Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-16 / 13. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 16., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Az Uszópápa kaposvári tanítványa a szerencsefi A szöuli olimpiai úszódöntők élménye miatt döntött a medencék világa mellett Virth Balázs: a fővárosban élek, de Kaposvár jelenti az otthont Virth Balázs darnyi tamás, Szabó Joe és Egerszegi Krisztina 88-as szöuli aranydöntői után a legtöbb gyereknek maximum annyi jutott eszébe, hogy de jó lenne ilyen szintű úszóvá válni. Virth Balázs azonban ekkor határozta el: ha törik, ha szakad, úszóedző lesz belőle. Merthogy nem lehet annál csodálatosabb érzés, mint felkészíteni egy versenyzőt, aki aztán a siker után a tréner nyakába ugrik. Bár a tízévesen tett fogadalmak jelentős része az idő előrehaladtával érvényét veszíti, Virth Balázs húszesztendősen már középfokú edzői papír birtokában indult szerencsét próbálni. Pedig egy ideig úgy tűnt, az úszás csak másodlagos foglalatosság lesz az életében, hiszen 15 évesen a medencék világát, ahol gyorsúszóként rótta a hosszokat, a kosárlabdapályára cserélte. nem is tagadja, elképesztő szerencsesorozat juttatta álláshoz Pesten. Régi kapcsolatainak köszönhetően találkozott minden idők legnagyobb honi úszóedzőjével, Széchy Tamással, aki állást ajánlott neki. így került segédedzőként Széles Sándor mellé, aki akkor az egyik gyerekcsoportot trenírozta. Párosuk azóta az ország egyik legeredményesebb úszóműhelyét vezeti, az egylet ékköve, Gyúrta Dániel tavaly az esztendő legjobb magyarsportolójának bizonyult Edzéseit Széles - és Kovácshegyi Ferenc - mellett Virth Balázs irányítja: a sors fintora, hogy a világ legfőbb mellúszójának munkáját felügyeli, noha aktív úszóként kifejezetten utálta ezt az úszásnemet. Közös munkájuk a 2012-es londoni olimpiáig bizonyosan kitart, utána azonban a kaposvári élelmiszer-ipariban érettségizett, még mindig csak 32 esztendős edző nem biztos, hogy nemet mondana egy új kihívásra: saját műhelyt irányítana vidéken. Az első álmát már valóra váltotta... Gyúrta Dániel végleg befutott: az idén nyert világ- és rövid pályás Európa- bajnokságot, úszott világcsúcsot. S mindezt többek között egy kaposvári fiatalember irányításával. Vas András- Kikapott a Diamant...- Hallottam, sajnos - felelte Virth Balázs, az olimpiai ezüstérmes mellúszó egyik trénere, aki úgy tervezte, hogy a helyszínen szurkolja végig a kaposvári röplabdacsapat nemzetközi kupamérkőzését. - így már nem is bánom annyira, hogy a havazás miatt nem tudtam hazamenni a meccsre.- Haza?- Persze, bár most a fővárosban élek, még mindig Kaposvár jelenti az otthont.- Gyakran visszajár?- Havonta legalább egyszer mindenképpen.- Az Év Sportolójának edzője, a munkája Pesthez köti.- Minden más viszont So- mogyhoz. Ott élnek a szüleim, a barátaim. Nem is könnyen döntöttem a költözés mellett, s ha néhány napra hazamegyek, nehezen indulok vissza.- Pedig sokaknak Budapest a világ közepe.- Én viszont kifejezetten utálok ott élni. A munkámat szeretem, de mindössze ennyi a pozitívuma. Élhetetlen városnak tartom, személytelennek, idegennek. Vidéken az emberek kötődnek egymáshoz, a környezetükhöz, itt légüres térbe kerül az ember. Mindenki csak magával foglalkozik, s ez meg is látszik mindenen. Még az uszodán is. Nem érzik magukénak, használják, lehasználják, nem törődnek vele, mi lesz majd az utánuk érkezőkkel.- Nehéz lehetett elmenni...- Szakmailag nem volt más lehetőségem.- Nem is merült fel soha, hogy itthon dolgozzon?- Őszintén? Nem is kérdeztem.- Pedig ilyen szakmai múlttal...- Szívesen dolgoznék vidéken, akadtak is lehetőségeim, hívtak Debrecenbe, Fehérvárra.- Mégis maradt Pesten.