Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-23 / 19. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 23., SZOMBAT A babért majd a dédunokák aratják le az erdő kapitánya Iskolásként a fizikai munkákban is kipróbálta magát az egykori „játszótéren” Barkóczi István szerint illene gondolni a gáz és olaj utáni időkre Barkóczi István BÁR JELENLEG a megyeszék­helyen él, a szántódi évek ki­törölhetetlenül beleégtek, nem tud, s nem is akar el­szakadni a településtől, ahol építkezett, s ahol friss sopro­ni erdőmémöki diplomával a zsebében 1978-ban, 24 éve­sen dolgozni kezdett. Közel két évtized jutott neki a Bala- ton-parton, volt műszaki ve­zető, igazgató, amikor jött a lehetőség, hogy a Sefag veze­tője legyen. A GYULAJl erdőtől tehát a ve­zérigazgatói székig jutott, s talán ennek is köszönhető, hogy valóra vált élete álma, részt vehetett egy afrikai va­dászaton, ahol egy felbőszült kafferbivalyt sikerült elejte­nie. Hogy nem holmi szedőit állatról volt szó, jól mutatja, hogy a vad azonnal táma­dásba lendült, amikor meg érezte az ember szagát. A ra­vaszt akkor sikerült meghúz­ni, amikor 15 méterre ért - Barkóczi István ma is csillo gó szemmel, mosolyogva em­lékezik vissza, arról viszont diszkréten hallgat, élete pár­ja hogy reagált a történtek­re... A hazai erdők lakói közül a vaddisznó a kedvence, leg­alábbis az asztalon, de a fia­tal dámszarvast is kedveli. Ellentétben az őzzel, melyet jellegzetes ize miatt annyira nem szeret Nem úgy a kony­hai foglalatosságokat: szíve­sen áll a tűzhely mellé, le gyen sült vagy pörkölt, értő kézzel készíti el. szabadidejében sem tud el­szakadni az erdőtől, számára elképzelhetetlen a nyaralás a tengerparton sütkérezve, min­dig mindenütt az erdőt kere sí. S akármerre is megy a vi­lágban, mindig büszkén álla­pítja meg, a somogyi erdők­nek, erdészeknek nincs miért szégyenkezniük. Hogy ezt más is így látja, bizonyíték rá a Magyar Köztársaság Lovag­keresztje, melyet tavaly ka­pott meg, illetve a Pro Comi- tatu Somogy díj, mellyel az idén ismerték el a munkáját. És ahogyan mindig hozzáte­szi: a csapatáét. Mert ez szá­mára legalább olyan fontos. Bár erdésznek vallja ma­gát, a lovagkeresztet és a Pro Comitatu Somogy dí­jat szerinte is félig a gaz­dasági szakember, a Sefag Zrt. vezetője kapta. Pedig sokat gondolkodott, ami­kor igazgatónak hívták, hiszen igazán az erdőben érzi jól magát. Ennek elle­nére egyre többet kény­szerül a négy fal közé. Vas András- Kedvenc fája?- A kocsányos tölgy - feleli gondolkodás nélkül Barkóczi Ist­ván. - Kicsit talán azért is, mert ez a megye, a régió fája. Meg az­tán érték- és időtálló. S nem mel­lékesen: az erdészcímerben is tölgyfalevél látható.- Konkrét is akad?- Általában az idős fák. Egy több száz éves példányra rá tu­dok csodálkozni, mi mindent láthatott, micsoda korszakválto­zásokat ért meg.- Somogybán melyik a legöre­gebb fa?- Ezt passzolnám.- Pedig az ember azt hinné, a megye legfőbb erdésze ebből is naprakész.- Sajnos egyre kevesebbet tu­dok terepre menni, rengeteg az irodai munka.- Ilyen a felső vezetők élete...- Jókor mondja: éppen a de­cember, a január, amikor van egy kis időm.- Ül a megyeszékhely belváro­sában egy irodában: gondolom, nem emiatt lett erdész.- Édesapám erdész volt, úgy nőttem fel Gyulajon, Páriban, hogy ez az életforma volt ter­mészetes.- Azt hallottam, az apja próbá­ra tette, tényleg ezt szeretné-e.- Nyaranta dolgoznom kellett, úgy tartotta, csak úgy lehet meg­ismerni az erdőt, a szakmát, ha az ember minden munkát kipró­bál. így hát voltam sarlózó...- Bocsánat?- Csemeteápoló. Dolgoztam fakitermelőként, kérgeztem, va­gont is raktam - minden erdei fizikai munkát kipróbáltam.- Nehéz elképzelni.- Most már nekem is. De ak­kor... Ráadásul oda kellett ten­nem magam, hiszen teljesít­ményre fizettek.- Ez sem szegte kedvét. Kicsit eleve elrendelésnek tűnik az egész.- Talán... De otthonról nem próbáltak kényszeríteni. Az öcsém például, aki ugyanígy nőtt fel, vízügyi mérnök lett.- A természettől azért ő sem szakadt el.- Engem mindig ez vonzott. Gyerekkoromban az erdő volt a játszóterem.- Fára mászás, nyomkeresés?- Madarászkodtam. Órákig tudtam távcsővel figyelni őket. És gombáztam.- Ma is menne?- A vargányát még mindig én szedem a családnak.- Pörköltnek? Levesnek?- A paprikás a kedvencem, de levesnek is kiváló.- Meghiszem azt! De kicsit el­kalandoztunk...- Nagyon szerettem beszélget­ni az idős erdészekkel, vadá­szokkal is.- Egy másik világ?- Akkoriban sokkal köny- nyebb volt az erdészek élete, ki­csit szezonális munkának szá­mított. Télen lezajlott az erdei munkák java része, nyárra csak azipolás maradt Volt idejük er­dőt járni, megismerni mindent és mindenkit a környéken. A rendszerváltás után viszont minden megváltozott.- Jött a költséghatékonyság...- ...és az eredménycentrali­zált világ kevesebb emberrel, akikre több feladat jutott. Ipar­szerűvé vált a munka, ráadásul az erdőtörvényeknek is meg kellett felelni.- Ez így mind együtt nem megy az erdők kárára?- Sőt! A mienk a világ talán legszigorúbb erdőtörvénye, ami garantálja, hogy szebb és jobb erdőket adunk át az utókornak.- A szebbet még értem, de mi­től jobb egy erdő?'- Területarányosan értéke­sebb fajokból áll. Somogybán is nőtt az őshonos tölgyesek szá­ma, mig az akác visszaszorult.- A közvélemény csak az erdőt látja...- Mi a jövőnek dolgozunk.- Kevesen büszkélkednek, amikor 70 év után kiteljesedik egy friss telepítésű tölgyes...- Százhúsz év múlva. Csak a pontosság kedvéért.- A dédunokája megélheti...- Rövid távon is akad ered­mény: egy szép erdőfelújítás.- Ez szakmai siker. A közvéle­mény csak azt látja, hogy ott az erdő, esetleg, hogy letermelték.- A városi ember. Az erdő ugyanis mindig a vidékieké volt Jobban kötődtek hozzá, nekik ugyanis többek között megélhe­tést, munkahelyet jelentett.- Városban tényleg idegenül hat egy erdész: a vállra vetett puska, a pórázon vezetett ku­tya az erdőben mutat jól.- Ma már nem érvényes ez a sztereotípia. Az erdész félig hi­vatalnok, sokmilliós értékekért felel, melyeket állandóan doku­mentálnia kell. Persze ettől még ismernie kell a rábízott erdőt.- A vezérigazgatónak is?- Azt hiszem, minden erdőnk­ben eligazodnék.- Gondolom, leginkább a szán- tódit ismeri.- Ott kezdtem, ma is ezer szál­lal kötődöm hozzá.- Nehéz volt a költözés?- Sokat mérlegeltem. A szak­ma csúcsa ugyanis, bár lehet, hogy furcsán hangzik, egy erdé­szet vezetése. A cég irányítása teljesen más.- Furcsa a sok reprezentáció?- Nem vagyok szereplős tí­pus... De hozzá kellett szoknom, képviselnem kell a cégemet, sokszor az egész ágazatot.- S hová menekül előle?- Imádok vadászni.- Jut rá elég ideje?- Szerintem nem. A feleségem viszont másként gondolja...- Trófeagyűjtő?- Szarvasbikából nem monda­nám, talán tucatnyit, ha lőttem, a legnagyobb 7,5 kilós volt.- A gazdasági szakember sze­mével céloz?- Nem lehet visszaélni a lehe­tőségekkel!- Vezetőtől ritka filozófia...- Az erdészeten belül cseppet sem. Ez nem a BKV vagy a MÁV... Nem véletlen, hogy ez az egyetlen teljesen nyereséges ál­lami mezőgazdasági cégcsoport. Itt nincsenek túlfizetések. Sőt, ez egy alulfizetett szakma.- Külföldön más a helyzet?- Ha csak az erdők állapotát nézzük, büszkék lehetünk. In­kább minket irigyelnek.- Nehéz elképzelni, hogy Ausztria vagy Svájc sárgul.- Pedig a struktúrát, a rész­vénytársasági formát tényleg irigylik. Nagyobb a vezető moz­gástere, igaz, a felelőssége is.- És a lehetősége?- Sok rejlik az erdőkben. Pél­dául ha visszaerdősítenénk a mezőgazdasági termelésre al­kalmatlan területeket, újabb munkahelyeket is jelentenének. A fatermelésre ipart is lehetne telepíteni. Jelenleg ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy hoz­záadott érték nélkül, alapanyag­ként kerül ki a fa az országból.- Vagy kerül a pécsi erőműbe.- Oda a tűzifa-minőségű megy, aminek korábban is az volt a sorsa. Ráadásul újraterme­lődő energiaforrásról van szó, azaz mindenképpen ez az egyik út a jövőben.- Laikusként visszalépésnek tűnik.- A technika rengeteget fejlő­dött, sokszorosára nőtt az ener­giahatékonyság. Illenék gondol­ni a gáz és olaj utáni időkre is. A megoldás egyszerű, itt van a sze­münk előtt. Csak sokan tényleg nem látják a fától az erdőt... Ahol a szezámos-brokkolis csirkéből alig jutott csütörtökön étlapozó A Florida gyorsétteremben a pufi hamburgerzsemle nyert, a gyrostál csak langyos sikert aratott Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Minden idők legzimbabweibb mamiját is előveszi olykor-olykor a szükség, már ami a körmére égett feladatot, a tolakodó dolog­időt illeti. Ezt hívja az étteremkri­tika nagykönyve lapzártának, mely lelki terhet alkalmasint egy végletekig - ám csak addig - kedves szerkesztő vészesen fo­gyatkozó türelme tetézi. így egyen az ember mamija kedvére, szorongásában kosárlabdánkra zsugorodott gyomorral... Fenti okok miatt nem mindig van jövésünk a komótos műél­vezetre egy patinás vagy éppen teljesen patinátlan étteremben, be-betérünk gyorsétterembe is. A kérdés jó, kedves hasonszőrű, élveteg Olvasó: versenybe lehet- e állítani a Chateau Visz vagy a Kistücsök társaságában a Flori­dát? Persze! Hiszen ez is, mint amazok, az éhség leküzdésére vállalkozik, eltérő cél- és esz­köztárral. A gyorsétteremnek célszerűsége szembeötlő, hi­szen a kulináris gyönyört lé­nyegesen hamarabb porcióz- zák, mint egy hagyományos ét­terembeh. Ebből is adódik, hogy portékáik jelentős részét a „hamar munkára” sztenderdi- zálják, ami ritkán jó, de laktató. A Florida emblematikus egy­sége a megyeszékhelynek. Bel­sőépítészeti egységében kimun­kált koncepció mutatható ki (amelyből az adventi díszek is alig lógnak ki); a harmonikus hús- és vajszínek (vicces terve­ző) letisztult, mindig tiszta kör­nyezetet mutatnak. E tudatos­ság az üzletpolitikában is meg­jelenik. A déli órákban kétféle menü csalogat jóárasítva, s min­dig mindkettő elfogy. Aztán jö­hetnek a drágább, ám szintén gyors falatok. Lévén, hogy már a hely szelleme is hamburgeren és gyroson szocializálódott, mindkettőből rendeltünk. Előb­bi, a hamburgerimádat mentén két pártra osztható az emberi­ség (már a mami is kezdi..., de hát péntektől kampány van). Egyrészt a globális franchise, Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Gyorsan dolgozó KÖRNYEZET (1-10 pont): Gyorsan megnyerő ÉTEL (1-20 pont): Gyorsan megehető s B 12 másrészt a pufizsemlés telicsa- lamádés termékek imádóira. A Florida a pufizsemle híve csala- mádé nélkül, amint magunk is azok volnánk. Itt több tucat vál­tozat kínálja magát a körö- zöttestől a kagylósig, de a sláger Maffia névre hallgat. (Az éber szerkesztő e gyenge képzavarba ütközve a delete-nél matat, és a végső megoldás, a korrektor zsi­lipjére engedi e sodró szófolya­mot.) A Maffia-szerű két húspo­gácsás változatok a hamburger csekély élettani értékét látsza­nak igazolni, miszerint egy óra múlva meg lehet éhezni tőlük. Erre nyújt gyors vigaszt a gyrostál, ami esetünkben nem bárány, nem is birka, hanem szárnyas. Nagy a közönség, nagy az ízlésmegfelelési kény­szer. A hús korábban levágatott a sütőnyársról, langyosra mele­gítve korlátozott az elbűvölő ké­pessége. Á hasábkrumpli mire­lit, amint az imádott röszti is. Ez már a sajttálat köríti, melyen mértanilag tökéletes négyzet­ként fekszenek a szeletek; a nagyüzemi panírozás csodái cí­mű kötetbe kívánkozik a burko­lat. A tartár folyós, és nem spó­rolnak vele, majdnem nyakon öntjük vele (képzavar 2.) az óör­mény marlenkát, ami sütemény. A menüt egyébként ajánlom, de a java gyorsan elfogy. A sze­zámos-brokkolis csirkéből alig jutott csütörtökön...

Next

/
Thumbnails
Contents