Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám
2009. DECEMBER 13., VASÁRNAP 7 INTERJÚ ranschburg jenő A pszichológus boldogtalannak érezte gyermekkorát, talán ezért szentelte életét a kicsiknek. Szerinte a mai életformában túl kevés figyelem fordul a gyermekek felé. PRÍMA LETT A 74. SZÜLETÉSNAP Hetedik alkalommal adták át a Prima Primissi- ma Díjakat. A nagyközönség által odaítélt legrangosabb hazai elismerést a tudomány kategóriában Ranschburg Jenő gyermekpszichológus érdemelte ki. Fábos Erika- Úgy tűnt, nagyon meglepődött.- Azért, mert nagyon meglepődtem. Pár éve jelöltek Széche- nyi-díjra, de az utolsó körben elbuktam. Nagy megtiszteltetésnek éltem meg azt a jelölést is, és tulajdonképpen igazságosnak, hogy nem lettem Széchenyi-dí- jas. Nagyon régen volt olyan önfeledten boldog és felszabadult esténk, mint a díjkiosztó után.- Születésnap ajándéknak is betudhatjuk: december 19-én 74 éves lesz. Hogy éli meg az idő múlását?- Érdekes kettősség ez. Egyrészt az értelmiségi életforma nagy kegyelme, hogy amíg az ember töretlenül csinálni tudja, amihez ért és amit szeret, addig nem érzi a korát. Én szerencsés vagyok, mert tudom csinálni, és nagy örömet okoz a munkám. Másrészt van bennem ’é^y1 szorongás is, hogy ha ez egyszer már nem így lesz, mi lesz akkor velem. 74 év alatt sem tudtam feldolgozni, és ma is fel vagyok háborodva, hogy az élet véges. Nagyon egyszerű életet élek. Amikor nem dolgozom valamin, a családommal vagyok, kertész- kedek, olvasok, évtizedek óta ugyanazok a bridzspartnereim. Kispolgári örömök ezek, de ezek miatt imádok élni. Nem vagyok képes elfogadni, hogy ennek egyszer vége lehet.- Élete során legtöbbet a gyerekekkel foglalkozott. Szeretett gyerek lenni?- Nem, és valószínűleg az egy komoly motivációs tényező volt a pályámon, hogy nekem sok szempontból nem volt igazi gyermekkorom. 1941-42-ben 6 éves voltam, apámat hamar elvitték munkaszolgálatra, és jött a II. világháború. Amikor vége lett, a családom 12 tagjának a nevét vésték fel egy kőre, de a testük nem volt a temetőben, mert az egy kéményen keresztül távozott. Szóval rengeteg lelki sérülést kellett feldolgoznom a gyerekkoromban. Emiatt elég visz- szahúzódó gyerek voltam, egykét barátom volt, de korosztályos kapcsolatom elég kevés, ezért ha valami szépre akarok emlékezni azokból az időkből, csak a kedvenc könyveim jutnak eszembe, mert olvasni nagyon szerettem. Ha egy pszichoanalitikus megvizsgálná az életemet, egyszerűen juthatna el ahhoz a következtetéshez, hogy egész életemben azért küszködtem, ami az én életemből kimaradt.- Azért, hogy a gyerekeknek boldog legyen a gyerekkora?- Nem hiszek abban, hogy létezik boldog gyermekkor. Ez csak a felnőttek nosztalgiája. Az az élet egyik legküzdelmesebb „Ez a mostani egy olyan bolond, zavarodott világ, amelyben egy közösség sokáig nem maradhat. Ki fog, ki kell másznia belőle.” Ne felejtsük el: aki ad, annak az az ajándék, hogy sikerült a meglepetése, örömet tudott szerezni, és fontos, hogy ezt tudassuk vele, és az örömünket kimutassuk. Ettől lesz ünnep az ünnep. időszaka, minden gyermek kiszolgáltatott, amíg meg nem nő. Lehet viszont közelíteni ehhez az ideához. Akkor, ha egy gyerek biztonságban, félelem nélkül él, ha jól érzi magát a gyermekközösségben, ha van társa a családban, akkor szeret élni, és ezt kell valahogy elérni. Ez lenne a felnőttek dolga.- Mégis azt mondja, hogy Magyarország nem egy gyerekszerető ország.- Igen, ezt mondom, mert itt élek, de ez sajnos nem egy magyar karakterisztikum, a mai társadalmak velejárója. Megszűntek a gyerekközösségek, ami a gyerekek boldogságának egyik záloga, a felnőttek egyre türelmetlenebbek, idegesebbek, időhiányban szenvednek. Ha ma a villamoson hisztizik egy kisgyerek, a felnőttek többsége bosszankodik ezen, és rosszabb esetben még a szüleit is kioktatja. Harminc-negyven éve türelmesebb, gyermekértőbb volt a magatartásmód, inkább úgy volt, hogy a felnőtt észrevette a gyereket, szólt hozzá, és megpróbálta megnyugtatni. Ez egy igen fontos tünet, ráadásul generációkra lehet hatása, mert az az ember, akinek a nevelt oldalon nincsenek jó tapasztalatai, az nevelőként sem tud hiánytalan, jó munkát végezni. Az ő gyerekei pedig ennek a problémának az áldozataivá válnak. Meggyőződésem, hogy ennek a gyerekekkel kapcsolatos, szinte általános értetlenségnek, türelmetlenségnek komoly köze van ahhoz is, hogy egyre kevesebb gyerek születik.- Talán újra szükség lenne a Családi körre.- Biztos vagyok benne, hogy szeretettel fogadnának egy olyan tévéműsort. Onnan tudom ezt, hogy van egy weboldalám, ahova évek óta özönlenek a kérdések. A Családi kör tehát egy jó ötlet lenne, modern kivitelezésben, de önmagában már nem lenne elég. Minden ember két világban él: az otthoni világban és az otthonin kívüliben. Amit most tapasztalunk, az az, hogy az otthonon belüli világ drámaian sérült. Az értékek inkább az otthonon kívüli világhoz kötődnek. A karrier szó például nálunk nem értelmezhető a családra, a család melegségének nincs becsülete, a munka és az anyaság igen nehezen egyeztethető össze.- Ilyenkor, ünnepek idején talán több idő és figyelem jut a gyerekekre, mint év közben.- Valóban, sok felnőttnek ilyenkor szólal meg a lelkiismerete, és hirtelen be szeretné pótolni mindazt, amit év közben elmulasztott, mert hiszen a karácsony a család ünnepe. Sokan gondolják úgy, hogy az odafigyelés hiánya a fa alá tett csomaggal ellensúlyozható. Ezért vesz sok felnőtt olyan ajándékot, ami akár még meg is haladja az anyagi lehetőségeit. A drága játékokkal azonban csak a saját lelkiisme- ret-furdalásukat szeretnék csökkenteni, pedig jó volna, ha ez az ünnep valóban a családról és a gyerekekről szólna.- Pesszimista?- Nem vagyok pesszimista. Azért nem, mert bízom abban, hogy minden emberben ott van a túlélés ösztöne. Ez a mostani pedig egy olyan bolond, zavarodott világ, amelyben mély meggyőződésem szerint egy közösség sokáig nem maradhat. Ki fog, ki kell másznia belőle.- Ilyenkor, a decemberi ünnepek idején azért talán valamivel több idő és figyelem jut a gyerekekre, mint évközben.- Valóban, sok felnőttnek ilyenkor szólal meg a lelkiismerete, és hirtelen be szeretné pótolni mindazt, amit év közben elNévjegy született: 1935. december 19., Budapest 1957-61 Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1961- 64 ELTF. BTK, pszichológia-magyar szak 1962- 63 Velencén, majd Budapesten gyógypedagógus 1963- 65 az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársa 1965-77 az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense 1977-96 az MTA Pszichológiai Intézete fejlődés-lélektani osztályának vezetője, jelenleg egyetemi tanár, pro- fessor emeritus a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán ELISMERÉSEK: Ifjúsági Díj (1984), Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2005), Budapest díszpolgára (2006), Prima Primissima Díj (2009) nős, két lánya és egy fia van mulasztott, mert hiszen a karácsony a család ünnepe. Sokan gondolják úgy, hogy az odafigyelés hiánya a fa alá tett csomaggal ellensúlyozható. Ezért vesz sok felnőtt olyan ajándékot, amely akár még meg is haladja az anyagi lehetőségeit. A drága játékokkal azonban csak a saját lelkiismeretfurdalásukat szeretnék csökkenteni, pedig jó volna, ha ez az ünnep valóban a családról és a gyerekekről szólna.- Milyen a jó ajándék?- A jó ajándék az, ami a gyerekünk szíve vágya, a titkos álma. Azért, mert ahhoz, hogy ezt tudjuk, figyelnünk kell a vágyaira. Egész évben kitartóan, hogy kifürkészhessük ezeket a kedves titkokat. Az ajándék ugyanis nem jutalom. Azt nem kell kiérdemelni jó magatartással, jobb jegyekkel. Az ajándék azt jelenti: örülök annak, hogy létezel. Ezek az alkalmak azok, amikor megtanul egy kisgyerek adni és kapni, ünnepelni. Ezért fontos, hogy a gyerek is ajándékoz- hasson. Mi pedig azt mondjuk: ezt én kapom? Milyen gyönyörűt rajzoltál nekem, nagyon örülök, hogy megleptél vele. Ne felejtsük el: aki ad, annak az az ajándék, hogy sikerült a meglepetése, örömet tudott szerezni, és fontos, hogy ezt tudassuk vele, és az örömünket kimutassuk. Ettől lesz ünnep az ünnep.- Önöknél van valami családi hagyomány ezen az ünnepen?- A feleségem egy református lelkész lánya, és négy testvére van, ő hozta a családjából a mi családunk ünnepi rítusait. A közös karácsonyfa-választás, a feldíszítés, az, ahogy keresztben- hosszában titkoljuk egymás elől, és szövetkezünk az ajándékokkal kapcsolatban. Az, hogy aztán karácsonyig dugdossuk a meglepetéseket, hogy a feleségem elsötétíti a szobát, mi addig a konyhában ülve várjuk, hogy csengessen, és felfedezhessük az ajándékokat, majd közösen asztalhoz üljünk. Ma már az unokáinkkal, de felidézem ezeket az emlékeket, szabályosan sajnálom, hogy a gyerekeink kinőttek ebből.
