Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-04 / 2. szám

13 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 4., HÉTFŐ SOMOGYORSZÁG KINCSEI népzene „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály) A HALADÁS ÉS A FIATALSÁG OLDALÁN Vikár Béla 1859. április 1-jén született Hetesen, és 1945. szeptember 22- én hunyt el Dunavecsén. F. Szarka Ágnes Mindig a haladás és a fiatalság oldalán állt, a tudományban és az irodalomban egyaránt. Nem volt irigy Bartók és Kodály dicsőségé­re, sőt, segítette őket, és szívből örült később fényes nemzetközi sikereiknek is. Vikár Béla széles körű munkásságának legismer­tebb darabja talán a pompás Ka- levala-fordítás, melyet az Akadé­mia adott ki. A finn és észt, vala­mint a nyugati nyelveken kívül a grúz nyelvet is annyira elsajátítot­ta, hogy Rusztaveli 800 éves epo­szát: a Tarielt is lefordította. Szülőföldjén korán megfogta lelkét a parasztnóták, -mesék vi­lága. Édesanyja ajkáról jegyezte le gyorsírással az első dalokat, majd az egész megyét bejárta. A kilencvenes években ismerke­dett meg Rákóczi Izidor pesti műszerésznél az Edison-féle fo­nográffal, s az egész világot megelőzve ment ki falura fonog­ráffal dalt gyűjteni. 1896 őszén kezdte meg Borsod megyében - Mezőcsáton - a viaszhengerre való felvételt. Mikor külföldön ráeszméltek a gyűjtés ilyen módjára, neki már egész soro­zat hengere volt. A Néprajzi Társaság vezetői hiába jártak segélyért gróf Csáky Albin kul­tuszminiszternél, csak jóval ké­sőbb, Wlassics Gyulától sike­rült némi támogatást kapniuk, hogy Vikár folytathassa gyűjtő­útjait. Az 1900-as párizsi világ- kiállításon Sebestyén Gyula e fonogramokat mutatta be. Vi­lágcsodája volt az akkor, de a folklórnak akkor is kevés volt az értő közönsége. Vikár Béla mintegy hétezer dalt jegyzett föl 19 vaskos füze­tében. Ezeket a Tudományos Akadémia vásárolta meg, évti­zedeken át életjáradékkal segít­ve e kiváló tagján, a szövegek későbbi kiadása reményében. Vikárnak a Néprajzi Múzeum­ban őrzött sok száz fonográf­hengerét pedig maga Bartók Bé­la is oly nagyra becsülte, hogy többszöri gondos lehallgatás Vikár Béla szigorú tekintetű mellszobra fogadja a Hetesre látogatókat. Idén várhatóan elkészül az emlékház után saját kezűleg kottázta le. E fonográfhengerek kétharmad része pótolhatatlan zenei régi­séget tartalmaz. A gyorsírásos feljegyzéseket gyűjtőútjáról ha­zatérve azonnal letisztázta, és 1910-ben átadta a Népköltési Gyűjtemény szerkesztőjének, Vargha Gyulának, aki az egész kéziratot elvesztette. Vikár gyűjtőútjai sikerét több jó tulajdonsága eredményezte: tréfálkozó modora, mély élet- bölcselete, kedvessége, a pa­raszt nyelvének és hangulatá­nak megismerése, abba való be­illeszkedése. A megmaradt több mint öt­venéves gyorsírójegyzetek cson- kasága, az anyag túlnyomó ré­szének sehol sem közölt volta te­szi nehézzé, hogy gyűjtőútjait térképen ábrázolják. 1925 februárjában lépett elő­ször a közönség elé a Vikár Béla kórus jogelődje, a Kaposvári Iparos Dalárda. Az 50tó0 fős együttes férfikarként működött a II. világháborúig. 1945 után Nyakas József szervezte újjá a kórust. 1962-ben a Zeneakadé­mián már mint Vikár Béla kó­rus mutatkozott be. 1964-től harminchat éven keresztül Zá- kányi Zsolt Liszt-díjas karnagy vezette az énekkart. Munkája, igényessége alkalmassá tette a kórust a nemzetközi megméret­tetésekre is. Visszavonulása után 2000 novemberétől Lud- mány Géza karnagy vette át a kórus vezetését a jelenlegi negy­vennyolc kórustaggal. A kórus­ban a diáktól a nyugdíjasig min­den korosztály és sokféle foglal­kozási ág fellelhető. Kodályt is inspirálta Vikár népzenegyűjtése KODÁLY ZOLTÁN 1906-ban is­merte meg Vikár Béla fono- gramgyűjteményét, s ennek hatására döntötte el, hogy fa­lura megy népdalokat gyűjte­ni. Kutatásai elején ismerke­dett mega hozzá hasonló uta­kon járó Bartók Bélával, ek­kor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban Magyar népdalok címmel tíz-tíz nép­dalt adtak ki közösen zongo­rakísérettel ellátva. Költői