Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-17 / 165. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 17., SZOMBAT Somogyi prológ: pálinka éhgyomorra stájer szemmel A vendéglátás nem ördöngösség, de tudni kell állandóan mosolyogni Franz Maier: a vendéglátás nem ördöngösség, dolgozni kell - Óriási kurfli! Franz Maier GYEREKKÉNT sohasem volt beteg állítása szerint Az iskola miatt A bambachi gyerkőc ugyanis naponta futva tette meg az utat otthona és a voitsbergi alma mater között, s az oda-vissza hat kilométeres etap a stájer hegyekben igencsak jó kondícióba hozta. Melyre még rápakolt a délutáni ház körüli műszak: a falusi birtokon mindig akadt valami tennivaló a kertben vagy az állatokkal. Egy ilyen helyről aztán egyenes út vezetett a bécsi állatorvosi egyetemre, ahol huszonhat esztendősen, 1977-ben diplomázott a friss papírral a zsebében céget alapított, s kihasználva az egyetemen kialakult magyar kapcsolatrendszert, belevetette magát az üzleti életbe, s vélhetően még mindig Stájerországban élne, ha egy véletlensorozat révén nem kerülnek hozzá a kaposvári szálloda részvényét így aztán 18 esztendeje áttette a székhelyét Somogyországba, ám havonta egyszer így is visszajár Bőmbachba. Ahogyan ő mondja, tankolni, amit sokáig csak fizikai feltöltődésként értett, de nem lenne meglepő, ha manapság már a kocsi tankját is tényleg kint töltené fel Otthon, ahogyan itt, Kaposváron jelenti ki, ám ugyanezt állítja Steiermark- ban is. Merthogy ma már kaposvárinak (is) vallja magát, sőt, szőkébb osztrák pátriájában Somogy és a megyeszékhely tiszteletbeli követeként tekintenek rá. nagy álma ugyanis, hogy közelebb hozza egymáshoz földrajzilag amúgy alig 300 kilométeres távolságban fekvő otthonait Ehhez persze meg kell nyernie a kinti üzleti partnereket, melyhez kiváló alapot jelenthet egy kiadós golfozás. Melyre mostanában kezd rákapni, főként, hogy megismerte Hencsét - egy újabb indokot, amivel ide lehetne csábítani a külföldieket S innen csak egy lépés titkolt álma: egy charterbusz Kaposvár és Graz között Egy szoros kapocs a két otthona között... Sokatmondó, ha egy város valakit a becenevén emleget. Találkozzunk a Franzinál! - ami azt jelenti, menjünk a Kapósba! Merthogy a két fogalom mára teljesen összekapcsolódott. Vas András- Ennyire jó volt földrajzból?- Hogyhogy? - lepődött meg Franz Maier.- Stájerországból kiszúrta Kaposvárt. És a Kapós Hotelt.- Véleüenek sokasága kellett, hogy most itt legyek.- Hogy lehet véletlenül szállodát venni?- A rendszerváltáskor, valamikor 1990 elején megkeresett egy amerikai-magyar üzletember, hogy lenne egy óriási üzlet, csak éppen nincs pénze. Csendestársként beszálltam, aztán nem tudta fizetni a hiteltörlesztést, s egyszer csak hozzám került a hoteltulajdonos részvény- társaság hat százaléka. Magamtól sohasem vágtam volna bele.- Ehhez képest...- Itt ragadtam, s ma már ka- | posvárinak vallom magam.- Pedig eredetileg...- Barnbachi vagyok. Ez egy kisváros Graztól nyugatra.- Bevallom, úgy vagyok vele, mint ön anno Kaposvárral: nem hallottam róla.- Pedig a Hundertwasser- templom igencsak híres. És akad egy lipicai ménes is. A környezet pedig festői: szerintem Ausztria leggyönyörűbb vidéke.- Veri Tirolt, Vorarlberget is?- Nyugaton magasabbak a hegyek, de zordabb, komorabb a vidék is. Nálunk szelídebb, barátságosabb. Persze hegyeink is vannak, én például hét- . százötven méteren születtem. Vidéki család voltunk, rengeteg állattal.- Mégis emberekkel „foglalkozik”.- Mondom, eszembe sem jutott volna a szállodaipar! Állatorvosként végeztem Bécsben.