Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-26 / 48. szám
OMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 26., PÉNTEK LADIK 4 bécsi hógömb i kedvencem % V/. emberekben már ősidők óta negvan a gyűjtés szenvedélye, íoha az ősemberek akkoriban nég csak faágakat és köveket ;yűjtöttek. Majd ahogy az idő áltozott, úgy vele együtt válto- ott a divat is, és az emberek nár más tárgyak gyűjtésében élték örömüket. Amikor a szüleim annyi idő- ek voltak, mint én, ők is elősze- etettel gyűjtöttek. Míg édes- nyám a képeslapokat és a pray-dobozokat, addig apukám lúd Spencer és Terence Hill ényképeivel díszített kártyákat íalmozott. Nagy sláger volt az ő dejükben a Donald rágóban lé- 'ő kép, és az AB-bélyegek is. -Iára ez megváltozott, hiszen a iúk nem érik be egy kis papír- ecnivel, és a lányok polcain sem íemzsegnek kifogyott parfümös ivegcsék. Manapság a fiúk a zárni tógépes játékokat és menő ocisták képeit, míg a lányok fiúiévá lókat és táskákat gyűjtenek, in személy szerint rengeteg dol- ;ot halmoztam össze, így szalvé- ákat, matricákat és porcelánba- >ákat. Már vagy ezer szalvétám ran, de abbahagytam a gyűjté- üket, mert már nem jelentett innyi örömöt, mint kezdetben. Vztán megkaptam életem első lógömbjét, azóta megszállott tyűjtő vagyok. Már vagy 36 zebbnél szebb darabbal rendel- cezem. Több országból kaptam nár, amelyben az adott nemzet eiképe található. Nehéz eldönte- ü, melyik a kedvencem, mert nindegyik csodaszép! Ha vá- asztanom kéne, egy piros kis mcsiban ülő maci, amelyet lécsből kaptam. Az tetszik ben- íük igazán, hogy az embert felállítja a hóesésben álló kis figu- a, és a szekrényen is remek lát- ányt nyújt. híradósok Maga Zoltán kiváló példa a vízvári iskolásoknak, akiknek hetven százaléka szintén roma származású, akárcsak a hegedűművész Sokat gondolkodtunk azon, hogy melyik neves zeneszerzőt hívnánk meg a legszívesebben a szülőfalunkba. Hazai és külföldi előadók egyaránt szóba jöttek, végül hosszas vajúdás után Mága Zoltán mellett döntöttünk. Elképesztő emberi kitartás és művészi zsenialitás kell ahhoz az úthoz, amelyet ő eddig bejárt. Nemcsak a romák számára mutat pozitív példát, hanem azoknak is, akik a semmiből próbálnak meg létezni. Móricz Zsig- mond Hét krajcárában szívszorí- tóan ír a szegénységről, ő pedig a putriból indult el a világhír felé. Tudjuk: „Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég.” Sírás-rívás- sal indult az élete, mint csaknem minden emberélet, ma azonban, hála a hosszú, kitartó munkának, szívből jövő kacagás is van bőven. Egy szóval szívesen látnánk Vízváron. Ez a kis, 600 lelket számláló falu a Duna-Dráva Nemzeti Park területén található, megyénk legdélnyugatibb csücskében. Gyönyörű és érintetlen természeti környezet, hiszen itt folyik a Dráva, ahova a kora reggeli órákban kerékpároznánk le vele, majd a néhány kilométeres séta alatt megfigyelnénk, hogyan tükröződik a kelő nap a hömpölygő Dráván, miként ébred a természet. Szépen, halkan vonulnánk a tanösvényeken végig, így láthatnánk, hogyan indul vadászatra a fekete gólya, miként bukik vízbe a jégmadár, s hallanánk a fecskék kora reggeli csivitelé- sét. S ha már a madaraknál tartunk, és cigányzenészről van szó, meghallgathatnánk igaziból is a pacsirta énekét. Úgy gondoljuk, hogy Vízváron kívül nem is vinnénk máshová, mert van itt látnivaló éppen elég, és igaz a vélemény, hogy mindenki a legszűkebb környezetét ismerje meg jól. Tehát egy rövid, három-négy kilométeres séta után megejtenénk a reggelit: tábortűz, nyárson sült szalonnagomba, lila hagyma tálalás előtt egy kis füstölt sajttal megbolondítva. Köretként friss, foszlós punyát kapna, amelyet az egyik osztálytársunk megtanult elkészíteni. A bőséges reggeli után átkerekeznénk az ártéri erdőn, s bejönnénk az iskolánkba, amelynek nyolcvan tanulója van, s körülbelül hetven százalékuk roma származású. Itt a tanítási órák után sort kerítenénk egy röpke beszélgetésre, valamint esetleg egy kis koncertre is, amelyre a szülők és az érdeklődök is bejöhetnének. Aki nem dolgozik, ne is egyék - tartja a közmondás. A művész úr a déli órákra már biztosan ledolgozta az ebéd árát, megismertetnénk vele a mi iskolánk konyháját. Tibi bácsi nagyon jól készíti a különféle sülteket és kelteket. Őt is megkérnénk, hogy valami ilyesmiből dobja össze az aznapi ebédet. Ebéd után felszólítanánk falunk nevezetességéhez, a Nepomuki Szent János római katolikus templomhoz, melyről tudjuk, hogy 1854-ben épült, mert az előző 1852-ben leégett. A délutáni imádság után el vinnénk a falu önkormányzatának épületébe, ahol a helyi romákkal beszélgethetne életcélról, munkáról, egymás megbecsüléséről és a köztulajdonról. A vacsorát már Zsitvapusztán ejtenénk meg, ahová lovas hin- tóval érkeznénk meg, mert bizony ez is van nekünk! Ott bemutatnánk a vadászházat, a sűrű tölgyfa- és jegenyeerdőt, a gazdag és nívós vadállományt és a rengeteg ehető gombafélét. így aztán, amire végignéznénk mindent, már bizonyára a hold sugarai világítanák be a zegzugos erdei ösvényeket. Ekkor indulnánk hazafelé, s el kellene döntenünk, hogy melyik ösvényen és irányba haladjunk. Mert: „Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok.” KÓPÉK VÍZVÁRI ISKOLA A Médiasárkányok csapat tagja vagyok, és két évvel ezelőtt kezdtem el bélyeget gyűjteni. Apukám is gyűjtött bélyeget gyermekkorában, tőle kaptam kedvet ehhez a hobbihoz. Megkaptam tőle azokat a régi bélyegeket, amelyeket gyermekként gyűjtött. Mára sok szép és értékes bélyeget gyűjtöttem össze. Körülbelül háromezer darabbal rendelkezem. Ezeket hét albumban tárolom. Vannak egyes bélyegeim és úgynevezett blokkok is. A bélyeggyűjtés ma nem könnyű feladat, mert az emberek manapság nem küldenek egymásnak levelet, képeslapokat, hiszen elterjedt az elektronikus levelezés. A bélyegeim nagy részét egy bácsi rendeli meg a postán. Magyarországon évente sok bélyeget adnak ki, minden jeles évfordulóról, eseményről jelenik meg bélyeg. Ezekhez jutok hozzá a bácsi segítségével. A megrendelt bélyegek sajnos nagyon sok pénzbe kerülnek, ezért családtagjaim és barátaim is besegítenek a gyűjtésbe, és mindenki nekem adja a bélyegeit, ha kap. így jutottam hozzá egy Amerikából és egy Ausztriából származó bélyeghez is. Van olyan példányom, amelyből többet is sikerült felhalmoznom, ilyenkor lehetőségem nyílik cserélni más gyűjtővel. Sajnos kevés fiatal gyűjt bélyeget, ezért cserélni egyre ritkábban lehet. A gyűjteménnyel azt tervezem, hogy apukámhoz hasonlóan én is továbbadom majd a gyermekemnek. MÉDIASÁRKÁNYOK CSOKONYAVISONTA USA Vízvári séta Mága Zoltánnal fantázia Képzeletben találkoztak az iskolások a hegedűvirtuózzal mert gyűjteni jó... A bélyegmánia öröklődhet PÉCS EURÓPA KULTURÁLIS FŐVÁROSA Aranyköpések - Gézengúzo angolórán Barnát megkérdezte a tanár néni, hogy hívják a békát angolul Mire ő: „Brekking?” gyerekek, tudjátok-e, mi a leander? - „Igen! Onnan való a leander-völgyi ősember!” Bendegúz rosszalkodik. A tanár néni rászól „Hagyd már abba, Bendegúz, te gézen- | gáz!" Mire ő: „Tanárnő, tudja, hogy bókokkal nem megy nálam semmire!” Káin bolyongott a földön, homlokán viselve bűnének bélyegét, amely miatt minden szembejövő ember megvetette őt „De tanárnő! Ki jött vele szembe, mikor az első emberpárgyermeke volt, a testvérét pedig megölte?" tanárnői Ha Adám és Éva evett a tudás fájáról, és így mindent tudtak, akkor miért nem ettek gyorsan az örök élet fajáról is? Bendegúz rosszalkodik az órán, mire a tanárnő összeborzolja a haját „Tanárnő! Most egy élet munkáját tette tönkre!” honorácior: ez azt jelenti, hogy valaki paraszt volt, de sokat tanult, és ezért már nem úgy hívják! KÉRDÉS a munkafüzetben: Mik lélegeznek tüdővel a vízben? A válasz: a búvárok! gyerekek! Mindig csak a Fometti! Gyümölcsöt nem is esztek? „De igen, a túrósban van mazsola!” Milyen műsorral készülnének az iskolák, ha részt vehetnének a programban? Iskolánk nagy előnnyel indulna a programban, hiszen mindenféle művészeti ágat oktatnak itt, ami egy kulturális főváros programjába nagyon is beleülik. Négyféle lehetőség közül lehet választani a Noszlopyban: néptánc, énekkar, színjáték, festészet Ebből nagyon könnyen össze lehet állítani egy színvonalas, szórakoztató műsort. A néptáncosok remek produkciót adnak szabadtéri, illetve beltéri színpadokon egyaránt, és nem egy egyhangú néptáncestre gondolok. Különböző népek, tájak táncai sorozatosan váltakoznának. Gondolok most a széki szatmári, a dél-alföldi, a mezőségi, a somogyi táncokra egyaránt. Az énekkarunk széles repertoárja lehet egy nyitó-vagy éppen egy zárószám is, hisz a hangjukat hallgatván a külvilág megszűnik. Színjátszósaink megáünák helyüket a Pécsi Nemzeti Színház világot jelentő deszkám is, hiszen már nem egy meghívásnak tettek eleget országszerte sok sikerrel koronázva. A jelmezeket természetesen mind a Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészetoktatási Iskola állja a néptáncosoktól a színjátszókig. Ifjú festőink alkotásai pedig remek helyen lennének a Széchenyi tér Pécsi Galériájában. HÍRADÓSOK(K) MARCALI NOSZLOPY ISKOLA A pécsi rendezvényen szívesen bemutatnánk iskolánkat és névadója, Jálics Ernő szobrászművész munkáit, melyek az ország több területén is megtalálhatóak. A napot a Széchenyi téren táncházzal kezdjük, ahol a néptánccsoportunk várja a táncolni vágyókat Ezzel egy időben alkotó- műhelyt hozunk létre az Apáczai Nevelési Központban, ahol iskolánk kézműveseinek segítségével szobrokat és edényeket készíthetnek agyagból az odalátogatók. Közben a színpadon bemutatjuk az általunk készített kisfil- met, amelynek segítségével megismerhetik iskolánkat, névadónkat és a műveiről készült képeket. Délután a Széchenyi téren az intézményünk művészet tagozatos diákjaiból álló fúvós zenekar ad műsort. Végül átadjuk a pécsi polgármesternek a Jálics-plaketteL Nálunk már évek óta hagyomány, hogy minden évben azok a nyolcadikos diákok kapják meg az elismerést, akik a legjobb tanulók voltak, és a legtöbbet tettek a közösségért Pécs városának azért szeretnénk átadni ezt a díjat, mert nagyon sok iskolánkban végzett tanuló folytatta a tanulmányait a baranyai megyeszékhelyen, és őket ez a város befogadta, s oktatta még hosszú éveken át. hírverők KADARKÚTI JÁLICS ISKOLA 13
