Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-04 / 2. szám

SOMOGYI HlRLAP - 2010. JANUÁR 4., HÉTFŐ 12 SOMOGYI KÖRKÉP Aki nem ürítette ki teljesen a pénztárcáját az ünnepekre, azért még jó vásárt csinálhatott. A jellemző azonban az volt, hogy inkább nézelődtek, sétálgattak a vásárlátogatók. Az év első vásárán kevés üzlet köttetett Adásvétel helyett fitnesz a vásárban vásárválság Több volt az árus, mint a vastag pénztárcájú vevő az év első kaposvári kirakodásán Az eladó magányossága: nemigen fogyott az ünnepekről maradt portéka Sok árus megrémült a zimankótól, a kitartóak készséggel segítettek Gyenge kezdés után erős visszaesés - valahogy így lehetne jellemezni a for­galmat az év első kapos­vári vásárán. Ha a keres­kedők a karácsony kör­nyékén is gyér forgalom­ra azt mondták: ennél már nem lehet rosszabb, a január bebizonyította az ellenkezőjét... Jakab Edit- Máskor sem tolongtak január­ban, de ez a mostani forgalom mindent alulmúl - dohog az egyik kereskedő. Valóban: a más­kor zsúfolásig telt sorokban alig kéttucatnyi árus verte fel a sát­rát. Úgyhogy nem kellett sokat sétálgatniuk azoknak az elszánt vásárlóknak sem, akik a csípős szél és a fagypontot verdeső hő­mérséklet ellenére kimerészked­tek a vásártérre. A néhány ke­reskedő, aki még így év elején tartotta a frontot, összecűgölte portékáját egy helyre, hogy leg­alább egy sor nézzen ki úgy, mintha vásár lenne...- Hajnalban voltak még né- hányan, akik jöttek kipakolni, de a viharos szél elijesztette őket, és hazamentek - mondja az egyik kereskedő. - Még ve­lük együtt sem lettünk volna túl sokan. Azt hiszem, ilyen még nem volt, hogy ennyire ke­vesen pakoltunk volna ki.- Ugyan, a január mindig ilyen - replikázik a másik. - Akik messzebbről szoktak jön­ni, pontosan tudják, hogy ilyen­kor hetekig nem érdemes elin­dulniuk, úgysem lesz forgalom. Majd talán februárban, annak is inkább a második felében. Óvatosan érdeklődőm: rend­ben, hogy nagy boltot nem csi­nálnának, de azért előfordulhat, hogy valaki a karácsonyra vásá­rolt holmit szeretné kicserélni, mert nem lett jó a méret, nem tetszett... Ilyenkor mi a teendő?- Ez is az egyik oka, hogy mi itt vagyunk, csókolom - mond­ja a sok réteg ruhától leginkább Michelin-gumiemberkére emlé­keztető eladó. - Mi itt voltunk karácsony és szilveszter között is, és az ünnep előtt minden ve­vőnek elmondtam: ha nem jó a termék, nyugodtan hozza visz­sza, kicserélem. Ezt be is tar­tom. Én még megtanultam, hogy mi a becsület, a vásárlók kiszolgálása... Apropó, karácsony. Nyilván azért nincs forgalom, mert az ünnepre mindenki alaposan ki- költekezte magát - vetem fel. Akkor viszont az ünnepi forga­lomra nem lehetett panasz.- Ne bosszantson fel! - mor­dul fel az egyik árus. - Azt egy szóval lehet jellemezni: tragi­kus. Hiába lehet itt mindent megvenni olcsóbban, mint az üzletekben, sőt még az olcsót is akcióztuk, leáraztuk, már er­re sem futotta. Sokkal kisebb volt a forgalom, mint a korábbi években. Inkább sétatéren érezte magát az ember, nem vásárban, mert mindenki csak sétálgatott, nézelődött, de nem vásárolt. Igaz volt ez most is. A hajna­li zimankó után nagy komóto­san azért csak előbukkant a nap, és ez azért kicsalogatta a vásárlókat úgy tíz óra tájban. De úgy tűnt: az ünnepi tespe- dés és a hatalmas lakomák után inkább a testmozgás és a friss levegő volt a fő oka, hogy sétára adták a fejüket. Frissen szerzett „zsákmányt" rejtő rek­lámszatyrot csak néhány em­ber kezében lehetett látni. Pe­dig köttethettek volna jó üzle­tek, mert ami karácsony előtt akciós volt, most az akciós ár akciós összegéért lehetett meg­venni. Pizsamát ezerért, puló­vert ezerkétszázért, szabadidő­nadrágot nyolcszázért, vastag zoknit kétszázért. De a kivehe­tő bundabélésű gumipapucs ára is 1300 forintig zuhant... Egyetlen hely volt, ahol most is sorba kellett állni: a lángossü- tő. Az ünnepi különlegességek után a maga egyszerűségével, no meg sajttal, tejföllel, fokhagy­mával a