Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-24 / 171. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 24., SZOMBAT Hollóházától a beszélő képekig a festőfeleség Akkor sem szakadt volna el a művészettől, ha az ecset cserbenhagyta volna Szászné Hajdú Katalin „maga kész festő, nincs mit tanítanom, csak ronthatok. Van egyénisége, csak festeni kell” A püspökladányi születésű leány egy pillanatra bizonyosan elmélázott - még akkor is, ha már iskolásként díjat nyert egy indiai nemzetközi versenyen -, amikor meghallotta, hogyan vélekedik róla Szász Endre. Az akkor már világszerte elismert festő, aki a nyolcvanas évek elején a Hollóházán alapított stúdiójába keresett grafikusokat, s egyszer csak elé állt Hajdú Katalin. Mivel akkor még nem lehetett feleségével szembeni elfogultsággal vádolni a mestert, higgyük el neki, hogy meglátta a talentumot a hajdúsági leányzóban. aki ott ragadt mellette, előbb, mint munkatárs, majd két esztendő múltán már feleségként S akiért Szász Endre a lánykérő ebéden még a húslevest és a birkapörköltet is bekanalazta, pedig ezt a két ételt utálta a legjobban a világon... két évtizeden keresztül elválaszthatatlanok maradtak, pedig sokan mondták a lagzi után, az ötödik Szászáét hamarost követi a hatodik, ám mégis úgy ért véget törté netük hét esztendeje, mint a mesékben: míg a halál el nem választ.. azt is kevesen hitték, hogy marad a várdai birtokon, ám eszébe sem jut szülőföldjére, vagy a fővárosba költözni Pedig utóbbit akár régi-új - gyerekkorából eredő, ám csak manapság beteljesedő - álma is indokolná, hiszen ruhakollekciót tervezett férje jellegzetes motívumaival Persze az ecsetet sem hagyta cserben, tájképeket fest - élete párjával ellentétben inkább nappal dolgozik -, ahogyan a kezdetekkor, mert később átállt a csendéletekre. És persze intézi a férjével kapcsolatos ügyesbajos dolgokat, jogdíjakért perel, monumentális munkákat - például a pesti Dózsa György úti metrómegállóban látható óriásmozaikot - próbál megóvni a pusztulástól Kissé nehezen nyílik a kapu, valami gond lehet a távirányítóval, de úgy öt perc várakozás után azárt bebocsátást nyerünk a várdai kúria kertjébe. A kutyák az árnyékban pihennek, a hőségben csak néhány madár trillázik bágyadtan. Vas András- A bagoly?- Fufu? - kérdezett vissza Szászné Hajdú Katalin. - Nem tudom, rég láttam.- Máskor is eltűnt már?- Egyszer egy évig nem jelentkezett. Aztán egyszer csak feltűnt a konyhaablak előtti gesztenyefán. Láttuk, hívogat bennünket. Bandival fogtunk egy zseblámpát és kimentünk a kertbe. Elvezetett bennünket egy fáig, melynek négy ágán ott ültek a fiókái, a tetején pedig a párja.- Hihetetlen!- Ha az ember nincs vadállatokkal körülvéve, tényleg. Azt mondják, csak ösztöneik vannak, pedig érzéseik is. Sokszor hűségesebbek, mint az emberek.- Tapasztalat? A férje halála után?- Szerencsére nem kellett sokat csalódnom, persze előfordult. Tüdtuk, kik az igazi barátaink, ám így is akadt, akinek sikerült „meglepnie”. Főként, hogy akkoriban, azt hiszem, érthetően, nem voltam a topon.- Hét éve történt, sikerült feldolgoznia?- Nem szeretek erről beszélni...- Nem tudom, sikerül-e valaha... Húsz évig éltünk együtt. És nagyon összeillettünk.- Szerencsés egymásra találás.- Szerencsés?- Ha anno nem jut eszébe, hogy kipróbálja magát Hollóházán.- Ha így nézzük...- Honnan jött az ötlet?