Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-25 / 70. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK 3 MEGYEI KORKÉP JEGYZET Növekvő felelősséggel megjött A tavasz. Meg­hozta a szelídnek éppen nem mondható motoroso­kat is. Hangrobbanásszerű durranással húznak el az ember mellett, és eltűnnek a távolban. Befurakodnak két kocsi közé, s amikor a lámpa zöldre vált, kilőnek, mint a rakéta. Nem azok­ról van szó, akik télen is munkába jártak vele, ők most is fázósan húzódnak le az út szélére, nem is postásgyerekről, aki a ma­gas hóban is nyúzta a mo­tort, vitte a küldeménye­ket. Azokról van szó, akik élvezik a sebességet és kockáztatnak is. A baj csu­pán az, hogy nemcsak ma­gukat veszélyeztetik, ha­nem a gépkocsivezetőt is, aki a hangrobbanástól ösz- szerezzen, és hirtelen el­kapja a kormányt. ezen a tavaszon a motoro­soknak újabb kedvezmé­nyek dukálnak. A módosí­tott KRESZ hatása csak ez­után érezhető majd. Ak­kor, amikor többen le­szünk az utakon és ami­kor másokra is jobban kell figyelni. A szigor érezhető­en nagyobb, és mégis megtörténhet a baj. Az úton sebességmérővel fel­szerelt autók cikáznak, térfigyelő kamerák lesik a forgalmat, és nem egyszer csak a csekkről tudja meg az autós, hogy hibát vétett. Mégsem történik bizonyos esetekben változás. A sze­rénynek nem mondható motorosok minden tavasz- szal megjelennek, minden tavasszal bőgetik a nikkel­fényű verdát, és szágulda­nak az autók között. Azt gondolom, hogy szigorral vagy további szigorítással nem igazán lehet ezen a magatartáson változtatni. Fel kellene nőni a közleke­déshez nekik is, és a meg­növekedett forgalomban a felelősségnek is nőni kel­lene. Aláírják a karcsúbb szerződést is a Csiky-tagok Egyetemi rektorbuktató mérleg nyelve Babinszkynak ellenfele nem akadt, csak ellenzője (Folytatás az 1. oldalról) (Folytatás az 1. oldalról) Az egyetemi hallgatók nagy többségét nem hozta lázba a szerdai rektorválasztó szenátusi ülés A voksolás eredménye. Tizennégy igen, tizenöt nem Összességében a direktor sze­rint így menthető meg nyolc-tíz társulati tag munkaviszonya: az elbocsátás volt ugyanis a másik választási lehetőség. Perre - ez lenne a harmadik - senki sem megy. Ez a tagságról lemondás­sal volna egyenértékű, ami a több évtizede Kaposvárhoz kötő­dő művészek számára érthető­en nem reális alternatíva. ■ A Szivárvány Zeneházba költözik a teátrum a következő évadra. A néhány év alatt 34 milliár­dosról 7-7,5 milliárdos költségű­re dagadt színházi rekonstrukció - illetve a kft. és az épület tulaj­donosaként az önkormányzat - önmegtartóztatásra kényszeríti a társulatot Két egymást követő év­ben 150-150 millió forintot kell visszajuttatniuk a gazdájuknak. Ez az ára annak, hogy a már így is jelentős „fejlesztési adósságba” menekülő Kaposvár be tudja vál­lalni az egymilliárd forintos ön- > erőt Sok választása nincs, az épü­let ugyanis hovatovább életveszé­lyes a halogatott, s végül minded­dig meghiúsult állami támogatás miatt. Az elmúlt években a ka- posvárin kívül a pécsi színház sem kapott központi forrást a re­nováláshoz, s ott már a dolgozók épségét és az előadásokat veszé­lyeztetik a technikai malőrök. Információnk szerint Kapos­váron gőzerővel folyik a színház- felújítás Schwajda által bevállalt, és a város közgyűlése által elfo­gadott forráskoordinációja. Ez a működtető és a tulajdonos önere­je mellett állami, pályázati for­rást jelent. Ez utóbbit kivárni azonban nincs idő. A munkát ön­erőből kell elkezdeni, a nonprof- [ it kft. által kiválasztott generálki­vitelezőnek ugyanis a nyáron fel kell vonulnia, ha tartam kívánják