Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám

2010. OKTÓBER 17., VASÁRNAP 7 INTERJÚ „A kolóniának lelkében örökre seb marad” Tili Károly két-három órákat alszik, de akkor is inkább zakatol az agya: mi lesz a faluval, amelyet tizenegy éve vezet. Fábos Erika- Holnap lesz két hete, hogy megtörtént a tragédia. Pihent azóta?- Egyszer sikerült aludnom öt órát, de inkább 2-3-at tudok, vagyis erre van lehetőség, de nem is nagyon menne több. Ha mégis úgy alakul, hogy le tu­dok feküdni, nem tudok aludni, mert úgy zakatol az agyam, hogy nem megy. Nem lehet megnyugodni, csak azért, mert eset van. Itt most nincs se éjjel, se nappal, akkor kell talpon len­ni, ha feladat van. A képviselő- testületem, az iskolaigazgató asszony, a hivatalunk dolgozói ugyanígy vannak ezzel, ez a dolgunk.- A tragédiáról hogyan értesült?- A Maitól hívtak telefo­non. Otthon voltam éppen, motorra ugrottam és el­indultam a hivatalhoz. Előző nap volt az ön- kormányzati válasz­tás, ezért szünetelt hétfőn ügyfélfogadás. Addigra már nagy volt a baj, a falunak azon a részén, ahol a hivatal áll, hőm pölygott az iszap. Tennivaló már nem volt, meg­előzni semmit nem tudtunk, nem volt rá idő.- Önnek az eredeti végzettsége színesfémipari technikus. Ami­kor meghallotta, mi történt, rögtön tudta, mekkora a baj?- Tudtam, mekkora lehet, de azt nem gondoltam, hogy pilla­natok alatt viszi a fél falut. Ami­kor a baj megtörtént, nem volt idő gondolkodni, hogy mekkora a baj és mi történhet még, csele­kedni kellett azonnal.- Az elmúlt, közel két hétben melyik volt a legtragikusabb pillanat?- Az első két-három napban csak tragikus pillanatok voltak. Itt 35-40 családnak gyakorlati­lag elvitte mindenét az iszap, föl­dönfutók lettek, nem maradt ru­hájuk, elpusztultak az állataik, a fényképeik, mindenük. Minden haláleset megviselt, a legtragi­kusabb mégis az volt, amikor vé­gignéztem annak a fiatalember­nek a halálát, aki a terepjárójá­ban fulladt meg, amikor mások segítségére indult. Egy utcasa­rokra voltunk tőle, az a tehetet­len fájdalom, amit akkor érez­tem, talán az volt a legszörnyűbb a tragédia óta.- Ismerte őt?- Mindenki ismerte a faluban és mindanyian szerettük. Egy fiatalasszony telefonált, hogy nem tud kimenekülni a házából a kisgyermekével és már deré­kig ál a vörösiszapban. Az ő se­gítségére indult egy munka­gép, de felborult. Amikor a fiatalember meglátta, rög­tön elindult a terepjá­róval, hogy segít­sen. De elvit­te az ár.- Pénteken visszatelepülhet­tek a kolontáriak. Felmérték már pontosan, mekkora a kár és mennyien akarják itt hagyni örökre a falut?- Még nem végeztünk. Bizto­san lesznek ilyen családok. Van­nak, akik már bejelentették, de akit csak lehet, megpróbálunk lebeszélni. Tudom, sokan nem akarják újraélni a tragédiát, őket megértem. De akit csak tudunk, szeretnénk megnyugtatni és itt tartani.- Lesz ez a falu valaha olyan, amilyen a tragédia előtt volt?- Újra lesz majd rend és lesz biztonságos, élhető környezet, de olyan már semmi nem lesz, amilyen volt. Ez egy olyan ese­mény, ami a falu történetében és a kolontári családok lelkében örökre benne marad, kitörölhe­tetlenül. Azon dolgozunk, hogy azoknak, akik elveszítették az otthonaikat, legyen hol lakniuk a télre, hogy biztonságban érez­hessék magukat. Mindennap ezért küzdünk, aztán ha ezzel végeztünk, emléket fogunk állí­tani a halottainknak és memen­Névjegy TILI KÁROLY 1967. li. li-ÉN született Veszprémben EREDETI VÉGZETTSÉGE Szerint alumínium- és színesfémipari technikus. mielőtt polgármester lett, biztosítási tanácsadóként dolgozott. 