- Már gyerekként imádtam rajzolgatni. Úgy gondolta, ha nem tud a férje nívóján festeni, inkább abbahagyja- Én is, de kinőttem.- Nekem viszont kiváló tanárom volt. Fekete Borbála egyengette az utamat- Vélhetően akkor is művész lennék. Csak nem festő, hanem fazekas, keramikus, fotós, vagy textillel foglalkoznék.- Ő küldte Szász Endre keze alá is?- Anyukám Hajdúszoboszlón vendéglátásból élt, s egy borsodi házaspár is állandóan nálunk szállt meg. Az asszony, aki Hollóházán dolgozott, meglátta a képeimet a falakon. Ő ajánlotta, érdemes lenne kipróbálnom magam Bandinál, aki akkor alapította meg a műhelyét.- Bogár a fülbe?- Pedig a szüleim ellenezték.- Minek szánták?- Nem volt más ötletük. És nekem sem.- Merész! Ha nem jön be...- Feltett tehát mindent egy lapra.- Elvittem néhány munkámat, Bandi megnézte...- Megvannak még?- Anyukámnál.- Virágok?- Akkor inkább tájképeket és portrékat festettem.- Mint manapság.- Igaz, visszatértem hozzájuk.- Én pedig Hollóházához.- Szóval Bandinak tetszett, s felajánlott egy állást. Két-három hónap próbaidő után pedig véglegesítettek.- Nehéz volt beleszokni?- Nem voltam hozzászokva olyan precíz munkához. Ma számítógéppel csinálják, amit mi anno kézzel, világító asztalon, minden színt külön-külön.- Pepecs melónak tűnik.- És benne volt a hibalehetőség. Ha például nem volt száz százalékig pontos a kidolgozás, összecsúszott két szín, ami, ugye egy harmadikat jelentett.- Mégis maradt- Rengeteget tanultam Banditól, aki külön is foglalkozott velem.- A legfontosabb?- A filozófiája, világlátása, gondolkodásmódja. Többek között emiatt szerette a média.- Is. Önnel is hamar egy hullámhosszra került- Annyira azért nem gyorsan: úgy két év alatt.- Pikáns lehetett Szásznéként a művészi élet- Egyáltalán nem, ugyanis az esküvő után letettem az ecsetet.- Miatta?- lúdat alatt elkedvetlenedtem. Láttam, milyen gyorsan és színvonalon dolgozik. Úgy gondoltam, ha úgy nem tudok alkotni, inkább abbahagyom.- Elvárta?- Sőt! Inspirált Mindig azt mondta, dolgozzak, mert úgy lehet fejlődni, eljutni a nagy képig.- Neki megvolt?- Ha kérdezték, megfestette-e már, vagy mikor akarja, mindig azt mondta: majd holnap...- Mégis újrakezdte.- Láttam, hogy teljesen tehetségtelen fiatalok is lábra kapnak mellette. Olyanok, akikről tudtam, jobb vagyok náluk.- Sohasem vágták a fejéhez, hogy rajta keresztül akar érvényesülni?- Megkaptam már az esküvő után is.- Nem zavarja?- Ha foglalkoznék vele, hozzá sem mentem volna. Akkor amúgy azt vágták a fejemhez, hogy a pénzéért mondtam igent. Pedig köztudott volt, minden házasságából úgy távozott, hogy mindenét otthagyta az elvált asszonynál.- Az ön esetében a negyediknél, Lula asszonynál. Akivel nincsenek túl jóban.- Feljelentést tettem személyiségi és hagyatéki jogok megsértése miatt. Ha nem is tetszett, azt még lenyeltem, hogy Bandi özvegyének adja ki magát, noha a halála előtt huszonhét évvel elváltak, de hogy a művészetben is visszaéljen a férjem nevével...- Hol tart az ügy?- Rendőrségi szakaszban. Már egy éve... Azt mondják, nem tudják kézbesíteni az idézést, ugyanis nem tudják, hol van. Ami nevetséges, hiszen én is tudom a címét, mint ahogyan a sajtó is mindig megtalálja, ha akarja. Sokszor helyettem is.- Túl messze van Várda?- Bulvárszempontból.- Gondolkodik Budapestben?- Aki keres, itt is megtalál. Alkotói szempontból pedig tökéletes hely.- És a divatéból? A bemutatókra kötelező elmenni.