Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-24 / 301. szám
L KARÁCSONY SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK VERS ARANY JÁNOS Karácsonyi éjszakán Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítőt hirdet az emberiségnek? Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol S éji táncaikhoz rémeknek világot? Akár csillag legyen, biztos éji lámpa, Akár bujdosó lány- én megyek utána! Mért féljek követni, ha lidérc is? hiszen Akkor is jó helyre- a temetőbe viszen. (1849. dec. 25.) BABITS MIHÁLY Karácsony elé, Inkának Hát újra Karácsony elé harangozom a szíveinket! Tavaly, tavaly, emlékszel-é? tavaly a Sors vetélt ki minket, a Sors, a vén harangozó s mint két harangnak nyelve, lengett a láb, a vér, a szív, a szó, a kéz, e lengő, bús ütő, s a hír, e szakadás huzó, s a csápos szem, s a vak tüdő, mely levegő után liheg és vár, mint hegyen téli tő. Óh puszta tőkék, bús szivek! Valami filozófiának, vad újnak, vagy nyűtt réginek, jó tán ez is, öröm vagy bánat; de inkább vallás kell nekem. Az évek árapálya támad a régi lankás hegyeken. Jer! Isten úr vetélt ki minket. Óh jer, hitetlen gyermekem! vigyük hozzá örömeinket! Ma újra Karácsony elé harangozom a szíveinket. (1921. december) Dédelgetett idősek karácsonya szeretet Magának húslevest főzött, a Jézuskának pedig tésztát sütött Az Idősbarát Önkormányzat díjjal elismert Nemes- déden tudják: karácsonykor sokkal jobban kell érezniük az időseknek a törődést, a gondoskodást. Vigmond Erika Hideg, szomorkás téli napon gyertyák fénye lobban a születésnapi tortán. A 96 éves Ágoston Józsefné meglepetten tárja szét kezét. - Milyen szép tortát hoztál, Magdus! - fogadja a polgármestert, Halászi Attilánét. Ágoston Józsefné a falu legidősebb lakója. Gyermekei, unokái Budapesten élnek, ritkán járnak haza. Férjét néhány éve temette el, de a hímzett, írásos terítő a falon most is hirdeti: „Szívemnek, lelkemnek az a kívánsága, éljek én férjemmel örök boldogságban!” A faluban egyre több az egyedülálló idős ember, s az ünnepek sem igen hoznak várt vagy váratlan látogatót. Nemesdéden ilyenkor még jobban összefognak az emberek, hogy a magány ne rontsa el az egyedül élők karácsonyát. Figyel a szomszéd, a képviselő-testület tagjai pedig időről időre felkeresik a kis öregeket. Mint Ágoston Józsefnét is. A konyha puritán egyszerűségében sparhelt ontja a meleget, takarosán odakészített tüzelővel. Rend a lelke mindennek, sugallja az otthon.- Mindig toszok valamit - mondja Rozika néni jóízű falusias határozottsággal. - Most már annyit azért nem bírok, mint mikor a család elé tettem a jó húslevest, a kalácsot. S magam sütöttem tésztából a fenyőfára való díszeket. Karácsonyfa most is lesz, a Jézuskának kell ennyi - mosolyodik el. - Szenteste imára kulcsolom a kezem, s meg is köszönöm neki, hogy ilyen sok szép időt adott nekem.- Most már ideje megkóstolni a tortát, nem? - váltott témát, s 96 évének minden fiatalos szikrájával olyan elégedetten látott neki az édességnek, hogy kisimultak a szarkalábak az arcán, és szinte hallani lehetett az angyalkák csengettyűjét a feje fölött a falra akasztott szentképen keresztül. Az emlékek felidézése után becsomagolt tortaszeletekkel enged végül utunkra. 96 életévével Ágoston Józsefné Nemesdéd legidősebb lakója. Karácsonykor mindig imára kulcsolja a kezét Gondoskodásért, törődésért országos elismerést kapott az önkormányzat ORSZÁGOS ELISMERÉSKÉNT Idősbarát Önkormányzat díjat kapott az idén Nemesdéd. Több mint százhatvan olyan idős ember él a faluban, akik elkerülték már a hatvanadik évüket. Ráadásul közülük harmincketten nyolcvan év felettiek! NEM A KÖTELEZŐEN ELLÁTANDÓ feladatokkal érdemelték ki a díjat, hanem azért a plusztevékenységért, amit az időseikért tesznek. Azokért, akik a magas életkoruk miatt vagy pedig a hozzátartozókat nélkülözve segítségre szorulnak. S azokért is, akik még aktív életet élnek. Mindenben támaszkodhatnak az önkormányzatra. Halászi Attiláné polgármesterrel, valamint Schwarcz Antal alpolgármesterrel néhány házzal arrébb, Antics Jánosékhoz térünk be. János bácsi nincs egyedül, feleségével 46 éve él boldog házasságban. Azt is mondhatnánk, hogy ez szerencsés frigy, mivel Antics János kéményseprőként kezdett el udvarolni. Tizenkét év után mosakodott ki végleg a fekete ruhából, majd a termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Asszonya ügyes kezű varrónőként háztartásbeli volt. Két lányuk s három unokájuk van. Ők már régen elkerültek Ne- mesdédről, a főváros lett állandó otthonuk. Bár időnként hazalátogatnak, karácsonyra most nem várják őket. Ajándékukat majd később adják át: pénzben gondolkodnak, amit arra költenek, amire csak akarják. S hogy egymásnak mit adnak? Egyszerre szól a válasz: szeretetet. - Főzök egy kis húslevest, fasírozottat, kirántott húst, s tésztát is sütök - sorolja még Antics Jánosáé. - Nem sokat, hiszen ketten vagyunk.- Nem vágatunk fenyőfát, egyszerűen behozzuk az udvarról. Évek óta konténeres fenyőnk van - tette hozzá Antics János, míg felesége térül-fordul, nassolni valót tesz az asztalra a vázába rendezett fenyőágak alá, majd vörösbort, pálinkát bont. - Kóstolják csak meg, a saját pálinkám, alma-körte vegyes - kínálta, s egyúttal a háztájira terelődött a szó. A birtokra, amit eladtak, a kiskertre, ahol mindenből egy kicsi terem, az állatokra, melyekből már csak a tyúkok maradtak. Közben előkerül az önkormányzati ajándék is, szintén születésnapi, mivel János bácsi 73 éves lett.- Nincs még egy ilyen falu, ahol ilyen sokat segítenek az időseknek - mondta az ünnepelt. - Kaptunk jelzőrendszert, legutóbb tűzifát, élelmiszercsomagot, ajándékutalványt, voltunk táborban, kirándulni, de nem is lehet mindent felsorolni. Odafigyelés nélkül mi lenne velünk, idősekkel? Megváltozott a világ. Régen senki nem akarta a másét, most meg sorra halljuk, hogyan csapják be, károsítják meg az öregeket, akikben még ott él az emberek iránti bizalom... sm. OLVASÓINK LEGEMLEKEZETESEBB KARÁCSONYA Hatvannégy éve a fa alá kerül a könyv Meglepetéscsomag A gyermekkori karácsonyok a legfelejthetetlenebbek. Akkor még hittünk a „mesében”, és külön öröm volt özvegy nagyapám váratlan látogatása. Öcsémmel együtt egyszerű kívánságaink voltak. Én töltőtollat és egy ifjúsági könyvet kértem. Társasjátékot is kaptunk. Amikor 12 zsebkendőt kaptam, édesanyám színes fonallal körülhorgolta, és a nevemet a sarkába hímezte. Gyönyörű ajándék volt! Ugyanakkor öcsém „gyermekpostát” kapott apró postai cikkekből, sőt pecséttel, festékpárnával. Reggel az ösz- szes zsebkendőm tele volt pecsétekkel. Amit csak lehetett, lepecsételt. Kikapott persze. örömet, bánatot is hozott. Örömei, mert karácsonykor vőlegényemtől kedves könyvemet kaptam, amibe beleírta: .... első közös karácsonyunkra szeretettel. És kettő csillag a zubbonyra, mert az esküvőhöz főhadnagyi rang kellett. A következő év lett a bánatos é\; a háborús szomorú karácsony. Már nem volt aktuális az „első” karácsony, mert az „utolsó” is lett. 1944-ben, októberben elesett a fronton, és sajnos soha többé nem lett közös karácsonyunk. A könyv ma is megvan, és minden évben a fa alá teszem. ÖZVEGY GIAY LÁSZLÓNÉ. KAPOSVÁR Amikor kishúgom babaruhát kért, édesanyám a nagynéniktől ruhaanyag-maradékokat kért. Most húgom elemista írásával beírta a Jézuskának, a babáját szeretné átöltöztetni. Tollas kalapot, de nem muszáj, prémes kabátot, de nem muszáj... stb. Sok estét töltöttünk babaruhavarrással, -válogatással. Alig vártuk, hogy a húgom aludjon már el. Jó volt kitalálni, miből mit varrjunk ketten az édesanyámmal. Sok és szép ruha lett, még tollas kalap és prémes kabát is. így a háborús karácsony is gazdag volt ajándékokban. A háborús karácsony nekem Az évek elmúltak felettünk. Szüléink már nem élnek, leányaink férjhez mentek, és másutt élnek a családjukkal. Az a szokásunk, hogy a szentestét otthonaikban töltik szűk családi körben, majd a karácsonyi ebédnél találkozunk nálunk. Míg fiatalabbak voltunk, nem tűnt hosszúnak a várakozás, nem volt olyan furcsa, hogy az unokák nem szaladgálnak körülöttünk, s megvoltak nekünk a mi „öregjeink”. Tavaly december 24-én, amikor a férjemmel meggyújtottuk az első szál gyertyát a karácsonyfán, csengettek. A DHL-futár- szolgálat autóját láttuk meg a ház előtt. Csodálkozva néztünk egymásra - biztos téves a házszám, gondoltuk. Nem volt téves, az elmúlt nyáron ismerkedtünk meg egy német házaspárral, ők küldtek egy csomag édességet. Ettől aztán megszépült minden, baráti szeretet töltötte be azt a pár órát, amíg leányaink szokásos telefonos „boldog ünnepeket” kívánsága meg nem érkezett. A dobozt a többi ajándék közé tettük a karácsonyfa alá. Kedves barátainkkal idén nyáron is találkoztunk, s megörvendeztettük őket a fotókkal, amelyek csomagbontáskor készültek az unokáink boldogságáról. EGY NYUGDÍJAS HÁZASPÁR SIÓFOKRÓL 14
