Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-23 / 19. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 23., SZOMBAT A babért majd a dédunokák aratják le az erdő kapitánya Iskolásként a fizikai munkákban is kipróbálta magát az egykori „játszótéren” Barkóczi István szerint illene gondolni a gáz és olaj utáni időkre Barkóczi István BÁR JELENLEG a megyeszékhelyen él, a szántódi évek kitörölhetetlenül beleégtek, nem tud, s nem is akar elszakadni a településtől, ahol építkezett, s ahol friss soproni erdőmémöki diplomával a zsebében 1978-ban, 24 évesen dolgozni kezdett. Közel két évtized jutott neki a Bala- ton-parton, volt műszaki vezető, igazgató, amikor jött a lehetőség, hogy a Sefag vezetője legyen. A GYULAJl erdőtől tehát a vezérigazgatói székig jutott, s talán ennek is köszönhető, hogy valóra vált élete álma, részt vehetett egy afrikai vadászaton, ahol egy felbőszült kafferbivalyt sikerült elejtenie. Hogy nem holmi szedőit állatról volt szó, jól mutatja, hogy a vad azonnal támadásba lendült, amikor meg érezte az ember szagát. A ravaszt akkor sikerült meghúzni, amikor 15 méterre ért - Barkóczi István ma is csillo gó szemmel, mosolyogva emlékezik vissza, arról viszont diszkréten hallgat, élete párja hogy reagált a történtekre... A hazai erdők lakói közül a vaddisznó a kedvence, legalábbis az asztalon, de a fiatal dámszarvast is kedveli. Ellentétben az őzzel, melyet jellegzetes ize miatt annyira nem szeret Nem úgy a konyhai foglalatosságokat: szívesen áll a tűzhely mellé, le gyen sült vagy pörkölt, értő kézzel készíti el. szabadidejében sem tud elszakadni az erdőtől, számára elképzelhetetlen a nyaralás a tengerparton sütkérezve, mindig mindenütt az erdőt kere sí. S akármerre is megy a világban, mindig büszkén állapítja meg, a somogyi erdőknek, erdészeknek nincs miért szégyenkezniük. Hogy ezt más is így látja, bizonyíték rá a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje, melyet tavaly kapott meg, illetve a Pro Comi- tatu Somogy díj, mellyel az idén ismerték el a munkáját. És ahogyan mindig hozzáteszi: a csapatáét. Mert ez számára legalább olyan fontos. Bár erdésznek vallja magát, a lovagkeresztet és a Pro Comitatu Somogy díjat szerinte is félig a gazdasági szakember, a Sefag Zrt. vezetője kapta. Pedig sokat gondolkodott, amikor igazgatónak hívták, hiszen igazán az erdőben érzi jól magát. Ennek ellenére egyre többet kényszerül a négy fal közé. Vas András- Kedvenc fája?- A kocsányos tölgy - feleli gondolkodás nélkül Barkóczi István. - Kicsit talán azért is, mert ez a megye, a régió fája. Meg aztán érték- és időtálló. S nem mellékesen: az erdészcímerben is tölgyfalevél látható.- Konkrét is akad?- Általában az idős fák. Egy több száz éves példányra rá tudok csodálkozni, mi mindent láthatott, micsoda korszakváltozásokat ért meg.- Somogybán melyik a legöregebb fa?- Ezt passzolnám.- Pedig az ember azt hinné, a megye legfőbb erdésze ebből is naprakész.- Sajnos egyre kevesebbet tudok terepre menni, rengeteg az irodai munka.- Ilyen a felső vezetők élete...- Jókor mondja: éppen a december, a január, amikor van egy kis időm.- Ül a megyeszékhely belvárosában egy irodában: gondolom, nem emiatt lett erdész.- Édesapám erdész volt, úgy nőttem fel Gyulajon, Páriban, hogy ez az életforma volt természetes.- Azt hallottam, az apja próbára tette, tényleg ezt szeretné-e.- Nyaranta dolgoznom kellett, úgy tartotta, csak úgy lehet megismerni az erdőt, a szakmát, ha az ember minden munkát kipróbál. így hát voltam sarlózó...- Bocsánat?- Csemeteápoló. Dolgoztam fakitermelőként, kérgeztem, vagont is raktam - minden erdei fizikai munkát kipróbáltam.- Nehéz elképzelni.- Most már nekem is. De akkor... Ráadásul oda kellett tennem magam, hiszen teljesítményre fizettek.- Ez sem szegte kedvét. Kicsit eleve elrendelésnek tűnik az egész.- Talán... De otthonról nem próbáltak kényszeríteni. Az öcsém például, aki ugyanígy nőtt fel, vízügyi mérnök lett.- A természettől azért ő sem szakadt el.- Engem mindig ez vonzott. Gyerekkoromban az erdő volt a játszóterem.- Fára mászás, nyomkeresés?- Madarászkodtam. Órákig tudtam távcsővel figyelni őket. És gombáztam.- Ma is menne?- A vargányát még mindig én szedem a családnak.- Pörköltnek? Levesnek?- A paprikás a kedvencem, de levesnek is kiváló.- Meghiszem azt! De kicsit elkalandoztunk...- Nagyon szerettem beszélgetni az idős erdészekkel, vadászokkal is.- Egy másik világ?- Akkoriban sokkal köny- nyebb volt az erdészek élete, kicsit szezonális munkának számított. Télen lezajlott az erdei munkák java része, nyárra csak azipolás maradt Volt idejük erdőt járni, megismerni mindent és mindenkit a környéken. A rendszerváltás után viszont minden megváltozott.- Jött a költséghatékonyság...- ...és az eredménycentralizált világ kevesebb emberrel, akikre több feladat jutott. Iparszerűvé vált a munka, ráadásul az erdőtörvényeknek is meg kellett felelni.- Ez így mind együtt nem megy az erdők kárára?- Sőt! A mienk a világ talán legszigorúbb erdőtörvénye, ami garantálja, hogy szebb és jobb erdőket adunk át az utókornak.- A szebbet még értem, de mitől jobb egy erdő?'- Területarányosan értékesebb fajokból áll. Somogybán is nőtt az őshonos tölgyesek száma, mig az akác visszaszorult.- A közvélemény csak az erdőt látja...- Mi a jövőnek dolgozunk.- Kevesen büszkélkednek, amikor 70 év után kiteljesedik egy friss telepítésű tölgyes...- Százhúsz év múlva. Csak a pontosság kedvéért.- A dédunokája megélheti...- Rövid távon is akad eredmény: egy szép erdőfelújítás.- Ez szakmai siker. A közvélemény csak azt látja, hogy ott az erdő, esetleg, hogy letermelték.- A városi ember. Az erdő ugyanis mindig a vidékieké volt Jobban kötődtek hozzá, nekik ugyanis többek között megélhetést, munkahelyet jelentett.- Városban tényleg idegenül hat egy erdész: a vállra vetett puska, a pórázon vezetett kutya az erdőben mutat jól.- Ma már nem érvényes ez a sztereotípia. Az erdész félig hivatalnok, sokmilliós értékekért felel, melyeket állandóan dokumentálnia kell. Persze ettől még ismernie kell a rábízott erdőt.- A vezérigazgatónak is?- Azt hiszem, minden erdőnkben eligazodnék.- Gondolom, leginkább a szán- tódit ismeri.- Ott kezdtem, ma is ezer szállal kötődöm hozzá.- Nehéz volt a költözés?- Sokat mérlegeltem. A szakma csúcsa ugyanis, bár lehet, hogy furcsán hangzik, egy erdészet vezetése. A cég irányítása teljesen más.- Furcsa a sok reprezentáció?- Nem vagyok szereplős típus... De hozzá kellett szoknom, képviselnem kell a cégemet, sokszor az egész ágazatot.- S hová menekül előle?- Imádok vadászni.- Jut rá elég ideje?- Szerintem nem. A feleségem viszont másként gondolja...- Trófeagyűjtő?- Szarvasbikából nem mondanám, talán tucatnyit, ha lőttem, a legnagyobb 7,5 kilós volt.- A gazdasági szakember szemével céloz?- Nem lehet visszaélni a lehetőségekkel!- Vezetőtől ritka filozófia...- Az erdészeten belül cseppet sem. Ez nem a BKV vagy a MÁV... Nem véletlen, hogy ez az egyetlen teljesen nyereséges állami mezőgazdasági cégcsoport. Itt nincsenek túlfizetések. Sőt, ez egy alulfizetett szakma.- Külföldön más a helyzet?- Ha csak az erdők állapotát nézzük, büszkék lehetünk. Inkább minket irigyelnek.- Nehéz elképzelni, hogy Ausztria vagy Svájc sárgul.- Pedig a struktúrát, a részvénytársasági formát tényleg irigylik. Nagyobb a vezető mozgástere, igaz, a felelőssége is.- És a lehetősége?- Sok rejlik az erdőkben. Például ha visszaerdősítenénk a mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területeket, újabb munkahelyeket is jelentenének. A fatermelésre ipart is lehetne telepíteni. Jelenleg ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy hozzáadott érték nélkül, alapanyagként kerül ki a fa az országból.- Vagy kerül a pécsi erőműbe.- Oda a tűzifa-minőségű megy, aminek korábban is az volt a sorsa. Ráadásul újratermelődő energiaforrásról van szó, azaz mindenképpen ez az egyik út a jövőben.- Laikusként visszalépésnek tűnik.- A technika rengeteget fejlődött, sokszorosára nőtt az energiahatékonyság. Illenék gondolni a gáz és olaj utáni időkre is. A megoldás egyszerű, itt van a szemünk előtt. Csak sokan tényleg nem látják a fától az erdőt... Ahol a szezámos-brokkolis csirkéből alig jutott csütörtökön étlapozó A Florida gyorsétteremben a pufi hamburgerzsemle nyert, a gyrostál csak langyos sikert aratott Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Minden idők legzimbabweibb mamiját is előveszi olykor-olykor a szükség, már ami a körmére égett feladatot, a tolakodó dologidőt illeti. Ezt hívja az étteremkritika nagykönyve lapzártának, mely lelki terhet alkalmasint egy végletekig - ám csak addig - kedves szerkesztő vészesen fogyatkozó türelme tetézi. így egyen az ember mamija kedvére, szorongásában kosárlabdánkra zsugorodott gyomorral... Fenti okok miatt nem mindig van jövésünk a komótos műélvezetre egy patinás vagy éppen teljesen patinátlan étteremben, be-betérünk gyorsétterembe is. A kérdés jó, kedves hasonszőrű, élveteg Olvasó: versenybe lehet- e állítani a Chateau Visz vagy a Kistücsök társaságában a Floridát? Persze! Hiszen ez is, mint amazok, az éhség leküzdésére vállalkozik, eltérő cél- és eszköztárral. A gyorsétteremnek célszerűsége szembeötlő, hiszen a kulináris gyönyört lényegesen hamarabb porcióz- zák, mint egy hagyományos étterembeh. Ebből is adódik, hogy portékáik jelentős részét a „hamar munkára” sztenderdi- zálják, ami ritkán jó, de laktató. A Florida emblematikus egysége a megyeszékhelynek. Belsőépítészeti egységében kimunkált koncepció mutatható ki (amelyből az adventi díszek is alig lógnak ki); a harmonikus hús- és vajszínek (vicces tervező) letisztult, mindig tiszta környezetet mutatnak. E tudatosság az üzletpolitikában is megjelenik. A déli órákban kétféle menü csalogat jóárasítva, s mindig mindkettő elfogy. Aztán jöhetnek a drágább, ám szintén gyors falatok. Lévén, hogy már a hely szelleme is hamburgeren és gyroson szocializálódott, mindkettőből rendeltünk. Előbbi, a hamburgerimádat mentén két pártra osztható az emberiség (már a mami is kezdi..., de hát péntektől kampány van). Egyrészt a globális franchise, Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Gyorsan dolgozó KÖRNYEZET (1-10 pont): Gyorsan megnyerő ÉTEL (1-20 pont): Gyorsan megehető s B 12 másrészt a pufizsemlés telicsa- lamádés termékek imádóira. A Florida a pufizsemle híve csala- mádé nélkül, amint magunk is azok volnánk. Itt több tucat változat kínálja magát a körö- zöttestől a kagylósig, de a sláger Maffia névre hallgat. (Az éber szerkesztő e gyenge képzavarba ütközve a delete-nél matat, és a végső megoldás, a korrektor zsilipjére engedi e sodró szófolyamot.) A Maffia-szerű két húspogácsás változatok a hamburger csekély élettani értékét látszanak igazolni, miszerint egy óra múlva meg lehet éhezni tőlük. Erre nyújt gyors vigaszt a gyrostál, ami esetünkben nem bárány, nem is birka, hanem szárnyas. Nagy a közönség, nagy az ízlésmegfelelési kényszer. A hús korábban levágatott a sütőnyársról, langyosra melegítve korlátozott az elbűvölő képessége. Á hasábkrumpli mirelit, amint az imádott röszti is. Ez már a sajttálat köríti, melyen mértanilag tökéletes négyzetként fekszenek a szeletek; a nagyüzemi panírozás csodái című kötetbe kívánkozik a burkolat. A tartár folyós, és nem spórolnak vele, majdnem nyakon öntjük vele (képzavar 2.) az óörmény marlenkát, ami sütemény. A menüt egyébként ajánlom, de a java gyorsan elfogy. A szezámos-brokkolis csirkéből alig jutott csütörtökön...