legfinomabb vasárnapi ebéddel vetekszik. Egy jó pohár forralt borral „leküldve"... Azért nem indul rosszul az év. Alpinisták bontják a tabi iskola kéményét LEPOROLT MÚLT SZAZAD! TÖRTÉNETEK A baltázó tolvaj Elhordásra vár a tabi középisko­la elbontott egykori olajtüzelésű kazánházának vasbeton- és tég­latörmeléke. A bontást egy vár­palotai cég végezte a két ünnep között. A somogyi TISZK-közép- iskola tagintézményében több mint egy évtizede kihasználat­lanul állt a mintegy háromszáz négyzetméter alapterületű vas­beton szerkezetű olajtüzelésű kazánház. Nagy Judit, a tagintéz­mény igazgatója azt mondta: nél­külözhetetlen volt az elbontása, amit januárban követ a mellette álló 24 méter magas vasbeton kémény visszabontása. Ezt a munkát alpinisták végzik, a szerződés szerint legkésőbb ja­nuár 31-ig be is fejezik. Az épület helyén parkolót és parkot alakítanak ki.- A hatalmas kémény már baleset- és életveszélyes volt - mondta Schmidt Jenő polgár- mester. - A kémény teteje meg­nyílott, és nagyobb szél esetén kisebb darabok potyogtak le ró­la. A bontás és a törmelékelszál­lítás költségeit a megyei és a tabi önkormányzat fizeti. A munkák elvégzése bruttó 13 millió forintba kerül. Megtudtuk azt is, hogy a vasbeton anyagot ledaráltatja a tabi önkormányzat. A vashul­ladék kiszedése után a beton­törmeléket útépítés alapjának fogják felhasználni. ■ Krutek József Nem mindennapi bűncselek­ményről számolt be a Somogy- vármegye 1905. október 13-i szá­ma. A történet előzménye, hogy Hermann Vendel nagybajomi hentesmester egyik nap átment szomszédjához, Gróf István aszta­loshoz. Mivel a hentes felesége Marcaliban volt, így csak az anyó­sa tartózkodott otthon. A konyhá­ban dolgozgatva találta őt Lakatos Sándor zenész, akit a községben mindenki csak Cigány Sándor­nak, ismert. Mikor a muzsikus megmondta, hogy Hermann-nal akar beszélni, az öregasszony át­ment a szomszédba, hogy haza­hívja a vejét. Mire mindketten át­értek, Cigány már nem volt ott. Amikor a hentes körbenézett, azonnal észrevette, hogy a szek­rény ajtaja - amely addig zárva volt - nyitva, és az egyik fiókban az imádságos könyvből, amely­ben kétszáznegyven korona pa­pírpénz volt, az egyik bankjegy sarka kilátszik. Megszámlálva a pénzt kiderült, hogy egy 50 és egy 20 koronás bankó hiányzik, a maradék pénzek egyike pedig be van hasítva. A tettes tehát fel­tételezhetően lázas sietséggel követte el a lopást. Ahogy Hermann a fiókban ke­resgélt, Lakatos Sándor lépett be Bunovácz Mihály társaságában. Előbbi megkérdezte:- Mit keres?- Amíg a szomszédban vol­tunk, elloptak innen 35 forintot.- Csak nem gondolja, hogy én?- Ha nem találom meg, azt gondolom.- Hát kutasson ki!- Meg is teszem. S miután Hermann mindent végignézett, és sehol nem talál­ta a pénzt, Cigányt kikutatta. A csizmájához érve felszólította, vegye le. A zenész azonban er­re nem volt hajlandó, azt mondta, nem engedi lehúzni, mert úgysincs benne a pénz. Miután azonban a hentes ra­gaszkodott a csizma levételé­hez, azt mondta, majd otthon, így aztán mindhárman elmen­tek Lakatos Cigány Sándor la­kására. Cigány bevezette Her- mannt a szobába, maga pedig kiment, behozott egy fejszét, és a feleségét is behívta. Ott meg­kérdezte a hentest:- Még mindig akarja, hogy le­vessem a csizmámat?- Akarom - volt a válasz.- No jó! - s ezzel megölelte, megcsókolta a feleségét. - Itt van, húzza le a csizmámat, de ha nem lesz benne a pénz, ezzel a fejszével fogom agyonvágni! A hentes a fenyegetés dacára is keresztül akarta vinni a szán­dékát, de Lakatos ebben meggá­tolta. Elkapta Hermann nyakát, majd fojtogatni kezdte, úgy du­lakodtak egy darabig. A megré­mült asszony ijedten állt közé­jük, és szétválasztotta őket. A hentes hirtelen menekülőre fogta, még a kalapját is hát­rahagyta. A csendőrségre sza­ladt, ahol megindították a vizs­gálatot. Lakatos Cigány Sándor ugyan tagadta a tettét, ennek el­lenére feljelentették a kaposvá­ri járásbíróságon.

Next

/
Thumbnails
Contents