunk.- A tragédiáról hogyan értesült?- A Maitól hívtak telefonon. Otthon voltam éppen, motorra ugrottam és elindultam a hivatalhoz. Előző nap volt az ön- kormányzati választás, ezért szünetelt hétfőn ügyfélfogadás. Addigra már nagy volt a baj, a falunak azon a részén, ahol a hivatal áll, hőm pölygott az iszap. Tennivaló már nem volt, megelőzni semmit nem tudtunk, nem volt rá idő.- Önnek az eredeti végzettsége színesfémipari technikus. Amikor meghallotta, mi történt, rögtön tudta, mekkora a baj?- Tudtam, mekkora lehet, de azt nem gondoltam, hogy pillanatok alatt viszi a fél falut. Amikor a baj megtörtént, nem volt idő gondolkodni, hogy mekkora a baj és mi történhet még, cselekedni kellett azonnal.- Az elmúlt, közel két hétben melyik volt a legtragikusabb pillanat?- Az első két-három napban csak tragikus pillanatok voltak. Itt 35-40 családnak gyakorlatilag elvitte mindenét az iszap, földönfutók lettek, nem maradt ruhájuk, elpusztultak az állataik, a fényképeik, mindenük. Minden haláleset megviselt, a legtragikusabb mégis az volt, amikor végignéztem annak a fiatalembernek a halálát, aki a terepjárójában fulladt meg, amikor mások segítségére indult. Egy utcasarokra voltunk tőle, az a tehetetlen fájdalom, amit akkor éreztem, talán az volt a legszörnyűbb a tragédia óta.- Ismerte őt?- Mindenki ismerte a faluban és mindanyian szerettük. Egy fiatalasszony telefonált, hogy nem tud kimenekülni a házából a kisgyermekével és már derékig ál a vörösiszapban. Az ő segítségére indult egy munkagép, de felborult. Amikor a fiatalember meglátta, rögtön elindult a terepjáróval, hogy segítsen. De elvitte az ár.- Pénteken visszatelepülhettek a kolontáriak. Felmérték már pontosan, mekkora a kár és mennyien akarják itt hagyni örökre a falut?- Még nem végeztünk. Biztosan lesznek ilyen családok. Vannak, akik már bejelentették, de akit csak lehet, megpróbálunk lebeszélni. Tudom, sokan nem akarják újraélni a tragédiát, őket megértem. De akit csak tudunk, szeretnénk megnyugtatni és itt tartani.- Lesz ez a falu valaha olyan, amilyen a tragédia előtt volt?- Újra lesz majd rend és lesz biztonságos, élhető környezet, de olyan már semmi nem lesz, amilyen volt. Ez egy olyan esemény, ami a falu történetében és a kolontári családok lelkében örökre benne marad, kitörölhetetlenül. Azon dolgozunk, hogy azoknak, akik elveszítették az otthonaikat, legyen hol lakniuk a télre, hogy biztonságban érezhessék magukat. Mindennap ezért küzdünk, aztán ha ezzel végeztünk, emléket fogunk állítani a halottainknak és memenNévjegy TILI KÁROLY 1967. li. li-ÉN született Veszprémben EREDETI VÉGZETTSÉGE Szerint alumínium- és színesfémipari technikus. mielőtt polgármester lett, biztosítási tanácsadóként dolgozott. 1999 óta Kólón tár polgár- mestere nős, két lánya van Minden haláleset megviselt, a legtragikusabb mégis az volt, amikor végignéztem annak a fiatalembernek a halálát, aki a terepjárójában fulladt meg, amikor mások segítségére indult. tót a tragédiának, szeretném, ha október negyedikét a falu gyásznapjává nyilvánítanánk.- A legutolsó hírek szerint 35 házat kell ledózerolni itt, és Makovecz Imre fog lakóparkot tervezni az odaveszett házak helyett. Van ehhez biztonságos terület a faluban?- Akár 50-60 háznak is van hely, de 40-nél talán nem kell majd több. A kárfelmérés folyamatos, ez egyelőre inkább csak becslés.- Ön mióta polgármester Kolontáron?- 1999 óta, ez a harmadik ciklusom. 1996-ban költöztünk ide, mert tetszett a község és jó áron lehetett telkeket venni. Addig Noszlopon éltünk, onnan jöttünk ide a családdal. Abban az utcában, ahova letelepedtünk, jobbára fiatalok laktak, ők biztattak, hogy induljak a választáson. Biztosítási ügynökként dolgoztam, sokan ismertek, szerették volna, ha van egy fiatal és agilis vezető.- Egyfolytában csörög a telefonja. Sok segítséget kapnak?- Nagyon sokat, de sokan keresnek üzletet is a bajunkban. Az előbb egy nagykanizsai vállalkozó keresett, hogy van 14 eladó lakása, jó áron eladná, ha megvennénk. Két perc múlva meg egy másik felajánlás jött, hogy egy cég két házat felépít a semmiből is, ingyen. Érdekes, hogy az adakozók nyolcvan százaléka hallani sem akar a segélyszervezetekről, személyesen akar adni, nekünk, az emberek kezébe. Legtöbb időnket az köti le, hogy koordináljuk a felajánlásokat.- A családja is eléri néha?- Két hete nem láttam őket. A feleségem a kislányunkkal van kórházban, a manduláját műtötték nem sokkal a tragédia előtt. Úgy azért kicsit könnyebb lesz, ha körülöttem lesznek, ma este jönnek haza.- Ez egy jó hír, de ezenkívül történt magukkal valami jó is ebben a két hétben?- Jó? Azon nagyon sokat kéne gondolkodnom, de megható pillanat sok volt, nap mint nap. Az nagyon szívbemarkoló, amikor idősektől vagy gyerekektől érkezik segítség, akik mondjuk a kis uzsonnapénzeiket gyűjtötték össze nekünk. Ezt jó érezni: hogy nem vagyunk magunk a bajban, hogy sokan vannak velünk. „Újra lakható és élhető lesz Devecser” Toldi Tamás arra vágyik, hogy végre újra azzal a Devecserrel törődhessen, amelynek javítására a kampányban ígéretet tett. Fábos Erika- Maga vasárnap éjszaka koccintott a győzelmére, egy nappal később pedig mentette az embereket.- Igen, 12 órája tudtam, hogy én vagyok Devecser polgármestere, amikor jött a hír, hogy megtörtént a baj.- Rögtön tudta, mit kell tenni?- Inkább éreztem. Itt születtem Devecseren, tudtuk, hogy itt a szomszédságunkban veszélyes anyag van, de senki nem gondolta, hogy egyszer ekkora baj lehet. Egy ilyen tragédiára nem lehet felkészülni igazán, hiába tudja az ember, mit kell cselekedni, amikor a szeme előtt zajlik a dráma, minden más.- Mit tapasztal, megnyugszanak lassan az emberek?- Mindent megteszünk. Minden este lakossági fórumot tartunk, hogy tudják a gondjaikat, a félelmeiket kibeszélni, de nehéz. Az első bénultság után legtöbben most kezdik felfogni, hogy csak az életük maradt. Ez a legfontosabb persze, de most kezdik érezni, mi vár rájuk, micsoda küzdelem, hogy megint meglegyen, ami egyszer megvolt. Igyekszünk segíteni.- Gondolom, a polgármesteri programja is 12 óra alatt avult el.- Messzebb van, mint volt, az biztos. Az élet diktál, közel a tél, ezt kell megoldani, hogy az emberek biztonságban legyenek.- Amúgy mi volt az eredeti program, mi Devecser legnagyobb gondja?- A munkanélküliség. Ezen akartam segíteni, helyi élelmiszer-termeléssel, helyi piaccal, feldolgozóval. Van egy családi gazdaságom és agrártanácsadó voltam a kamaránál, mielőtt elindultam a választáson, ezek reális célok. Ha túl leszünk a bajon, megint ez lesz az első.- Először indult a választáson?- Nem, egyszer már 12 éve próbálkoztam és képviselőként azóta is dolgoztam. Most rábeszéltek és megint megpróbáltam. Öten voltunk jelöltek, 49 százalékkal nyertem.- Az ellenfelek? Segítenek?- Van, aki igen, van, aki nem annyira.- A város összefogott?- Úgy érzem, hogy igen. Szeretném, ha így is maradna.- Sokat hallani itt Devecser- ben, hogy itt nagyobb a baj, mint Kolontáron.- Nagy a baj itt is, ott is. Ez egy ötezer lelkes kisváros, itt 21 utcában több mint 290 ház sérült, Kolontár kisebb, ott 40. Itt sokkal több családot érintett a tragédia, több a munka. Kolontárt lezárták és kitelepítették, és több volt a haláleset, több hír szólt róluk, ez fáj egy kicsit az itteni bajNévjegy TOLDI TAMÁS 1952. 01. 23-ÁN született Devecserben két hete választották polgármesterré VÉGZETTSÉGE szerint agrármérnök és családi gazdaságában gyakorolja is a szakmáját. A választásokig az agrárkamaránál tanácsadóként is dolgozott FELESÉGE PEDAGÓGUS, egy fiuk és egy lányuk van bajutottaknak, mert ők nyilvánvalóan a sajátjukat érzik a legnagyobbnak.- Milyen segítség kell most leginkább?- Pénz és tartós élelmiszer, ezek a legfontosabbak. Az újjáépítéshez pénz kell és enni kell adni az embereknek, mert a házakkal együtt a konyhák, hűtők, minden elveszett.- Pénteken újraindult a gyár. Milyen ennek a fogadtatása?- Felemás. Kevés embernek van itt munkája, sokan dolgoznak ott. Úgy háromezer ember megélhetése ez a gyár itt a környéken. Ezért sokan megnyugodtak, hogy újra van munka, g de sokan félnek is, hogy újra baj lesz. Megnyugtató ígéreteket I kaptunk. Az új technológiával 5 kevesebb lúg lesz az iszapban. £ Próbálunk mindenkit megnyugtatni. Minden családhoz személyesen szeretnék elmenni, akit érin, ,, » tett az aradas.- A vörösiszappor gondot okoz?- Szelesebb időben érezzük, de a tisztiorvosi szolgálat folyamatos ügyeletet tart és akinek gondja van, azonnal segítenek. A hétvégén pedig egy speciális eljárást próbálnak ki, ami megakadályozza a porzást, de nem veszélyes az egészségre és a környezetre sem. Ha beválik, az sokat segíthet. Mi most a legfontosabb feladat?- A menthetetlen házak helyett újat építeni, ilyen úgy 200 lehet. Nagy erőkkel mérjük fel tételesen a károkat és kijelöltük az új lakópark helyét. Az a legfontosabb, hogy a bajba jutott devecseriek megnyugodjanak, lássák a jövőt és bízzanak abban, hogy újra lakható és élhető lesz a város.
