Somogyi Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-19 / 220. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT tu r u n i Mennyei áldás, zenés földi tizenegyes családregény Azt hitték, nem lehet utódjuk, majd egy zenekarnyi gyermekük lett Tátva marad az ember szá­ja, amikor azt hallja: a csa­lád kilenc saját gyermeket nevel. Hát még amikor ki­derül, hogy ők tizenegyen zenekart alkotnak. Klucsi- kékat Balatonőszödön is­mertük meg. Kolumbán Tünde Három fiú és három lány áll a balatonőszödi templom köze­pén. Énekelnek, gyakorolnak a hamarosan kezdődő koncertjük­re. El sem lehetne téveszteni, hogy egy családból valók, annyi­ra hasonlítanak egymásra. Ahogy rájuk bámulunk, ők ha­tan kedvesen visszamosolyog­nak, de nem zökkenek ki, éne­kelnek tovább. Aztán megérkezik az édesapa, Klucsik Péter, aki beavat a család csöppet sem hétköznapi történe­tébe és persze a zenekar létrejöt­tébe. Szokták mondani: van, aki focicsapatnyi gyerekre gyúr, önök meg egy zenekart hoztak össze - jegyzem meg a családfő­nek, aki vidáman vág vissza: - Összesen tizenegyen vagyunk, a focicsapat is meglenne. Ekkor derült ki: három gyer­mek hiányzik az őszödi fellépés­ről. Péter már sorolja is a neve­ket, hogy kik nem jöttek el a Ba- laton-partra, de a pillanat hevé­ben belekeveredik, hogy a hi­ányzó családtagok hányadikak a A zenében leli örömét a népes család. Klucsikék a vasárnapi tanévnyitó Istentiszteleten mutatkoztak be a balatonőszödi közönségnek sorban. Feleségével, Ilonával az­tán hamar sorolják: másod-, har­mad- és hatodszülöttjeik marad­tak ezúttal távol. - Házasságunk kezdetén orvosi papírok szóltak arról, hogy, nem lehet gyerme­künk - kezdi a család történetét Klucsik Péter, a többdiplomás mérnökember. - Isten aztán még­is megajándékozott bennünket gyerekekkel. Ekkor mondtuk azt, hogy sem okunk, sem jogunk nincs rá, hogy visszautasítsuk az ajándékot - folytatta az édesapa. lőttek is a gyerekek egymás után, egy-másfél évenként. Elő­ször öt lánnyal, majd négy fiúval gazdagodott a Klucsik család. A nemek sorrendje a család hite szerint nem véletlenszerű. - Is­ten jókedvében teremtette őket - fűzi hozzá Klucsik Péter, és el­árulja: felderítő volt a katonaság­nál. A férfi súlyos sugárfertőzést kapott, így nem is csoda, hogy azért imádkozott: ha lesznek va­laha gyermekei, azok lányok le­gyenek, hogy ne kelljen azt a szörnyű szenvedést elviselniük, amit neki. A fohász a jelek sze­rint meghallgattatott. - Amikor az ötödik lányunk megszületett, akkor azért már azt mondtam, hogy Uram, talán mégsem kelle­ne olyan komolyan venni ezt a lánykérdést - mosolyog Péter, és hozzáteszi: persze nem kis vál­lalkozás kilenc gyermeket nevel­ni. A családból azonban olyan kiegyensúlyozottság árad, hogy ezt nehéz elhinni. Hogy miként váltak ők tizen­egyen zenekarrá? Az édesanya, Klucsik Péterné Loment Ilona zenetanár, a családfő pedig hiva­tása mellett zeneszerző is, így a gyerekek mindannyian egészen apró korukban, kényszer nélkül döntöttek úgy, hogy zenélni sze­retnének. Egyszerűen megsze­rették a muzsikát.- Zenei tehetségek egytől egyig. Országos hangszeres ver­senyeken általában negyediknél rosszabb helyezést nem érnek el - mondja büszkén az édesapa, Közönség a járókelőkből . A CSALÁD egyházi és komoly­zenét játszik. Repertoárjuk a tíz év alatt bőségessé vált Klucsikék egy fehérvári csa­ládi házban élnek, de ami­kor fellépésre készülnek, bi­zony minden zugból zene szól. Olyankor megélénkül a ház, minden helyiség foglalt MINT KIDERÜLT: a SZOTOSZé dókat nem zavarja a népes család „ hangzavara “, a já­rókelők pedig alkalomadtán spontán közönséggé szerve­ződnek. Előfordult, hogy egy nyári fellépés előtt nyitott ablakoknál gyakoroltak, és egyszer csak arra lettek fi­gyelmesek, hogy az utcáról hangos tapssal köszöntötték a játékukat miközben Anna, az elsőszülött becsukja a templom ajtaját, hogy ők ott bent, hatan nyugod­tan próbálhassanak. - Tíz éve végezzük ezt a szolgálatot - mondja Péter, aki a családi zene­kar fellépéseit valóban szolgálat­nak tartja, hiszen ezért nem kér­nek pénzt. 