Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-28 / 302. szám
SOMOGYI HlRLAP - 2009. DECEMBER 28., HÉTFŐ SOMOGYI KÖRKÉP Az ünnep az ember szívéből fakad filozófia A beszélgetés közben elsikkad, ami fáj, ami igazán szívszorító lehet Még állnak a karácsonyfák, és égnek a gyertyák. Még az emberek is kedvesebbek egymáshoz, mert az ünnep az ember szívéből fakad, és az bearanyoz mindent karácsonyi fénnyel. F. Szarka Ágnes Gelencsér Istvánná, akit mindenki Magdi néninek szólít, 84 éves, és öt esztendeje a patalomi Park Szociális Otthon lakója. Azt mondja: ha el is veszett az a drága otthon, nagyjából-öregéből már megszokta a benti életet.- Szerettem a lakásomat, gyönyörű volt, szépen berendezve, tele könyvvel. De végül úgy menekültem el belőle - mesélte. - A szomszédomnak sikerült elüldöznie a bömbölő magnetofonnal. Csak a táskámat csaptam a hónom alá, még a pénzem Is otthon maradt. Patalom nekem olyan volt, mint egy mentőöv. Előtte orvoshoz, majd kórházba kerültem, végül Töröcskére, utána ide. Örülni kell annak, hogy van ez a drága otthon, ami befogadja a pálya- és élettévesztetteket. Ad reggelit, ebédet, vacsorát és ágyikót. És aranyos embereket, akikkel beszélgetni lehet, akik meghallgatják az ember gondját, baját. Magdi néni óvónőként dolgozott, de - bár nagyon szerette a kisgyerekeket - elvégezte a tanítónőképzőt is. Mint friss diplomás vidékre került, a jutái isMagdi nénitől egy szív alakú kavicsot kaptam. Az otthon parkjában találta. A mélyedéseket mintha az élet írta volna. Ami nagyon fáj, és ami nagy'on boldoggá tesz, c& nyomot hagy. A kavicson és az élő szíven is. Megőrzőm. Gelencsér Istvánná szerint a szociális otthonban karácsonykor is gondolnak mindenkire. Nem hiányozhat az ünnepi műsor és a szentmise sem kólába. Nyugdíjazásáig tanított.- Sokat énekeltünk, verseltünk. Még ma is tudom az óvodás verseket. Sokszor előadom szegény nyugdíjas társaim bosszantására - mondja huncut mosollyal a szemében. - A tanulás és a tanítás mellett ott volt a család. Két gyerekkel és a beteg, hadirokkant férjemmel. Lába egy gránátrobbanás következtében a Don folyó jegén maradt. Idegileg tönkrement, nagy türelem kellett hozzá. Idővel ismert címfestővé vált a városban. Abban az időben - az 1950-es évek elején - hol megengedték egy üzlet működését, hol betiltották. Emiatt sok munkája akadt, így karácsony tájékán az emlékek is gyakrabban megrohanják az embert. Régi ünnepek, illatok, hangulatok jönnek elő.- A lányom talán kétéves lehetett, amikor a férjemmel egy plafonig érő karácsonyfát állítottunk - merengett. - Telis-te13 le volt díszekkel, cukorral, csillogott, ragyogott. Ám a kislányomat nem készítettem fel a látványra, csak kinyitottam az ajtót, hogy megjött a Jézuska. A kislány kitárta a két kicsi karját, és megölelte, szabályosan magára rántotta a fát. Kihalásztuk a fa alól, cukor és összetört díszek hevertek mindenütt, de a lány épségben előkerült.- Nem voltak hagyományos étkeink karácsony este - tette hozzá Magdi néni. - Általában úgy szavaztuk meg, hogy mi legyen az esti vacsora. Még otthon a szüleimnél egyszer gáni- cát kértünk vöröshagymával. Édesanyám megcsinálta, de mondta, hogy ne úgy egyétek, hogy ezt a Jézuska hozta. Boldog karácsony volt, hiszen mindenki ott volt, akit szerettem.- A lányomék Kaposváron laknak, gyakran jönnek látogatóba. Mivel telnek a napok? - kérdezett vissza. - A szabadidőben beszélgetünk. A rosszmájú- ak szerint pletykálkodunk. De szerintem nincs pletyka, csak beszélgetés. A beszéd kulturális tevékenység. Amikor az ember fogalmaz, megmozgatja az agyát, gyakorolja a drága szép magyar nyelvünket, és ha van tehetsége, szórakoztatja a közösséget. Ha hatalmam volna, díjaznám a beszélgetőket. Mert mindenképpen többet ér a tehetetlen üldögélésnél, az emlékezésnél, a szomorkodásnál. Beszélgetés közben viszont elsikkad, ami igazán fáj, ami igazán szívszorító. S marad a jókedv. Napsugaras békesziget a kaposfüredi lakóotthonban korlátok közt Julcsi elégedett még akkor is, ha az emberek hozzáállásával nem tehet csodát Berecz Julcsi túl korán, hét hónapra született. Újra kellett éleszteni. Azóta sérült, de csak fizikailag. A lelke sokunkénál egészségesebb. Márkus Kata Berecz Júlia Anna számára a szabadság azt jelenü, hogy beköltözhetett a Napsugár Lakóotthonba. Tudja, hogy soha nem fog szabadon mozogni, ott mégis megtalálta az életben azokat a dolgokat, amelyek megadják számára a szabadságot.