Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-10 / 34. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 10., SZERDA 5 PERCES INTERJÚ Dolgoznak a gondozottak Szinte minden gondo­zottnak akad munkája Kéthelyen, a Fővárosi Önkormányzat Értel­mi Fogyatékosok Ott­honában.- Intézményen kívül és be­lül is akad munka? - kér­deztük Gilikter Gabriellát, az intézmény igazgatóját.- Negyvenöt gondozottun­kat foglalkoztatja egy külső cég. Ok minimálbért kap­nak. Intézményen belül pe­dig munkarehabilitációs foglalkoztatásban százhat lakónknak tudunk munkát adni, nekik a minimálbér harminc százalékát fizetjük.- Ez jó arány?- Azt mondanám: szeren­csés helyzetben vagyunk, mert az intézményünkben élő emberek is hasznos tevé­kenységet tudnak végezni. Az életvitelhez hozzátarto­zik a munka is. Legutóbb a Kézenfogva Alapítvánnyal közösen pályáztunk, és nyertünk is, ebben a piaci alapú foglalkoztatásra for­dítjuk a figyelmet.- Milyen munkákat végez­nek a lakók jelenleg?- Növénytermesztést sza­badföldén és üvegházban, de van egyfajta kertészeti szol­gáltatás, aminek keretében a lakóink kijárnak a faluba vagy a Balaton-partra ásni, szántani, kiskerteket rendbe tenni. Ezenkívül ajándéko­kat készítenek: a dísz- és a használati tárgyakon a kerá­mia- és a textilműhelyben dolgozhatnak. ■ V. E. MEGYEI KÖRKÉP Több a bor, mint a hazai szőlő piaci prés Az uniós szabályozáshoz képest is túl bonyolult az új magyar rendelet A palack, a címke, a dugó többe kerül, mint 250 forint. Felvételünkön az újborokat címkézi a Pócz Pincészetben Millei Károlyné (Folytatás az 1. oldalról) A BB-termékeknek csak akkor van esélyük a piacon, ha a két legmagasabb, azaz az egykori minőségi elnevezésnek megfe­lelő oltalom alatt álló eredet- megjelöléses (OEM), illetve a korábbi tájborokat jelentő olta­lom alatt álló földrajzi jelzéses (OFJ) kategóriába kerülnek. Ezeknek az alapanyaga olyan ültetvényekről származhat csak, melyeknek termése nem lépi át a maximálisan engedé­lyezett mennyiséget hektáron­ként. Az eddiginél szigorúbb előírások teljesülését a felvásár­lási jegyen ellenőrzik, s a hegy­bírók is ez alapján adják ki a származási bizonyítványt. Happ István, a BB vezérigaz­gatója azt mondta: az új szabá­lyozás rontja a cég piaci pozíci­óit, annak ellenére, hogy alapja­iban érthető a tradíciókra épülő uniós bortörvény, s az európai uniós egységesítési szándékot sem lehet megkérdőjelezni. A szabályozás mégis rontja a jóval liberálisabb elvek szerint készü­lő újvilági borokkal szembeni piaci pozíciót.- Ezekben az országokban nincs mennyiségi korlátozás. Egy szélsőséges példa, hogy Ka­liforniában 15 százaléknyi víz hozzáadását is engedélyezik - hívta fel a figyelmet Happ Ist­ván, aki arra is kitért: a nálunk most számszerűen korlátozott termésmennyiségi adatokat még az ugyancsak uniós Észak- Olaszországban sem alkalmaz­zák. - Nem feltétlenül kellett volna ezeket az adatokat egysé­gesíteni - vélekedett a BB vezér- igazgatója, aki szerint az uniós Meghatározzák, hogy mennyi teremhet oem-borok esetében a tör­vény 100 hektoliter hektá­ronkénti seprős új- bormennyiséget határoz meg maximumként. Ez át­számítva azt jelenti: a ka­tegóriába csak olyan bor kerülhet, mely hektáron­ként legfeljebb 133 mázsa szőlőt termő ültetvényről származik. Happ István el­mondta: a BB OEM- kategóriában forgalmazott termékeinek alapfajtái a tramini, a merlot, a caber- net sauvignon és a caber- net franc, ezeken az ültet­vényeken kell tehát a leg­feljebb 133 mázsát betar­tani. Jóval több, összesen tizenhárom fajtát érint BB- felvásárlás esetén az OFJ- kategóriában előírt 120 hektoliter hektáronként, mely átszámítva legfeljebb 160 mázsa hektáronkénti terméssel egyenlő. szabályozáshoz képest Magyar- ország sok mindent túlbonyolí­tott, s a minisztérium végrehaj­tási utasítása túlbürokratizált rendszert eredményezett. Happ István szerint ugyanak­kor a külföldön elsősorban Svédországba, Angliába és á bal­ti államokba értékesítő BB ex­portpozíciói még mindig job­bak, mint a belföldi helyzete. ■ Füleki Tímea A kórháznak gyűjtenek a somogyi lovagok traianus Egyetlen csoki árát kérik csak a szervezők az adakozóktól Ajánld fel a csokid árát! - kéri a segíteni vágyó emberektől a ka­posvári Traianus lovagrend. A Kaposi Mór Oktató Kórház csecsemő- és gyermekosztályá­nak akarnak moni­tort vásárolni. A nagy sikerű ta­valyi első akció után most újabb programot indított útjára a lo­vagrend. Somogybán csaknem hatvan helyen állítanak fel gyűj­Monitort vásárolnának a gyermekosz­tálynak. tőpontokat, ahol az adakozni vá­gyók tetszés szerinti összeget helyezhetnek el. Az óvodákon, az általános és kö­zépiskolákon kívül számos állami és közigazgatási szer­vezet csatlakozik a felhíváshoz. Szer­dán a mezőgazdasági szakigaz­gatási hivatalban állítanak fel újabb gyűjtőládát - Nem kérünk senkitől sem eget rengető összeget - magya­rázta kedden Szikra László, a lo­vagrend vezetője. - Csupán sze­retnénk, ha minél többen érez­nék át az adakozás örömét. Bí­zunk az összefogásban és a kö­zösség erejében. Február közepén kezdődik el a gyűjtés, s egészen május elejé­ig tart. Tavaly közel kétszázezer forint jött össze, a lovagrend ve­zetője most ennek a többszörö­sére számít. A gyermekek adják át majd a pénzt a második jóté­konysági fesztiválon, amelynek május 15-én a kaposvári városi sportcsarnok ad otthont. A prog­ramot már eddig is sokan támo­gatják, az oktatási intézménye­ken kívül a Magyar Honvédség, a toborzóiroda, a kaposvári mentőállomás és az oktató kór­ház is. ■ Harsányi Miklós Szikra László: május 15-én lesz a jótékonysági fesztivál A kiskamasz vágta le a kötélről öngyilkos édesapját gyereksorsA tragédia lelki feldolgozása közben a falu szájával is küzdenie kell az anyának és a kicsiknek A tragédia még tavaly december­ben történt. A jákói férfi, a három- gyerekes családapa nem tudta el­viselni, hogy felesége elhagyta. Felakasztotta magát. Az apára a 13 éves fia talált rá. Levágta a kö­télről, megpróbált „levegőt fújni a szájába" - hiába, nem tudott éle­tet lehelni bele. A tragédiát és a lelki sokkot lassacskán kiheverik a gyerekek. A faluban azonban különböző pletykák kaptak szárnyra. Sokan az anyát okolják a férfi halála miatt. A szóbeszédet terjesztők viszont szerinte a való­ságról vajmi keveset tudnak.- A házasságunk már évekkel ezelőtt megromlott - emlékezett az édesanya, Ágnes. - A gyere­kek csak a folytonos veszekedést hallották. Elegem lett az állandó italozásból, végül októberben el­költöztem, amit ezek szerint nem tudott feldolgozni. Őszintén sajnálom, hogy így döntött, nem akartam, hogy ez történjen. Na­gyon sokáig könyörögtem, kér­tem: beszéljük meg. Nem sike­rült. A faluban megindult a pletyka, hogy elhagytam őket. A kicsik is tudták, hogy nem igaz. A legkisebb lányom szerint „anya nem elhagyott bennünket, csak elmenekült”. A férjem nem engedte el velem a gyerekeket, velük zsarolt. Rendszeresen ki­mentem a kaposmérői iskolába, hogy találkozhassam velük. A tragédia után a család Ka­posváron társasházi albérletben Albérletben talált nyugalomra a család. A képen az egyik fiú találta meg a nyugalmat Ám Jákóban a nagymamát sem lehe­tett magára hagyni. Az asszony idős, beteg, és elvesztette a fiát. Most kétlaki életet élnek a gye­rekek, ketten-ketten pár napig a nagymamánál vannak.- A történtek nagyon felkavar­ták a gyerekeket, de talán már kezdenek megnyugodni. Egyi­kük sem beszél a történtekről. Dominik találta meg az apját, egyszer zokogva elmondta, de nem hajlandó többet beszélni ró­la. Nem is akarom faggatni. Mondjon annyit, amennyit ő akar. A mai napig fél. Még abba a szobába se hajlandó bemenni, ahol aludtunk. Az első egy hó­napban rettenetesen hiányzott nekik az apjuk. A nagymama ma is abban a házban lakik, a gyerekek nagyon sokat kint van­nak nála Jákóban. Ő kérte, hogy ne legyen egyedül. Csecsemőko­ruktól nevelte a gyerekeket, tisz­telem, becsülöm. De egy gyerek egyedül nem mer kimenni. Ket­tő kimegy Jákóba, kettő bejön. Mindegy, hogy iskolába Jákóból járnak vagy Kaposvárról. Sem­miképp nem akarom, hogy a nagymamát magára hagyják. A falu száját azonban nem le­het befogni. A „jóakarók” az anyát okolják a történtekért, a gyerekeket pedig állami gondo­zásba vétellel riogatják.- Várható volt, hogy engem ki­áltanak ki bűnbaknak. Semmit nem tettem, amivel erre okot ad­tam volna. Válni akartam, ahogy hozzám hasonlóan nagyon so­kan ebben az országban. A gye­rekek a rokonságtól már hallót- I ták, hogy állami gondozásba fog- | ják őket venni. Alig tudják fel­dolgozni a tragédiát, és akkor még ezekkel a „jóindulatú” meg­jegyzésekkel teljes kétség- beesésbe hajszolják őket. Engem is megviseltek a történtek, ma­gamban gyászolom a férjemet, annak ellenére, hogy nem men­tem el a temetésére. Ez is olaj volt a tűzre, holott csak nem akartam újabb pletykáknak táp­talajt adni. Amikor nem volt ott senki, akkor mentem ki a sírjá­hoz... ■ F. Szarka Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents