Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-24 / 171. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 24., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Hajnali fél hattól mindenki eladó ál az alku Kaposi vásár fiai: Balázs Palira vett a pornóguru, alkupozíciót fogott a politológus Nem is ember az, fiam, aki életében legalább egyszer nem árul a bolhapiacon! Ez az atyai intelem talán magyarázta volna, mit keresek hajnali fél hatkor a kaposvári vásártéren. De atyám sosem mondott ilyet... Balassa Tamás Szamovár, rezsó, 1901-es kiadású katolikus hitszónoklati folyóirat, római pénzérme, 1962-es MSZMP-dokumentum, kincstári rohamsisak, és Balázs Pali hangzóanyag. Furcsa borzongás jár át, ahogy a mindenféle rendezőelvet nélkülöző „dolgokat”, egyiket a másik után komótosan pakol- gatom, porolgatom a sufniban. Közben próbálom felidézni azt is, miket láttam már a bolhapiacon. Szempont az eladhatóság, de szempont a nélkülözhetőség is nyilván. Hiszen vinnék én számomra értékeset is, de akkor már azon is megsértődnék, ha valaki kézbe venné, méregetné, esetleg lefitymálná gyönyörű szerzeményemet. Ne adj'isten meg akarná venni! így vagyok az East African kenyai hetilap 2000. február 7-i számával, amit egy antiknak tetsző újságlapozóba helyezek. Ebből az utóbbi lesz eladó. Ritka lapgyűjteményemet nem ritkítom. Nincs az a pénz! Remélem. Winnetou-kötet, kopott AA-akkumulátortöltő, fon- csorhibás elemlámpa, Márti mama ezoterikus folyóiratai, a Bobo- magazin néhány száma sem maradhat ki életem első kirakodásából. Két műanyagláda, és egy papírdoboz telik meg. Izgulok. Hogy jutok be a vásárba autóval, mennyi lesz a helypénz, mit szól Kata mama, hogy eladom a szalmakalapját, született vevőként milyen eladó leszek. Leégek-e. Hőséget mondanak. Éjfél van. Megyek egy kört a vásár felé. Zsolti, a Devecserbe gyakran járó sofőrbarátom szerint fél hatra kinn kell lennem, jobb napokon meg kell harcolni a helyekért. Kánikulában nem annyira. Ötre húzom fel az órát. Fotóriporter kollégám kilenckor ébreszt, jöhet-e fotózni. Sokáig nagyon csúnyákat mondok, ezért aztán hatványozottan szégyellem magam. Egy hét telik el. Este alaposan felhangosítom az ébresztőt. A bepakolás begya- korlottan megy, akár a karikacsapás. Hajnalra vihart mondanak. Ha másra nem, arra felébredek... Fél hatkor begurulok a piactérre. Már többen rámolgatnak, noha az ég alja vészjóslósan fe- ketedik. Félszegen kezdem a kipakolást. Ránézek a cikis rezsó- ra. Félreteszem, legyen arany- tartalék. Ha valaki ilyet keres, megkapja. Sorjázom a könyveket, kis takarásba helyezve, de azért a címe látsszon mindnek. Miért nem lehet egységesen föl, vagy egységesen le tervezni a címet? Senki nem gondol a szegény bolhapiacosra!- Jó reggelt, angyalkám - térül mellém egy idős asszony egy vagy kettő lesz? A németnek kettő kell, mindig itt van, de most temetésre ment, más jön helyette, de ha eggyel elvan, jöhet mellé. Szerzői tevékenység. Munkatársunk életében először a bolhapiaci stand másik oldalára állt, és válogatott portékákat kínált az „olvasó közönségnek'' Rend a lelke bajusznak, bögrének Tipikus csendélet szódásszifonnal, műbőrtopánnal, „Én kicsi pónimmal” Karton network, a nagy dobozbolt ■ Nyolcán vannak előttem. Venni akarnak, mintha muszáj volna. Bízva abban, hogy az asztalokról beszélgetünk, egyet választok. Az emberiség tradicionális, írásos emlékei nagy helyet foglalnak. A rohamsisak szinte lelóg a standomról, együtt nyomorog a poros szamovárral. És akkor hol van még a Balázs Palim! A retróteniszütőről nem is szólván...