a tervet, a 2011 őszi, centenáriu­mi átadást. Addig kénytelen-kel­letlen összehúzza magát a társu­lat, amire a következő évadban szükség is lesz, hiszen ősztől a nem kifejezetten teátrumnak épült Szivárvány Zeneház ad ott­hont az előadásoknak. A jövő évi társulati tervekről a város illeté­kesség hiányában nem nyilatko­zik, a színház szerint pedig nem érett még a helyzet a nyilvános­ságra. ■ Balassa T. Babinszky László zárszavában arról beszélt, hogy az elmondot­tak akár egy rektori pályázatban is megjelenhettek volna. Be kel­lene adni, fogalmazott a rektor forrásaink szerint. Az ország nemeseik parlamen­ti képviselői, hanem rektorvá­lasztási lázban is ég idén tavasz- szal, az ELTÉ-n és a képzőművé­szeti egyetemen a minap szállt föl a füst, Szegeden két jelölt ver­sengése nem hozott döntést. Pé­csett szintén két jelölt verseng nyíltan. A kaposvári választás kedvezőtlen előjelekkel indult. Még ősszel lapinformáció szel­lőztette meg: Hiller István mi­niszter kifejezetten a jelenlegi rektornak írta ki a pályázatot. A sokak szerint megrendelésre született cikkbe emellett belefért az is, hogy a gazdasági főigazga­tó, Győrfi István és Gyurcsány Ferenc köreinek kapcsolatáról értekezzen. A rektor akkor la­punknak cáfolta a kiírásra vo­natkozó állítást, és elmondta, csupán két gondolat került a ka­posvári szenátus révén a pályá­zati szövegbe. Az egyik követel- _ ményként széleskörű nemzetkö- J zi kapcsolatokat, a másik pedig | a hárommilliárdos egyetemfej- J lesztési terv melletti elkötelezett- I séget kívánt. Babinszky László, aki szakte­rületének világszerte elismert oktató-kutatójaként választhat­ta volna ehelyett ismét a külföl­di professzori létet, a január vé­gi határidőre végül beadta a pá­lyázatát. Másik pályázó nem volt. Ez jelenthette volna akár azt is, hogy ha a rektor munkájával nem is elégedett mindenki, hi­szen ilyen áldott - vagy különös - állapot nyilván nincs is, job­bat, jobban senki nem tudja ná­la. Vagy ha igen, nem kívánja programszerűen megmutatni. Forrásaink, érezve a sokáig csak összeesküvés-elméletként létező, ám formálódó ellenoldali tevékenységet, egybehangzóan elmondták, hiányolták az „alter­natíva” részéről a szellemi élet központjától elvárható nyilvá­nosságot - az egyetem több erős emberének pengeváltásait sem nélkülöző - rektorválasztás előtt. Nem méltó egy egyetem­hez, ami itt folyik, nem ezt kel­lene tanítani a hallgatóknak, fo­galmaztak. Talán jóhiszeműek voltak, amennyiben arra gondoltak, a hallgatók tisztában vannak a Ka­posvári Egyetem szerdai törté­nésével, ami feszült jelenénél csak a jövőjét határozza meg job­ban. Rögtönzött közvélemény­kutatásunk szerint, melyet az el­múlt hetek folytattunk hallgatók körében, és melynek eredménye a rektorválasztás napján meg- erősíttetett: a hallgatók nem kö­vetik a rektorválasztást. Ez ön­magában még nem lenne égbe­kiáltó bűn, a szorgalmi időszak megannyi egyéb elfoglaltsága mellett, de az egyetemi hallga­tók nyolc taggal és szavazattal vesznek részt a szenátusban. Ennek súlya van. Hogy több-e a kelleténél, az most irreleváns. Az mindenesetre aggályos, hogy az EHÖK szavazatának nem ad­nak legitimitást a kari HÖK-dön­tések. A nyolc hallgató - köztük egy PhD. - mandátuma egysze­rű megbeszélés tárgya volt olya­nok részéről, akik rövidesen odébb állnak. Egy irányba össz­pontosított titkos szavazatukról, és annak kialakulásáról egzoti­kus szóbeszédek sora járja, amit nem tudunk ellenőrizni. Ha csak a fele igaz, megállják a helyüket a kelet-európai romló közéleti vi­szonyok között, mondta lemon­dóan egy művészeti karos