- Fehérváron a többi sportág mögött háttérbe szorul az úszás, nincs megfelelő merítési lehetőség a gyerekek közül. Debrecenben úgy volt, hogy az új uszodával egy időben beindul egy utánpótlásműhely, csak éppen nem volt rá pénz. Most viszont egy időre már nem akarnék változtatni.- Gondolom, 2012-ig...- ...a londoni olimpiáig.- Elérhető közelségben a csúcs?- Ha úgy nézzük, már ott vagyok. Felnőtt és utánpótlás szinten is világsztárokkal dolgozhatom.- És elfogadják?- Sokat jelentett, hogy az Úszópápa, Széchy Tamás mellett kezdhettem a szakmát.- Nem rossz ajánlólevél.- És nem kis szerencse kellett hozzá...- Álszerény?- Komolyan mondom! Igazából nem tudom, mivel érdemeltem ki, hogy a csapatába hívott.- Most már nem kérdezem, mondom: álszerény.- Egy fenét! Amikor elhatároztam, hogy érettségi után felmegyek Pestre, igazából azt sem tudtam, hol fogok dolgozni. Csak annyit, hogy a nagyszüle- imnél lakom majd. Aztán Dömötör Zoltán, a KSI vízilabdacsapatának edzője...- ...neki kiabálta Szepesi: Lőj, Dömötör! Lőj!- Igen! Szóval felajánlotta, hogy társadalmi munkában edz- hetem a legkisebbeket. Őt még a Margit-szigetről ismertem, amikor nyaranta, amikor a nagyszü- leimnél voltam, be-beszálltam a srácai közé vízilabdázni.- De hogy került a képbe az Úszópápa?- Úgy fél éve dolgozhattam a KSI-ben, amikor egyszer az uszodában szembe jött Tamás bácsi. És megkérdezte, nem akarok-e neki dolgozni.- Gondolom, azonnal rábólintott.- Még ahhoz sem volt erőm. Ő pedig csak annyit mondott, lépjek ki a KSI-ből, s lépjek be hozzájuk. Majd ő intézkedik, hogy fogadjanak.- Aztán?- Nem történt semmi. Két hét múlva megint találkoztunk, s nem értette, miért nem mondtam még fel. S azonnal beszólt a szövetségbe, hogy mostantól nála dolgozom.- Kiderült, miért pont Virth Balázs kellett neki?- Nullkilométeres, fiatal edzőt akart, akinek még nincs önálló véleménye.- Nem túl hízelgő...- Jó, akkor aki nincs még elrontva... Aki hajlandó elfogadni a tanácsokat, tanulni akar.- Megérte?- Kezdésnek Széles Sándor mellé kerültem: ez volt Gyúrta Daniék csoportja a két Ver- rasztóval.- Nem rossz anyag, csupa mai világ- és Európa-klasszis!- Amúgy hátborzongató nap volt. Széchyt éppen aznap hagyta ott két válogatott tanítványa, Horváth Péter és Zubor Attila. Az Öreg, ahogyan az uszodában hívták, pedig csak annyit mondott: egy korszak véget ért, és ma kezdődik egy másik. És Gyurtáék felé intett...- Nehéz volt együtt dolgozni vele?- Az idegenekkel szemben mindig is távolságtartó maradt. Én már csak a pályája végén találkoztam vele, addigra állítólag sokat puhult, oldódott. Már nem erősködött, sokszor az eszére hallgatott. A kicsikkel is másként foglalkozott, nem gyerekként kezelte őket.- Pedig korábban sokszor még a felnőtt versenyzőit is gyerekszámba vette...- Most viszont komolyan nézett rájuk, és sugallta nekik, hogy világsztárok lesznek.- Bejött.- Ezért is volt ő a legnagyobb edző.- Mi a legfontosabb, amit ellesett tőle?- Hagyatkozni kell a megérzésekre. Nem kell minden körülmények között ragaszkodni az előre megírt tervekhez, merni kell improvizálni.- S ez tanulható?- Mint maga az edzői szakma: bizonyos fokig. Egy jó ifjúsági szintig sokan el tudják juttatni a versenyzőjüket. De a neheze utána jön...- Motiválni a versenyzőt fél évvel egy vüágverseny előtt?- Például. És belátni, ha új dolgokra van szükség. Mint ahogyan Sanyival mi is tettük Gyúrta Danival. Az olimpiai ezüst után ugyanazt a munkát végeztettük el vele, mint előtte, mégsem jöttek az eredmények.- Azt lehetett hallani, akkoriban eléggé elszaladt vele a ló. Hirtelen népszerű lett, médiakedvenc, szerepelt a Barátok köztben...- Inkább hirtelen megnőtt, megváltozott a felépítése, az izomzata. Másfajta munkára lett szüksége.