véna és tréfás szójátékok a humoros szójátékok szerete- te már Vikár Béla gyermekko­rában megmutatkozott A csa­ládi asztalnál kedvenc szava- járása volt az alábbi kétsoros: „Ne vesszen kárba, Inkább a Vikárba!” tréfás szójátékai leveleiben is megjelennek, még a legna­gyobb nélkülözésben is. Öreg kori, a háború viszontagságai közt írt leveléből sem hiányzik egy kis szójáték: „Ma még megvagyunk, holnap talán megfagyunk ” élete során számtalan műfor­dítása jelent meg. Szükséges is volt a költői véna ahhoz, hogy élvezhetőén adja vissza a Kalevala szövegét vagy akár La Fontaine tanulságos, néhol tréfás fabuláit Fordítói mun­kái mellett rendszeresen jelen­tek meg saját versei a lapok­ban; főleg az általa szerkesz­tett Elet című folyóiratban. SZERINTEM berta gyula orvos: - Nekünk, somogyiaknak igazi kincsünk Vikár Béla, aki a Kaposvárhoz közeli Hetesen született. Három dolog jut róla eszembe: először is a fantasztikus Kalevala-fordí- tása, majd a népzenegyűjtése, illetve a zenei munkássága, és nem utolsósorban a nevét vise­lő kórus, amely méltán szerzett hírnevet magának az országha­táron belül és azon kívül is. ádám László polgármester: - Hetes büszkesége Vikár Béla, és még tartozunk az emlékháza el­készítésével. Most már a meg­valósításhoz szükséges pénz­ügyi alapok a rendelkezésünkre állnak - mintegy kilencmillió forint -, tervünket, elképzelé­sünket még a finn köztársasági elnök is támogatja. Az elképze­lések szerint az emlékházat 2010-ben fogjuk átadni. kapitány Orsolya néprajzkuta­tó: - Nekünk elsősorban a nép­zenei gyűjtései jelentik az iga­zi kincset. No, és ahogy fonog­ráfhengerrel rögzítette azokat. Sokoldalúságát nem kell bemu­tatni, éppen emiatt nehéz munkásságából néhány dolgot kiemelni. A Néprajzi Múzeum őrzi azt a páratlan anyagot, amelyet a finnországi expedíci­ójáról hozott haza. Ösvény a babonák és hiedelmek világában kirándulás Hatnapos túra a Balatontól Somogyfajszon keresztül a Dráváig Klasszikus formában egy romantikus lélek A Somogyfajszi Pásztorpark év­ről évre több látogatót vonz. A lá­togatók megismerhetik a somo­gyi pásztorélet múltját, a pászto­rok művészetét, szokásait, hiedel­meit, babonáit, eszközeit. A park­ban jelentős fejlesztések történ­tek, amelyek a bemutatást teszik hitelesebbé és a látogatók kényel­mét szolgálják. A 200 hektáros terület infrastruktúrájának fenn­tartása, valamint a szakvezetések nem kis feladatot jelentenek. A pásztorélet tárgyi emlékei­ből állandó kiállítás nyílt a Kund-kastély egyik termében. Az érdeklődők az épülettől in­duló bemutató útvonalon végig­haladva kapnak ízelítőt a táj va­lamikori hangulatából. Általá­Az év minden szakában kellemes kirándulás tehető Somogyfajszra nos iskolai csoportok egész na­pos, illetve többnapos terep­program keretében ismerked­hetnek meg a térség természeti és kulturális értékeivel, neveze­tességeivel. A pásztorpark láto­gatói részére szakvezetést bizto­sítanak. Kialakították azt az ál­landó túraútvonalat, amelyen a csoportok a Balaton déli partjá­tól indulva hat nap alatt érik el a Dráva folyót. A résztvevők a Balaton-Nagyberek, a Somogy­fajszi Pásztorpark, a Boronka- melléki Tájvédelmi Körzet és a Petesmalmi Vidrapark érintésé­vel ismerkednek meg a Belső- Somogyra jellemző, mozaikos élőhelytípusokkal és azok válto­zatos élővilágával. Berzsenyi Dániel, a korszak ki­emelkedő lírikusa 1804-től Niklán élt. Egykori lakóházá­ban 1954-ben alakították ki az emlékmúzeumot. Tágas ter­meiben a költő személyes tár­gyait és levelezésének doku­mentumait vehetjük szemügy­re. Megtalálhatók az ország kü­lönböző vidékeire a költőtársak­hoz írott levelei, valamint költe­ményeinek kéziratai és nyomta­tott változatai. Pipái, tollai és népi hangszerei a vidéki nemes életére emlékeztetnek. Gróf Széchenyi István szobra a költő és a nagy államférfi közötti szo­ros kapcsolatra utal. A ház előt­ti virágok között a költő mell­szobra fogadja a látogatót. A magyar Irodalom nagy magá­nyosa, a niklal remete

Next

/
Thumbnails
Contents