- Viszont ott kezdődött minden. Az egyetemen rengeteg magyart ismertem meg, ugyanis afféle diák-kapcsolattartó voltam a bécsi és a budapesti állatorvosi egyetem között. Az évfolyamtársak közül aztán akadtak, alak nem a szakmában helyezkedtek el, hanem különféle export-import cégekhez kerültek. Aztán a hetvenes évek végén alapítottunk egy állatorvosi preparátumokat importáló céget.- Egyelőre elég messze vagyunk a Kossuth tértől...- Bekerültem az üzleti életbe, s egyszer egy IKEÁ-s karácsonyfaimport lebonyolításával is megbíztak. Ekkor jártam először Somogybán, pontosabban Csurgón.- Emlékezetes látogatás lehetett...- Óriási hóviharban érkeztünk, aztán reggel bekísértek minket egy terembe vagy csarnokféleségbe, ahol vagy százan akarták eladni a fájukat. S bár alig volt kilenc óra, kezembe nyomtak egy kétdecis poharat, tele pálinkával. Pedig akkor nem is ittam alkoholt.- Gondolom, nem volt apelláta.- Azt mondták, ez itt kötelező. Aztán bőséges reggeli következett, majd előkerültek a boros üvegek is. Mindenki el akarta adni a fáját, ezért tukmálták belém az italt. És ez ment egészen estig.- Jól bírta!- Lebegtem egész nap. Aztán jött a kijózanodás: az adminisztrációs útvesztőben majdnem semmissé lett az üzlet. Végül sikerült elintéznem mindent, például szavamat adtam a Generalimpex vezetőinek, hogy lesz fizetség. Attól kezdve, ha akadt valami nehézségük, mindig hozzám fordultak. Pontosabban az osztrák cégemhez, a Corviniához.- Azaz Korona. Mint a Kapóst tulajdonló Zrt.- Az volt a névadó. Sőt, anno a részvényeket nem mint magánember vettem meg, hanem, mint Corvinia. A későbbi 49 százalékot is.- Nem félt, hogy belebukik?- A vendéglátás nem ördöngösség, dolgozni kell. Ezt viszont megszoktam már gyerekként, amikor iskola után mindig volt valami tennivaló a ház körül. Ez talán annyival nehezebb, hogy mindig mosolyogni kell.- Utóbbi nem egyszerű.- Főként őszintén! Emellett tisztelni kell mindenkit. Nemcsak a vendéget, de az alkalmazottakat is. Jómagam a szobalányokat is respektálom. A szálloda olyan, mint egy család, mindenki fontos! És ezért is félek egy kicsit a felújítástól: a konferenciaturizmus mást követel.- Viszont legalább lesz elég vendég.- Kaposvár valóban nem egy nagy turisztikai központ. Ezért is kellene mindennél jobban megbecsülni a vendégeket. S sokszor jelentéktelennek tűnő dolgokon múlhat minden, mint például a parkolás. Amikor elutazás előtt odaáll a szálló elé, hogy be tudjon pakolni a kocsiba, ne kelljen cipelnie a bőröndjeit, ám közben megbüntetik. Ausztriában ilyen nem fordulhat elő. Ott úgy tartják, előfordulhat, hogy olajos lesz a díszkő, de azt le lehet mosni. A rossz szájízzel távozó vendég viszont sohasem tér vissza... És ez óriási látásmódbeli különbség.- Ami nem könnyen változtatható meg. Mégis belevág a felújításba. Kiszámolta, megéri?- Talán tizenöt év múlva térülhet meg, azaz szerintem már nem fogom megérni. Amúgy kétmillió eurót nyertünk pályázaton, melyhez nyolcmilliós saját erőt kellett hozzátennünk.- Szép summa!- És mégis azt hallom, miért az osztrákot támogatják, s nem a magyart.- Szeretünk irigykedni.- Eddig azt hittem, ez csak szóbeszéd...- Nyíltabban is támadták. Amikor befogadta a Magyar Gárdát.- Csak utólag tudtam meg, kik bérelték ki a termet. Sohasem politizáltam, pártfüggetlenül adtuk ki a helyiségeinket, ennek ellenére bojkottot hirdettek a Kapós ellen. És le is mondtak egy csomó rendezvényt. Pedig tényleg nem tudtam, mi az a Magyar Gárda.- Kemény tanulópénz volt...