Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-17 / 165. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 17., SZOMBAT Somogyi prológ: pálinka éhgyomorra stájer szemmel A vendéglátás nem ördöngösség, de tudni kell állandóan mosolyogni Franz Maier: a vendéglátás nem ördöngösség, dolgozni kell - Óriási kurfli! Franz Maier GYEREKKÉNT sohasem volt be­teg állítása szerint Az iskola miatt A bambachi gyerkőc ugyanis naponta futva tette meg az utat otthona és a voitsbergi alma mater között, s az oda-vissza hat kilométe­res etap a stájer hegyekben igencsak jó kondícióba hozta. Melyre még rápakolt a dél­utáni ház körüli műszak: a falusi birtokon mindig akadt valami tennivaló a kertben vagy az állatokkal. Egy ilyen helyről aztán egyenes út veze­tett a bécsi állatorvosi egye­temre, ahol huszonhat eszten­dősen, 1977-ben diplomázott a friss papírral a zsebében céget alapított, s kihasználva az egyetemen kialakult ma­gyar kapcsolatrendszert, bele­vetette magát az üzleti életbe, s vélhetően még mindig Stá­jerországban élne, ha egy vé­letlensorozat révén nem ke­rülnek hozzá a kaposvári szálloda részvényét így aztán 18 esztendeje áttette a szék­helyét Somogyországba, ám havonta egyszer így is vissza­jár Bőmbachba. Ahogyan ő mondja, tankolni, amit soká­ig csak fizikai feltöltődésként értett, de nem lenne meglepő, ha manapság már a kocsi tankját is tényleg kint töltené fel Otthon, ahogyan itt, Ka­posváron jelenti ki, ám ugyanezt állítja Steiermark- ban is. Merthogy ma már ka­posvárinak (is) vallja magát, sőt, szőkébb osztrák pátriájá­ban Somogy és a megyeszék­hely tiszteletbeli követeként te­kintenek rá. nagy álma ugyanis, hogy kö­zelebb hozza egymáshoz föld­rajzilag amúgy alig 300 kilo­méteres távolságban fekvő ott­honait Ehhez persze meg kell nyernie a kinti üzleti partne­reket, melyhez kiváló alapot jelenthet egy kiadós golfozás. Melyre mostanában kezd rá­kapni, főként, hogy megis­merte Hencsét - egy újabb in­dokot, amivel ide lehetne csá­bítani a külföldieket S innen csak egy lépés titkolt álma: egy charterbusz Kaposvár és Graz között Egy szoros ka­pocs a két otthona között... Sokatmondó, ha egy vá­ros valakit a becenevén emleget. Találkozzunk a Franzinál! - ami azt je­lenti, menjünk a Kapós­ba! Merthogy a két foga­lom mára teljesen össze­kapcsolódott. Vas András- Ennyire jó volt földrajzból?- Hogyhogy? - lepődött meg Franz Maier.- Stájerországból kiszúrta Ka­posvárt. És a Kapós Hotelt.- Véleüenek sokasága kel­lett, hogy most itt legyek.- Hogy lehet véletlenül szállo­dát venni?- A rendszerváltáskor, vala­mikor 1990 elején megkeresett egy amerikai-magyar üzletem­ber, hogy lenne egy óriási üzlet, csak éppen nincs pénze. Csen­destársként beszálltam, aztán nem tudta fizetni a hiteltörlesz­tést, s egyszer csak hozzám ke­rült a hoteltulajdonos részvény- társaság hat százaléka. Magam­tól sohasem vágtam volna bele.- Ehhez képest...- Itt ragadtam, s ma már ka- | posvárinak vallom magam.- Pedig eredetileg...- Barnbachi vagyok. Ez egy kisváros Graztól nyugatra.- Bevallom, úgy vagyok vele, mint ön anno Kaposvárral: nem hallottam róla.- Pedig a Hundertwasser- templom igencsak híres. És akad egy lipicai ménes is. A kör­nyezet pedig festői: szerintem Ausztria leggyönyörűbb vidéke.- Veri Tirolt, Vorarlberget is?- Nyugaton magasabbak a hegyek, de zordabb, komorabb a vidék is. Nálunk szelídebb, barátságosabb. Persze hegye­ink is vannak, én például hét- . százötven méteren születtem. Vidéki család voltunk, renge­teg állattal.- Mégis emberekkel „foglal­kozik”.- Mondom, eszembe sem ju­tott volna a szállodaipar! Állat­orvosként végeztem Bécsben.