- Nehéz volt meggyőzni?- Nemcsak ő kételkedett, de a szakma is kikezdett bennünket...- Megfordult a fejében, hogy feladja?- Őszintén? De aztán beraktam az athéni döntőt a videóba...- Hányszor?- Rongyosra néztem...- Nem rossz motiváció.- Igazából így döntöttem az edzősködés mellett is. Tízévesen a szöuli úszódöntőket nézve. Akkor határoztam el, szeretnék én is hasonlót átélni.- Az útra már rátalált: Londonba vezet.- Remélem, végig is tudunk menni rajta... Szerelmes szakács konyhája csak csumiszínvonalon étlapozó Hamm, kapj be egy pizzát! - talán így találtak nevet e kellemes Kaposvár-belvárosi vendéglőnek Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná A tébészékházként számon tartott nagy, mutatós sárga ház dolgozói közül bizonyára sokan járnak átellenbe a HamPiz piz- zériába, mely szerényen bújik meg a házak között, legfeljebb csak a járdára tett reklámtábla készteti megállásra azt, aki nem oda igyekszik. Mi is így tettünk, a véletlennek teret engedve tértünk be az első látásra is barátságos helyre, persze úgy, hogy előtte áttanulmányoztuk az utcai étlapot: vajon csak pizzák kaphatók, vagy egyéb eledel is? Nos, az étlap semmiféle kívánnivalót nem hagy maga után, hiszen az olaszos tészták sorát követően még több lapon keresztül mustrálhattuk a különféle szárnyas- és sertésfris- sensülteket. S ahogyan első látásra tűnt, a másodikra is ugyanazt állapítottuk meg: igazi intim kis étkezde ez, mondhatni ideális találkahely Kaposvár belvárosában. Különösen az emeleti traktus nyerte el a tetszésünket hangulatos bokszokkal, tengernyi zölddel, persze műanyag kúszónövények formájában. De mi nem akartunk meg- búvni, legfeljebb inkognitón- kat őrizni, és közben ebédelni egy jót. Pincérből rögtön kettő is elénk toppant két minutum alatt, már-már azt hittük, itt aztán rekordgyorsaságú kiszolgálásban lesz részünk, de aztán rá kellett döbbennünk: rossz időpontot választottunk ehhez. Ebédidőben ugyanis elárasztották a csumizók a HamPizt, melynek az elnevezését talán éppen így találták ki: hamm, kapj be egy pizzát! Leveseink tehát nem túl hamar érkeztek, de nyilván meszsziről (vagy sokat álltak a konyha tálalóján, pincérre várva), hiszen hőfokuk éppenhogy csak megütötte a még elvisel- hetőt, magyarán majdnem langyosak voltak. A csontlevesre a jellegtelen jelzőt könnyen és Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Gyors, gyors, lassú KÖRNYEZET (1-10 pont): Meghitt találkahely ÉTEL (1-20 pont): Csuminál nem jobb gyorsan ráaggattuk, a francia hagymaleves meg - minő skandalum! - leginkább egy tisztességes húslére hajazott. No de mit akarhat étteremjáró özvegységem 290, illetve 390 forintért kettőezer-tízben, zord télvíz, no meg a válság idején? Itt kell hát megállnom, és megjegyeznem azonnal: igen barátságos árak fogadják a betérőt e helyen. Főfogásaink ára is alulról súrolta az ezrest, igaz, ami igaz, köret nélkül (márpedig ml jobban kedveljük azokat a helyeket, ahol a főfogást és a mellé valót nem kell összeválogatnunk, de persze ez magánügy). A csopaki serpenyős pecsenye ínycsiklandó volt gombás, paprikás, paradicsomos, babos körítéssel, császárszalonnával, ám, talán éppen utóbbi kiegészítőnek köszönhetően, megint csak az elviselhetőség határát súrolóan sósra sikeredett. Szerelmes lehet hát ez a szakács is, akad ilyenből jó néhány tapasztalataink szerint megyeszerte. A somogyi sertésszeletet méltatnánk még kicsinyt, de erre már se hely nincs e rovatban, se indok rá, igaz, bírálnivaló sem, így aztán jöhet az örök jelző: korrekt. Másnap egy másik népszerű csumizó helyre vetett a sorsunk, ott tényleg menüt is kértünk - az sem volt rosszabb a HamPiznél... 7 8 14