hall­gató. Aggályaikat a rektorválasztás előtt egy nappal a Pécsi.Stop cí­mű honlapon megjelent értéke­lés látszott igazolni. A lapinfor­máció szerint Babinszky újra­választását a hallgatói frakció egységes nemje fúrhatja meg. A titkos szavazás miatt - és mert kérdéseink elől az EHÖK még a választás előtt masszívan elzár­kózott - ez nem tudható. És a homálynál semmi sem méltatla­nabb egy egyetemhez. ■ Balassa Tamás Fogyatékosok csurgói kívánságfája képzés „Csak annyit kérünk, vidd hírül az álmunk“ - szólt a vers Szemétmentes lett az örökbefogadott út „Legyen számítógép. Az intéz­ményben szép, barátságos kör­nyezet fogadjon. A tanfolyami csoport résztvevői maradhassa­nak együtt. Barátságos, elfogadó gondozók foglalkozzanak velünk. Legyen lehetőség újabb szakma elsajátítására. Az intézmény ál­landó munkalehetőséget biztosít­son." Az idézett mondatok arról a kívánságfáról valók, amelyet fo­gyatékkal élő emberek készítet­tek a szerdai ünnepségre Csur­gón. Tizenhatan kaptak ugyanis gyékény-, csuhé- és szalmabáb- készítő bizonyítványt, s még öten segítők, nevelők. Lapunkban be­számoltunk arról: régi hiányt pó­tol, ha végre megvalósulhat - szü­lői kezdeményezésre, számos szervezet, intézmény összefogá­sával - a fogyatékosok nappali el­látását biztosító intézmény Csur­gón. Erre még valamennyi kistér­ségi önkormányzatnak rá kell bó­lintania, de már folyamatban van. A leendő ellátottak egy csoportja számára tavaly novemberben képzés indult, amely szerdán zá­rult. A közösségi házban a sokszí­nű alkotásokból nyűt kiállítás. Megyeri Tibomé oktatásszer­vező így köszöntötte a megjelen­teket: mi volt ennek a kis közös­ségnek a titka? Mi volt az az erő, amely összetartotta őket? A titok az alkotókban van. A bejáratnál kosárkából osz­tották a saját készítésű ajándé­kokat. Egy ilyen angyalkát tar­Az alkotók örömmel mutatták mun­kájukat: virágokat, szíveket tott a kezében Ilia Csaba alpol­gármester, mondván: jól jellemzi a tanfolyam résztvevőinek a képzésen töltött napjait. Azokét az emberekét, akik eddig otthon élték szürke hétköznapjaikat, s most megtapasztalhatták, mi­lyen jó közösséghez tartozni. Mitana Lászlóné, a helyi moz­gássérült csoport vezetőjétől megtudtuk: nőnapra már innen vették az ajándéktárgyakat, hogy támogassák a fiatalokat. S akik az indulásnál bábás­kodtak, bíznak a folytatásban. Ahogy Varjú Anita megfogal­mazta meleg hangú költeményé­ben: „csak annyit kérünk, vidd hírül az álmunk. ” ■ Varga Andrea “Örökbe fogadta” Nyitrai István bőszénfai polgármester a ropolyi bejáró és a megyehatár közötti útszakaszt. Mint jó gyám, szé­pen öltözteti, gon­dozza a gyerme­ket.- Botrányos álla­potok uralkodtak az útszakaszon - mondta a polgár- mester. - A közútkezelő rendsze­resen lekaszálta az árokpartot, ilyenkor garmadával bújt elő a szemét. Ezért gondoltunk egy merészet, és a közmunkásokkal összeszedettük a szemetet. Mint­egy hetven zsák hulladék gyűlt össze a hét kilométernyi szaka­szon,' az árokból illetve az egy méter széles sávból. A közútke­zelő minden külön jelzés nélkül elszállíttatta a zsákokat. Zselic- szentpál és Simonfa között is ha­sonló módszerrel takarítanak. Ezért gondoltam a kép­letes örökbefoga­dásra. Vállaljuk, hogy rendszere­sen kitakarítjuk ezt a szakaszt, így legalább rend lesz az utak mentén. Ha a köz­munkaprogramban résztvevő önkormányzatok csatlakozná­nak a kezdeményezésünkhöz, az egész megyét ki lehetne taka­rítani. Nyitrai István számos csatla­kozóra számít. ■ F. Szarka Á. ■ Az egész Somogy megyét ki lehet­ne takarítani ez­zel a bőszénfai módszerrel.

Next

/
Thumbnails
Contents