- Mennyiér' adod? Mélynövésű, szikár legény néz rám. A kérdés megrázóan váratlanul ér. Az a jó búbánat, fordítom magyarra a gondolatom, elfelejtettem megnézni a Vaterán. Ráadásul csak nagyon gyenge szöveg jut eszembe:- Még alszik a gazdája, majd később felhívom telefonon... Ők is röhögtek szerintem. Nyolcán vannak előttem hirtelen. Mindnek kellene valami. Lassan leesik, ők is árusok, akik száz méterről csukott szemmel megneszelték a zöldfülűséget. Venni akarnak, mintha muszáj volna. Kezdek nyűgös lenni, vagy inkább folytatom.- A könyv és az óra együtt hogy? Azt a kutyafáját, a nyurga, magas nagyítóval még cifrázza is!, sziszegem magam elé.- Mennyit ér meg neked?- Te vagy az eladó! A szerepek gyors tisztásával sem vagyok előrébb. És még csak időt sem nyertem.- Hát, kérlek szépen, legyen úgy 5-6. Ma egy jó válaszom sem lesz, úgy tűnik. Ha ötöt mondtam, hatot már minek? Oda minden kommunikációs tanulmányom. De nem is hagyták, hogy kicsit bemelegítsek! Vevőkre készültem, nem korán kelő viszonteladókra (eufemizmus, no, elméletben legalább villogok.) A szamovárom még mindig szorongatja a mélynövésű, mellette egy Wslegény engem szug- gerál. A bácsi balek, igen. Közben a többiek, jóakarók eléggé, beavatnak, hogy a mélynövésű is szamovárokat árul. Elkaptuk, Őszi!- Te mennyiért adnád? Hümmög. Később egy ezresért megkapja. Ő keres rajta, nekem nem kell hazavinnem. A 109 éves, szép hitszónoklati kötet és a porcelánszámlapos zsebóra kis hibákkal, marad. Na persze, egy ezresért! Inkább hazacipelem. A kirakodás ötlete a Vera dédi lakása alatti garázsból való. Öregúr nyitotta a minap. Minden öregúr garázsában van egy Hajdú centrifuga/mosógép, egy műanyagkoszorú, és egy-két gitthiányos, kibontott ablak, egy tekercs avítt padlószőnyeg, és egy lakozott szekrénysor. Tele vagyunk bóvlival. Életünk nagy része válik azzá előbb-utóbb. Manapság inkább előbb. Videokazettát használ még valaki? Nekem azon van a Stalker, az Idő van, és a Zakir Husszein. Őskövület volnék? Naná! Bezzeg Grazban, ott tudnak élni! Évekig jártam atyámmal a stájer tartományi székhelyre. Egyszer-kétszer Bécsben is megfordultunk. Óriási parkolóházakba költözik ilyenkor a komplett osztrákság. Hétvégi közélet. Beszélgetnek, kávézgat- nak. A kedvencem az a tűzpiros Maserati volt, aminek a gazdája a tekintélyt parancsolóan begördülő autócsodából kiszállva kipakolt. Elővett vagy ötezer Kinder-figurát. Mókás látvány volt. A sógorok a jobbára értékes, de az új helyettesítő termékek miatt eladósorba került mindenféléi között a volt keleti blokk felvásárlói cikáztak. Devecser kisváros nagypiaca is ennek az eredménye. Lecsap a vihar. A szomszéd fiatal pár egy köbméter portékát napernyőstül pakol össze egy perc alatt. Nem ma kezdték. A németek helyett érkezett németek is pakolnak, szakajtónyi kiszerelt dugaljat, ütvefúrót, filléres ruhákat gyűrnek nájlonok- ba. Megpróbálom egy szétvágott fóliával menteni a könyveket, és megúszni a bepakolást. Hátha megenyhül. Topán dacolok az elemekkel, tűrögetem az anyagot. A szél iszonyatos erővel felel, tépi a sátorponyvákat, a polietilén csapkodása vasrudak csörgésével, és némi jogos méltatlankodással keveredve jön a távoli vásározók felől. Fél óra volt? Ennél többet is kibírtam volna. Most pacsirtáskod- hatok egy hét múlva is... Kis tekergés után kávét kortyolok a városban. Élvezem a rég érzett hűs levegőt. A felhőkben minden, és mindennek az ellenkezője is benne van lehetőségként. Nyolckor visszanézek. Több tucat kisbusz, félig lebontott standok, eget kémlelő vásározók. Néhányan már újra építkeznek. Hatalmas sátrakat állítanak teleszkópos vasakkal akár egyedül is, ilyenkor a vonóhorogba akasztják a kampós véget, meghúzzák, helyére bigy- gyesztik. Ügyes, még ha sokad- szorra is csinálják. Másik helyen újra kezdek. Két férfi érkezik, a kicsit több mint egy asztalért négyszázat fizetek nekik, plusz száz ötvenet a parkolásért. Nyugtát kapok. A szomszédomban egy művelt pólóspecialista szemet vet angol nyelvű, olasz reneszánsz művészeti albumomra.