1999 óta Kólón tár polgár- mestere nős, két lánya van Minden haláleset megviselt, a legtragikusabb mégis az volt, amikor végignéztem annak a fiatalembernek a halálát, aki a terepjárójában fulladt meg, amikor mások segítségére indult. tót a tragédiának, szeretném, ha október negyedikét a falu gyász­napjává nyilvánítanánk.- A legutolsó hírek szerint 35 házat kell ledózerolni itt, és Makovecz Imre fog lakóparkot tervezni az odaveszett házak helyett. Van ehhez biztonsá­gos terület a faluban?- Akár 50-60 háznak is van hely, de 40-nél talán nem kell majd több. A kárfelmérés folya­matos, ez egyelőre inkább csak becslés.- Ön mióta polgármester Kolontáron?- 1999 óta, ez a harmadik cik­lusom. 1996-ban költöztünk ide, mert tetszett a község és jó áron lehetett telkeket venni. Addig Noszlopon éltünk, onnan jöt­tünk ide a családdal. Abban az utcában, ahova letelepedtünk, jobbára fiatalok laktak, ők biz­tattak, hogy induljak a választá­son. Biztosítási ügynökként dol­goztam, sokan ismertek, szeret­ték volna, ha van egy fiatal és agilis vezető.- Egyfolytában csörög a tele­fonja. Sok segítséget kapnak?- Nagyon sokat, de sokan ke­resnek üzletet is a bajunkban. Az előbb egy nagykanizsai vál­lalkozó keresett, hogy van 14 el­adó lakása, jó áron eladná, ha megvennénk. Két perc múlva meg egy másik felajánlás jött, hogy egy cég két házat felépít a semmiből is, ingyen. Érdekes, hogy az adakozók nyolcvan szá­zaléka hallani sem akar a se­gélyszervezetekről, személye­sen akar adni, nekünk, az embe­rek kezébe. Legtöbb időnket az köti le, hogy koordináljuk a fel­ajánlásokat.- A családja is eléri néha?- Két hete nem láttam őket. A feleségem a kislányunkkal van kórházban, a manduláját műtötték nem sokkal a tragédia előtt. Úgy azért kicsit könnyebb lesz, ha körülöttem lesznek, ma este jönnek haza.- Ez egy jó hír, de ezenkívül történt magukkal valami jó is ebben a két hétben?- Jó? Azon nagyon sokat kéne gondolkodnom, de megható pil­lanat sok volt, nap mint nap. Az nagyon szívbemarkoló, amikor idősektől vagy gyerekektől érke­zik segítség, akik mondjuk a kis uzsonnapénzeiket gyűjtötték össze nekünk. Ezt jó érezni: hogy nem vagyunk magunk a bajban, hogy sokan vannak ve­lünk. „Újra lakható és élhető lesz Devecser” Toldi Tamás arra vágyik, hogy végre újra azzal a Devecserrel törődhessen, amelynek javítására a kampányban ígéretet tett. Fábos Erika- Maga vasárnap éjszaka koc­cintott a győzelmére, egy nap­pal később pedig mentette az embereket.- Igen, 12 órája tudtam, hogy én vagyok Devecser polgármes­tere, amikor jött a hír, hogy meg­történt a baj.- Rögtön tudta, mit kell tenni?- Inkább éreztem. Itt szület­tem Devecseren, tudtuk, hogy itt a szomszédságunkban veszé­lyes anyag van, de senki nem gondolta, hogy egyszer ekkora baj lehet. Egy ilyen tragédiára nem lehet felkészülni igazán, hiába tudja az ember, mit kell cselekedni, amikor a szeme előtt zajlik a dráma, minden más.- Mit tapasztal, megnyugsza­nak lassan az emberek?- Mindent megteszünk. Min­den este lakossági fórumot tar­tunk, hogy tudják a gondjaikat, a félelmeiket kibeszélni, de ne­héz. Az első bénultság után leg­többen most kezdik felfogni, hogy csak az életük maradt. Ez a legfontosabb persze, de most kezdik érezni, mi vár rájuk, mi­csoda küzdelem, hogy megint meglegyen, ami egyszer meg­volt. Igyekszünk segíteni.- Gondolom, a polgármesteri programja is 12 óra alatt avult el.- Messzebb van, mint volt, az biztos. Az élet diktál, közel a tél, ezt kell megoldani, hogy az em­berek biztonságban legyenek.- Amúgy mi volt az eredeti program, mi Devecser legna­gyobb gondja?- A munkanélküliség. Ezen akartam segíteni, helyi élelmi­szer-termeléssel, helyi piaccal, feldolgozóval. Van egy családi gazdaságom és agrártanácsadó voltam a kamaránál, mielőtt el­indultam a választáson, ezek re­ális célok. Ha túl leszünk a ba­jon, megint ez lesz az első.- Először indult a választáson?- Nem, egyszer már 12 éve próbálkoztam és képviselőként azóta is dolgoztam. Most rábe­széltek és megint megpróbál­tam. Öten voltunk jelöltek, 49 százalékkal nyertem.- Az ellenfelek? Segítenek?- Van, aki igen, van, aki nem annyira.- A város összefogott?- Úgy érzem, hogy igen. Sze­retném, ha így is maradna.- Sokat hallani itt Devecser- ben, hogy itt nagyobb a baj, mint Kolontáron.- Nagy a baj itt is, ott is. Ez egy ötezer lelkes kisváros, itt 21 ut­cában több mint 290 ház sérült, Kolontár kisebb, ott 40. Itt sok­kal több családot érintett a tragé­dia, több a munka. Kolontárt le­zárták és kitelepítették, és több volt a haláleset, több hír szólt ró­luk, ez fáj egy kicsit az itteni baj­Névjegy TOLDI TAMÁS 1952. 01. 23-ÁN született Devecserben két hete választották polgármesterré VÉGZETTSÉGE szerint agrármérnök és családi gazdaságá­ban gyako­rolja is a szakmáját. A választáso­kig az agrárka­maránál tanács­adóként is dolgozott FELESÉGE PEDAGÓGUS, egy fiuk és egy lányuk van bajutottaknak, mert ők nyilván­valóan a sajátjukat érzik a legna­gyobbnak.- Milyen segítség kell most leginkább?- Pénz és tartós élelmiszer, ezek a legfontosabbak. Az újjá­építéshez pénz kell és enni kell adni az embereknek, mert a há­zakkal együtt a konyhák, hűtők, minden elveszett.- Pénteken újraindult a gyár. Milyen ennek a fogadtatása?- Felemás. Kevés embernek van itt munkája, sokan dolgoz­nak ott. Úgy háromezer ember megélhetése ez a gyár itt a kör­nyéken. Ezért sokan megnyu­godtak, hogy újra van munka, g de sokan félnek is, hogy újra baj lesz. Megnyugtató ígéreteket I kaptunk. Az új technológiával 5 kevesebb lúg lesz az iszapban. £ Próbálunk mindenkit meg­nyugtatni. Minden család­hoz személyesen szeret­nék elmenni, akit érin­, ,, » tett az aradas.- A vörösiszappor gondot okoz?- Szelesebb időben érezzük, de a tisztiorvosi szolgálat folya­matos ügyeletet tart és akinek gondja van, azonnal segítenek. A hétvégén pedig egy speciális eljárást próbálnak ki, ami meg­akadályozza a porzást, de nem veszélyes az egészségre és a kör­nyezetre sem. Ha beválik, az so­kat segíthet. Mi most a legfontosabb feladat?- A menthetetlen házak helyett újat építeni, ilyen úgy 200 lehet. Nagy erők­kel mérjük fel tételesen a károkat és kijelöltük az új lakópark helyét. Az a legfontosabb, hogy a bajba jutott devecseriek megnyugodjanak, lássák a jövőt és bízzanak abban, hogy újra lakható és élhe­tő lesz a város.

Next

/
Thumbnails
Contents