- Viszont ott kezdődött min­den. Az egyetemen rengeteg ma­gyart ismertem meg, ugyanis af­féle diák-kapcsolattartó voltam a bécsi és a budapesti állatorvosi egyetem között. Az évfolyamtár­sak közül aztán akadtak, alak nem a szakmában helyezkedtek el, hanem különféle export-im­port cégekhez kerültek. Aztán a hetvenes évek végén alapítot­tunk egy állatorvosi preparátu­mokat importáló céget.- Egyelőre elég messze va­gyunk a Kossuth tértől...- Bekerültem az üzleti élet­be, s egyszer egy IKEÁ-s kará­csonyfaimport lebonyolításával is megbíztak. Ekkor jártam elő­ször Somogybán, pontosabban Csurgón.- Emlékezetes látogatás lehe­tett...- Óriási hóviharban érkez­tünk, aztán reggel bekísértek minket egy terembe vagy csar­nokféleségbe, ahol vagy százan akarták eladni a fájukat. S bár alig volt kilenc óra, kezembe nyomtak egy kétdecis poharat, tele pálinkával. Pedig akkor nem is ittam alkoholt.- Gondolom, nem volt apellá­ta.- Azt mondták, ez itt kötele­ző. Aztán bőséges reggeli kö­vetkezett, majd előkerültek a boros üvegek is. Mindenki el akarta adni a fáját, ezért tuk­málták belém az italt. És ez ment egészen estig.- Jól bírta!- Lebegtem egész nap. Aztán jött a kijózanodás: az admi­nisztrációs útvesztőben majd­nem semmissé lett az üzlet. Vé­gül sikerült elintéznem min­dent, például szavamat adtam a Generalimpex vezetőinek, hogy lesz fizetség. Attól kezd­ve, ha akadt valami nehézsé­gük, mindig hozzám fordultak. Pontosabban az osztrák cégem­hez, a Corviniához.- Azaz Korona. Mint a Kapóst tulajdonló Zrt.- Az volt a névadó. Sőt, anno a részvényeket nem mint ma­gánember vettem meg, hanem, mint Corvinia. A későbbi 49 százalékot is.- Nem félt, hogy belebukik?- A vendéglátás nem ördön­gösség, dolgozni kell. Ezt vi­szont megszoktam már gyerek­ként, amikor iskola után min­dig volt valami tennivaló a ház körül. Ez talán annyival nehe­zebb, hogy mindig mosolyogni kell.- Utóbbi nem egyszerű.- Főként őszintén! Emellett tisztelni kell mindenkit. Nem­csak a vendéget, de az alkalma­zottakat is. Jómagam a szobalá­nyokat is respektálom. A szál­loda olyan, mint egy család, mindenki fontos! És ezért is fé­lek egy kicsit a felújítástól: a konferenciaturizmus mást kö­vetel.- Viszont legalább lesz elég vendég.- Kaposvár valóban nem egy nagy turisztikai központ. Ezért is kellene mindennél jobban megbecsülni a vendégeket. S sokszor jelentéktelennek tűnő dolgokon múlhat minden, mint például a parkolás. Amikor el­utazás előtt odaáll a szálló elé, hogy be tudjon pakolni a kocsi­ba, ne kelljen cipelnie a bő­röndjeit, ám közben megbünte­tik. Ausztriában ilyen nem for­dulhat elő. Ott úgy tartják, elő­fordulhat, hogy olajos lesz a díszkő, de azt le lehet mosni. A rossz szájízzel távozó vendég viszont sohasem tér vissza... És ez óriási látásmódbeli különb­ség.- Ami nem könnyen változtat­ható meg. Mégis belevág a fel­újításba. Kiszámolta, megéri?- Talán tizenöt év múlva té­rülhet meg, azaz szerintem már nem fogom megérni. Amúgy kétmillió eurót nyer­tünk pályázaton, melyhez nyolcmilliós saját erőt kellett hozzátennünk.- Szép summa!- És mégis azt hallom, miért az osztrákot támogatják, s nem a magyart.- Szeretünk irigykedni.- Eddig azt hittem, ez csak szóbeszéd...- Nyíltabban is támadták. Amikor befogadta a Magyar Gárdát.- Csak utólag tudtam meg, kik bérelték ki a termet. Soha­sem politizáltam, párt­függetlenül adtuk ki a helyisé­geinket, ennek ellenére bojkot­tot hirdettek a Kapós ellen. És le is mondtak egy csomó ren­dezvényt. Pedig tényleg nem tudtam, mi az a Magyar Gárda.- Kemény tanulópénz volt...