- Ezt megboltoljuk, rendi- csek? - kérdi, s már viszi is magával, miután a jutányos ezres kikiáltási árat meghallja. - Vigyél pólót cserébe, szuper anyag, ezt itt a deszkások viszik. Vagy pár DVD-film? Döntök. Ma rámegyek a készpénzre. Mellettem régi ismerős viharzik el, kézikocsiján fürdőkád méretű sporttáska.- A betyárját, hát jómagad mi járatban, bátyám uram! - köszöntőm. Ő is meglepődik. A számos területen képzett, több diplomás politológusról soA mélynövésű melletti legény engem szuge- rál. A bácsi balek, igen. sem gondoltam volna, hogy hetente vásározik. A pólós sráctól tudom, nyolc éve. A pólós egyébként huszonöt éve, még a Cseriparkban kezdte. Ma már nem megy annyira. Mindenki eladna inkább, a vevő kevés. ■ - Gyakorlás, barátom, gyakorlás - mondja Zoli -, kommunikáció. Aki itt képes-eredményt elérni, az mindenhol képes. Zoli egy félórás szuperinten- zíven veri a fejembe az eladás- technikát.- Egy ezres! - feleli a katonai csajkám felől érdeklődő magas bézbólsapkásnak. - Alig használt, 900-ért a tied. Zoli alig jött meg, de máris eladta a csajkámat.- Ez vevő volt, öregem. Láttam a szemében - magyarázza később. A bézbólsapkás nehezen szabadul Zoli szövegének „halálos” öleléséből, majdhogynem megígéri, a rohamsisakot jövő héten elviszi háromezerért.- Azzal a bottal még McEnroe ütötte óvodáskorában - vidítja Zoli most már az egyetem egyik kiválóan teniszező adjunktusát, aki ismeretien márkájú retró faütőmet forgatja érdeklődőén. Tizenhatodik teniszütőnek azonban már csak egészen különlegeset visz haza, mondja. Zoli az alkupozíció fázisairól mesél tudományos igénnyel, a művelt pólóspecialista a város műkincskereskedelmének szereplőiről önti ki a szívét.- De meg ne írd! - teszi hozzá, hiszen főfoglalkozásom Zoli érkeztével lelepleződött. De nem mindenki tudja még.- Pornómagazinod van? Darabját 30-50-ért veszem - robban romlatlan standom elé a patapoklosi pornóguru.- Popó helyett Bobo? - húzom a gyerekújsággal a pocakos legényt, aki tizennégy másodperc alatt szétszereli két punnyadt zseblámpámat, és a működőt 200-ért magához szólítja. Mentében még portfolióm húzónevét, Balázs Palit is viszi 100-ért. Nem tudok visszaadni, így 50-nel többet kapok a bongyor dalművész „hallatlan” korongjáért. Nagyon megy a biznisz.- Nagyon hülye vagy! Ezt 500-ért adja tovább az a zsivány - lomhoz le Zoli. A pocakos messziről mosolyog. Negyedszer estit be a dörzsölt régiségkereső-különítmény. Fölkapják a kishibás zsebórát. Minden baját megtudom negyven évre visszamenőleg. Tanulok. Kicsiszolt gravír, számlaprepedés, tengelytörés. Egy marék római pénzt eladok egy ezresért, egy Zippó-utánzatot 100-ért. A pólós srác végül 800-ban veszi az albumot. Az igazi kihívás azonban Zoli. Két angol nyelvkönyvet visz tőlem. Helyette először késélezős késtartót, utána négy képkeretet, majd pisztolytartót, aztán öngyújtótartót kínál, végül bármit a standjáról. Ötszázban megegyezünk. Számolok. Megérte, a totális leégéssel - kisütött rendesen - együtt is. És az ezoterikus folyóiratcsomagra, a katolikus könyvre, a rohamsisakra már előjegyzésem is van. És Kati is jönni szeretne. Csak nehogy elszaladjon a kiadási oldalunk. Indulhat a sufnituning...