- Miért, Pestről nem? Amúgy laktunk a fővárosban, de nem szerettem.- Pedig ha bejönnek a Szász Endre-motívumos kollekciók... Tényleg, még nem hamisítják?- Ne ijesztegessen!- Van valami különleges azonosítójuk? Mint a Szász-festményeknek, melyeket a legendárium szerint csak néhány beavatott ismer fel.- Mindenki eldugott, titkos jelekről beszél, pedig nemcsak azok alapján lehet beazonosítani. Beszédes az ecsetkezelés, a színharmónia, amiket nem lehet úgy megtanulni. Ráadásul sokszor túl kidolgozott, művi a hamisítvány.- Akad szinte tökéletes is.- Rajtam nem fognak ki. A kisugárzást nem lehet lemásolni. Mint ahogyan a kép lelkét sem. Csak ránézek, és hallom, Bandi szól hozzám... James Bond a Balatonnál, avagy píp-só a szentesi éjszakában fesztivál Élettel töltötték meg a település leghíresebb épületét, az ütött-kopottan is patinás Vigadót Több tucat mécses pislákol, a kertben lassan megtelnek a padok, de ezt csak sejtjük az este tízórai sötétségében. Kiállításmegnyitó készülődik a balaton- szemesi Vigadóban, melyet az idei, csütörtökön kezdődött, és vasárnapig tartó Szemes Fesztiválra Art Kikötőnek kereszteltek át Versenytáncos pár produkciója hangol rá a tárlatra, szerencséjükre azért nagyobb fény is akad, reflektor világítja meg a Vigadó előtti színpadot. Ütött-kopottan is patinás a szebb napokat látott épület, melyért hosszú éveken át csatát vívott a helyi fürdőegylet és az önkormányzat - Meghitt ez a hely, de majd nyilván itt is jó kis apartmanház épül - súgja valaki a szomszédjának, nyilván arra utalva: a szomszédos Lidó kempinggel együtt az SCD szerezte meg a Vigadót is. Lady Gaga zenéje kissé idegenül hat az ódon falak előterében, annál találóbb a fiatalok által előadott Jacgues Prévert-vers: Hogyan kell madárpotrét készíteni?, még műidig felvezetésül. De aztán feltárul az ajtó, kigyúl- nak a fények. Mikó F. László, Lehel Endre és Volker Schwarz alaposan kihasználta a teret a falakat és az ajtókat, de még a plafont is vastagon dekorálták festékkel, textíliával Píp-só, kor-show, ezt a címet adták tárlatuknak a kortárs grafikusok. A Balaton-szobában Éjszakai táiiatnyitó a balatonszemesi Vigadóban. A vendégek is átvették a különleges hangulatot, amelyet az erotikus táncok csak fokoztak nádasba lépünk, s száz papírhajó lebeg a fejünk fölött Ugyané stílusban Lehel Endre mini-alkotá- horgászcsónakból feszület- > horgony ereszkedik a víz, nyilván a Balaton fenekére. Zuhanytálcák a fürdőszobában, egyikre azt írták: James Bond a Balatonnál. Nem csak mi nem értjük, vannak még páran, egy hölgy például három egyforma tacskójával. A falon vers(?): „M. Jackson él - a Balatonnál; Elvis él - a Balatonnál. Több millió szúnyog él a Balatonnál és R. Wallen- berg is errefelé bujkál.”- írd alá te is - ösztönzi apuka tízéves forma fiát: én is itt jártam, így a felirat és egy ceruza mellette. Rózsaszín, lábakon álló kádak a képeken, igazi homokvár műanyag lapátocskával - ez a Zimmer Frei feliratú helyiség, olyan apró, mint az előzőek. Tanakodunk, humor ez inkább, vagy súlyos mögöttes mondanivaló. Kifelé menet asz- szociálunk végre a kiállítás címére. Kassza, adja hírül a felirat. Tarkára pingált, kilyukasztott vágódeszka: ez a nagy mobil píp só, ötezerért. Lyuk a fakanalakon is, ez meg a kis mobil pípsó, igazán olcsóért, ezerért Na, milyen a világ a lyukon át? Nem volna jó, ha apartmanház épülne a Vigadó helyén... ■ Fónai Imre