1999-ben egy Pest megyei kis falu templomában léptek fel először, és azóta a hall­gatóságtól folyamatosan kapják a meghívásokat anélkül, hogy hirdetnék magukat Törvény a jó szomszédsághoz tarsashazak A közös képviselőt az ügyészek figyelik (Folytatás az 1. oldalról) Ha két szomszéd eldönti, hogy mindenképpen megkeserítik egymás életét, és minden mó­don borsot törnek egymás orra alá, azon semmilyen törvény sem segíthet. Az azonban biz­tos, hogy a hétfőn elfogadott új társasházi törvény, amellyel a kaposvári lakossági fórumon is megismerkedhettek az érintet­tek, hozzájárulhat ahhoz, hogy jól működjenek a társasházak, együtt gondolkodjanak a közös­ségek. És persze hogy ne legye­nek kiszolgáltatva néhány akar- nok lakótársnak vagy éppen egy hatalmával visszaélő közös kép­viselőnek. Mert hogy ilyen is van - mondta el Béki Ágnes, a Társasházkezelők Országos Egyesületének elnöke. Az utób­bi időben sok panasz érkezett ilyen esetekről a fórumot össze­hívó Panellakok Érdekképvise­leti Közösségéhez is. Persze, mint elhangzott, a kö­zös képviselők döntő többsége becsülettel és lelkiismeretesen végzi a munkáját, s ők maguk is követelték a törvénymódosítást, saját védelmük érdekében. De akinek hatalom van a kezében, olyan információkkal, rálátással rendelkezik, amellyel a lakók nem, nemcsak élhet, hanem visz- sza is élhet ezzel. És ez bizony számtalan kellemetlen helyzetet szült már. Volt példa már arra, hogy a közös képviselő évekig nem hívta össze a kötelező köz­gyűlést, nem készített pénzügyi beszámolót, a lakóknak fogal­muk sem volt arról, hogy állnak a társaság pénzügyei. De olyan Már csak a lakókon múlik, milyen lesz az élet a paneltornyokban közös képviselő is volt, aki a köz­gyűlésen osztotta ki a nyolcolda­las, táblázatokkal telezsúfolt, át­tekinthetetlen beszámolót, ami­ről perceken belül szavazniuk kellett a tulajdonosoknak. Vagy éppen „összegyűjtötte” a lakók egy részének megbízását, és az­zal állított be a közgyűlésre: ne­kem már van 40 százalékom, ak­kor szavazzunk...! Ezt januártól már nem tehetik meg. A közös képviselők munkáját ezután ár­gus szemekkel figyeli majd az ügyészség is, amely törvényes­ségi felügyeleti jogot kapott. S ez arra is jó lesz, hogy egyes tulaj­donosok is érvényesíthetik jo­gaikat, bejelentéseket tehetnek. Eddig ugyanis nem volt ilyen fó­rum. Ha egy tulajdonos, még ha igaza volt is, de nem álltak mel­lette a lakótársak, egyedül állt szemben az egész társasházzal, magányosan kellett megvívnia a harcot. Az esélyt még csak nem is volt érdemes latolgatni... De számos más kérdésben is jogot és kötelezettséget ad a tulaj­donosoknak az új törvény. Nem lehet fél óra múlva „megismételt közgyűlést” tartani, csak ha ezzel mindenki egyetért. A lakó - akár tulajdonos, akár bérlő - köteles beengedni a lakásba a közös kép­viselőt vagy meghatalmazottját bármilyen műszaki ok vagy rend­kívüli esemény miatt. így példá­ul nem lesz gond többé, hogy a mérőórákat hogyan lehet leolvas­ni. És a házirend is mindenkire kötelező lesz, bármilyen jogcí­men tartózkodjon is a házban. Egyszóval: nagykorúsították a lakókat, dönthetnek szabadon a saját ügyeikről. Csak tudni kell élni a jogaikkal. A fórumon ezt máris kipróbálták, ugyanis már hangzottak is el javaslatok: a kö­zös képviselőt is a tulajdonosok közül kelljen választani, ne le­hessen ez „üzlet”. És hogy legyen pletykapad a Béke utca 97-99. előtt. De ez utóbbit nem lesz egyszerű törvénybe iktatni... ■ Jakab Edit HIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents