Somogyi Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-22 / 170. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. JÚLIUIS 22., SZERDA Háromszázötven mentőápolót készítettek fel az új feladatokra Kis szerep nincs, csak feladat miller zoltán Siófoki koncertjén saját szerzeményeit is elénekli az operaház fantomja Háromszázötven mentőápoló ve­hette át bizonyítványát kedden a Semmelweis Egyetem tovább­képzési és szakképzési intézeté­ben. Somogyitól 26 - balaton- lellei, barcsi, kaposvári, lengyel­tóti, marcali, siófoki, tabi - szak­ember vett részt a projektben. A Lépj egyet előre című fel­nőttképzési program keretében valósult meg az oktatás. Ehhez az EU is támogatást biztosított. Györfi Pál, az Országos Mentő- szolgálat (OMSZ) kommuniká­ciós igazgatója a Somogyi Hírla­pot arról tájékoztatta: a képzés eredményeként a mentőápolók magas színvonalú elméleti és gyakorlati tudással, új beavat­kozási lehetőségekkel láthatják el a jövőben a rászorulókat or­szágszerte. ■ Somogyiról 26 szakem­ber jelentkezett a továbbképzésre. Az EU támogatásával, az Eu­rópai Szociális Alap társfinan­szírozásával megvalósult prog­ram résztvevői ingyenes tan­könyvekkel, oktatási segéd­anyagokkal s a Semmelweis Egyetem egészségtudományi karának oktatógárdájával ké­szülhettek fel a gyors segítségre szorulók ellátására. - A sürgős­ségi betegellátás színvonalát to­vábbjavító, nagy jelentőségű fel­nőttképzési program a jövőben folytatódik - vázolta Györfi Pál az elképzeléseket. Hozzátette: így az OMSZ egyre felkészültebb szakemberekkel láthatja el élet­mentő hivatását. ■ Harsányi M. Péntekig kaptak időt a szúnyogok Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról) Hartner Rudolf, a kaposvári vá­rosgondnokság vezetője el­mondta: muszáj volt mostanáig várni az irtással, ugyanis az ál­taluk alkalmazott szer és mód­szer kizárólag a kifejlett, levegő­ben lévő példányok ellen hatá­sos. Csaknem kétmillió forintba kerül az egyszeri irtás, ám ha szükség lesz rá, megismétlik a permetezést. ■ Márkus Kata Szinte az egész ország is­meri a hangját, szerepei­től hangos a musicalvilág, egykori együttesének slá­gereit kívülről fújja a fél ország. Miller Zoltán júli­us 24-én a somogyi kö­zönséget is megörvendez­teti új dalaival. Meiszterics Eszter- Siófokon lép színpadra a na­pokban. Szívesen jön? Szereti a Balatont?- Számos élményem köt a Ba­latonhoz. Gyermekkoromban a nyarakat főleg az északi parton töltöttem, viszont az elmúlt években hagyománnyá vált a barátaimmal egy közös nyara­lás Zamárdiban. Amolyan férfi­buli ez, jókat eszünk-iszunk, lustálkodunk.- Nem úgy, mint az elmúlt hó­napokban. Az új album és a koncertek kedvéért, úgy tu­dom, még a színháznak is há­tat fordított egy időre, lúdatos a váltás?- Részben. A Madách Szín­ház szerepei teljes embert kí­vánnak, volt, hogy két-három éven keresztül 180-200 előadást játszottam. Szerettem volna tel­jes mértékben az új albumomra és a dalszerzésre koncentrálni.- Korábban mégis megfért az Emberek együttes a szín­házzal...- Eddig is úgy vállaltam el szerepeket, hogy a próbafolya­matok és az első előadások után legalább két-három hetes szüne­tet tudjak tartani, mert azt gon­dolom, hogy a léleknek fel kell épülnie. Ha valaki igazán ját­szik és nem technikából, rutin­szerűen, akkor ezt a belső tüzet ápolnia kell. Épp ezért nem bán­tam meg, hogy tulajdonképpen amennyit játszhattam volna, an­nak a felét vállaltam el. Ráadá­sul ilyen jellegű, önálló koncer­tet 2008 előtt még nem csinál­tam. Az Emberekkel 2005-ben ünnepeltük a tízéves jubüeu- munkat, óriási buli volt..., de ez most más. Ezúttal 20-22 nótával készülök, az elmúlt 16 év ked­vencei is felcsendülnek majd a koncerten, de emellett a tavaly ősszel megjelent albumom dala­it is bemutatom a közönségnek. Miller Zoltán újabb oldaláról mutatkozik be. A dalszerzés miatt még a színháznak is hátat fordított egy időre Miller Zoltán 1973-ban született Buda­pesten. Édesanyja Dobránszky Zsuzsanna, édesapja Miller Lajos operaénekesek. 1994- ben végzett a Gór Nagy Mária Színitanodá­ban, azóta szabadúszó. 1995- ben alapító tagja volt az Emberek nevű zenekarnak. díjai: eMeRton-díj (2000), Súgó Csiga-díj (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend ezüstkeresztje (2005), Gundel-díj (2006). hobbija: motorozás.- A Fehér és Fekete című le­mez nem musicallemez...- Popzenék vannak rajta, Dés László, Máté Péter, Róbert Palmer, Robbie Williams dalait dolgoztam fel, továbbá mind ze­ne, mind szöveg tekintetében hat saját szerzeményem szere­pel a lemezen.- Kiknek szólnak ezek a dalok?- Eléggé eklektikus a lemez, amilyen én is vagyok a színpa­don és az életben. Nem kategori­zálnám, hogy milyen stílust képvisel, egyszerűen megmu­tatja, hogy bennem milyen ze­nei és prózai gondolatok fogal­mazódnak meg.- A színházkedvelő közönség már jó ideje ismeri a nevét, de a Csináljuk a fesztivált című műsorral csak nőtt a népsze­rűsége.- Épp ezért kihagyhatatlan volt a lemezről az Egyszer véget ér a lázas ifjúság című Máté Pé- ter-dal, mellyel a műsor máso­dik szériáját megnyertem.- Nem gondolja, hogy az el­múlt tíz év musicalszerepei miatt azért ennél talán többet vár el Öntől a közönség ebből a műfajból is?- Valószínűleg így van, épp ezért meg is hívtam Mészáros Árpád Zsolt (MÁZS) kollégámat és nagyon jó barátomat, akivel közösen adunk elő egy musical­blokkot, amely főleg olyan da­lokból áll majd, melyeket még soha nem énekeltem színpadon.- Szerepálmok, melyeket talán elhappoltak Ön elől?- Azt nem mondanám, csu­pán alkatilag, korban nem ille- nének már annyira hozzám, vagy egyszerűen nem abban a stádiumban van a pályám, ami­kor ezeket eljátszhatom.- Olvastam, hogy most is így érez egy szerepével...- így igaz, a József Attila Szín­házban immár a 250. előadáson is túl van a Made in Hungária. Igazi sikertörténet, amelyben 35 évesen ott ugrálok érettségiző diákként a színpadon. Engem már egy kicsit zavar, a közönsé­get viszont egyáltalán nem. Ez így megy most már négy-öt éve.- Minden idők legsikeresebb darabjának, Az operaház fan­tomjának mindkét címszere­pét megkapta már, és egyéb­ként is elkényeztették szere­pekkel. Mire vágyik még?- Azt gondolom, hogy nincs nagy szerep és kis szerep, jó sze­rep van, és feladat van. Ha az ember színész, akkor minden feladat új lehetőség. A célom csak annyi, hogy minél tisztes­ségesebben és minél tovább tud­jam ezt a pályát azzal a hittel csi­nálni, ahogy én azt elképzelem. Hogy ez éppen milyen szerep­ben teljesedik majd ki, azt nem tudom, de vannak kedvenceim: például ha az élet megadná, hogy a Nyomorultakból minden férfiszerepet eljátszhassak, már pedig van benne hat...- Ebből kettőt bezsebelt...- A harmadikra is megtörtént a felkérés. Jövő tavasszal Kecs­keméten játszom.- Édesanyja, édesapja opera­énekes, Önt őstehetségnek tartják, ráadásul 14 éves fiá­nak édesanyja is ismert szí­nésznő, Ullmann Mónika. Tel­jesen egyértelmű, hogy szín­padra termett a fiú?- Dávid igen tehetséges. Né­hány éve tanul zongorázni, de semmit nem erőltetünk, hagy­juk, hogy megtalálja a maga útját. Alázatot és fegyelmet már tanultak, most jöhet a többi színészpalánták Elsőként jutott be két helybeli fiú a Kaposvári Egyetem legnépszerűbb szakára, a színészképzőbe Horváth Szabolcs: - Hat éve ke­rültem a Déryné Vándorszíntár­sulathoz. Nem tartozom azok kö­zé, akik kisgyerekkoruktól szí­nésznek készültek. Az volt a ter­vem, hogy sportoló leszek. Az­tán sérülések után egy barátom révén, véletlenül találkoztam Tö­rök Tamással, a Déryné vezetőjé­vel. A hat év alatt nagyon sokat tanultam a társulatban, közte ta­lán a legnagyobb dolgot, a pro­fizmust. Igyekeztünk megtanul­ni, hogy olyan előadásokat csi­náljunk végig, amelyekre se­hogy nem lehet felkészülni. Nem könnyű feladat ugyanis együtt mozogni, élni a közön­séggel. Megcsinálni egy csomó ember előtt olyan dolgokat, amelyeket egymás előtt számta­lanszor elpróbáltunk. Amikor aztán eljátszik egy szerepet az ember, és kívülről azt mondják neki: ez most jó volt, az a legjobb érzés számomra. Persze sokat kell még tanulnom, úgyhogy iz­galommal várom az egyetemet. Mindenki tudja, hogy a pálya­kezdő színészek manapság nin­csenek könnyű helyzetben. Én sem a pénzért választottam ezt a pályát, hanem azért, hogy ne legyen unalmas az életem. Szá­momra a színészet jelenti az iz­galmat. Akkor is, ha néha úgy érzi az ember, ez egy aljas szak­ma undorító emberekkel. És mégis nagyon szép. Talán ez a legjobb szó rá. Horváth Szabolcs: nem könnyű feladat együtt élri a közönséggel savanyő attila: - Hetedikes vol­tam, amikor először megfordult a fejemben: színész leszek. Az­tán múlt az idő, s a Déryné tár­sulatban megtanultam a profi színház alapjait. Az alázatot és a fegyelmet. Ézekre lehet majd építkezni. Amúgy az egyetemen egy csomó dolgot kell megtanul­nunk, amire eddig nem volt idő és lehetőség. Egy színésznek mindig van hova fejlődnie. Ben­nem amúgy is folyamatosan van elégedetlenség. így sajnos a sikeres felvételinek sem tudok száz százalékig örülni, mert van bennem egy félelem: mi lesz ez­után, vajon meg tudok-e felelni az elvárásoknak? Számomra nem kérdés, ha vá­lasztani kell, melyikre szavazok: olyan munkát végezni, amivel sokat lehet keresni, de utálja az ember, vagy amit szeret, akkor is, ha szegény lesz. Nem akar­tam úgy élni, hogy bemegyek reggel nyolcra dolgozni, négykor leteszem a lantot, elmegyek ha­za, esetleg közben bemegyek egy sörre a kocsmába, majd le­fekszem és alszom. A színészet változatos, nem csupán a szere­pek, hanem az időbeosztás, a próbák miatt is. Agárdy Gábor­nak volt egy nagy mondása, mi­szerint az a színész, aki elhiszi magáról 7-től 10-ig, hogy ő Ang­lia királya, az bolond. Viszont ha nem hiszi el, akkor rossz szí­nész. ■ Márkus Kata Savanyő Attila: egy színésznek mindig van hova fejlődnie

Next

/
Thumbnails
Contents