- Az a baj, minden a pénz kö­rül forog, túlságosan ez hatá­rozza meg az emberek minden­napjait, kapcsolatait. Régebben más volt a hangulat, sokkal na­gyobb élet volt a városban. Most úgy látom, sokkal na­gyobb a széthúzás, de legalább­is a távolságtartás.- Túl nagy teret kapott a poli­tika.- Ausztriában ez nem történ­hetett volna meg. Ilyen helyi szintre nem lenne szabad leér­nie. A város a fontos, a cégek, az emberek jövője: az Elet. Amit tudni kell élni... 99 A rendszerváltáskor megkeresett egy üzletem­ber, hogy lenne itt egy óriási üzlet. Beszálltam. Segítséget várnak a csatornázáshoz a kaposmérőiek körkép Nem vágynak a városba, s számítógép nélkül is élvezik a gyerekek a nyári napközi programjait Bőven kínál programot a gyere­keknek a kaposmérői napközi tá­bor. A helyi lakók azt mondják: szeretik a falujukat, csak akad né­hány goromba ember és nagy szükség lenne a szennyvízháló­zatra. Nagy gonddal dolgoznak a gyerekek ezen a héten a kapos­mérői faluházban. Szalvétát ra­gasztanak és gipszet öntenek, közel negyven kisdiák fest és rajzol a hűs épületben, miköz­ben akadály- és énekversenyt, Aktivity-t is rendeznek nekik a héten. A szabadidő tartalmas el­töltése a lényeg, méghozzá szá­mítógép nélkül. A település köz­pontjában található faluház és parkja számos remek program­nak ad otthont, sőt, a jövő nyá­ron még több hely lesz a játékra, ugyanis megújul a régi épület. Kaposmérőn déltájban úgy tű­nik, csak a gyerekek merészked­nek ki, a forróság miatt szinte csak a postán akad némi forga­lom. Ékes Zoltánná ma az ügyin­téző, aki Kaposújlakról költözött át Mérőbe.- Szeretünk itt lakni, a gyer­mekeim is itt jártak óvodába, is­kolába - meséli. Elégedettek va­gyunk az oktatással, semmiben nem érte őket hátrány, amiért nem jártak be Kaposvárra tanul­ni. A fiam 23, a lányom 17 éves, de a mai napig megvan az ittho­ni baráti társaságuk, ritka az a hely, ahol ilyen hosszú évekig Virágos Kaposmérő: élhető, emberléptékű település a cél Szűz Máriát jelképezi kaposmérő egyik büszkesé­ge a virágokból megálmo­dott címer a falu közepén. Bár sokan azt gondolják: a kék virágokkal kirakott cí­merben a tizenkét csillag alakot formázó sárga bü­döske az unióra utal, benne Európa közepével, vagyis Magyarországgal, ám az igazság az, hogy az ország és Kaposmérő védőszendé­nek, Szűz Máriának a glóri­áját ábrázolja, amelyben szintén tizenkét csillag volt látható. összejárnak a fiatalok és nem a városban ütik el a szabadidejü­ket. Azt szeretem ebben a falu­ban, hogy minden megvan, ami­re egy családnak szüksége lehet: bolt, gyógyszertár, orvosi ellátás. Közben Szabó Zoltán megyei üzletkötő intézi dolgait a kis pos­tán, szerinte szépen fejlődik a fa­lu, csak a szennyvízhálózat hiányzik. - Évek óta várja az ön- kormányzat a pályázati lehető­ségeket, mert a szippantás autó sokba kerül - mondja. Nem térül ez meg hosszútá­von. Ahogy beszélgetünk, egy idős úr locsolja a szomszédos porta pázsitját. Székely Géza tíz éve költözött ide feleségével és igen megbánta, őt még a falu fej­lődése sem kárpótolja. Azt mondja: sok a rosszindulatú em­ber a környéken, megmérgezték a család kedvencét, egy maia­mat kutyát. Most Buksi pótolja, aki igen jámbor jószág, csak senki nem hiszi, mert igencsak nagyra nőtt.- Valahogy kinyitotta a kis aj­tónkat és ahogy az utcában flan­gált, megörült az egyik szom­szédasszonynak, hát ráugrott - panaszolja. Eszébe sem jutott bántani, csak nagy termetű és hát jól meglepte az asszonyt. A férje meg idejött hozzánk fenye­getőzni, még a kis kapuba is be­lerúgott. Csoda hát ha elvágyódunk in­nen? ■ Meiszterics Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents