Somogyi Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-17 / 217. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. SZEPTEMBER 17., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP A trombitásnak nincs még foga vidám utcafiúk Ha törölhetik az utca szót, az azt jelenti: már nem hajléktalanok ff\m \v Főpróba. A balatonföktvári Riviéra hotelben, a hajléktalanellátók országos konferenciáján állt először a rockbanda a nyilvánosság elé Happy Street Boys, azaz Vidám Utcafiúk. Az a cél­juk, hogy idővel elhagy­ják a nevükből a Street (utca) szót, mert ez azt je­lentené: már nem hajlék­talanok. Fónai Imre- Trombitásunk is van elvileg, de őt ritkán látjuk, most se jött el; nem készült még el a fogsora- mondják a fiúk. A Vidám Ut­cafiúk névre hallgató rockban­da tagjai, akik ma még hajlékta­lanok és fél évnyi próba után stílszerűen Balatonfóldváron, a hajléktalanellátók múlt heti or­szágos konferenciáján léptek először a nyilvánosság elé.- Az időzítés nem véletlen, éppen itt, a szakma előtt akar­tunk bemutatkozni, merthogy ez is egyfajta, kétségtelenül rit­ka példája annak, miképpen le­het esélyt adni a hajléktalan- Ságból való kitörésre - így Ko- | csis Mihály, a fiúk szerint csak | Mike, az együttes menedzsere, | az ötletgazda, aki amúgy szoci­ális munkás a máltai szeretet­szolgálatnál. - A szolgálat ma­gáénak érzi a zenekart; hozzá­járul a költségekhez, mert azért ez mégiscsak drága mulatság. Tavaly év végén álltak össze, Alagi János zenetanár sorra meghallgatta a fiúkat, aztán né­mi képzés és hangszerbeszer­zés után márciusban kezdték a próbákat; hetente háromszor, három-négy órán át. - Éneke­sünk a mai napig nincsen, így egyelőre én vagyok az, beugró­ként - mondja Alagi János. - Olyan hangszereket kerestünk, amilyen tudásúak a zenekar tagjai. Valamifajta előképzett­séggel mindannyian rendelkez­tek. Ezt kellett összegyúrni és mára elértünk oda, hogy a csa­pat fejlődésével nem tud lépést tartani a technikánk. Jellemző: három gitárunk van, az egyiket kölcsön kaptuk, a másik a gitá­rosunk saját hangszere, a har­madikat meg egy raktárban ta­láltuk. Oboistánk is van, mert Pogány Péter éppen oboán tud játszani.- Én is csodálkoztam először: oboa egy rockbandában? De ugye Török Ádám is milyen jó?- kapcsolódik a diskurzusba BayerlePál, a basszgitáros. Hoz­záteszi: tíz éve hagyta el a fele­sége, azóta él hajléktalanszál­lón. - Zongorán is játszom, az egyik dalunkhoz az is kell.- Öt saját szerzemény és egy feldolgozás készült el eddig, ezeket tudjuk előadni most, az első nyilvános szereplésen - közli Alagi János. De BayerlePál közbevág, folytatva élettörténet­ét: - Hatéves korom óta zené­lek. Könnyűzenei fesztiválokat is nyertünk, Miskolcon az Ed­dával megosztott első helyezet­tek voltunk. Mi volt a zenekar neve? - tu­dakozódom. - Ó, ki emlékszik már arra ennyi év után? Azt tu­dom, utcát söpörtem, meg mo­sogattam a Novotel szállóban az utóbbi években, pedig van egy­két érettségim... Tóth Krisztián a gitárokat nyűvi és jóval szűkszavúbb Bayerlénél. - Albérletből kerül­tem a Madridi úti szállóra, mert elfogyott a pénzem. Sokat hall­gatok zenét, két évet gitároztam aktívan. Pogány Péter a banda „filozó­fusa”. Szimfonikus zenekarok­ban oboázott valaha, ám aztán egy baleset kettétörte a karrier­jét.- Széttört a pofacsontom, teljes protézisre volt szüksé­gem. Nem én vezettem. Azóta csúszom egyre lejjebb, mára sikerült leküzdenem magam a menhelyig. Egy keveset taní­tottam is. Jártam a világot. Na­gyon örülök ennek a társaság­nak, ebben a farizeus világban nekünk ez egy nagy lehetőség a kitörésre. Nem tudom, tudja­e, hogy nyugaton egy hajlékta­lan tisztességgel megél. Ná­lunk meg éppen most akarnak bennünket kitiltani a közterü­letekről. Ez Európa? Mindegy, az a lényeg: a gyerekeim egye­temet végeztek, van lakásuk. Kilóg némileg a sorból a do­bos, neki ugyanis már sikerült otthagyni a szállót, albérletben él. - Váczi Imre vagyok, de min­denki csak Nokedlinak szólít. Sose tanítottak dobolni, ma­gamtól jöttem rá. Védőoltás, Felhőgombolyag, Villanypók - ezek voltak az együtteseim. Azt hiszem, ez életem utolsó lehetősége (43 éves vagyok) ar­ra, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Egy zöldséges­nél dolgozom egyébként, se­gédmunkásként. Nyolc saját dalszövegem van, hármat „csi­náltunk meg” eddig. Jó a fiúk között; remek a hangulat, vic­celődünk, együtt vagyunk, ez a lényeg. Alagi tanár úr közben megad­ja az alaphangot és a Vidám Ut­cafiúk belecsapnak: „Álmodni nem mer, de sírni nem tud; ki tudja azt megmondani, hogy hová visz az út?” Mentőhelikopter szállította el a sérült kislányt Kaposvárra Mentőhelikopter szállított egy kétéves kislányt a Kaposi Mór Oktató Kórházba. Visz határában csütörtökön dél­előtt balesethez riasztották a mentőket. Értesülésünk szerint egy Suzuki egy traktornak ütkö­zött; a személyautóban egy kará- di család utazott. Karsay Kornél megyei rendőrségi szóvivő el­mondta: a kislány súlyos kopo­nyasérülést szenvedett. Úgy tud­juk: a gyermek bekötve utazott a járműben. Az eddigi adatok sze­rint a traktoros flgyelmeüenül - takarásból - hajtott ki az útra. A baiatonboglári tűzoltók áramta- lanították az összetört autót, tud­tuk meg Koncz Andrástól, a megyei katasztrófavédelmi igaz­gatóság ügyeletesétől. ■ Harsányi M. Bugát Pál-díjat adományoztak a TIT-igazgatónak Horváth László Árpád, a TIT me­gyei igazgatója Bugát Pál emlék­érmet kapott a TIT országos szö­vetségének kecskeméti közgyű­lésén. Az ismeretterjesztésben végzett, megyehatárokon túlmu­tató, országosan meghatározó te­vékenységét ismerték el - tájé­koztatták lapunkat csütörtökön. A TIT történetében először kapta meg igazgató a társulat legmagasabb kitüntetését, ame­lyet Vizi E. Szilveszter akadémi­kus adott át. A tisztújító közgyű­lésen Ulrich Károlyt, a somogyi TIT ellenőrző- és számvizsgáló bizottságának elnökét Ismét az országos szövetség etikai bizott­ságának elnökévé választottak meg. ■ Harsányi Miklós Gyalogosnak ütközött a kerékpáros Siófokon kerékpárjával közleke­dett az a 22 éves bogiári nő, aki egy kerékpárúton akart tovább menni, ám nekiütközött a járdán egy 87 éves asszonynak. Az idős nő elesett és súlyos sérüléseket szenvedett. ■ H. M. A menedzsert is megihlették, hisz a tehetséges zenészek sikerében kocsis Mihályt, a máltais ze­nekarmenedzsert is megihlette a banda, az egyik dalszöveget ő maga írta nekik.- ezek A fiúk nem azok közé tartoznak, akik kilátástalanul tengetik napjaikat az utcán - magyarázza. - Jövedelmük van, dolgoznak, tisztálkod­nak. Nem is lehet persze más­ként, hiszen immár fellépnek. S azt szeretnénk, ha idővel egy lenne a Happy Street Boys a hazai rockbandák közül, koncertezési lehetőségekkel. A Nyugati-aluljáróban például biztosan sokszor zenélnek majd, hiszen az a „miénk”, örökbe fogadták a hajléktala­nok. Én hiszek a kísérletben, abban, hogy megtalálják a ki­vezető utat. Az együtt zenélés nagy húzóerő. Kocsis Mihály: ezek a fiúk nem kilátástalanul tengődnek az utcán Csurgó térségéből mindenkit fogad a kanizsai kórház Tiszta terepen gördülnek kaposvári görpark Gondos gazdára talált a sportpálya Elköszönt a testülettől a barcsi polgármester Valamennyi Csurgó kistérségi te­lepülést fogadja a nagykanizsai kórház - tudtuk meg Faggyas Jó­zsefsomogycsicsói polgármester­től. Lapunkat korábban arról tá­jékoztatták, hogy csak a térség hét településéről van szó. Ismere­tes: szeptemberben és október­ben plusz finanszírozást kap a zalai intézmény, így elláthatják a somogyi járó- és fekvőbetegeket is, akik ezért csaknem egy évig küzdöttek. A településvezetők ígéretet kaptak a hosszú távú megoldás­ra is. Ha ez mégsem valósulna meg, készek az Alkotmánybíró­sághoz is fordulni, mert a somo­gyi kistérség számára fontos a közeli ellátás. ■ Varga A. (Folytatás az 1. oldalról) Lőczi Gáborék problémájukkal megkeresték Kaposvár polgár- mesterét csütörtök esti lakossá­gi fórumán. Tájékoztatták arról, hogy nagy segítség volna szá­mukra, ha lenne közvilágítás a görpark környékén.- Akkor talán nem költöznének be a rámpák alá a hajléktalanok- mondták. - S a szemetet is ösz- szeszednék a pályát használók, ha lenne hova összegyűjteni.- Szita Károly segítőkészsé­géről biztosította a fiatalokat - tájékoztatott Lőczi Gábor. - Azt mondta, szívesen segít, amiben tud, ha lesz kinek. Mielőbb meg kell tehát alakítanunk azt a sza­badidősport egyesületet, ami­nek létrehozását régóta fontol­gatjuk. Szeretnénk megmozgat­ni a kaposváriakat, gyerekein­ket különböző programokkal. S nem utolsó sorban a jelenleg meglehetősen alacsony színvo­nalú kerékpáros kultúrán is igyekeznénk javítani. Mint arról korábban már be­számoltunk, 2008 májusában adták át a városügetben a gör- parkot. A pálya kialakítására huszonötmillió forintot fordított az önkormányzat. A sportpá­lyát a fiatalok kérésére, teljes egészében elképzeléseik sze­rint építették meg a városliget­nek a vásár felőli oldalán. ■ Márkus Kata A fiatalok is értékelik a kulturált környezetet, és tesznek is érte A ciklus utolsó képviselő-testü­leti ülését tartották csütörtökön a barcsi városatyák, ahol csu­pán félórás napirend megtár­gyalása után elköszönt Feigü Fe­renc. A várost huszonhárom évig vezető polgármester köszö­netét mondott az elmúlt több év­tizedes munka támogatásáért a lakosságnak, a pártoknak, civil szervezeteknek, az intézmé­nyek dolgozóinak és a rendvé­delmi szervezeteknek. Feigli Fe­renc elmondta: az elmúlt évek­ben úgy érezte, hogy együtt élt vele a város, még akkor is, ami­kor a rendszerváltás előtt és azután sem volt könnyű idősza­ka a települések vezetőinek. Az ülésen elhangzott: minden ciklus során együtt tudott dol­gozni a testület, és a számtalan vita, veszekedés ellenére a város működése egyetlen percig sem volt megkérdőjelezhető; miköz­ben a város vagyona tíz éve mindössze 1,5 milüárd forint volt, azóta a többszörösére nőtt. Feigli Ferenc búcsúzásként megfogalmazta, hogy bárhová is megyünk az országban, Barcsról csak jókat lehet halla­ni, és végül sikeres munkát kí­vánt a következő testületnek. A városvezetés korelnöke, Solti Pál foglalta össze Feigli Fe­renc barcsi életútját, végül a vá­rosatyák közösen, állva hallgat­ták meg, és elénekelték Barcs város dalát. ■ Jeki G.

Next

/
Thumbnails
Contents