- Az a baj, minden a pénz körül forog, túlságosan ez határozza meg az emberek mindennapjait, kapcsolatait. Régebben más volt a hangulat, sokkal nagyobb élet volt a városban. Most úgy látom, sokkal nagyobb a széthúzás, de legalábbis a távolságtartás.- Túl nagy teret kapott a politika.- Ausztriában ez nem történhetett volna meg. Ilyen helyi szintre nem lenne szabad leérnie. A város a fontos, a cégek, az emberek jövője: az Elet. Amit tudni kell élni... 99 A rendszerváltáskor megkeresett egy üzletember, hogy lenne itt egy óriási üzlet. Beszálltam. Segítséget várnak a csatornázáshoz a kaposmérőiek körkép Nem vágynak a városba, s számítógép nélkül is élvezik a gyerekek a nyári napközi programjait Bőven kínál programot a gyerekeknek a kaposmérői napközi tábor. A helyi lakók azt mondják: szeretik a falujukat, csak akad néhány goromba ember és nagy szükség lenne a szennyvízhálózatra. Nagy gonddal dolgoznak a gyerekek ezen a héten a kaposmérői faluházban. Szalvétát ragasztanak és gipszet öntenek, közel negyven kisdiák fest és rajzol a hűs épületben, miközben akadály- és énekversenyt, Aktivity-t is rendeznek nekik a héten. A szabadidő tartalmas eltöltése a lényeg, méghozzá számítógép nélkül. A település központjában található faluház és parkja számos remek programnak ad otthont, sőt, a jövő nyáron még több hely lesz a játékra, ugyanis megújul a régi épület. Kaposmérőn déltájban úgy tűnik, csak a gyerekek merészkednek ki, a forróság miatt szinte csak a postán akad némi forgalom. Ékes Zoltánná ma az ügyintéző, aki Kaposújlakról költözött át Mérőbe.- Szeretünk itt lakni, a gyermekeim is itt jártak óvodába, iskolába - meséli. Elégedettek vagyunk az oktatással, semmiben nem érte őket hátrány, amiért nem jártak be Kaposvárra tanulni. A fiam 23, a lányom 17 éves, de a mai napig megvan az itthoni baráti társaságuk, ritka az a hely, ahol ilyen hosszú évekig Virágos Kaposmérő: élhető, emberléptékű település a cél Szűz Máriát jelképezi kaposmérő egyik büszkesége a virágokból megálmodott címer a falu közepén. Bár sokan azt gondolják: a kék virágokkal kirakott címerben a tizenkét csillag alakot formázó sárga büdöske az unióra utal, benne Európa közepével, vagyis Magyarországgal, ám az igazság az, hogy az ország és Kaposmérő védőszendének, Szűz Máriának a glóriáját ábrázolja, amelyben szintén tizenkét csillag volt látható. összejárnak a fiatalok és nem a városban ütik el a szabadidejüket. Azt szeretem ebben a faluban, hogy minden megvan, amire egy családnak szüksége lehet: bolt, gyógyszertár, orvosi ellátás. Közben Szabó Zoltán megyei üzletkötő intézi dolgait a kis postán, szerinte szépen fejlődik a falu, csak a szennyvízhálózat hiányzik. - Évek óta várja az ön- kormányzat a pályázati lehetőségeket, mert a szippantás autó sokba kerül - mondja. Nem térül ez meg hosszútávon. Ahogy beszélgetünk, egy idős úr locsolja a szomszédos porta pázsitját. Székely Géza tíz éve költözött ide feleségével és igen megbánta, őt még a falu fejlődése sem kárpótolja. Azt mondja: sok a rosszindulatú ember a környéken, megmérgezték a család kedvencét, egy maiamat kutyát. Most Buksi pótolja, aki igen jámbor jószág, csak senki nem hiszi, mert igencsak nagyra nőtt.- Valahogy kinyitotta a kis ajtónkat és ahogy az utcában flangált, megörült az egyik szomszédasszonynak, hát ráugrott - panaszolja. Eszébe sem jutott bántani, csak nagy termetű és hát jól meglepte az asszonyt. A férje meg idejött hozzánk fenyegetőzni, még a kis kapuba is belerúgott. Csoda hát ha elvágyódunk innen? ■ Meiszterics Eszter