- A szüleim Budapesten élnek, van egy 16 éves testvérem, aki egészséges - kezdte történetét - A Pető Intézetben végeztem el a nyolc általánost, aztán a Mozgássérültek Állami Intézetébe kerültem, ahol sikeresen fejeztem b'e egy számítógép-kezelő ECDL-tanfolyamot. Ám a fővárosban számomra nem megfelelő intézmények vannak, elfekvők vagy olyan létesítmények, ahol értelmi sérültek élnek. Nekem egyik sem a legjobb, mindig is éreztem, hogy nem igazán vagyok odavaló. Egyetlen hozzám hasonló sorstárs volt a pes- ü intézetben, akivel megtaláltam a közös hangot, még a Petőből ismertem. Mindenki tudta hát, hogy tovább kell lépnem. Akkor hallottam a füredi Napsugár Integrált Szociális Intézményről. Sokan segítettek, hogy Kaposfüredre kerülhessek, már az építkezés ideje alatt eljöttünk megnézni a helyet. Akkor eldöntöttem: itt fogok tovább élni. Tetszett a hely is, és úgy éreztem, hogy az emberek hozzáállása is nagyon jó a helyzetemhez.- Szerinted müyen a megfelelő hozzáállás?- Ez az otthon olyan, mint egy nagy család. Az intézményen belül lehetővé vált számomra, hogy szezonális és kulturális programokon, fizikai kondíciót fenntartó és javító gyógytornán, Hidro Rehabilitációs Gimnasztikán (HRG), foglalkozásokon vegyek részt Mindenkinek a képességeihez mérten igyekeznek munkát biztosítani. Az állandó és átmeneti lakók, illetve a nappali foglalkoztattak meghatározott időben dolgozhatnak. Próbálnak lekötni bennünket, akkor is, ha tudják: mindent sokkal lassabban tudunk kivitelezni, mint a többiek. Ezek a programok és ez a közösség segít abban, hogy teljesen elégedetten élhessem a mindennapjaimat.- A szüleid részéről megvan a megfelelő hozzáállás?- A szüleim rendszeresen látogatnak, mindenben támogatnak, gyakran és sokat beszélgetünk. A szívük mélyén még most is vágynak rá, hogy mozgásállapotom jobb legyen, sok esetben a testvéremhez hasonlítanak. Elfogadtak, szeretnek, de állapotomat lelkileg és fizikailag is nagyon nehezen viselik.- Te elfogadtad már?- Igen. Próbálok küzdeni, megmutatni az embereknek: így is lehet teljes életet élni.- Mennyi időbe telt az elfogadás?- Ezen még nem gondolkodtam. Talán néhány éve sikerült.- Mi volt a titok?- Sokat segített a hit, a Napsugár Lakóotthon lakói és dolgozói és itt Füreden három ember. Fábry Kornél plébános, aki miután megismert bennünket, akadálymentesítette a plébániát, hogy mi is tudjunk járni a foglalkozásaira. A másik Heintz Tamás, akinek sikerült elérnie, hogy Füreden számunkra könnyen használható legyen a járda, hogy kerekes székkel is tudjunk közlekedni. A harmadik pedig Halmos Éva háziorvos, aki olyan emberségesen áll hozzánk, ahogy a többi embernek is kellene.- Továbbra is kérdés számomra, hogyan kell hozzátok állnunk?- Azt nagyon nem szeretem, amikor az emberek félnek tőlem, mert nem tudják, mi ez az állapot. Azt sem szeretem, amikor adott esetben egy boltban megáll előttem egy kisgyerek, és kérdi az anyukájától: miért ül a néni kerekes székben? A válasz pedig az, hogy mert fáj a lába. Sok esetben nincs fogalmuk arról, hogyan viszonyuljanak hozzánk. Ez egy állapot, ami rosz- szabbodhat és javulhat is. Ám mivel már sok dolgot tudok, észlelek a világból, rá kellett jönnöm arra, hogy sajnos egy-egy órás beszélgetésekkel nem tudok „csodát” tenni. Szívesen elmegyek bárhová, emberek közé, megosztom velük saját gondolataimat, de ezzel nem fogom megváltoztatni a szemléletüket- Pedig a jókedvedből, élni akarásodból mindenki sokat tanulhatna.- Ez szép gondolat, de sajnos én nem érzem, hogy olyan sokan akarnának ebből tanulni. Ha néhány percre el is gondolkodnak, de amikor „kilépek” a ház ajtaján, ahova vendégként meghívtak, minden visszatér a régi kerékvágásba.- Az embereknek tehát a szemléletét változtatnád meg. És magadon mit?- Hogy ne kelljen kerekes székben ülnöm. Bizonyos dolgok engem is bosszantanak. Például amikor a gyülekezetben meséli nekem egy hívő, hogy azt álmodta: tudok járni. Én pedig tisztában vagyok vele, hogy óriási fordulatnak kellene történnie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Ilyet csak bizonyos emberek mondhatnak nekem, de olyan, aki nem lát a lelkembe, az nem. Lelkileg és fizikailag is megvisel, hogy bizonyos dolgokat nem tudok segítség nélkül megtenni.- Karácsonykor hazament minden lakó a Napsugárból?- Tizenegyen lakunk az alsó szinten, akik életünk végéig itt maradhatunk. A felső szint az átmeneti otthon. Aki teheti, az hazament. Köztük sajnos én is.- Sajnos?- Igen, mert itt Füreden megtaláltam azt a helyet, ami számomra a nyugalom szigete. Boldog és elégedett vagyok még akkor is, ha az állapotom lehetne egy kicsit jobb is. Berecz Julcsi sérült, de csak fizikailag. A lelke egészséges
